Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-01-27 / 1. szám
INTERJÚ Károly Sára pszichológus állami kitüntetése A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkerésztjét vehette át a kerületi szakember Károly Sára nyugdíjas pszichológus tavaly október 23-án vette át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdem- keresztjét. Tizenkét év vezetői munka után ment nyugdíjba a kerületi Nevelési Tanácsadóból, kísérletekben gazdag, irigylésre méltó pálya áll mögötte. Munkája során nem győzte hangsúlyozni: a szülőnek - a jó nevelés reményében - csupán a gyermekéhez vezető kulcsot adhatja a pszichológus, partnerként működve a pedagógussal. Hetvennyolc éves korában még ma is egyik meghatározó alakja Rákosmente gyermekvédelmének. Az új év első napjaiban a Gyurkovics Tibor Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskolai Előkészítő, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Nevelési Tanácsadóban találkoztam Sárikával, így alkalmam volt, hogy olvasóink nevében is gratuláljak a magas állami kitüntetéshez. Az érettségi után műszaki pályára készült, szakmér- nőkként kapta meg első dip- lámáját, de a legelsők között szerzett pszichológusi végzettséget az ELTE-n, ami végül is meghatározta életútját. Beszélgetésünk során többször hangsúlyozta, munkája során mindig jelen volt az alázat és a szeretet, mert szerinte anélkül ezen a pályán nem lehet, és nem is szabad végigmenni. — Számomra a pszichológia szent dolog, amelynek középpontjában mindig az ember áll, mint megismételhetetlen isteni csoda. Ezért is örültem a kitüntetésnek, mert ez számomra azt bizonyította, akik felterjesztettek, azonosulnak az általam képviselt értékrenddel, ami nagy elismerés. — Pályája kezdetén a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben pszichológusként kezdett, ahová — elmondása szerint - a gyermekek a felnőttek következményeként kerültek. — Minden pszichológusnak meg kell tanulnia együttműködnie az orvosokkal, pedagógusokkal. Ha ez létrejön, és rivalizálás nélkül egy cél mozgatja őket, kellő megszállottsággal már szép eredményt lehet elérni a gyermekvédelemért. Sárika szerint a családokban a szülők szemléletén is szükség lenne változtatni. Újból el kell fogadtatni azt a konzervatív hozzáállást, hogy ne csak a jogaikat hangoztassák, de fogadják el, bízzanak a szakemberek véleményében. Ma az emberek bizalmatlanok, és tönkrement az alkalmazkodási képességük. Tapasztalata szerint nagyon sok elhangzott mondat kezdődik énnel, és a siker megszerzésével fejeződik be. Felbillent az emberek belső harmóniája, értékrendjük a teljesítményen alapszik.- Sajnos a társadalom is mindig csak a nagy hullámokra figyel fel, kampányszerűen. Manapság ilyen az agresszió, aminek több oka is van. Részben a család felelőssége, részben az iskoláknak a túlzott teljesítménykoncentrációja, aminek előtérbehelyezése nem az anyák, hanem a pedagógus szerepét erősítik. A gyerekek körül meglazult a feltétel nélküli szeretet, sok szülő kezdi úgy a mondatot, hogy szeretlek, ha..., és itt jön a feladatok felsorolása. A családon belüli erőszakért pedig kimondottan a médiát teszem felelőssé, ami nagymértékben veszélyezteti a kisgyermekek érzelmi biztonságát. A nevelési tanácsadóban pedig legszívesebben csak a szülőkkel beszélgetnék, mert a gyerek mindig a család következménye.- Jelen volt a hetvenes években a Nevelési Tanácsadók születésénél Rákosmentén, amelynek tizenkét évig volt a vezetője, 1987-ben ment nyugdíjba.- Ekkor kidolgoztam egy programot, amely a bölcső- déseknek, óvodásoknak és az öregeknek nyújt segítséget, majd felajánlottam a kerületi iskoláknak, hogy szívesen megmutatnám a pedagógusoknak, miként dolgozzanak együtt az iskolai pszichológussal. Szerintem a pszichológus és a pedagógus fő célja a gyermek megsegítése, természetesen a szülői háttérrel. Nem észt kell osztani, hanem meg kell keresni a gondot okozó pontokat, és rá kell közösen jönni, hogy a jót hogyan lehet még jobbá tenni. A Sugár úti iskolában a pszichológus azóta is bekapcsolódik a nevelési beszélgetésekbe, azt hiszem ott él leghatékonyabban tovább az én szellemem.- Tíz éve a Gyurkovicsban segíti a pedagógusok munkáját.- Ennél a tanulói rétegnél nem a tárgyi, illetve az általános műveltség megszerzésére kell elsősorban az iskolának törekednie, hanem a torzult, vagy teljességgel hiányzó család korrigálására. Ha itt a gyermekek legelső és meghatározó élménye a teljes bizalom, akkor egy egész életre szóló energia- készletet kaphat, amellyel megalapozhatja a felnőttkori egyensúlyát. A családi nevelés feltételrendszerében meglévő komoly különbségeket az iskola érdemben nem tudja befolyásolni, de az értékrendszer alakításában, a hátrányok kompenzálásában eredményesen működhet közre. Szakács Zsuzsa JST 10 HÍRHOZÓ
