Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-04-21 / 5. szám
20 éves a Keresztúri Szlovák Asszonykórus A kerületi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat nagyszabású gálaműsorral köszöntötte a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Keresztúri Szlovák Asz- szonykóms tagjait április 2-án a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. A jubileumi rendezvényen Papné Polereczki Rozália, a kerületi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte az ünnepeiteket, valamint a meghívott vendégeket: Hollerné Racskó Erzsébetet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnökét, Horti Andrásnét, a Fővárosi Szlovák Önkormányzat elnökét, dr. Szabó Zsuzsannát, a Pestvidéki Szlovákok Regionális Egyesületének elnökét, valamint Király Katalint, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatóját. A hagyományőrző népdalkor több évtizede működik Rákoskeresztúron, ezt elevenítette fel húsz évvel ezelőtt a Keresztúri Szlovák Asszonykórus. Tagjai Rákoskeresztúr kultúráját jól ismerő, énekelni szerető asz- szonyokból álltak, akik sorra nyerték a különböző népzenei versenyeket. 1996-ban Epress Marika szervezési munkájának és az alapító tagok - Csókás Józsefné (Gácsi Katalin), Duchony Józsefné (Hegedűs Margit), Fekete Sándorné (Kovalcsik Margit), Kuzma Mihályné (Tóth Anna), Maródi Jánosné (Binszki Ilona), Sándor Tibomé (Oroszi Rozália), Simon Istvánná (Nagy Erzsébet), Völgyesi Sándorné (Bakos Katalin), Zsíros Jánosné (Hegedűs Katalin) - segítségének köszönhetően Linkéné Gácsi Éva vezetésével megalakult a Keresztúri Szlovák Asszony- kórus. Közreműködésükkel megjelent két CD és kottáskönyv, amely azóta is meghatározó tényezője a magyarországi szlovák tánc- és népdalcsoportok tevékenységének, de helyet kapott az iskolai oktatásban is. Az asz- szonykóms tagjai szívesen közreműködnek hagyományőrző táborokban, népdal versenyeken, falunapon, zarándoklatokon. Szeretettel gondozzák a keresztúri viseletét, és szívesen átadják tapasztalataikat a fiataloknak. A 20 éves jubileumi ünnepségen jelen volt Kuzma Mihályné, Epress Rezsőné, Maródi Jánosné, Duchony Józsefné, Csókás Józsefné, Sándor Tibomé, Völgyesi Sándorné, Derczbach Istvánná, ifjabb és idősebb Hajnal György- né, Csermendy Tamásné, a Keresztúri Szlovák Asszonykórus tagjai. A rendezvényen fellépett az Ecseri Zeleny Veniec tánccsoport, a nagytarcsai Vencok Hagyományőrző Népdalkor és a Keresztúr Tánccsoport. A jubileumi gálaműsort támogatta Rákosmente Önkormányzata, Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete. Szakács Zsuzsa Jelenczki István filmverse József Attila költészetére Április 9-én a magyar költészet napjának tiszteletére Jelenczki István „Por és Istenpor Vagyunk” filmversét láthatták a Rákoshegyi Közösségi Házban. Az alkotást József Attila költeményei ihlették. Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepi ik a költészet napját. A költőnek ellentmondásokban bővelkedő életútja volt. Az első nagy világégést követő kiútkeresés összes kény- szerességével és bizonytalanságával játszott velük a sors. A korán árvaságra jutó József Attila azonban mintha a többieknél is sebezhetőbb és kiszolgáltatottabb lett volna. Hiába próbált közösséghez tartozni vagy a szerelemben megkapaszkodni, ez nem sikerült neki. Attól még, hogy Horger Antal nyelvész- professzor a szegedi egyetemről eltanácsolta, egy másik egyetemen folytathatta, és be is fejezhette volna tanulmányait. Ő azonban ragaszkodott a kiűzetés parancsához: azt kiválasztottsága zálogának tekintette. Művészete kezdetben a Nyugat hatását mutatja, jól formált versei leginkább realisztikussá- gukkal vagy különös bensősé- gességükkel hívják fel magukra a figyelmet. A kozmosz éneke című szonett-koszorúja részleteiben már megelőlegezi a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről (Nem én kiáltok), részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet (Szép nyári este van), valamint ősi igézések, népdalok és sanzonok, máskor mesék vagy zsánerképek hagyományosabb szemléleti elemeit társítja merész, esetleg éppen bizarr asszociációkkal. Jelenczki István filmverse döbbenetes, drámai, szorongásokkal teli, depresszív állapotot tükrözött. Állókép a képre, szín a színre, rétegződések egymásra hasalása, torzítva a valós jelentést. Mély, nagyon fájdalmas üzeneteket sugárzott. József Attila verseinek hatására az ember a végrendeletét miszlikbe tépve nyelné le, vagy inkább a kezében összegyűrve ugrana a vonat alá. A zene repetitív, majdnem ismétlődő volt. Viszont a jó értelemben vett sámánisztikus transz szintjét nem érte el. Zavart keltett, megsebzett. A végeredményét tekintve azonban, az alkotás célját elérte, drasztikusan hatott. Szőke Csaba JS%
