Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1994-12-16 / 29. szám

Látogatóban Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész otthonában Elbűvölő fuvolaszó hallatszik az egyik Kassai utcai panellakásból, Gyöngyössy Zoltánék ott­honából. Pianínó, lemezjátszó, magnó, hang­szalagok és a házi muzsikálás fontos kellékei zsúfolódnak a miniatűr zeneműhelyként szol­gáló nappaliban. A fuvola, a fő hangszer, amelynek a szelíd, halk szavú házigazda euró­pai hírű művésze érkezésünk pillanatában el­hallgat, s némán pihen a muzsikus vállának tá­masztva. A művész nemcsak a pódiumon, hanem ma­gánemberként is megejtően közvetlen, kitárul­kozó. Szívesen beszél életéről, pályafutásáról. Komlón töltötte gyermekéveit, Pécsett, majd a budapesti Zeneakadémián tanult, s miután ki­tüntetéssel diplomázott, ösztöndíjasként Drez­dában és Párizsban tökéletesítette hangszertu­dását. Később Győrben, azután Debrecenben tanított. Ma a budapesti Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola fuvolatanára. Meglepő módon tősgyökeres újpestinek tartja magát, pe­dig még tíz esztendeje sincs, hogy feleségével a negyedik kerületbe költözött.- Miért éppen Újpesten érzi otthon magát?- Talán mert sok muzsikus él errefelé. Itt él­nek Kemenes Andris és Erdélyi László zongora- művészek, meg az Állami Hangversenyzenekar és Rádiózenekar több tagja, voltak, akik a köl­tözésünk napján éppen vonósnégyest próbál­tak a szemben levő házban. Jó érzés kollégák közelében élni. V Azóta arról is meggyőződött, hogy a zenész­társakon kívül számos muzsikakedvelő ember - lehetséges és valóságos közönség is körülveszi. Az Újpesti Városnapok záróhangversenyén, ahol fellépett, zsúfolásig megtelt a polgármeste­ri hivatal díszterme. A forró hangulatú, sikeres koncertet követően fogalmazódott meg benne az ötlet: rendszeressé kellene tenni az itt élő mu­zsikusok és a helyi közönség találkozását!- Meglepett, milyen tömeges az érdeklődés Újpesten a komolyzene iránt. Ez az igényes kö­zönségréteg mindeddig talán nem juthatott hangversenyélményhez közvetlen környezeté­ben, pedig a művészek szeretnek saját szűkebb hazájukban közönség elé lépni. Újpestén mind­eddig mintha csak a társművészetekben lettek volna szervezett kulturális rendezvények. De nemcsak színház, kiállítás, könnyűzene van a világon: sokan hiányolják a komolyzenei kon­certeket. Gyöngyössy Zoltán és talán a többi újpesti il­letőségű zeneművész is szívesen ajánlotta, hogy közreműködne egy rendszeres időközön­ként beindítható hangversenysorozat rendezvé­nyein. Ha egy menedzser-szemléletű apparátus kézbe venné, megszervezné, propagálná a kon­certeket, lehetőleg úgy, hogy se a közönség, se a közreműködők, de a kultúrmisszióra tisztes haszon fejében vállalkozó szervezők ne járja­nak rosszul. Hogy létrejön-e Újpesten a helyi muzsikusok által pártolt koncertsorozat, egyelő­re a „jövő zenéje”. A decemberi koncert — ame­lyen a Tomkins Együttes és Hauser Adrienne zongoraművésznő léptek fel - sikere minden­esetre feljogosítja a szervezőket a folytatásra...- Mely zeneszerzők munkásságát tartja a pá­lyáján a legfontosabbnak?- Bach és Mozart műveit, úgy gondolom, egyetlen zenész sem nélkülözheti. Számomra Schubert is fontos zeneszerző, bár csupán egyetlen fuvoladarabot írt. A kedvenc kompo­nistáim egyike Schumann. A régi mesterek mű­vei mellett rengeteg magyar és külföldi kortárs zenét játszom. Ezúttal egy mai magyar zene­szerző, Faragó Béla A titok című operájának be­mutatóján is rész vettem, noha zenekari munká­ra csak kivételes esetben vállalkozom.- Évek óta tanítja a fuvolások új nemzedékét. Nem vonja el túl sok energiáját a képzés?- Egyáltalán nem. Délelőtt próbálok, délután tanítok, este koncertezem - így teljes az életem. Remélem, sokáig hű maradhatok ehhez a napi­Nyári emlékek Kossuth-emléktúra - Katona módra A Móricz Zsigmond Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola gyufásdoboznyi kis szobájában talál­koztam Katona Sándorral a minap. A testnevelő ta­nár a Magyar Túrakerékpáros Szövetség szervezésé­ben, de természetesen a IV. kerület színeiben, Tori- nóba biciklizett a nyáron. Az 1300 kilométeres kerékpáros túrára negyven- kettedmagával azért vállalkozott, hogy Kossuth La­jos halálának 100. évfordulóján megkoszorúzza a neves államférfi és politikus mellszobrát. Katona Sándor érdeklődésemre elmondta, hogy szülővárosa Kecskemét, és mindmáig ott élnek szü­lei, valamint testvérei, de ő mégis a IV. kerület lo­kálpatriótájának érzi magát. A magyarázat kézenfek­vő: Újpesten van az otthona, itt is dolgozott 1993-ig testnevelő tanárként a Homoktövis utcai általános is­kolában, korábban pedig az Újpesti Dózsa birkózó- versenyzőjeként, később szakedzőjeként szerzett magának elismerést. Négy éven át pedig képviselő­ként tagja volt a most leköszönő testületnek. A Budapesttől Torinóig tartó utat a 18-25 év körüli fiatalokból szervezett csapat különösebb galiba nélkül kerekezte végig, majd a visszautat busszal tették meg. A kéthetes program megvalósítását számos intéz­mény és önkormányzat támogatta. A szálláshely ha­táron innen és túl sem volt túlzottan költséges. Sportkapcsolataik révén a szervezők különböző foci­pályákon, sporttelepeken szereztek ingyenes helyet a sátrak felveréséhez. Ahol erre nem volt mód, ott bi­zony maradt a „vadkempingezés”. Ami az „üzemanyagot” illeti, a drótszamár igen takarékos jármű. A Kossuth-emléktúra résztvevői a napi 130 kilométer megtételéhez általában olcsó te­jet, zsömlét, gyümölcsöt „tankoltak”. A negyvenkét túrakerékpáros közül, kell-e mond­jam? - a legtöbben, azaz hatan újpestiek voltak. (Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az önkormányzat is támogatta az utat.) A megkülönböztetett figyelem Kossuth Lajos em­léke iránt érthető, a nagy magyar neve különleges rangot jelent a kerületnek is, hiszen díszpolgára volt... A „hatosfogatból” egyébiránt hárman a Katona család tagjai közül kerültek ki. Naszák Annamária, Kövesdi László és Erényi Tamás újpesti diákokon kívül ugyanis Katona úr biciklire ültette tizenöt éves (Fotó: Horváth Dávid) rendhez, a fuvola ugyanis hamar tönkreteheti megszólaltatok. Elfáradnak az izmok, a fogazat sem marad állandó, nem beszélve a mindenna­pi idegi megterheltségről! Ötven éven felüli fu- volistát, aki a régi színvonalán játszik, keveset találni. Én szeretnék ellenpélda lenni. Termé­szetesen a rendszeres munkát még önkímélet­ből sem lehet megtakarítani. Nekem minden­esetre fizikai rosszullétet okoz, ha egy nap va­lami miatt nem gyakorolhatok.- Családon belül is neveli az „utánpótlást”?- Másfél éves kisfiam és óvodás nővére na­gyon muzikálisak. A fuvolától szívem szerint megkímélném őket, de nem fogok beleszólni a hangszerválasztásukba. Az a fontos, hogy zene- szeretőek legyenek, és a jelek szerint nem za­varja őket az állandó muzsikálás. Remélem, a szomszédokat sem... H. Valachi Anna "Torinói emlék. Újpest hat polgára megkoszorúzta Kossuth Lajos újpesti díszpolgár mellszobrát. Anna lányát és feleségét, Fónyad Juditot, az Erzsé­bet utcai iskola pedagógusát is... e ­7

Next

/
Thumbnails
Contents