XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-01-15 / 1-2. szám
i TIZENHARMADIK M& KERÜLETI HIRNÖ Janisch Attilafilmrendező hétkönapjai Tér és idő filmvásznon 8 M egtapasztalni mások tér és idő érzékelését, azt, hogy ki miképpen viszonyul az idő múlásához, hogy menynyire fogadja el azt a mozgásteret, amiben létezik, az több, mint érdekes. Egy olyan filmrendezővel szemben ülni, aki előszeretettel szembesíti filmbéli szereplőit esendő- ségükkel, elfojtott vágyaikkal, ha tetszik, az életben elkövetett bűneikkel, az kíváncsiságot vált ki. Miképpen közlekedhet a szűkebb világában egy olyan művész, aki nemcsak a szabad és asszociatív filmszerkezetek síkjain mozog otthonosan, hanem nagyszerű dokumentumportrét alkot többek között BozsikYvette-ről? Janisch Attila a hétköznapokban sokkal inkább érthető, követhető értékrendszer szerint él, mint filmjeiben. Több mint harminc éve él a XIII. kerületben, aminek utcáit gyalog rója. A múlt évben a Magyar Köztársaság érdemes művésze díját kapta, ám az egyik legnagyobb boldogsága mostanában az, hogy Vera lánya a jelek szerint a nyomdokaiba lép, és továbbviszi a filmes szakma szeretetét. Filmklubok és mozik- Eszébe jutnak még olykor azok az idők, amikor a moziba járás fogalomnak számított, és a nagy filmek többsége el sem juthatott a közönséghez?- A gimnázium elvégzése után a kecskeméti Moziüzemi Vállalatnál voltam propaganda raktáros, amikor 1976-ban beindult a filmklubmozgalom, Ingmar Bergman, Fellini, Antonioni filmjeit nézhettem. Nem éreztem, hogy lemaradtam volna valamiről, mert végigkövethettem a hazai filmkultúra kezdeti lépéseit. Minden kecskeméti filmklubról tudtam, nem beszélve a munkásoknak vetített gyári filmvetítésekről, ahol rosz- szul elsötétített termekben, 16-os, zajos gépek mellett nézhettem az olasz neorealista filmeket. A Mozivállalatnál töltött másfél év alatt legalább 1500 filmet láttam. Abban az időben ismerkedtem meg Forgách Andrással, aki máig barátom és állandó munkatársam és Ruszt Józseffel, a kecskeméti színház akkori főrendezőjével. Bejárhattam Ruszt színházi próbáira, zenét hallgattatott velem, elmondta, hogy mikor mire figyeljek. Úgy tanított, mint mester a tanítványát. Ugyanő színházat rendezett, de arra ösztönzött, hogy írjak forgatókönyvet. Nagy hatással volt még rám Molnár Péter festőművész, aki akkoriban szintén a moziüzemnél dolgozott, és moziplakátokat, olykor rajzfilmekhez háttereket festett. Kecskeméten akkoriban két mozi volt és két tévécsatorna. A 70- es években több idő jutott egy-egy meghatározó művészi élmény befogadására, elmélyítésére. A vidéki évek után 21 évesen költöztem Budapestre, ahol az akkor alapított Várszínházban dolgoztam. Itt ismertem meg feleségemet, akivel egy év múlva összeházasodtunk, és azóta is együtt élünk 22 éves lányunkkal. 21 éve lakunk a XIII. kerületben, abban a lakásban, amelyhez a sikeres főiskolai tanulmányaim következtében rövi- debb várakozás - 8 év albérletekben töltött idő - után jutottunk hozzá. Apám halála után édesanyámat is felköltöztettük Budapestre. Most ő is a kerületben lakik, a velünk szemközti házban. Különc a családban- Mit szóltak a szülei a trapéznadrághoz, a magas talpú cipőkhöz és a filmekhez való vonzódásához?- Harang nadrágban, földig érő iskolaköpenyben és vállig érő hajjal jártunk, ami akkortájt botránynak, provokációnak számított. Apám féltett, hogy kirúgnak a gimnáziumból, ezért aztán voltak vitáink. De nem egyedül voltam különc a családban. Az anyai nagyapám felmenői között sokan voltak művészek, míg az apai nagyapám uradalmi erdész volt Tapolyhanusfalván, édesapám pedig haláláig köztiszteletben álló és nagyon megbecsült jogász volt Kecskeméten. Bennem a családi genetika mindkét vonala egyesült. Talán szerencsés is egy filmalkotó esetében, hiszen a forgatásokat mindenre odafigyelve, a lehető legracionálisabban kell megtervezni, míg a filmet, mint műalkotást csak szabadon gondolkodva, az intuíciónak nagy teret hagyva lehet megalkotni. A privát életben is jellemző rám ez a kettősség: szeretek önfeledten bolondozni, ugyanakkor a pénzügyekben nagyon racionális beosztással élek. Talán az erdőket járó apai nagyapám génjeinek köszönhető, hogy a filmezés legvonzóbb fázisa számomra a helyszínek megkeresése. A Másnap című filmemhez például 3 évig kerestem természeti tájakat. Élmény volt bejárni az országot. Akkoriban én voltam az a filmrendező, aki minden földutat és bozótot ismert a magyar erdőkben. 40 éves koromban kezdtem el fuvolázni, kiderült, érzékem van a zenéléshez, habár ezt anyámék nem fedezték fel idejekorán bennem. Talán lehettem volna zenész is, de így csak a magam élvezetére játszom, és a filmjeim zenei anyagának összeállításában élem ki a zene iránti vágyamat. Kavargó érzések- Milyen érzés volt a ’80-as években Münchenbe utazni?- 1982-ben a Róbert és Róbert című filmmel megnyertem az Európai Filmfőiskolák Versenyének egyik különdíját és 1983-ban a Zizi című vizsgafilmemmel ugyanott a fesztivál fődíját. 26 éves voltam, amikor egy Ladával Bécsen át 1982-ben Münchenbe indultunk. Ez volt az első nyugati utazásom. Akkoriban csak ötévente lehetett nyugati országokba utazni és a szocialista országokba is csak háromévente. Szóval, az utazás így óriási élményt jelentett. A legfeltűnőbb az volt, hogy az akkori szürke világunkhoz képest színek voltak az utcán és persze fény. Hihetetlen kavargó érzésekkel, vizuálisan feltöltődve tértem haza. Később minden évben kijutottam a vizsgafilmjeimmel a müncheni fesztiválra, majd friss diplomásként a ZDF német televíziós társaságtól kaptam első megbízásomat filmkészítésre koprodukcióban a Balázs Béla Stúdióval. Talán építhettem volna karriert Németországban is, de a szívem mindig hazahúzott. K 2008. január 15. Nem egyedül voltam különc a családban Formabontó dokumentumfilm- Azóta elkészült rövidfilmjei, a Róbert és Róbert, A másik part, a Lélegzetvisszafojtva, a Lábbal festett világ és a nagyjátékfilmjei, az Árnyék a havon, a Hosszú alkony, a Másnap mind jelentős hazai és nemzetközi sikereket megélt filmek. 1997-ben Balázs Béla-díjjal tüntettékki, tavaly a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjával. Változtattak valamit az életén a díjak?- Az elismerés mindig jól esik és ösztönző, de mégsem készítek minden évben filmet, sőt, nem is vállalok el minden munkát, csak azt, amit a magam számára is fontosnak érzek, ami érdekel. Ilyen volt a Lator László költővel közösen készített 8-9 részből álló televíziós sorozat a költészetről, vagy az a formabontó dokumentumfilm, amit a második alkalommal megrendezett Diákszigetről forgattam. Fontos számomra, hogy tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetem film tanszakán. Ezenkívül tanulmányokat, cikkeket írok filmes szaklapokba. A filmeken kívül nincs más szenvedélyem. Tábori Zs. Danis Lídia kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt Danis Lídia színésznő vehette át a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt az elmúlt évben nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért a Vígszínház ünnepségén. A leadott szavazatokat tartalmazó lepecsételt urnát a Vígszínház nagyszínpadán az Úrhatnám polgár című darab előadása előtt megrendezett ünnepségen nyitották fel. A társulati tagok titkos szavazata alapján az idén 21. alkalommal odaítélt elismerést a hagyománynak megfelelően a művésznő leánya, a díjat alapító Gábor Júlia nyújtotta át a művésznek. Az 1927. december 31-én született és 1986 szeptemberében elhunyt Ruttkai Éva Kossuth-díjas, kiváló művész nevét viselő elismerést minden évben a művésznő születésének évfordulója alkalmából ítélik oda. A társulat az adott naptári évben bemutatott előadásokban nyújtott alakítások alapján ítéli oda a díjat. Danis Lídia a Körmagyar című darabban a takarítónő, a Száz év magányban Rebeca, a Cseresznyéskertben Anya szerepében nyújtott alakításáért kapta az elismerést kollégáitól. A színésznő aláírásával díszített Ruttkai-gyűrűvel elsőként 1987-ben Tordy Gézát jutalmazta a Vígszínház társulata. A kitüntetettek között van Eszenyi Enikő, Darvas Iván, Pap Vera, Gáljfi László, Kaszás Attila, Lukács Sándor, Tábori Nóra, Jánoskuti Márta, Kútvölgyi Erzsébet, lgó Éva, Alföldi Róbert, Hajdú István, Csőre Gábor és Venczel Vera. 2004-ben Harkányi Endre, 2005-ben - harmadik alkalommal - Börcsök Enikő, tavaly Rajhona Ádám kapta az elismerést kollégáitól. Ruttkai Éva születésének 80. évfordulója alkalmából márványtáblát helyezett el a Vígszínház társulata Budapesten a II. kerületi Endrődi Sándor utca 67/b számú házon, ahol a színésznő élt Latinovits Zoltánnal. Ezenkívül Keleti Éva Ruttkai Éváról kér szített fotóiból kiállítás nyílt a Vígszínházban. Gábor Júlia és Danis Lídia
