XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2006-09-20 / 18. szám
TIZENHARMADIK JKERÜLETI HÍRNÖ Raj Tamás főrabbi az őszi nagy ünnepekről A Fenséges Napok Ádám nyomában... „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. .. az első napon, írja a Könyvek Könyve, a Biblia. A hatodik napon pedig: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá... ” így kezdődött az emberiség története Ádámmal, a Szentírás igéi szerint. A tudomány a maga mind fejlettebb módszereivel igyekszik nyomába eredni a nagyon távoli múlt sötétjébe vesző kezdeteknek. Az emberi tudás fáklyája bevilágít a legrégibb múltba is. Űrteleszkóp talált újabb bizonyítékot arra, hogy a 15 milliárd éves korúra becsült világegyetem egyre gyorsuló ütemben tágul. Földünk viszonylag fiatal tagja az univerzumnak, „alig” 4,6 milliárd esztendősnek tartják a szakemberek. Az óceánokban 3,8 milliárd éve keletkeztek az első egysejtű élőlények, és igen sokáig „egyedül” voltak, mert a puhatestű többsejtűek „csak” egymilliárd esztendővel ezelőtt jelentek meg, őket hatszázmillió éve követték a szilárd vázas élőlények. Az emberősök nyomaira Afrikában bukkantak a tudósok. Afrika az anyakontinens, az ősi mag, melyből a többi földrész kivált százmillió évvel ezelőtt. A földrészek szétválása után ez az Egyenlítő által keresztezett hatalmas földtömb önállóan fejlődött tovább hegyeivel, gyönyörű szavannáival, a sivatagok és titokzatos dzsungelek világával. Hatmillió esztendővel ezelőtti emberősök csontjaira kenyai kutatók találtak rá. Elődeink a földön többnyire hátsó lábaikon jártak, vagyis felegyenesedve. „Kortársaik” leleteire bukkantak a szomszédos Etiópiában is. Az itt élő kaddaba csapat számára ez az Éden folyókkal szabdalt ligetes terület volt, melyet számtalan állat népesített be. Ebből az időből már fennmaradtak „szerszámok” is. A modern ember kialakulásának kezdetét 80 ezer esztendővel ezelőttre teszi a tudomány. A legfrissebb kutatási eredmények bizonyítani látszanak azt, hogy ekkoriban Afrika déli részén néhány száz ősünk csoportja alkotta az emberiséget. Ebből az „őshazából” kiindulva fokozatosan benépesedett bolygónk. Időszámításunk kezdetén már 300 millióra gyarapodott a „létszám”; az elmúlt száz esztendővel ezelőtt pedig 1,6 milliárd, manapság viszont több mint 6,5 milliárd ember él a földön. A fejlődés szempontjából létfontosságú élettani átöröklés tudományával foglalkozó genetika legújabb szenzációja: amerikai tudások állítása szerint megvan az emberré tevő DNS, vagyis az a gén, amelynek köszönhetjük, hogy ma már nem a fákon mászkálunk, hanem - többnyire - civilizált társadalomban élünk. A Kalifornia Egyetem kutatói szerint a HAR-nek nevezett génrészlet érdeme az emberi agykéreg semmivel sem össze- hasonlíthatóan gyors evolúciós fejlődése. Az agykéreg sok egyéb funkciója mellett a tanulás és a gondolkodás központja, melynek bonyolult működését a tudomány még nem volt képes feltérképezni. Az amerikai tudósok most felfedezték, hogy a H AR gén a „motorja” az emberi szellem hihetetlen teljesítményének, amellyel az elmúlt évezredek során megalkottuk szép új világunkat... [6 ___ ____ ___ Im re Erzsébet A legtöbb vallás megkülönbözteti a történelmi-nemzeti, a vallási és a természeti ünnepeket. A zsidóság vallási életében ezek a szálak szorosan összefonódnak. Az őszi nagy ünnepek sorozata egyaránt magába foglalja a történelmi, a vallási és a természeti ünnepeket. Legyetek beírva boldog esztendőre A Ros Hasaná, a zsidó Űjév az Istenhez való megtérés ünnepe, a „kürtharsogás napja”. A fő ünnepi ima alatt - úgy érezzük - mindenki elvonul Isten színe előtt, ahogy a juhnyáj vonul el a pásztor botja alatt, akiket Isten egyenként megszámlál, megvizsgálja tetteiket. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg kicsit ironikusan Tacitus, hogy míg legtöbb nép önfeledten ünnepli az új évet, a zsidók egy homályos templom mélyén összebújva bűn- bánatót tartanak. Mi ennek az oka? - Számunkra az új év a kezdet és a vég találkozása. Azért szükséges a számadás az elmúlt évről, mert amit jól cselekedtünk, azt meg kell tartani a következő évre is, amit pedig rosz- szul vagy hibásan, azt meg kell változtatni, ki kell javítani. Erre figyelmeztet egy hónappal az új év előtt minden reggel a zsinagógában a kürt - a sófár - hangja. A sófárt már Mózes második könyve is megemlíti, ez a hangszer szólalt meg a Szináj hegyén, a Tízparancsolat elhangzásakor is. Az ősi pásztorhangszer ma is kos szarvából készül. Sokan kapcsolják ezt a hangszert Ábrahám áldozatkészségéhez is, aki Izsák feláldozása előtti pillanatban meglátta a számára Isten küldött kost, és ez által - a korabeli pogány szokással ellentétben - fia helyett a kost áldozhatta fel.- Az idén Újév szeptember 22-én este köszönt be, ez az 5767. év. Ros Hasaná első és második napja örömteli ünnep. Régi kedves szokás a Taslich, amelyet az idén 24-én, vasárnap délután gyakorlunk. Hevesi Simon, egykori híres főrabbi így ír erről: „a délután a természetben, folyó-vagy vízpartján telik, hogybűnein- ket (apró morzsákkal jelképezve) a rohanó habok árjába vagy a vizek mélyébe vessük. Micha próféta szavainak elmondásával kérjük a bűnbocsátó Istent, hogy süllyessze bűneinket az örvénylő tengerár mélységeibe. Ezen magasztos lelki motívumok és mély komolyságú vallási gondolatok is- tápolása mellett azonban nem marad el az ünnep hangulatából a csöndes, szelíd, nemes öröm érzése és a jövőben hívő, bízó remény; azért az ünnep első estéjén, mikor Isten házát elhagyjuk az elvégzett áhítat után, barátainkat, majd hazaérve családi otthonunkba, a mieinket és vendégeinket újévi jókívánságainkkal köszöntjük: „Legyetek beírva boldog esztendőre ”.- Újév estéjén együtt van a család, ajándékokkal lepik meg egymást a gyertyafényes asztalnál. Legtöbb helyen csak kettő gyertya ég, de régi szokás, hogy annyi gyertya legyen az asztalon, ahány családtag van. A gyertyák mennyiségét sohasem szabad csökkenteni, mert a Talmud előírja: „Szent dolgokban mindig csak növekedni szabad, csökkenteni sohasem ”.- Ismertem egy öreg nénit, akinek a holokauszt következtében senkije sem élt már, mégis tizenhét gyertya éget az ünnepi asztalon.- Az ételek is szimbolikusan utalnak a hagyományokra. A hal, amelynek régebben a fejét is tálalták (a hal ugyanis a pénz és a szaporodás szimbóluma) és az édes ételek sokasága, hogy édes és jó legyen az elkövetkező év.- A zsidó újév alkalmával és az őszi nagyünnepek során az ünnepi kalácsot, a bar- heszt mézbe mártjuk. A barhesz letakarva várja, hogy sorra kerüljön, hiszen ünnepen az étkezésnél nem ő az első, hanem a bor, mint péntek esténként is. A barhesz formája is más ilyenkor. Kerek, hogy kerek legyen az új esztendő. Mellette a kés is le van takarva, nehogy „gyilkos szerszám” legyen az asztalon. A szertartásos vacsora előtt szertartásos kézmosás illik. Az est fénypontjaként a ház asszonya meggyújtja a gyertyákat, az apa pedig ősi bibliai, Ároni áldást mond gyermekei felett. Az Engesztelés Napja - Jóm Kipur Az újévet követő napokat, az újesztendő első tíz napját a bűnbánat tíz napjának nevezi a hagyomány - írta Hahn István. A Ros Hasaná és a Jóm Kipur (az engesztelőnap) közötti napok félig-meddig már ünnepnek számítanak. „Ezt az időszakot szánjuk arra, hogy akinek haragosa van, azzal megbékéljen. Aki úgy érzi, hogy az elmúlt évben valakivel szemben igazságtalanságot követett el, igyekezzék jóvátenni. Hiszen - így mondja a Misna - a Jóm Kipur szentsége csak olyan bűnöknek szerez engesztelési, amelyeket Isten ellen követtünk el. A megbántott embertárs ellen való bűnt csak a sérelem jóvátétele, a megbántottnak a megbocsátása teheti meg nem történtté. Sokan ezekben a napokban keresik fel szüleik sírját is.” Jóm Kipur, az Engesztelés Napja idén október 2-ra esik. A Tóra parancsa szerint „...Semmi munkát ne végezzetek, se az idegen, se a jövevény, aki köztetek lakik. Mert ezen a napon bocsát meg nektek az Isten, megtisztítván benneteket... Amiként Ros 2006. szeptember 20. Raj Tamás - Legyen kerek és édes az új esztendő Hasaná csak emlékeztető intelem arra, hogy Isten megítél minket, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, úgy Jóm Kipur is csak elő- segítője az igaz megtérésnek és az ennek nyomán járó megbocsátásnak - olvashatjuk Hahn István könyvében. A megbocsátás lehetőségére és saját felelősségére, Isten irgalmára és saját kötelességeire gondol a vallásos zsidó ember, amikor ünnepi érzésekkel és öltözetben belép a zsinagógába és felhangzik az ősi Kol Nidre dallama, amely az Engesztelés Napjának szól. Szűköt Ünnepre hétköznap, köznapra ünnep következik az évezredek örök változatlanságában - foglalja össze Hánh István a zsidó év ősrégi szertartásainak folyamatosságát. A Jóm Kipurt követő napon kezdik el a Szűköt ünnepi sátor felszerelését. Ez az ünnep a 40 éves pusztai vándorlásra emlékeztet. A Szűköt - idén október 7-től - jórészt természeti ünnep. Egybeesik a betakarítás időszakával, ezért szólalnak meg a hálát adó imák és a jövő évi bőséges termést kérő imádságok Az ünnep jelképe a sátor, amely óvta őseinket a sivatag veszedelmeiben és az ünnepi csokor, amely a Szentföld négy növényéből - pálmaág, citrusalma, mirtusz és a szomorú fűz - áll. A Talmud szerint a citrusalma hasznos és illatos; a pálmaág hasznos (datolya terem rajta); a mirtusz illatos; a fűz se nem illatos, se nem hasznos. Négy különböző tulajdonság, akár az emberek között négy különböző alkat: „akinek van tudása és továbbadja, akinek nincs tudásaidé segít, akinek van tudása, de nem segít, akinek nincs tudása és nem is segít - mégis mindegyikre szükség van, hiszen az írás is ezt mondja: „alkossanak mind egyetlen csokrot”. A Szűköt sátrát náddal fedik, hogy éjjel láthatóak legyenek a csillagok, ez szimbolizálja, hogy az élet ideiglenes hajlék, az Ég az egyetlen biztos pont. A sátor belső falát - a szőnyegek és képek mellett - növényekkel és gyümölcsökkel díszítik fel. A bőség és termékenység hajléka ez. Történelem, vallás és természeti szokások ölelkeznek az ősi és modern szertartásokban. Napjainkban csak a zsinagógák mellett láthatunk sátrat, de hajdan a lakóházak udvarain, erkélyein is felállították. Vajda Ildikó
