Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-04-21 / 5. szám

Qi' I 111 — Összművészeti koncertszínház a Gózonban Magyar versek Szirtes Edina Mókus, Dóczy Péter és Nemes Zsófia eló'adásában Április 11-én Szirtes Edina Mó­kus hegedűművész, Dóczy Pé­ter színművész és Nemes Zsófia táncművész előadása örömről, bánatról, fájdalomról és a min­dent átölelő, univerzális szere­tettől szólt. A műsorban magyar költőóriások versei hangzottak el. A költemények a művészi át­élés segítségével, a mozdulat ere­jével elevenedtek meg, kaptak új értelmet és oldódtak fel Mókus különlegesen virtuóz zenéjében. Szirtes Edina a looper techni­kának köszönhetően saját maga építette fel többszólamú „zene­karát” és „kórusát” is. A nehe­zen felejthető est Nagy László egyik legszebb versére (Ki visz át a szerelmet?) írt dallal vette kezdetét. Nehéz eldönteni Mó­kusnál, hogy hangszeres tudása, zeneszerzői kvalitása vagy ének­hangja-e a legerősebb oldala. Véleményem szerint mindegyik. Megénekeltette a Gőzön közön­ségét is, méghozzá három szólam­ban is. Varázslatos hangjával, muzsikájával, alázatával, őszinte viselkedésével igen bensőséges hangulatot teremtett. József Attila (Mámor), Rad­nóti Miklós, Závada Péter és Reményik Sándor versei új köntöst kaptak ezen az estén. Mókus az ő költeményeikkel és saját zenéjével mesélt érzéseiről, félelmekről, örömről, fájdalom­ról, valamint a mindent átölelő szeretetről. A táncművészet, az irodalom és a muzsika jó arány­érzékkel megalkotott szubli­mációja jött létre a színpadon, amelynek drámai csúcspontja Nagy László briliáns verse volt Latinovits Zoltánról (Gyászom a Színészkirályért) Dóczy Péter katartikus előadásában. Szirtes Edina szerint egy olyan koncert, amelyen kinyílik a kö­zönség szíve és együtt lüktet az előadóval, olyan élményt nyújt, mint egy imádság. „Ilyenkor el­felejtem, hogy ki vagyok, nem létezik a mindennapok bosszú­sága. Ez egy kegyelmi pillanat.” Aki ott volt, tudja, miről beszélt. Horváth Tibor £$ Irodalmi est a Vigyázóban Puszta elragadtatás A magyar költészet napja tisz­teletére Nők, nők, férfiak cím­mel Grecsó Krisztián és Kollár- Klemencz László zenés irodalmi estjét láthatta a közönség április 8-án a Vigyázóban. Az egyik legsikeresebb kortárs magyar írónak és korunk egyik legsikeresebb magyar dalszerző­jének közös estjén regény- és novellarészletek, közösen és kü­lön íródott dalok hangzottak el. A zenés irodalmi est különle­gessége volt, hogy Grecsó Krisz­tián dalszerzőként is, Kollár- Klemencz László prózaíróként is bemutatkozott Rákosmente közönsége előtt. Grecsó Krisztiánt XXL száza­di prózaíróként tartják számon, aki harmincévesen kapott József Attila-díjat és lett a Szépírók Társasága alelnöke. Már 15 év­vel ezelőtt nagy sikert aratott Pletykaanyu című novelláskö- tetével. Tíz évvel ezelőtt jelent meg Isten hozott című regénye, majd következett a Tánciskola és a Mellettem elférsz című re­gényei. A Katona József Szín­házban 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabját. A fia­tal író azt vallja, személyisége a simogatások és a hántások réte­geiből rakódott össze, ahogy sze­retni tanult, és ahogy szerették. Kollár-Klemecz László a Kis- tehén zenekar énekese, dalszer­ző szövegírója, tagja a Budapest Bárnak. A zenélés mellett rö­vidfilmeket, reklámokat, klipe­ket rendez, költőkkel, írókkal zenél együtt, verseket zenésít meg, és megjelent első novel- láskötete, a Miért távolodnak a dolgok? A kötet főhőse, Toszka, Grecsó Krisztián szerint Kollár- Klemencz László lírai alteregó- ja. Szakács Zsuzsa j&Z A magyar költészet napja alkal­mából Puszta elragadtatás cím­mel Brátán Vera és a Membrán együttes előadásában hangzot­tak el Pilinszky János, a husza­dik század egyik legjelentősebb magyar költőjének versei április 10-én a Csaba Házban. A Membrán egy évvel ezelőtt alakította ki mai, sajátos vilá­gát, amelynek alapja az ír zene, sok dinamikával, jazzes ritmi­kai elemekkel, az éneket pedig a szövegek sugallta hangulatok kifejezése vezeti. A Puszta el­ragadtatás című műsorukat Pi­linszky János legismertebb ver­seiből válogatták össze, amely nyíltan elemzi a 20. század ke­gyetlen világát, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való me­nekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és ré­mületet, megtapasztalva a halál közelébe érve Isten szólítását, amely végül átsegíti a krízisen. A zenekar tagjai hisznek a megzenésített versek erejében, amely nem csak örömforrás, de kiegészül az együtt-alkotás örö­mével, mások megérintésével. Énekelve olyan gondolatokat is él lehet mondani, amelyhez a puszta szavak kevésnek bizo­nyulnak, vallják a Membrán tagjai. Közreműködött: Brátán Vera (ének), Fodor Miklós (fuvola, ének, zeneszerző), Fodor Péter (gitár). Szakács Zsuzsa & 2016. április 21.

Next

/
Thumbnails
Contents