XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-06-01 / 11-12. szám

2010. június 1. TIZENHARMADIK 6 KERÜLETI HÍRNÖK Velencei tábor tizedszer Folytatás az 1. oldalról A tíz és tizenhat év közötti fiata­lok a játékos idegen nyelvi órák mellett különféle érdekes progra­mokon vettek részt, melyeket Bergmann Ursula, a Bécs Floridsdorf kerületéből érkező csoport egyik kísérője szerint még a rendkívül barátságtalan idő elle­nére is nagyon élveztek.- A gyerekek minden esztendő­ben kiválóan érzik magukat a ma­gyarországi táborban. Remek al­kalom a különböző országokból érkező gyerekeknek, hogy talál­koznak a táborban. Barátságok születnek, miközben angol nyelvi tudásukat csiszolják - tájékozta­tott Bergmann Ursula. A diákok idén a hatvaneszten­dős Schuman-nyilatkozatról is ta­nácskoztak, ez a dokumentum fo­galmazta meg először az európai uniós eszméket. A külföldi delegációk képvise­lői és a XIII. kerület diákpolgár­mestere május 19-én ünnepélye­sen aláírták az Angyalföldi Nyi­latkozatot (képünkön), melyben elismerésüket fejezték ki a test- • vérvárosok angol nyelvi táborát tizedik éve szervező helyi önkor­mányzatnak. A nyilatkozatban egyúttal ígé­retet tettek arra, hogy az uniós és testvérvárosi eszméket megőrzik, megóvják, továbbadják. Szabó Viktória A Thermal HOTEL GARA*** Gyógy- és Wellness Szállodában RENDKÍVÜLI AKCIÓ JÚNIUS 30-IG! Hétköznapokra és Hétvégékre 6 900 Ft/fő/éj Tartalmazza a svédasztalos reggelit félpanziós ellátással, GYÓGY-, ÚSZÓMEDENCE, SZAUNA, PEZSGŐFÜRDŐ, BILIÁRD, FITNESZTEREM HASZNÁLATÁT. Érvényes: min. 2 éjszaka esetén JÚNIUS 30-Ig. Üdülési csekket elfogadunk! Elérhetőségeink: 5525 Füzesgyarmat, Kossuth u. 92. Telefon: (+36) 66-590-230 Fax: (+36) 66-590-239 e-mail: hotel@hotelgara.hu www.hotelgara.hu RNNR OPTIKA Komplett szemüveg XIII. Pannónia u, 48. 329*4058 XIII. Pozsonyi út 1. 270-3804 www,annaoptikahu H*fc 10-18»Sg DIVATOS KERÍT + 1 PÁR LENCSE 9900 FT Jövök-megyek 22. S ok évvel ezelőtt szentül megfogadtam, hogy amíg élek, nem veszek részt semmifé­le pályázaton. Az történt, hogy lelkes egyetemistaként egyszer olvastam egy pályázati felhívást tankönyv írására. Persze, a pá­lyázathoz nem kellett az egész tankönyvet megírni (szakközép­iskolai irodalomtankönyvről volt szó, ha mindent tudni akar­nak), hanem csak egy fejezetet - és ehhez kellett mellékelni egy vázlatot a könyv további részé­ből. Nem tudom már, miért tet­szett meg a dolog, de megtet­szett. Nekiálltam tehát a tan- könyvszerzői munkának. Olvas­tam, terveztem, írtam, és néhány heti megfeszített munkával el is készültem vele. Emlékszem, a pályázat lejártának napján lohol­tam be vele a Szalay utcai postá- zóba, ott lehetett leadni az ilyes­mit. (Az egészben az írógépelés jelentette a legnagyobb kihívást. Az hagyján, hogy két ujjal gépel­tem annak idején - most bezzeg már hárommal teszem -, de foly­ton összegyűrtem a kölcsöngé- pen a szalagot, és mire sikerült megigazítanom, könyökig festé- kes lettem.) Hónapok múltán - szinte váratlanul - értesítést kaptam díszes borítékban, hogy feltétlenül jelenjek meg a minisz­tériumban az ünnepélyes ered­ményhirdetésen. Gondolhatják, milyen izgalom lett úrrá rajtam - alig találtam föl a lépcsőn. Az eredményhirdetésen aztán el­mondták, hogy pályamunkámat a zsűri komoly teljesítménynek értékelte, negyedik lettem, kap­tam dicsérő oklevelet és pénzju­talmat, egyszóval igazán elége­dett lehettem volna magammal. Volna, mondom. Mert hamar ki­derült, hogy én voltam égen-föl- dön az egyetlen pályázó. Az első három díjat pedig nem adták ki. Azért nem, tudtam meg kézen- közön, mert a pályázati kiírás szerint akkor szerződni kellett volna a könyvírásra is. De mivel nem volt nyertes, a minisztéri­um azt bízhatott meg, akit akart. Voltak is erre kipróbált, régi ká­derek. Akik persze, úgy nyertek, hogy el sem indultak. ^^n pedig - mikor végre meg- értettem, mi az ábra - jót nevettem saját naivitásomon, és azóta úgy mesélem ezt a történe­tet, hogy az volt az a verseny, ahol egyedül indultam és negyedik lettem. Akkor határoztam el, hogy nem pályázom többet. Eddig sikerült tartanom ma­gam ehhez a fogadalmamhoz. Mert most bizony nem tudok ellent állani. A közösségi ház nevéről van szó. plván önökhöz is eljutott r az a szórólap, melyben az önkormányzóság megfelelő szerve arra biztat bennünket, ad­junk nevet a gyereknek, az épülő közösségi háznak. (Tudják, amelyik a kék iskola helyén épül, és lesz benne minden, mi szem­szájnak ingere.) Díjak is vannak, komoly pénzt lehet elnyerni, de mi az ahhoz a dicsőséghez ké­pest, hogy az ember névadóként tekinthet erre az intézményre, és még az unokái is így fogják emle­getni a helyet, nem is emlékezve persze, hogy az a név a nagyap­juktól származik. Hát van ennél mélyebb halha­tatlanság, mondják!? R emélem, megértik, hogy sutba dobtam fogadalma­mat, és beállottam a pályázók - gondolom, népes - táborába. Hosszan gondolkoztam a dolgon (a részletekkel most nem untat­nám önöket), és végül arra jutot­tam, hívjuk az új közösségi házat Szamócának. Vidám, kedves, könnyen megjegyezhető szó ez, egy édes gyümölcsöt idéz, vala­mint gyerekkorom csinn-bumm cirkuszának könnyen elpityere- dő bohócát, ráadásul afféle mo­zaikszóként is olvasható, a SzA, mondjuk szabadidőt rövidít, a befejező A termeszétesen An­gyalföldet jelenti, és ha lesz időnk, a MÓC-nak is találunk majd valami jelentést. Egyébként se kell mindent ér­tenünk. Elég, ha érezzük, mi, merre, hány méter. Éljen tehát új közösségi há­zunk, a Szamóca. MJTérem az illetékeseket, írá- Vm sómat tekintsék hivatalos pályázatnak. Értesítésüket izga­tottan várva maradtam a legmé­lyebb tisztelettel: Jolsvai András Összefogás a zöldfelületért Idén nyolcadik alkalommal hir­dette meg a XIII. Kerületi Környe­zetgazdálkodási Közhasznú Nonprofit Kft. a lakossá- gizöldterület-védnökségi pályáza­tot, melynek keretében a társashá­zak, lakásszövetkezetek és magán- személyek részére nyújt támoga­tást környezetük zöldfelületeinek gondozásához, szépítéséhez. A pályázók vállalták a velük kö­tött megállapodásban rögzített te­rület rendszeres gondozását-ápo- lását. A feladat a növénytelepítése­ken túl rendszeres öntözésből, gyommentesítésből, kaszálásból, kerti és egyéb hulladékok össze­gyűjtéséből áll. Az idei évben elő­ször hirdettük meg, hogy az elő- kertek, parkterületek, lakótelepi zöldfelületek és fasori sávok mel­lett játszóterekre és kutyafuttatók­ra is lehetett pályázni, mely lehető­séggel több pályázó élt. A pályázatok elbírálása meg­történt. A beérkezett 108 pályázat­ból 105 pályázat került elfogadás­ra, a felhívásban közzétett feltéte­leknek való megfelelés szerint. Mára a lakosság által gondozott közterületi zöldterületek mérete meghaladja a 90 ezer négyzetmé­tert. Ezen közösségek együttmű­ködésében a tulajdonosi szemlé­let mutatkozik meg, így a kezelt közterületek színvonala évről év­re javul. A támogatás keretében végzett tevékenység minden évben kedve­ző lakossági fogadtatásra talál, hi­szen jelentős társadalmi erővé nőtte ki magát, és jelentősége túl­mutat közvetlen hasznosságán.

Next

/
Thumbnails
Contents