XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-03-05 / 5. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2015. MÁRCIUS 5. Mozaik Xantus Barbara Pozsonyi Színműhely Újlipótváros egy pici falu ságában: Nyírő Bea, Győri Péter, Nagy Gábor... —A Bánfalvy Stúdió több előadásában játszol. A kaktusz virágának női főszerepét, az Abigélben Zsuzsanna nővért, A Figaro házasságában pedig Marcelinát, az ország legkülönbözőbb pontjain. — Jó érzés, hogy Pesten és vidéken is játszunk. Az utazás sem fáraszt. Amikor régebben Székesfehérvárra ingáztam, azt gondoltam, 1-2 évtized múlva már nem szeelőkészületei folynak, és ezt is Szurdi Miki rendezi majd.- A lányod 17 éves, ő is játszani Jjfr, fog a filmben? — Biztos vagyok benne. Sokat köszönhetek Földessy Margitnak, aki meglátta benne a tehetséget, a „ragyogó kis emberkét”, és azóta is tanítja, segíti. Szeretnék minél jobban belefolyni a kerület kulturális életébe is Xantus Barbara körül pezseg az élet. Színésznőként beutazza az egész országot, producerként kisjátékfilmet készít elő, ősszel újabb diplomát szerzett, az általa kitalált drámastúdió pedig a múlt év novemberében lelt állandó otthonra a Pozsonyi Úton. Szereti Újlipót- várost, a környéket, ahol Panna lányával és Balázs fiával él. Úgy véli, itt olyannak ismerik az emberek, amilyen valójában. — Mesélnél egy Ricsit a Pozsonyi Színműhelyről? — Az ötlete már régebben megszületett, de most találtunk állandó helyet a Pozsonyi úton. Reméljük, hogy minél több gyerek érdeklődését felkeltjük majd. Általános és középiskolásokkal jeleneteket, színdarabokat játszunk el, improvizálunk. A szülőknek azt szoktam mondani, hogy itt a gyerekek nem színésznek készülnek, hanem nyitott személyiségnek, „játszó” embernek. Érdekes, hogy egyre több anyukában fogalmazódik meg az igény, hogy maguk is kipróbálnák. A drámajáték bármely szakmának jót tesz, és egy felnőtt mindennapjait legalább úgy képes megszínesíteni, mint egy gyerekét. Talán felnőtt csoport is indul majd, ha lesz elég vállalkozó szellemű felnőtt. — Miért pont a Pozsonyi úton ? —Vagy 30 éve itt lakom, az édesanyám és a testvéreim is itt élnek. Imádok a Pozsonyin sétálni, a Briós teraszán kávét kortyolgatni. Szeretnék minél jobban belefolyni a kerület kulturális életébe is. Ez mindig is így volt, a RAM-ban sokat játszottam az Aidát, de A kaktusz virágával is felléptem ott. A drámaműhely mostani helyszíne ugyan előadásokra nem igazán alkalmas, de nagy álmom, hogy egyszer ebben a kerületben leljünk állandó játszóhelyre. Újlipótváros tényleg olyan, mint egy pici falu. Az emberek rám mosolyognak, és itt olyannak ismernek, amilyen valójában vagyok. — Mi bor láthatunk friss premierben?-ÉppAmalá- ji lány című darabban próbálok Gyökössy Zsolt rendezésében, aki annak idején még a Szeszélyes Évszakokban volt rendezőm. Nagyon örültem a felkérésnek, egy remek karaktert, rendőrnőt játszom benne, régi, Thália Színházbeli kollégák társaretnék ennyit utazgatni. Ehhez képest most imádom, tetszik ez a fajta életforma, a szabadság. —A Showdown című kisjátékfilm, melynek producere voltál, egészen Cannes-ig jutott. Az egyik főszerepet lányod, Szurdi Panna játszotta, és volt férjed, Szurdi Miklós rendezte. Vannakf riss filmes tervek?- Nyáron ismét forgatunk egy kisjátékfilmet. A Rodolányi felnőttképzésén, andragógia-kom- munikáció szakon ősszel kaptam diplomát, sokat tanultam itt, s ezt a tudást szeretném most hasznosítani. A film a szerelmet, a párkapcsolatokat boncolgatja majd, és rövid filmetűdökből áll össze. Jelenleg az Panna nagyon tehetséges. Az sosem elég, ha a szülei szépnek, jónak látják az embert, sokkal fontosabb a külső, szakértő szem véleménye. Balázs fiamra hasonlóképp büszke vagyok, ő 12 éves és egy vagány, klassz egyéniség. ■ Bárd Noémi Polli 99 30 éve itt lakom, az édesanyám és a testvéreim is itt élnek 99 Kiállítás furcsán Miklós Mintha valaki vezetné a kezemet Turcsán Miklós képeiből nyílt életműkiállítás az Újlipótvárosi Klub- Galériában február 19-én. A most kiállított, nagyjából 50 mű több mint 4 évtizedet ölel fel. Az Újlipótvárosi Klub-Galériában „szalonszerű” elrendezésben láthatóak a képek: a pincétől a felső kiállítóteremig, a galéria minden termében helyet kaptak, ezáltal még közelebb kerülhet Turcsán egyedi képi világához a szemlélő. — Egy festő számára a festés olyan, mint a naplóírás az íróknak. Az ember a saját sorsát láttatja a képekben, még ha ez nem is derül ki közvetlenül, mivel egy kép mindig általánosít. Sőt, az a jó kép, amit bárki magáénak érezhet, aki érzékeny és befogadásra kész — meséli a kiállítás kapcsán a festőművész, aki tavaly ünnepelte 70. születésnapját. A kerületben első alkalommal a IClub-Galériában volt kiállítása 1996-ban, 2011-ben pedig az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban is láthatóak voltak a képei. Turcsán Miklós több mint 30 éve dolgozik a kerületünkben, a Pannónia utcai műtermek egyikében. — A kerületnek köszönhetem, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy nyugodt körülmények között alkothassak. Hasonlóan sokat köszönhetek a Körmendi-Csák Galériának is. A képeim közvetítésükkel értő kezekbe jutottak, és több kiállítást is rendeztek a munkáimból — fűzi hozzá a művész. A Körmendi Galéria gondozásában Aszalós Endre művészettörténész 2004-ben egy könyvet is megjelentetett Turcsán Miklós munkásságáról. Bár a festőművész feleségével, a Kincső Nép-tánc- együttes alapítójával és vezetőjével és pszichológus lányával Óbudán lakik, mégis erősen kötődik a mi kerületünkhöz:- Az elmúlt harminc évem nagy részét a Pannónia utcai műtermemben töltöttem. Számomra az alkotás egyfajta terápia is, így nem nagyon telik el úgy nap, hogy ne mennék el a műtermembe. Sokszor még hétvégén is... A festőművész válogatott alkotásai március 13-áig díjtalanul megtekinthetők az Üjlipótvárosi Klub-Galériában. Március 11-én pedig meghallgatható lesz Körmendi Anna műgyűjtő beszélgetése is Turcsán Miklóssal. — Az ember változik. Fiatalon minden kiállításnál nagy volt bennem az izgalom, hogy merre alakítják majd az események a sorsomat. Ma már nem várok sikereket, inkább a képeim szemlélőjévé válók magam is. Azt figyelem, mi hiányzik még az alkotásaimból, mit nem tudtam még megoldani. Van erőm, gondolataim és elképzeléseim is vannak az eljövendő képekről. Remélem, megadja a sors, hogy ezeket meg is valósíthassam majd. Közvetítő médium vagyok a Teremtő eszközeként. Amikor dolgozom, úgy érzem, engedelmeskedem egy felsőbb akaratnak. Az alkotás állapota néha olyan, mintha valaki vezetné a kezemet - mondta el Turcsán Miklós.
