Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-12-16 / 29. szám
ÚJPEST m ö "/t^ tu? fe'íA | i iC:íl 1 ^ II ^ 11 o r J'- t * TiA ó -iA C1 Szemtől szemben... ...örömmel, szeretettel, boldogsággal „Szeretlek, kedvesem Szeretem telkednek Magas röpülését, Szeretem szívednek Tengerszem-mélységét, Egy sóhajtásnyi rész Petőfi híres, sokat idézett verséből. S Jakab Lászlómé anyakönyvvezető emlékeiben mélységesen emberi epizódként maradt meg az az esketési szertartás, amikor idézve a szép sorokat, olyan párt adott össze, akik tudták, hogy szerelmükbe, szeretetükbe végzetesen beleszól a betegség. Torokszorító érzéssel, de nagy önuralommal tette a dolgát. Azt akarta ekkor is, mint mindig: ezek a boldog percek maradandóan szépek legyenek, s a boldogság sokáig, nagyon sokáig tartson. Harminchat éven át anyakönyvezett. Cso- da-e hát, hogy az egykori újszülöttek házasulandóként jöttek vissza hozzá? És az új házasok közül is nagyon sokan boldogan hozták hozzá kicsinyeiket. Újpest sok ezer párját „eskette”, így hát van élménye ilyen történetekből. Számára mindegyik kedves. Szeretettel említi azt a 90 éven túli házaspárt, akik 75 éves házasságuk újbóli érvényesítését tőle kérték. - Tüneményes, egymás iránti őszinte tisztelettel, szeretettel teli emberek voltak. Csodának tűnt az az el nem halványuló érzés, amit 75 éven át megőriztek - mondja, s hangjából érezni: ma is meghatja annak a két embernek valóban sírig tartó szere tete. A házasulandók olykor egyéni kéréseikkel a titkaikba is beavatták. így volt az a fiatal pár is, akik a szokásos hétvégi esküvői napoktól eltérően más napot kértek. Bevallották, mindezt azért szeretnék, mert a menyasszony szüleinek ezen a napon van a 25-ik, a nagymamának pedig az 50-edik házassági évfordulója. A háromszoros „ünneplést” meglepetésnek szánták, kérve: beszédében pár szóval emlékezzen meg minderről. Lehetett volna erre nemet mondani? És amikor a szertartáson virágcsokorral, tiszteletteljes és kedves szavakkal köszöntötte a szülőket és a nagymamát is, a gesztus széppé, bensőségessé tette az ünnepi perceket. Ajándékként fogadta az emberek őszinte bizalmát, spontán megnyilvánuló kedvességeit. Bizalmával tisztelte meg az a két idősebb ember is, akik ifjú korukban nagy szerelemmel szerették egymást. Ám a politika közbeszólt, a vőlegény más országba került, s mindketten más párt választottak. Sok-sok év múlva özvegyek lettek mindketten. S milyen kiszámíthatatlan (vagy kiszámítható) az élet? Egy társasutazáson találkoztak össze, ahol újból egymásra találtak. Örömmel osztották meg szép érzéseiket az anyakönyvvezetővel is, mondván, nem hitték, hogy ilyen boldogság létezik. - Jó volt összeadni őket - mondja. Egy alkalommal az egyik üdülőhelyen a liftre várva, háta mögül a következőket hallja: „Nézd meg azt a nénit, ő az, aki a papával összeadott minket.” A hanghordozásból nem volt nehéz megérezni az örömet. Azt az örömet, amely a boldogság megtestesítője... A francia vőlegénynek kedves meglepetést szerzett azzal, hogy franciául is elmondta őszinte jókívánságait.- Azért volt szép az elmúlt 36 év, mert mindig boldog emberek örömének, szeretetének lehettem részese. Sohasem „hivatalból” szóltam a házasulandókhoz. Amikor a szertartás végén arra kértem a házaspárokat: „és most fogják meg egymás kezét”, így értettem, hogy az életben nagyon fontos érezni egymás segítő, támogató, szerető kezét. Tudom, nagyon < sokan megérezték, milyen útravalót akarok ezzel adni. Igen. Érezték, tudták, hogy őszinte emberség és együttérzés diktálja a szavait. Nem cső- j da, hogy sokan kérték: Jakab Lászlóné, Anika adja össze őket. Utódait, a fiatal kollégákat - akikről szeretettel beszél és bízik bennük - emberségre, együttérzésre biztatja. Ez a titka annak, hogy szépet adjanak másoknak és önmaguknak. És ezért érdemes szíwel-lélekkel dolgozni, mint ahogy ő tette anya- könyvvezetőként s teszi gyermekként, feleség- ként, anyaként, nagymamaként a családjában, a hétköznapokon... (marsi) Karácson Az ünnepek hangulatához, az alkalomhoz illő t alkalomhoz illő terítés. A bőséges ételnél, a gazdag barátok érezzék: a vendéglátók jó szívvel és örömi Persze természetes az is, hogy az adventi vasár nyok felteszik a féltett étkészletet, a hímzett csalífí díszítés rendszerint piros, hiszen az öröm színe a te Régi feljegyzések tanúság szerint, karácsony alkí papírrózsával, aranydióval, piros almával díszített« A fa és a gyümölcs a Szentírásban foglalt bűnt Adámnak Éva. Magyarországon 1825. .volt a nevezeti pen. Podmaniczky Frigyes emlékirataibi deményező. A szentesti asztalról rendszerint nem hit ezeknek az ételeknek mágikus erőt ti A babonásak szerint alapszabály, hog a szárnyas. Szilveszterkor viszont fordít szerencsét, míg a malacpecsenye haszno; sä, A konyhaművészet remekeihez célszt éppoly fontos és bonyolult dolog, mint, tására. A főszabály: mindig mértékkel, módjával! De a gasztronómia fölsőbb osztályaiba járók tud paprikáshoz. A főtt halhoz üde, könnyű bort válasszanak. A s könnyű rozéval vagy vörösborral alkot összeillő pé tók. Magam, egyébiránt szintén a szőlő nedűjét fogoi mését is csak üdítőként fogyasztom. Ez lehet, ho; örömteli és emlékezetes. Az öröm, a meghitt ünni tesz. A kicsinyek feltétlen hittel és nagy-nagy izg várták idén is a Télapót, aki sok-sok szalon csokit, mogyorót vitt a gyerekeknek. A kies versikékkel, dallal köszöntötték a „nagyszal (Fotó: Horváth Dávid) 1—s------------------1—íit ---------mm—...........■■mmmmmmrmm- ■nirTi«— ■ranMB
