Hírhozó, 2000 (10. évfolyam, 1-11. szám)
2000. szeptember / 8. szám
13 KÖZÉLET „Lényeges, hogy a lakosság megismerje a munkánkat!” Marton Rudolf polgárőrvezető tanult szakmája az autószerelés. Rendelkezik rendészeti biztonságszervező középfokú szakképesítéssel is, ami magába foglalja: a jogi alapokat, a polgári védelmet, a rendészeti ismereteket, a tűz- és munkavédelmet. A XVII. kerületi Delta Polgárőrcsoportnak jelenleg 35 tagja van. Első embere, alapító tagja, huszonkilenc éves kora ellenére igen komolyan veszi a közbiztonságért való harcot. Marton Rudolf olyan ember, aki érti feladatát, aki tenni akar. Nős, van egy kisfia, Bence. Minden jel arra mutat, hogy a most már ütőképes kis polgárőrcsapat, akár példakép is lehetne más polgárőr egyesületek számára.- Amikor feltörték a kocsimat, az adott indíttatást ahhoz, hogy megpróbálják tenni valamilyen módon az ilyen, s az ehhez hasonló esetek ellen. Elmentem a X. kerületi Horizont Polgárőr Egyesülethez és beléptem hozzájuk. A mi városrészünkben akkor, vagyis három évvel ezelőtt, még nem volt polgárőrség. Egyébként a szomszédos kerület polgárőr-csapatának voltunk úgymond: a „Tizenhetes csoportja”. Mindkét kerületben adtunk szolgálatot, ami egy idő után eléggé fárasztó volt. Akkor döntöttem úgy, hogy itt, a kerületben is létrehozzuk a saját polgárőrségünket. - mondta Marton Rudolf, majd így folytatta: - Ma már szükség van önfeláldozó, civil emberekre, hogy a közbiztonság stabilabb legyen. A polgárőrség legénysége folyamatos képzésben részesül, tehát szakképzett emberek adnak szolgálatot. Úgy érzem, hogy kerületünk kapitányságának jelenlegi vezetése nagyon korrekt. A váltás óta fél év telt el, és máris nagyobb eredményeket lehet felmutatni. Dr. Ármos Sándor rendőr alezredes kapitány úr, mind pedig a Közrendvédelmi Osztály vezetője, dr. Kántor Gerzson rendőr őrnagy úr is elégedett a munkánkkal, és ez a lényeg. Sajnos, a lakosság nem nagyon ismeri a munkánkat. Lényeges volna, hogy a lakosság megismerje munkánkat! Fontos volna, hogy rendszeres híradással tájékoztathatnánk a lakosságot, hiszen ők az első számú érintettek. Örömmel tapasztalom, hogy a mostani ön- kormányzat tudomást vesz rólunk, és anyagilag támogatja egyesületünket. A költségvetésben 1,2 millió forint támogatást határoztak meg számunkra évente. Nagyon örülünk ennek az ösz- szegnek, de ha lebontjuk hónapokra, bizony ez elég szűkös a fennmaradásunkhoz. Megragadva az alkalmat: ezúton köszönöm polgár- mester asszonynak, amiért hozzásegített, hogy tagja lehetek a Rákosmente Közbiztonságáért Alapítvány kuratóriumának. Természetesen pozitívan értékelendő Bodnár László közbiztonsági tanácsnok úr munkája is, amit a polgárőrség érdekében tesz. Sajnos a kerületi vállalkozók közül egyet sem tudok említeni, már ami a támogatást illeti. Tudják, hogy szükség van polgárőrökre, de ha pénzről van szó, elzárkóznak. Tudok olyan kerületeket, ahol a vállalkozók dobták össze a szolgálati autó árát. Nekünk is nagy szükségük lenne ilyen segítségre. Remélem, hogy ez a jó szokás a mi kerületünkben is előbb-utóbb valósággá válik. Egyébként úgy gondolom, hogy amíg a polgárőrség kiemelten nem kap elismertséget országosan, addig bizony mindig is lesznek anyagi problémáink. A polgárőrvezető a kerületben előforduló bűneseteket átlagosnak jellemezte. Főleg a lakótelepeken fordul elő nagyobb esemény. Ez „fertőzöttebb” terület, különösen a kábítószeres eseteket illetően. Folyamatosak a gépkocsi-feltörések, a gépkocsilopások, a randalírozá- sok, a hangoskodások, a garázdaságok, a verekedések. Putnoki A. Dávid „Jó volt vonulás tűzoltónak lenni!” Hernádi Rafael, a XVII. kerületi tűzoltóság parancsnoka augusztus 19-e óta a „Rákosmente Közbiztonságáért” érdemérem boldog, s minden bizonnyal egyik jogos tulajdonosa is egyben. A szerénységéről ismert 52 éves közéleti személyiség a Hírhozó kérésére önmagáról, a tűzoltói munka szépségeiről és nehézségeiről mesélt:- 1948-ban születtem Kókán, és itt jártam általános iskolába is. Érdekes módon gyermekkoromban - sok kortársammal ellentétben - nem szerettem volna egyenruhás foglalkozást űzni, annak ellenére, hogy a faluban működött egy önkéntes tűzoltókból álló csapat. Az ő munkájukat, vagy akár egy tűzoltóversenyen való részvételüket érdeklődéssel figyeltem ugyan, de különösebb vonzalmat akkor még nem éreztem a pálya iránt. A középiskola már Budapestre szólított, s a felsőfokú technikum elvégzése után a földhivatalnál helyezkedtem el. 1973-ban választottam élethivatásul a tűzoltói szolgálatot a XVII. kerületi tűzoltóságnál, ahol több emlékezetes eseménynél is részt vettem a mentési munkában. Visszaemlékezve ezekre az időkre, eszembe jutnak a nehéz, akár életveszélyes pillanatok, mégis úgy gondolom, jó volt „vonu- lós” tűzoltónak lenni, ha másért nem, talán azért, mert parancsnokként érzelmileg közelebb állok az emberekhez, s tudom, mire gondolhatnak egy egy ilyen helyzetben. 1987 óta vagyok kerületi parancsnok. Itt már olyan feladatokkal is meg kell birkózni, melyek távol állnak a hagyományos értelemben vett tűzoltói munkáktól. Szinte hihetetlen, de az utóbbi 10 év összes káresetét tekintve nem a tűzesetek, hanem a különféle műszaki mentések száma dominál, melyek ma az események kétharmadát teszik ki, a különböző szakhatósági munkákról már nem is beszélve. Munkám elismerésének nagyon örülök, de mivel a tűzoltói munka csapatmunka, biztos vagyok abban, hogy a kollégák segítsége és jó munkája nélkül nem lehettem volna eredményes. Fontos számomra a megfelelő családi háttér is, hiszen nélkülük nehezen tudnám vállalni ezt az egész embert kívánó hivatást - mondta a kekrületi tűzoltóparancsnok. Kill Tamás
