Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-12-18 / 24. szám
Állampolgári eskü a Városházán ,A nagyvilágon e kívül... :ís p: n n Többségünknek sohasem kellett esküt vagy fogadalmat tenni arra, hogy a magyar államnak hű polgárai leszünk: egyszerűen magyarnak születtünk. Néhány esztendeje azonban egyre több olyan külföldi érkezik hazánkba, aki nálunk szeretne letelepedni s magyar állampolgárként kívánja folytatni életét. Nekik a hivatalosan előírt várakozási idő le telte után a lakhelyük szerinti polgármesteri hivatalban kell letenniük az állampolgársági esküt. Az eskütétel ceremóniája itt, Újpesten, a Városháza házasságkötő termében zajlik. A Magyar „Megadjuk a lehetőséget, hogy itt éljenek köztünk, és azt a segítséget tudjuk nyújtani, amit valamennyi magyar állampolgárnak - mondja Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere, aki a köztársasági elnök nevében téteti le az állampolgársági esküt. Köztársaság képviseletében Hock Zoltán alpolgármester fogadja az eskütételre megjelenteket.- Emlékszik még a rendszerváltás utáni első eskütételre? Eszébe jutottak-e XIV. Lajos szállóigeként emlegetett szavai, miszerint „az állam én vagyok"?- A lábam remegett, a szívem hevesen dobogott, hiszen még soha életemben nem volt rajtam a mellkason végigfutó nemzetiszínű selyemszalag. Büszke vagyok rá, hogy ez megadatott nekem. Akkor úgy éreztem, hogy akik előttem állnak, aznap újjászületnek és számukra az az érdekes helyzet áll elő, hogy két születésnapjuk lesz. Ez az első alkalom megható volt, megrendítő volt, felemelő volt: óriási élmény volt. Minden eskütétel különleges. A többinél a lábam már kevésbé remegett, a szívem kevésbé dobogott, de az eskütétel soha nem vált rutinná, hiszen mindig más emberek állnak előttem és minden egyes esküt tevő mögött egy külön élettörténet van. A világ minden részéből jönnek hozzánk. Voltak már Argentínából, Szíriából, Kanadából éppúgy, mint az Egyesült Államokból vagy éppen Franciaországból, de a legtöbben a környező országok magyarlakta területéről.-Mint alpolgármester, nem érzi kissé rendhagyónak és formálisnak ezt a feladatot?- Egyáltalán nem, hiszen az eskütétel és annak lehetősége nem hétköznapi dolog. Boldogságomnak több oka is van. Egyrészt, hogy megérhettük, hogy Erdélyből, a Felvidékről, vagy Kárpátaljáról bárki nyugodtan, mindenféle joghátrány nélkül folyamodhat a Magyar Köztársaság elnökéhez azért, hogy a magyar állampolgárságot felvehesse, és azt rendszerint meg is kapja. Másrészt évente egy kis- városnyi lakossal kevesebben élünk Magyarországon és az a néhány ember (Újpesten az idén közel 600-an), aki itt leteszi az állampolgársági esküt, amikor kimegy a házból, ezt a kis nemzetet gyarapítja. Harmadsorban pedig, mi politikusok, akik naponta találkozunk a szegénységgel, munkanélküliséggel, különféle devianciákkal és a bűnözéssel, sokszor halljuk, hogy mennyire nehéz ebben az országban élni, ugyanakkor mégis vannak a Földnek olyan országai, amelyek lakói Magyarországot választják, itt keresik a boldogulásukat.- Melyek a magyar állam- polgárság feltételei?- A parlament idén nyáron, június 1-jén fogadta el a magyar állampolgárságról szóló LV. számú törvényt, és ezzel lényegesen megszigorította a feltételeket. Magyarország tranzitországból célországgá vált. A kormányzatot és a parlamentet az vezérelte, hogy a kivívott viszonylagos stabilitást, szűrő beépítésével, megvédelmezze egy jelentősebb bevándorlási hullámtól. Öt- ületve nyolcé__________________ vés várakozási időt írtak e lő, valamint az alkotmányos alapismeretekből történő magyar nyelvű vizsgát, amelyet a köztársasági megbízott hivatalában kell letenni. Csak ezek birtokában lehet magyar állampolgárságért folyamodni. Mindez azonban nem vonatkozik a környező országokban élő magyar nemzetiségűekre - előttük a kapuk változatlanul nyitva állnak.- Kapnak-e valamiféle segítséget az áttelepedett családok?-Egy részük rokonoknál lakik, a többiek albérletben élnek. Az állampolgársági eskü csak az első stáció, hiszen még aznap nyakukba szakad a „magyar valóság". Egzisztenciát hagytak el, mindent elölről kell kezdeniük. Megadjuk a lehetőséget, hogy itt éljenek közöttünk, és ugyanazt a segítséget tudjuk megadni nekik, mint minden más magyar állampolgárnak.- Előfordul néha egy- egy formabontó esketés is?- Voltam már lakáson és kórházban is esketni. Előfordult, hogy néhány hetes csecsemő vagy éppen egy 92 éves néni kapta meg a magyar állampolgárságot. Egyszer az is megtörtént, hogy egy szír állampolgárságú úr csak arabul tudott, és valamit ugyan mormogott magában, de az biztos nem az eskü szövege volt. Munkatársaim kézzel- lábbal magyarázták, hogy hol írja alá a nevét. Az új törvény az ilyen eseteket már nem teszi lehetővé, hiszen magyar nyelvből is vizsgázni kell többek között. Az idei október utolsó keddjén, egy derűs, napos reggelen, a városházán 17-en várták, hogy az ünnepélyes eskütétel után magyar állampolgárok legyenek. Hock Zoltán a Himnusz hangjaira ekkor olvasta fel utoljára az eskü szövegének régi változatát. Öt nappal később - november 1-jén - lehetővé tették az eskü mellett - választhatóan - a fogadalom szövegváltozatot is. A 17-ből négyen a Eorrai család tagjai. A gyerekek aznap az óvodai ruha helyett ünneplőbe öltöztek, a dokumentumok átvétele után az egész család a könnyeivel küszködött.- Kolozsvárról jöttünk a két kislánnyal: Csillával és Noémivel - magyarázkodik Forrai József. Egy évet és kilenc hónapot vártunk erre a napra. Szerencsére jó munkahelyem van, itt, Újpest szomszédságában dolgozom a Növényolajipari Vállalatnál.- Testvéreimet és az ismerősöket hagytuk Erdélyben, a szüléink már nem élnek - veszi át a szót Forrainé, Erzsiké.- Miért döntöttek az áttelepedés mellett?- A gyerekeknek szerettünk volna egy szebb és jobb jövőt... és reméljük, Magyarországon ez így is lesz. Kovács Elemér Nagyváradról érkezett.- Sajnos a papírokra Oradeát írtak, de most már mindegy... Ä lényeg, hogy „azt a bizonyos szekeret" most már én is magunknak segítem tolni. Régen vártam ezt az érzést. Eddig is ide éreztem, hiszen Nagyvárad 10 km-re van a határtól. Magyar tévét néztünk, magyar rádiót hallgattunk, innen kaptuk a magyar szót és a szabadság vonzalmát. A magyar szóért jöttem át, sokan nem értik, mit jelent ez.- Mivel foglalkozik?- Villanyszerelő vagyok. Hál' istennek van állásom, egy kft.-nél dolgozom. Bízom a mesterségemben, sokoldalú ember vagyok. A lakásproblémám is megoldódott. Özvegy Somogyi Sándornét a Szegfű utcából mintha az Isten hozta volna az utamba. Ő elvesztette szegény a férjét, a lányát, senkije sincs. Eltartási szerződést kötöttünk: egymást támogatjuk.- Innen, a városházáról hová vezet az első útja?- Itt vannak a barátaim, köztük azok is, akik befogadtak. Nekik is meg szeretném köszönni, hogy bíztak bennem és biztattak. Ünnepelni megyünk! Rojkó Annamária A kézfogás is jelzi az esküt tevő és az azt fogadó elkötelezettségét. (Fotó: Horváth Dávid) 5
