XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-15 / 20. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2015. OKTÓBER 15. * Aktuális Interjú □r. Tóth József polgármesterrel az önkormányzatiság helyzetéről Megnyirbált elvek és jogok 1990. szeptember 30-án volt a rendszerváltás utáni első helyhatósági választás első fordulója. E napot az Országgyűlés a 10 éves évforduló alkalmából 2000- ben a Helyi Önkormányzatok Napjává nyilvánította, azóta a települési közösségek e napon ünnepelik meg az ügyeik intézéséért felelős önkormányzatok tevékenységét. Azóta eltelt negyedszázad, mára pedig — az ünnepnap kapcsán — súlyos kérdések merülnek fel. Ezekről beszélgettünk a kerület polgármesterével, dr. Tóth Józseffel. Tőkevonzó képességünk kiemelkedő, sikerült idevonzani a világ vezető cégeit és befektetőit — Van-e o\ ma az ünneplésre? — Ennek megítélését ketté kell választani. Volt negyedszázada az indulás, és van a mostani helyzet. A 25 évvel ezelőtt létrejött magyar helyhatósági rendszer a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának rendelkezésein alapult. A települési önkormányzatok széles körű autonómiával, önállósággal rendelkeztek. Az alkotmány rögzítette, hogy az önkormányzáshoz való jog a települések választópolgárainak kollektív joga, önálló tulajdoni formaként megjelölte az önkormányzati tulajdont, biztosította az önkéntes feladatvállalást, az azt lehetővé tevő saját bevételeket, a helyi közügyek intézésében való közvetlen állampolgári részvétel kereteit, garanciáit. A kormány és az önkormányzatok kapcsolatát a partnerség jellemezte. A települések önállósága jelentős helyi energiákat.sza- badított fel. A polgárok egyre inkább magukénak érezték lakóterületüket, és aktív szerepet vállaltak a helyi várospolitika alakításában. —Mit jelentett a kerületnek az önkormányzatiság 25 éve? — Nyugodtan mondhatom, e negyedszázad alatt történelmi léptékkel mérve is jelentős átalakulás ment végbe a XIII. kerületben, korszakos változások történtek. Gyökeresen megváltozott Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó. Megszüntettük a vagyonfelélést, kiépültek és megszilárdultak a demokrácia helyi intézményei. Megvalósult a teljesítményértékelés. Tudatos, tervszerű városfejlesztéssel kiszámítható feltételrendszert biztosítottunk az itt élőknek és a befektetőknek. Folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodtunk a változó körülményekhez. Tőkevonzó képességünk kiemelkedő, sikerült idevonzani a világ vezető cégeit és befektetőit. A magántőke, valamint az ilyen befektetéseket kiegészítő közösségi beruházások adják fejlődésünk motorját. Mindezek hasznát eredményes gazdálkodásunkban, az országos átlagot jóval meghaladó színvonalú szociálpolitikánkban, egészségügyi ellátásunkban, oktatási tevékenységünkben érezhetik kerületünk polgárai. Az elmúlt negyedszázadban 77 épület, csaknem egymillió négyzetméternyi kereskedelmi létesítmény és irodaház épült a kerületben, mely csaknem 75 ezer munkahelyet teremtett. A megépült mintegy 250 lakóházban mintegy 18 ezer lakás kapott használatbavételi engedélyt. — Ha minden ilyen szépen és jól alakult, akkprmi indokolta a Baloldali Önkormányzati Közösség (BÖK) most nyilvánosságra hozott drámai hangú, Kiáltás című kiáltványát, amely a 25 éves magyar önkormányzati rendszer értékeinek megvédésére szólít fel? Eny- nyire drámai lenne a mostani kép? — Határozott igen a válaszom. Ki kell mondanunk, hogy az ön- kormányzatokat célzó változtatások iránya a helyi közösségek jogainak, lehetőségeinek visszaszorítására, a közszolgáltatások színvonalának csökkentésére irányulnak. Eredményeinket annak ellenére értük el, hogy az utóbbi öt évben a regnáló hatalom drámai módon leépítette az önkormányzatiság 25 éve megfogalmazott és 98 százalékos konszenzussal elfogadott demokratikus elveit. Az akkori és a mostani feltételrendszer köszönő viszonyban nincs egymással! — Mikortól számítható az önkormányzatok >• leépítése", önállóságuk megnyirbálása ? — A 2010-ben hatalomra jutó kormányzó pártok a korábbi rendszer lényeges átalakítását határozták el, amelyben nem partnernek, hanem alattvalónak tekintik az ön- kormányzatokat. Az általuk megfogalmazott és elfogadott alaptörvény, melyet kormányzásuk elvi alapj ának tekintenek, már nem tartalmaz önkormányzati alapjogokat. A közigazgatás rendszerében több olyan változtatást hajtottak végre, amelyek kikezdték a jogállami és a szakszerű működés kereteit. A változtatások alapjaiban érintették az önkormányzati rendszert is, átalakítását a társadalom „megregulázá- sa” egyik eszközének tekintik. A húsz éve működő decentralizált modellt leépítették, és folyamatosan bevezették a rendszerváltás előtti központosított igazgatási szisztémát. A települések vagyonának jelentős része — feladatátvételre hivatkozva — kártalanítás nélkül, bármikor államosíthatóvá vált. A törvényhozásban, a hatalom nyilvánvaló támogatásával és ösztönzésével az ágazatok folyamatosan érvényesítették érdekeiket a helyhatóságok kárára. Közben pedig arra kötelezték az önkormányzatokat, hogy bevételükből a korábbiaknál jóval nagyobb részt fizessenek be az államkasszába. A településekhez képességüket meghaladó kötelező feladatokat telepítettek, erőteljesen hangsúlyozva „öngondoskodási kötelezettségüket” az állam felelősségével szemben. Képmutatóan azt javasolták, ha nincs rá elegendő pénzük, azt ne a kormányzattól várják, vessenek ki új adókat a helyi lakosokra. —Mi jellemzi a mai helyzetet? — Több feladat, kevesebb pénz. A megoldás ördögien ügyes. Az, aki a helyzetet teremtette, a központi hatalom, farizeus módon „segítséget” nyújtott: átvállalta adósságuk jó részét abból, amihez a forrást a megnövelt költségvetési elvonás adta. Ezzel megteremtették az ön- kormányzatok kormánytól való anyagi függőségét. Már nem objektív szempontok, hanem szubjektív alapú elosztás érvényesül. Ez a centralizált közigazgatási rendszer a kormányzati akaratot kritikátlanul végrehajtó önkormányzatokat részesíti előnyben. — Adatok Is alátámasztják a helyzet romlását? — Napjainkra oda jutottunk, hogy a helyhatóságok működési kiadásai a GDP-hez viszonyítva a korábbi 11-ről 2013-ra 4,7 százalékra csökkentek, igaz, a feladatok is változtak. A települések kiadásai 1990-hez viszonyítva reálértéken 2012-ben 72,2 százalékos volt. Működőképességükhöz kiegészítő állami támogatási igényt 60 százalékuk, csaknem 2000 önkormányzat nyújtott be. A helyi közszolgáltatások színvonalában most ott tartunk, mint a rendszerváltozás előtt. A lakosok életminősége szempontjából nem mindegy, hogy ki, hol, melyik településen él. — Hogy éli meg a mostani helyzetet? Mit vár a következő negyedszázadtól?- Polgármesterként napi kapcsolatban állok az emberekkel, közvetlenül a bőrömön is érzem az itt élők gondjait. Választott vezetőként nagyfokú felelősséget érzek a problémák megoldásáért. Öröm az ürömben, hogy a kerület politikai közélete megértéssel segíti a munkámat. A helyzet ismeretében sokszor tapasztaltam és éreztem tanújelét a politikai bölcsességnek és érettségnek. Az elmúlt 25 évből 21 évet polgármesterként dolgoztam, tevékenységemben a városrész fejlődése, gazdagodása volt a meghatározó, valamint az itt élők életminőségének folyamatos javítása. A gondok ellenére ma is ezt érzem a feladatomnak. A jövőben olyan kerületet szeretnék, amelyben — az eddigiekhez hasonlóan — munkánk eredméhyei mindenki számára tiszteletet parancsolóak, ahol közös összefogással a városrész korszerűsödése tovább folytatódik. ■ Jusztusz Gábor A XIII. kerület szeptember 30-án az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével emlékezett meg a Helyi Önkormányzatok Napjáról, melyen a városrész parlamenti honatyái, önkormányzati vezetői, volt és jelenlegi képviselői, a polgármesteri hivatal munkatársai, a városrész díszpolgárai és számos meghívott vendég vett részt „Jóllehet a romboló kormánypolitika miatt a helyi közszolgáltatások színvonala olyan, mint a rendszerváltozás előtt, és a lakosok életminősége szempontjából nem mindegy, ki melyik településen él, a XIII. kerület tervszerű városfejlesztéssel kiszámítható feltételrendszert biztosít az itt élőknek és a befekte- i tőknek. ”
