Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-04-21 / 5. szám
Qi' I 111 — Összművészeti koncertszínház a Gózonban Magyar versek Szirtes Edina Mókus, Dóczy Péter és Nemes Zsófia eló'adásában Április 11-én Szirtes Edina Mókus hegedűművész, Dóczy Péter színművész és Nemes Zsófia táncművész előadása örömről, bánatról, fájdalomról és a mindent átölelő, univerzális szeretettől szólt. A műsorban magyar költőóriások versei hangzottak el. A költemények a művészi átélés segítségével, a mozdulat erejével elevenedtek meg, kaptak új értelmet és oldódtak fel Mókus különlegesen virtuóz zenéjében. Szirtes Edina a looper technikának köszönhetően saját maga építette fel többszólamú „zenekarát” és „kórusát” is. A nehezen felejthető est Nagy László egyik legszebb versére (Ki visz át a szerelmet?) írt dallal vette kezdetét. Nehéz eldönteni Mókusnál, hogy hangszeres tudása, zeneszerzői kvalitása vagy énekhangja-e a legerősebb oldala. Véleményem szerint mindegyik. Megénekeltette a Gőzön közönségét is, méghozzá három szólamban is. Varázslatos hangjával, muzsikájával, alázatával, őszinte viselkedésével igen bensőséges hangulatot teremtett. József Attila (Mámor), Radnóti Miklós, Závada Péter és Reményik Sándor versei új köntöst kaptak ezen az estén. Mókus az ő költeményeikkel és saját zenéjével mesélt érzéseiről, félelmekről, örömről, fájdalomról, valamint a mindent átölelő szeretetről. A táncművészet, az irodalom és a muzsika jó arányérzékkel megalkotott szublimációja jött létre a színpadon, amelynek drámai csúcspontja Nagy László briliáns verse volt Latinovits Zoltánról (Gyászom a Színészkirályért) Dóczy Péter katartikus előadásában. Szirtes Edina szerint egy olyan koncert, amelyen kinyílik a közönség szíve és együtt lüktet az előadóval, olyan élményt nyújt, mint egy imádság. „Ilyenkor elfelejtem, hogy ki vagyok, nem létezik a mindennapok bosszúsága. Ez egy kegyelmi pillanat.” Aki ott volt, tudja, miről beszélt. Horváth Tibor £$ Irodalmi est a Vigyázóban Puszta elragadtatás A magyar költészet napja tiszteletére Nők, nők, férfiak címmel Grecsó Krisztián és Kollár- Klemencz László zenés irodalmi estjét láthatta a közönség április 8-án a Vigyázóban. Az egyik legsikeresebb kortárs magyar írónak és korunk egyik legsikeresebb magyar dalszerzőjének közös estjén regény- és novellarészletek, közösen és külön íródott dalok hangzottak el. A zenés irodalmi est különlegessége volt, hogy Grecsó Krisztián dalszerzőként is, Kollár- Klemencz László prózaíróként is bemutatkozott Rákosmente közönsége előtt. Grecsó Krisztiánt XXL századi prózaíróként tartják számon, aki harmincévesen kapott József Attila-díjat és lett a Szépírók Társasága alelnöke. Már 15 évvel ezelőtt nagy sikert aratott Pletykaanyu című novelláskö- tetével. Tíz évvel ezelőtt jelent meg Isten hozott című regénye, majd következett a Tánciskola és a Mellettem elférsz című regényei. A Katona József Színházban 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabját. A fiatal író azt vallja, személyisége a simogatások és a hántások rétegeiből rakódott össze, ahogy szeretni tanult, és ahogy szerették. Kollár-Klemecz László a Kis- tehén zenekar énekese, dalszerző szövegírója, tagja a Budapest Bárnak. A zenélés mellett rövidfilmeket, reklámokat, klipeket rendez, költőkkel, írókkal zenél együtt, verseket zenésít meg, és megjelent első novel- láskötete, a Miért távolodnak a dolgok? A kötet főhőse, Toszka, Grecsó Krisztián szerint Kollár- Klemencz László lírai alteregó- ja. Szakács Zsuzsa j&Z A magyar költészet napja alkalmából Puszta elragadtatás címmel Brátán Vera és a Membrán együttes előadásában hangzottak el Pilinszky János, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjének versei április 10-én a Csaba Házban. A Membrán egy évvel ezelőtt alakította ki mai, sajátos világát, amelynek alapja az ír zene, sok dinamikával, jazzes ritmikai elemekkel, az éneket pedig a szövegek sugallta hangulatok kifejezése vezeti. A Puszta elragadtatás című műsorukat Pilinszky János legismertebb verseiből válogatták össze, amely nyíltan elemzi a 20. század kegyetlen világát, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet, megtapasztalva a halál közelébe érve Isten szólítását, amely végül átsegíti a krízisen. A zenekar tagjai hisznek a megzenésített versek erejében, amely nem csak örömforrás, de kiegészül az együtt-alkotás örömével, mások megérintésével. Énekelve olyan gondolatokat is él lehet mondani, amelyhez a puszta szavak kevésnek bizonyulnak, vallják a Membrán tagjai. Közreműködött: Brátán Vera (ének), Fodor Miklós (fuvola, ének, zeneszerző), Fodor Péter (gitár). Szakács Zsuzsa & 2016. április 21.
