Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)

2011-01-27 / 1. szám

INTERJÚ Károly Sára pszichológus állami kitüntetése A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkerésztjét vehette át a kerületi szakember Károly Sára nyugdíjas pszichológus tavaly október 23-án vette át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdem- keresztjét. Tizenkét év vezetői munka után ment nyug­díjba a kerületi Nevelési Tanácsadóból, kísérletekben gazdag, irigylésre méltó pálya áll mögötte. Munkája során nem győzte hangsúlyozni: a szülőnek - a jó nevelés reményében - csupán a gyermekéhez vezető kulcsot adhatja a pszichológus, partnerként működve a pedagógussal. Hetvennyolc éves korában még ma is egyik meghatározó alakja Rákosmente gyermekvé­delmének. Az új év első napjaiban a Gyurkovics Tibor Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakisko­lai Előkészítő, Egységes Gyógypedagógiai Módszer­tani Intézmény és Nevelési Tanácsadóban találkoztam Sárikával, így alkalmam volt, hogy olvasóink nevében is gratuláljak a magas állami kitüntetéshez. Az érettségi után műszaki pályára készült, szakmér- nőkként kapta meg első dip- lámáját, de a legelsők között szerzett pszichológusi végzett­séget az ELTE-n, ami végül is meghatározta életútját. Be­szélgetésünk során többször hangsúlyozta, munkája során mindig jelen volt az alázat és a szeretet, mert szerinte anélkül ezen a pályán nem lehet, és nem is szabad végigmenni. — Számomra a pszicholó­gia szent dolog, amelynek középpontjában mindig az ember áll, mint megismétel­hetetlen isteni csoda. Ezért is örültem a kitüntetésnek, mert ez számomra azt bizo­nyította, akik felterjesztet­tek, azonosulnak az általam képviselt értékrenddel, ami nagy elismerés. — Pályája kezdetén a Fővá­rosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben pszichológusként kezdett, ahová — elmondása szerint - a gyermekek a fel­nőttek következményeként kerültek. — Minden pszicholó­gusnak meg kell tanulnia együttműködnie az orvosok­kal, pedagógusokkal. Ha ez létrejön, és rivalizálás nél­kül egy cél mozgatja őket, kellő megszállottsággal már szép eredményt lehet elérni a gyermekvédelemért. Sárika szerint a családokban a szülők szemléletén is szük­ség lenne változtatni. Újból el kell fogadtatni azt a konzerva­tív hozzáállást, hogy ne csak a jogaikat hangoztassák, de fogadják el, bízzanak a szak­emberek véleményében. Ma az emberek bizalmatlanok, és tönkrement az alkalmazkodá­si képességük. Tapasztalata szerint nagyon sok elhangzott mondat kezdődik énnel, és a siker megszerzésével fejeződik be. Felbillent az emberek bel­ső harmóniája, értékrendjük a teljesítményen alapszik.- Sajnos a társadalom is mindig csak a nagy hullá­mokra figyel fel, kampány­szerűen. Manapság ilyen az agresszió, aminek több oka is van. Részben a csa­lád felelőssége, részben az iskoláknak a túlzott tel­jesítménykoncentrációja, aminek előtérbehelyezése nem az anyák, hanem a pe­dagógus szerepét erősítik. A gyerekek körül meglazult a feltétel nélküli szeretet, sok szülő kezdi úgy a mondatot, hogy szeretlek, ha..., és itt jön a feladatok felsorolá­sa. A családon belüli erő­szakért pedig kimondottan a médiát teszem felelőssé, ami nagymértékben ve­szélyezteti a kisgyermekek érzelmi biztonságát. A ne­velési tanácsadóban pedig legszívesebben csak a szü­lőkkel beszélgetnék, mert a gyerek mindig a család kö­vetkezménye.- Jelen volt a hetvenes évek­ben a Nevelési Tanácsadók születésénél Rákosmentén, amelynek tizenkét évig volt a vezetője, 1987-ben ment nyugdíjba.- Ekkor kidolgoztam egy programot, amely a bölcső- déseknek, óvodásoknak és az öregeknek nyújt segítsé­get, majd felajánlottam a kerületi iskoláknak, hogy szívesen megmutatnám a pedagógusoknak, miként dolgozzanak együtt az isko­lai pszichológussal. Szerin­tem a pszichológus és a pe­dagógus fő célja a gyermek megsegítése, természetesen a szülői háttérrel. Nem észt kell osztani, hanem meg kell keresni a gondot okozó pontokat, és rá kell közösen jönni, hogy a jót hogyan le­het még jobbá tenni. A Su­gár úti iskolában a pszicho­lógus azóta is bekapcsolódik a nevelési beszélgetésekbe, azt hiszem ott él leghatéko­nyabban tovább az én szel­lemem.- Tíz éve a Gyurkovicsban segíti a pedagógusok munká­ját.- Ennél a tanulói rétegnél nem a tárgyi, illetve az álta­lános műveltség megszerzé­sére kell elsősorban az isko­lának törekednie, hanem a torzult, vagy teljességgel hi­ányzó család korrigálására. Ha itt a gyermekek legelső és meghatározó élménye a teljes bizalom, akkor egy egész életre szóló energia- készletet kaphat, amellyel megalapozhatja a felnőtt­kori egyensúlyát. A csa­ládi nevelés feltételrend­szerében meglévő komoly különbségeket az iskola érdemben nem tudja befo­lyásolni, de az értékrendszer alakításában, a hátrányok kompenzálásában eredmé­nyesen működhet közre. Szakács Zsuzsa JST 10 HÍRHOZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents