Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-09-25 / 15. szám
Kultúra 14 Úriáskerék új motorral Interjú Martonosi Györggyel Szeptember 7-én adták át a megszépült és átkeresztelt Vigyázó- Dózsában a Rákoskeresztúrért Díjat, amelyet idén az intézmény emblematikus figurája, Martonosi György dobművész-tanár- endorser vehetett át. Gazdag életpályájáról beszélgettünk a pár nap híján 65 éves dobguruval. ■Js. Horváth Tibor H ogyan értékeli ezt a díjat annak fényében, hogy ugyanitt 1982- ben a tűrtből a tiltottak között találta magát?- Gondoljunk egy ó- riáskerékre, amely egyre csak felfelé megy; majd eléri a csúcsot, s indul lefelé. Ilyesmi történt velem az elmúlt 15 év Jazzpressójával a hátam mögött. Fárasztó folyton kikoldulni azt a pénzt, amely biztosítja a klub működését. Ez a díj úgy hatott rám, mintha kicserélték volna az óriáskerék motorját, kaptam egy komoly löketet. Jólesett a kitüntetés, mert hiú ember vagyok, másrészt, mert azt támasztja alá, hogy szükség van rám, volt értelme ezzel foglalkoznom és lesz is.- Jó ideje vezeti a Drum-Art Dobiskolát. Mit kell erről tudni? Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez egy csillagképző műhely, ahova nemcsak kezdők jöttek, hanem olyanok is, akik szerették volna megújítani a stílusukat. Rengeteget foglalkoztam metodikával, hazánk dobkultúrája hatalmas lemaradásban volt 15- 20 évvel ezelőtt, ezt igyekeztem lefaragni.- Az ön nevéhez kötődik a Dózsa legnagyobb rendezvénye, a Dobosok Farsangja Nemzetközi Gála-sorozat amelyet már jelentősebb helyszínekre is csalogattak, de maradt nálunk. Miért?- A Petőfi Csarnok és a Kongresszusi Központ is érdeklődött a rendezvény iránt. Üzletileg és hírnévben nyilván kifizetődő lett volna, ha elvállalom, de azzal megöltem volna a keresztúri rendezvényt.- A szeptember 20-án megrendezett Dabasi Dobfesztiválnak is ön a főszervezője. Ez miben különbözik a Dobosok Farsangjától?- A dabasi fesztivált egy nagy sportcsarnokban rendezik meg és jóval inkább világzenei alapú. Ott az átlagközönségnek készül a műsor, a mi farsangunk főként a szakmának és a vájt fülűek- nek szól.- Honnan ered a dabasi szál?- Kőszegi Zoltán dabasi polgármester látta az itteni fesztivált, s akkor döntötte el, hogy náluk is kell. valami hasonlót rendezni. Persze nemcsak szavakkal támogatott, biztos anyagi hátteret teremtett ennek a zenei ünnepnek. Idén már a negyedik alkalommal rendezték meg, olyan fellépő nevekkel, mit a Djabe és a Napra együttes. Ez a dt? úgy hatott rám, mintha kicserélték volna az óriáskerék motorját- Ne hagyjuk ki a Csíkszeredái Dobban Fesztivált sem a sorból!- Ezt már a dabasi rendezvény szülte, ahol a Csíkszeredái Roll együttes zenélt a városi napokon. Utána megkerestek, hogy szeretnének egy hasonló rendezvényt a szülővárosukban, amelynek én lennék a védnöke.- Október 12-én szüli- napi Jazzpressót láthatnak a műfaj szerelmesei, hiszen ekkor ünnepli a 65. életévét. Nincs rossz éve 2008-ban... .- Sőt a Szebb és virágosabb kerületért versenyen is nyertünk a családiház kategóriában. Mondhatjuk azt, hogy felszálló ágban vagyok!- Martonosi György világhírű hangszermárkák endorsere. Ez mit takar?- Az endorser a szakmai reprezentánsát jelenti az adott márkának és komoly erkölcsi ranggal jár. A Sabian és a Tamburo cégnél én vagyok az egyedüli kontinentális endorser Magyarországon. Nagy zenei rendezvények létrehozása nélkül sosem találtak volna rám.- Mennyit profitált á nyugati kint tartózkodásból?- Nem használtam ki az ottani lehetőségeket, mert mindig a hazajövetelre készültem. Ha elvállaltam volna a komolyabb felkéréseket, egy életre odaláncolom magam. Ezt semmiképp sem akartam! Itthon viszont pokoli nehéz volt mindent újrakezdeni kívülállóként. A hazai zárt klikk még most is kellő távolságot tart tőlem...- Mikor jött el életében a sorsforduló?- Sokáig sodródtam, majdnem 50 éves koromig. A 80-as években írt első könyvem nem jelent meg itthon, mert nem volt hátszelem. 1995-ben aztán megjelent a Modern Dobiskola első része könyv formájában, amelyet még két kötet követett. Emellett a Zenészmagazinba írtam kereken száz szakmai cikket.- 1968 az ön életében is jelentős év volt. Mesélne erről?- Hacki Tamást kísértem el Ausztráliába ebben az évben. Akkoriban nem sok magyar tehette be oda a lábát... Egy hónapot turnéztunk végig, Új-Zélan- don is felléptünk. Az ottani '56-os magyarokkal való találkozás szívszorító élmény volt, mindenkinek nagyon örültek, aki az anyaországból érkezett.
