Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-03-09 / 4. szám
A Budapest Airport botrányos privatizációja Riz Levente felszólalása az Országgyűlésben Riz Levente országgyűlési képviselő legutóbb február 21'én szólalt fel az Országgyűlésben egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról szóló vitában. A bizottság a Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. MSZP-SZDSZ általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév visszaállamosításának folyamatát, a jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002 és 2010 között meghozott intézkedéseket, illetve az ebben az időszakban felmerülő döntéshozói felelősség kérdéskörét fogja áttekinteni. Rákosmente képviselője a Budapest Airport privatizációjának visz- szásságait ecsetelte. A Budapest Airport egy milliárdokat hozó nyereséges állami vállalat volt, ennek ellenére 2005-ben eladták. A privatizáció egy folyamatos törvénysértésekkel teli, az ország szempontjából rendkívül káros vagyonkiárusítás volt. A privatizációs eljárást sem sikerült törvényesen lebonyolítani, hiszen az első eljárást először a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, majd a Fővárosi Bíróság semmisítette meg, ezért egy új eljárást kellett indítani, amelyre már csak az első körben pályázó öt céget hívták meg, és közülük választották ki a nyertes angol céget. A szerződést 2005. december 18-án kötötték meg: 464,5 milliárd forintért adták el a Budapest Airportot és a repülőtér 75 éves vagyonkezelői üzemeltetői jogát, biová került ez a hatalmas bevétel? „Veres János akkori pénzügyminiszter valótlanul állította, hogy ezt az államadósság csökkentésére fordítják. Az Állami Számvevőszék egyértelműen megállapította, hogy ezt a 2005. évi költségvetés kozmetikázására fordították, a magánnyugdíjpénztárak miatt keletkező hiányokat próbálták ezzel befoltozni.” „Hogyan történhetett meg, hogy az állami jogszabályalkotást egy privatizációs szerződés korlátozza?” - tette fel a kérdést Riz Levente. Ez a szerződés a jogszabályváltozást állami kockázati eseménynek nevezi. Ez azt jelenti, hogy ha olyan jogszabályváltozás történik, amely a repülőtér bevételeit csökkenti, akkor a különbözetet a magyar államnak meg kell fizetnie. A képviselő-polgármester szerint az egyik fő okot itt érhetjük tetten, miért nem lehetett megfelelően orvosolni a repülőtér környékén élők mindennapos nyugalmát veszélyeztető repülőtéri zajártalmakat, hiszen a magyar állam ezen passzus alapján lényegében nem is változtathat a jogszabályokon, a privatizáció gyakorlatilag befagyasztotta a repüléssel kapcsolatos törvényeket, rendeleteket. Botrányos, hogy az állami jogalkotás szabadságát ez a szerződés így korlátozta. A vizsgálóbizottságnak feladata lesz kideríteni, hogy miért nem valósultak meg a fejlesztések, és ezt miért nem kérte senki számon. Mit ígért a Budapest Airport? Kóka János miniszter mondta el 2005. december 12-én a parlamentben: „Ha csak a következő 4-5 évet nézzük, a repülőtér körül épülnek parkolóházak, szállodák, konferencia- központ, új utasterminálok, logisztikai központ, és Budapest elkezd majd hasonlítani a világ legnagyobb légiforgalmi központjaihoz.” A szerződés szerint előírt környezetvédelmi fejlesztéseknek sem láthatjuk a nyomát. A szerződésben az szerepel, hogy az ingatlanberuházások, amit megvalósít ez a cég, a magyar állam tulajdonába kerülnek és a vagyonkezelői szerződés részévé válnak. A meg nem valósult beruházások viszont az állam érdekeit sértik. A szerződés 2011. december 31-éig átütemezett számos beruházást. Talányos, hogy egy 75 éves üzemeltetési jog kapcsán csak 2006-tól 2011 decemberéig írnak elő fejlesztéseket. A következő 69 évben már semmi dolga a Budapest Airportnak? Hogyan lehetett ilyen szerződést kötni? Hogyan fizethettek ilyen komoly jutalmakat, privatizációs bónuszokat a vagyonkiárusítást elkövetőknek? Annak idején ugyanis a Magyar Nemzet megírta, hogy 291 millió forint jutalmat osztottak szét az APV Rt. és a Budapest Airport dolgozói között. „A bizottságnak ki kell vizsgálnia, hogy miért maradhatott mindez következmény nélkül, kik és hogyan ellenőrizték a privatizációs eljárást. Hogyan kötötték meg ezt a privatizációs szerződést, miként lehetséges az, hogy konkrét határidők és elvárások nélkül a fejlesztések csak egy része valósult meg?” — zárta szavait Riz Levente. Horváth Tibor 8 HÍRHOZÓ
