Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1993-12-18 / 24. szám

Állampolgári eskü a Városházán ,A nagyvilágon e kívül... :ís p: n n Többségünknek sohasem kellett esküt vagy foga­dalmat tenni arra, hogy a magyar államnak hű pol­gárai leszünk: egyszerűen magyarnak születtünk. Néhány esztendeje azonban egyre több olyan kül­földi érkezik hazánkba, aki nálunk szeretne letele­pedni s magyar állampolgárként kívánja folytatni életét. Nekik a hivatalosan előírt várakozási idő le telte után a lakhelyük szerinti polgármesteri hivatal­ban kell letenniük az állampolgársági esküt. Az eskütétel ceremóniája itt, Újpesten, a Város­háza házasságkötő termében zajlik. A Magyar „Megadjuk a lehetőséget, hogy itt éljenek köztünk, és azt a segítséget tudjuk nyújtani, amit valamennyi magyar állampolgárnak - mond­ja Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere, aki a köztársasági elnök nevében téteti le az állampolgársági esküt. Köztársaság képviseletében Hock Zoltán alpolgár­mester fogadja az eskütételre megjelenteket.- Emlékszik még a rendszerváltás utáni első esküté­telre? Eszébe jutottak-e XIV. Lajos szállóigeként emle­getett szavai, miszerint „az állam én vagyok"?- A lábam remegett, a szívem hevesen dobogott, hiszen még soha életemben nem volt rajtam a mell­kason végigfutó nemzetiszínű selyemszalag. Büsz­ke vagyok rá, hogy ez megadatott nekem. Akkor úgy éreztem, hogy akik előttem állnak, aznap újjászületnek és számukra az az érdekes helyzet áll elő, hogy két születésnapjuk lesz. Ez az első alkalom megható volt, megrendítő volt, fel­emelő volt: óriási élmény volt. Minden eskütétel különleges. A többinél a lá­bam már kevésbé remegett, a szívem kevésbé do­bogott, de az eskütétel soha nem vált rutinná, hi­szen mindig más emberek állnak előttem és min­den egyes esküt tevő mögött egy külön élettörté­net van. A világ minden részéből jönnek hozzánk. Vol­tak már Argentínából, Szíriából, Kanadából épp­úgy, mint az Egyesült Államokból vagy éppen Franciaországból, de a legtöbben a környező or­szágok magyarlakta területéről.-Mint alpolgármester, nem érzi kissé rendhagyónak és formálisnak ezt a feladatot?- Egyáltalán nem, hiszen az eskütétel és annak lehetősége nem hétköznapi dolog. Boldogságomnak több oka is van. Egyrészt, hogy megérhettük, hogy Erdélyből, a Felvidékről, vagy Kárpátaljáról bárki nyugodtan, mindenféle joghátrány nélkül folya­modhat a Magyar Köztársaság elnökéhez azért, hogy a magyar állampolgárságot felvehesse, és azt rendszerint meg is kapja. Másrészt évente egy kis- városnyi lakossal kevesebben élünk Magyarorszá­gon és az a néhány ember (Újpesten az idén közel 600-an), aki itt leteszi az állampolgársági esküt, ami­kor kimegy a házból, ezt a kis nemzetet gyarapítja. Harmadsorban pedig, mi politikusok, akik naponta találkozunk a szegénységgel, munkanélküliséggel, különféle devianciákkal és a bűnözéssel, sokszor hall­juk, hogy mennyire nehéz ebben az országban élni, ugyanakkor mégis vannak a Földnek olyan országai, amelyek lakói Magyaror­szágot választják, itt keresik a boldogulásukat.- Melyek a magyar állam- polgárság feltételei?- A parlament idén nyá­ron, június 1-jén fogadta el a magyar állampolgárságról szóló LV. számú törvényt, és ezzel lényegesen meg­szigorította a feltételeket. Magyarország tranzitor­szágból célországgá vált. A kormányzatot és a parla­mentet az vezérelte, hogy a kivívott viszonylagos stabi­litást, szűrő beépítésével, megvédelmezze egy jelen­tősebb bevándorlási hul­lámtól. Öt- ületve nyolcé­__________________ vés várakozási időt írtak e lő, valamint az alkotmá­nyos alapismeretekből történő magyar nyelvű vizs­gát, amelyet a köztársasági megbízott hivatalában kell letenni. Csak ezek birtokában lehet magyar ál­lampolgárságért folyamodni. Mindez azonban nem vonatkozik a környező országokban élő magyar nemzetiségűekre - előttük a kapuk változatlanul nyitva állnak.- Kapnak-e valamiféle segítséget az áttelepedett csalá­dok?-Egy részük rokonoknál lakik, a többiek al­bérletben élnek. Az állampolgársági eskü csak az első stáció, hiszen még aznap nyakukba szakad a „magyar valóság". Eg­zisztenciát hagytak el, mindent elölről kell kez­deniük. Megadjuk a leh­etőséget, hogy itt éljenek közöttünk, és ugyanazt a segítséget tudjuk mega­dni nekik, mint minden más magyar állampol­gárnak.- Előfordul néha egy- egy formabontó esketés is?- Voltam már lakáson és kórházban is esketni. Előfordult, hogy néhány hetes csecsemő vagy ép­pen egy 92 éves néni kapta meg a magyar ál­lampolgárságot. Egyszer az is megtörtént, hogy egy szír állampolgárságú úr csak arabul tudott, és valamit ugyan mormogott magában, de az biztos nem az eskü szövege volt. Munkatársaim kézzel- lábbal magyarázták, hogy hol írja alá a nevét. Az új törvény az ilyen eseteket már nem teszi lehető­vé, hiszen magyar nyelvből is vizsgázni kell töb­bek között. Az idei október utolsó keddjén, egy derűs, na­pos reggelen, a városházán 17-en várták, hogy az ünnepélyes eskütétel után magyar állampolgárok legyenek. Hock Zoltán a Himnusz hangjaira ekkor olvasta fel utoljára az eskü szövegének régi válto­zatát. Öt nappal később - november 1-jén - lehe­tővé tették az eskü mellett - választhatóan - a foga­dalom szövegváltozatot is. A 17-ből négyen a Eorrai család tagjai. A gyere­kek aznap az óvodai ruha helyett ünneplőbe öl­töztek, a dokumentumok átvétele után az egész család a könnyeivel küszködött.- Kolozsvárról jöttünk a két kislánnyal: Csillá­val és Noémivel - magyarázkodik Forrai József. Egy évet és kilenc hónapot vártunk erre a napra. Szerencsére jó munkahelyem van, itt, Újpest szomszédságában dolgozom a Növényolajipari Vállalatnál.- Testvéreimet és az ismerősöket hagytuk Er­délyben, a szüléink már nem élnek - veszi át a szót Forrainé, Erzsiké.- Miért döntöttek az áttelepedés mellett?- A gyerekeknek szerettünk volna egy szebb és jobb jövőt... és reméljük, Magyarországon ez így is lesz. Kovács Elemér Nagyváradról érkezett.- Sajnos a papírokra Oradeát írtak, de most már mindegy... Ä lényeg, hogy „azt a bizonyos sze­keret" most már én is magunknak segítem tolni. Régen vártam ezt az érzést. Eddig is ide éreztem, hiszen Nagyvárad 10 km-re van a határtól. Ma­gyar tévét néztünk, magyar rádiót hallgattunk, innen kaptuk a magyar szót és a szabadság von­zalmát. A magyar szóért jöttem át, sokan nem ér­tik, mit jelent ez.- Mivel foglalkozik?- Villanyszerelő vagyok. Hál' istennek van ál­lásom, egy kft.-nél dolgozom. Bízom a mestersé­gemben, sokoldalú ember vagyok. A lakásprob­lémám is megoldódott. Özvegy Somogyi Sándornét a Szegfű utcából mintha az Isten hozta volna az utamba. Ő elvesztette szegény a férjét, a lányát, senkije sincs. Eltartási szerződést kötöttünk: egy­mást támogatjuk.- Innen, a városházáról hová vezet az első útja?- Itt vannak a baráta­im, köztük azok is, akik befogadtak. Nekik is meg szeretném köszön­ni, hogy bíztak bennem és biztattak. Ünnepelni megyünk! Rojkó Annamária A kézfogás is jelzi az esküt tevő és az azt fogadó elkötelezettségét. (Fotó: Horváth Dávid) 5

Next

/
Thumbnails
Contents