XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2015-03-05 / 5. szám

XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2015. MÁRCIUS 5. Mozaik Xantus Barbara Pozsonyi Színműhely Újlipótváros egy pici falu ságában: Nyírő Bea, Győri Péter, Nagy Gábor... —A Bánfalvy Stúdió több előadá­sában játszol. A kaktusz virágának női főszerepét, az Abigélben Zsu­zsanna nővért, A Figaro házasságá­ban pedig Marcelinát, az ország leg­különbözőbb pontjain. — Jó érzés, hogy Pesten és vidé­ken is játszunk. Az utazás sem fáraszt. Amikor régebben Székesfehérvárra ingáz­tam, azt gondol­tam, 1-2 évti­zed múlva már nem sze­előkészületei folynak, és ezt is Szurdi Miki ren­dezi majd.- A lányod 17 éves, ő is játszani Jjfr, fog a filmben? — Biztos va­gyok benne. Sokat köszön­hetek Földessy Margitnak, aki meglátta benne a tehetséget, a „ra­gyogó kis ember­két”, és azóta is tanítja, segíti. Szeretnék minél jobban belefolyni a kerület kulturális életébe is Xantus Barbara körül pezseg az élet. Színésznőként beutazza az egész országot, producerként kis­játékfilmet készít elő, ősszel újabb diplomát szerzett, az általa kitalált drámastúdió pedig a múlt év no­vemberében lelt állandó otthonra a Pozsonyi Úton. Szereti Újlipót- várost, a környéket, ahol Panna lá­nyával és Balázs fiával él. Úgy véli, itt olyannak ismerik az emberek, amilyen valójában. — Mesélnél egy Ricsit a Pozsonyi Színműhelyről? — Az ötlete már régebben meg­született, de most találtunk állandó helyet a Pozsonyi úton. Reméljük, hogy minél több gyerek érdeklődé­sét felkeltjük majd. Általános és kö­zépiskolásokkal jeleneteket, szín­darabokat ját­szunk el, impro­vizálunk. A szü­lőknek azt szok­tam mondani, hogy itt a gyere­kek nem színész­nek készülnek, hanem nyitott személyiségnek, „játszó” ember­nek. Érdekes, hogy egyre több anyukában fogalmazódik meg az igény, hogy maguk is kipróbálnák. A drámajáték bármely szakmának jót tesz, és egy felnőtt mindennap­jait legalább úgy képes megszínesí­teni, mint egy gyerekét. Talán fel­nőtt csoport is indul majd, ha lesz elég vállalkozó szellemű felnőtt. — Miért pont a Pozsonyi úton ? —Vagy 30 éve itt lakom, az édes­anyám és a testvéreim is itt élnek. Imádok a Pozsonyin sétálni, a Bri­ós teraszán kávét kortyolgatni. Szeretnék minél jobban belefolyni a kerület kulturális életébe is. Ez mindig is így volt, a RAM-ban so­kat játszottam az Aidát, de A kak­tusz virágával is felléptem ott. A drámaműhely mostani helyszíne ugyan előadásokra nem igazán al­kalmas, de nagy álmom, hogy egy­szer ebben a kerületben leljünk ál­landó játszóhelyre. Újlipótváros tényleg olyan, mint egy pici falu. Az emberek rám mosolyognak, és itt olyannak is­mernek, amilyen valójában va­gyok. — Mi bor látha­tunk friss premi­erben?-ÉppAmalá- ji lány című da­rabban próbálok Gyökössy Zsolt rendezésében, aki annak idején még a Szeszélyes Évszakokban volt rendezőm. Nagyon örültem a fel­kérésnek, egy remek karaktert, rendőrnőt játszom benne, régi, Thália Színházbeli kollégák társa­retnék ennyit utazgatni. Ehhez ké­pest most imádom, tetszik ez a faj­ta életforma, a szabadság. —A Showdown című kisjátékfilm, melynek producere voltál, egészen Cannes-ig jutott. Az egyik főszerepet lányod, Szurdi Panna játszotta, és volt férjed, Szurdi Miklós rendezte. Vannakf riss filmes tervek?- Nyáron ismét forgatunk egy kisjátékfilmet. A Rodolányi fel­nőttképzésén, andragógia-kom- munikáció szakon ősszel kaptam diplomát, sokat tanultam itt, s ezt a tudást szeretném most hasznosíta­ni. A film a szerelmet, a párkapcso­latokat boncolgatja majd, és rövid filmetűdökből áll össze. Jelenleg az Panna nagyon tehetséges. Az so­sem elég, ha a szülei szépnek, jó­nak látják az embert, sokkal fonto­sabb a külső, szakértő szem véle­ménye. Balázs fiamra hasonlóképp büszke vagyok, ő 12 éves és egy va­gány, klassz egyéniség. ■ Bárd Noémi Polli 99 30 éve itt lakom, az édesanyám és a testvéreim is itt élnek 99 Kiállítás furcsán Miklós Mintha valaki vezetné a kezemet Turcsán Miklós képeiből nyílt élet­műkiállítás az Újlipótvárosi Klub- Galériában február 19-én. A most kiállított, nagyjából 50 mű több mint 4 évtizedet ölel fel. Az Újlipótvárosi Klub-Galé­riában „szalonszerű” elrendezés­ben láthatóak a képek: a pincétől a felső kiállítóteremig, a galéria min­den termében helyet kaptak, ezál­tal még közelebb kerülhet Turcsán egyedi képi világához a szemlélő. — Egy festő számára a festés olyan, mint a naplóírás az íróknak. Az ember a saját sorsát láttatja a ké­pekben, még ha ez nem is derül ki közvetlenül, mivel egy kép mindig általánosít. Sőt, az a jó kép, amit bárki magáénak érezhet, aki érzé­keny és befogadásra kész — meséli a kiállítás kapcsán a festőművész, aki tavaly ünnepelte 70. születésnapját. A kerületben első alkalommal a IClub-Galériában volt kiállítása 1996-ban, 2011-ben pedig az An­gyalföldi József Attila Művelődési Központban is láthatóak voltak a képei. Turcsán Miklós több mint 30 éve dolgozik a kerületünkben, a Pannónia utcai műtermek egyiké­ben. — A kerületnek köszönhetem, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy nyugodt körülmények között al­kothassak. Hasonlóan sokat kö­szönhetek a Körmendi-Csák Ga­lériának is. A képeim közvetítésük­kel értő kezekbe jutottak, és több kiállítást is rendeztek a munkáim­ból — fűzi hozzá a művész. A Körmendi Galéria gondozá­sában Aszalós Endre művészettör­ténész 2004-ben egy könyvet is megjelentetett Turcsán Miklós munkásságáról. Bár a festőművész feleségével, a Kincső Nép-tánc- együttes alapítójával és vezetőjével és pszichológus lányával Óbudán lakik, mégis erősen kötődik a mi kerületünkhöz:- Az elmúlt harminc évem nagy részét a Pannónia utcai műter­memben töltöttem. Számomra az alkotás egyfajta terápia is, így nem nagyon telik el úgy nap, hogy ne mennék el a műtermembe. Sok­szor még hétvégén is... A festőmű­vész válogatott alkotásai március 13-áig díjtalanul megtekinthetők az Üjlipótvárosi Klub-Galériában. Március 11-én pedig meghallgat­ható lesz Körmendi Anna műgyűj­tő beszélgetése is Turcsán Miklós­sal. — Az ember változik. Fiatalon minden kiállításnál nagy volt ben­nem az izgalom, hogy merre ala­kítják majd az események a sorso­mat. Ma már nem várok sikereket, inkább a képeim szemlélőjévé vá­lók magam is. Azt figyelem, mi hi­ányzik még az alkotásaimból, mit nem tudtam még megoldani. Van erőm, gondolataim és elképzelése­im is vannak az eljövendő képek­ről. Remélem, megadja a sors, hogy ezeket meg is valósíthassam majd. Közvetítő médium vagyok a Te­remtő eszközeként. Amikor dolgo­zom, úgy érzem, engedelmeske­dem egy felsőbb akaratnak. Az al­kotás állapota néha olyan, mintha valaki vezetné a kezemet - mondta el Turcsán Miklós.

Next

/
Thumbnails
Contents