Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-07-22 / 15. szám
Jól érzem magam közöttük” Pusztai Lajosné és a hivatástudat Ha a címben foglalt mondatot olyan pedagógus szájából hallom, aki problémamentes, jól tanuló gyerekek között tanít - az tulajdonképpen természetes. De Pusztai Lajosné vallott így nekem, aki életének jelentős részében éppen azzal a fiatal, már nem gyerek, még nem felnőtt réteggel foglalkozott, amelyik a gyermektársadalom perifériájára szorult, mert tanulási vagy beilleszkedési zavarokkal küzd, agresszív, nehezen kezelhető. Szakmai életútja sokfelé vetette a vidéken nőtt fiatal lányt, akiben a pedagógusi elhivatottság már gyermekkorban nyiladozott. „Azt mondják: gyerekként a fákat kezdtem el tanítani” - meséli. De azért egy szomszédos „nomád” tanító házaspár hatása sem múlt el nyom nélkül, beiratkozott hát Szegeden a tanítóképzőbe. Hadilábon csak az énekléssel állt, de milyen az élet: ha izgult, mindig éneket kellett tanítania. Jobbnak látta tehát, ha a tanárképző magyar-történelem szakán folytatja tanulmányait, mert ott nincsen ének. A rossz körülmények, főként a lakásmegoldás keresése sokfelé vetették: Mindszent, Óbuda (Miklós tér), Újpest (Tanoda utca), Ercsi, Kistelek, ismét Mindszent, ismét Budapest. 1958 pta már csak Újpesten belül mozgott: Megyeri úti iskola, Tanács Művelődési Osztálya, a Langlet Valdemár utcai iskola, amelynek igazgatóhelyettesi posztjáról nyugdíjba ment, és végül a Bródy Imre Gimnázium és Általános Iskola Dolgozók Iskolája, ahol ma is tanít. Már nyugdíjasként érte a kitüntetés: az Újpest Gyerme- keiért-díj. Amikor leülünk beszélgetni, engem mindenekelőtt ez a dolgozók iskolája helyzet érdekel: miben tér el az itteni pedagógus tevékenysége a megszokottól?- Régen valóban mást jelentett a dolgozók iskolája: esti oktatást, munkában megfáradt emberek továbbképzését. Ám, mára csak a név maradt meg, a lényeg sokban változott. A legtöbb iskolában vannak olyan gyerekek, akik - főként magatartási okok miatt - nem kívánatosakká válnak az adott osztályközösség számára. Én nagyban okolom és hibáztatom azt a tantervet is, amely nem alapozó, amilyennek lennie kéne, hanem elmélyülés nélkül, nagy hajtással sürgeti olyan ismeretek elsajátítását is, amikre nincs vagy később lenne szüksége a tanulóknak. Gondolja el: van, aki hetedikben is írás-olvasási zavarokkal küzd, lemarad, és a sorozatos kudarcok elkeseredetté és agresszívvé teszik. Ezektől az iskolák igyekszenek megszabadulni. Hozzánk azok a 14-18 évesek jönnek akik inkább csellengők, semmint dolgozók, de éppen mert hasonló problémákkal küszködő társakra lelnek, és itt több megértést és szeretetet is kapnak, tulajdonképpen betörnek, és nagyon jól kezelhetőkké válnak. Sikerélményekhez is hamarabb jutnak, és az egyéni beszélgetések során jobban tudnak vallani kudarcaikról. Nagyon sokszor szégyellik a környezetüket: csonka családot, részeges szülőt, akik semmiképp sem jelentenek követendőpéldát számukra. Az ötödik-hatodik osztályosoknak délelőtt, a hetediknyolcadikosoknak kora délután vannak az órák, heti 16 órás tanterv szerint. (A normál általános iskolai oktatás kb. 30 órás tantervben történik - a szerk.) Itt kevesebb a tantárgy, nem oktatunk idegen nyelvet, és bizonyos tárgyak később lépnek csak be. Újdonság az is, hogy a gyerekek 20-30%-át a továbbtanuláshoz is hozzá tudjuk segíteni. Itt főként az ipari tanuló iskolákra kell gondolni. Ha szakma van a kezükben, többre tudják vinni, hiszen sokszor nem a fejükkel van a gond. Nekem soha nem okozott nehézségeket a prohlémás- ságuk. A lényeg az, hogy megbízhasson az emberben az a gyerek, mert akkor megváltozik az is, ahogy a dolgokhoz áll. Én el mertem velük menni osztály- kirándulásokra, és mindig tudtam hatni rájuk a szeretet közeledésével, amire nagyon vágynak. Persze fokozottan oda kell figyelni az apróbb jelzésekre, amik az esetleges gondjaikat kísérik. Én soha nem éreztem rossznak azt, hogy ilyen gyerekek közé kerültem, mert jól érzem magam közöttük. Sikerélmények és kisebb kudarcok persze itt is vannak, de milyen csoda, amikor valaki azt javasolja, hogy az osztályfőnöki óra helyett is folytassuk a nyelvtanórát, amiben nem tudtuk lezárni a témát, mert neki éppen akkor sikerélményt jelentett a nyelvtan! Milyen jó érzés, amikor egy volt tanítvány megköszöni, hogy „Eta» néni megmutatta, amit én nem láttam!" Ma már csak heti 10 órában vagyok közöttük, de hiányozna, idegesítene, ha úgy kéne éreznem, hogy nincs többé iskola, megszakad a kapcsolat számomra. ” Azt hiszem, kedves újpestiek, hogy Pusztai Lajosné tanárnő, Eta néni kitüntetését azok is örömmel vették, akikre azt mondják: nehezen kezelhetők. Az ő számára továbbra sem azok. Csak szeretetre vágyó emberkék. Gyorsfénykép egy pedagógusról: 35 ÉVE ÚJPESTEN Dr. Sipos Lajosné iskolaigazgató a korábbi Kiváló Tanító kitüntetése után, 1994 óta az Újpest Gyermekei- ért-díj kitüntetettjének is tekintendő. A tantestületi felterjesztést követően Újpest városa ezzel is ki óhajtja fejezni elismerését a harmincöt éves példamutató pedagógiai munkáért. Az augusztustól nyugdíjba vonuló pedagógussal második és egyben utolsó munkahelyén, a Munkásotthon u. 3. alatti általában iskolában beszélgettem.- Hogyan került erre a pályára, és hogyan alakult a sorsa, itt Újpesten?- Újpesten születtem, az egykori Április 4-e téri iskolába, majd a Könyves Kálmán Gimnáziumba jártam, itt éltem és itt élek. Magyar-történelem szakos tanárnak szerettem volna tanulni, de megismerkedtem a későbbi férjemmel, és a körülmények úgy hozták, hogy a Fővárosi Tanítóképzőbe kerültem - amit azóta sem bántam meg. Eddig két munkahelyem volt: egykori iskolámban, az Április 4-e téren kezdtem az első 17 évet, 18 éve pedig a Munkásotthon utcában vagyok; itt négy éve igazgatóként.- Milyennek látja az oktatás színvonalát, beleértve az itt tanuló gyermekeket is?- Régen, a kis házakból jött gyermekek hangulata, baráti kapcsolatrendszere egészen más volt. Mindenki ismerte egymást, a szomszédok is jobban ügyeltek a más gyerekére. A rekonstrukcióval mindez felborult. A más-más értékrendszerekkel érkező emberek még az eltelt tizenhét év alatt sem gyökeresedtek meg úgy, mint az itt születettek, másként szervezik az életüket, és ez a gyerekeken is meglátszik. Hajlamosabbak a sodródó csoportosulásokra, a tengő-len- gő bandaszellemre, a felügyelettelenségre. A mi iskolai koncepciónk éppen a jó életmódkultúra kialakítására törekszik, ami nem biztos, hogy azonnal hat, de biztos meglesz az eredménye. A régen büntetésnek tekintett iskolai napköziben nálunk szerepjátékok, családi ünnepek reprodukálása, teadélutánok, a jeles pillanatok megünneplése során alakulnak Jci a gyermekekben azok a rendszerek, amiket a környezet talán el is mulasztott. A technikai órákon. háztartástan, főzés, lakberendezés, öltözködés- kultúra szerepel, az órákon mindenki részt vesz a drámajátékokban, és ezzel, és egyebekkel is felkészítjük őket a közösségi élet kulturált normáira. így például az alsótagozatosok 33 alkalommal voltak színházban, bábszínházban, harmincötször moziban és két-három ízben múzeumban. A viselkedésükkel nem volt gond. Az osztályokban persze nem mindenki áll egyforma szinten. De osztályokon belüli differenciált feladatokkal, a rászorulóknak fejlesztőprogramokkal sokat lehet segíteni a lemaradóknak. Fontos munkát végez az iskolapszichológusunk, van speciálisan képzett nevelőnk és a gyógytestnevelésnek is fontos szerepe van iskolánkban. Azok a gyerekek, akik nem a testnevelés tagozatra járnak, azok számára is heti öt napon van torna vagy mozgás, sokszor játékos sportkeretek között. Főiskolai hallgatók járnak hozzánk rekreációs tanfolyamokra, ahol jég- és görkorcsolyázás, ugrókötelezés, teremhoki, tollaslabda, tenisz, pingpong keretében kapják meg a gyerekek a szükséges mozgási lehetőséget. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Népszerű az úgynevezett „erdei iskola”, ami azt jelenti, hogy egy-egy hétre kimennek az osztályok az ország valamely tájára, ahol egyszerre osztálykirándulás és kihelyezett tanóra az egész nap. Tábortűznél van az énekóra, az erdőben a biológia, menet közben a földrajz, néprajz és megannyi más. Nem csoda, ha szeretik a gyerekek ezt a formát is. Nagyon sokan látogatják az iskolai könyvtárat, a tanulók több mint 80%-a. Az önművelési versenybe is sokan beneveznek. Tudja, a régi oktatási rendszer nagyon merev kereteket kapott. Tudni lehetett, hogy mondjuk május 10-én az ország valamennyi hetedikese nagyjából ugyanazt tanulja egyidejűleg. Bár a mai oktatáspolitika sem alakította még ki a határozott koncepcióit, nagyobb a mozgásterünk az invenciókra. Saját kidolgozott koncepciónkat mintaiskolai keretek között is bemutathatjuk pedagógiai továbbképzések, tapasztalati bemutatók keretében.- Augusztustól nyugdíjba készül tanárnő. Mi várja: pihenés vagy további munka?- Újpest városa szép gesztussal, a díjjal zárta le ezt a harmincöt évet számomra, ami nagy erkölcsi erőt adott. Csak az iskolától búcsúzom, a pedagógiától nem. Egyfelől a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanfolyamain fogok drámajátékot oktatni, másfelől a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola hallgatóinak tanítok majd tantárgy-pedagógiát. És az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ vezetője is jelezte, hogy számít a munkámra a jövőben. Szóval nem fogok tétlenkedni.- Kívánjuk, hogy még sokáig tevékenykedhessen a jövő pedagógusaiért és újpest gyermekeiért Zsuzsa néni, dr. Sipos Lajosné! Köszönöm az interjút. Az oldal cikkeit írta: Muzsay András
