XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-03-24 / 6. szám

2004. MÁRCIUS 24. Hírnök dz iparág egy ősi dinasztiájának a tagja diplomás kovácsmester a Jász utcában A Fáy utca 16. szám alatti udvar egyik hátsó sarkában találha­tó a Nagy Iván által üzemeltetett kovácsműhely. A cégtulajdo­nos családja a tizenhetedik századtól az egyik legősibb és leg­nagyobb tiszteletet kiváltó mesterséget, a kovácsmesterséget űzi. Az eredetileg gépészmérnöki és közgazdasági diplomával rendelkező ötvenhét éves úriember többévi minisztériumi munka után tért vissza a családi mesterséghez. Erről a vissza­térésről, a család történetéről, illetve a jelen perspektíváiról kérdeztem.- Újpesten születtem 1947- ben. Szakmám szerint gépész­mérnök vagyok, 1985-ben jöttem át kisvállalkozásba. Az angyalföl­di műhely édesapámé volt, ő ugyanebben az évben, hetvenhét éves korában ment nyugdíjba. Négy évig együtt vezettük a mű­helyt. Édesapám nyolcvankilenc­ben meghalt, így egyedüli tulaj­donos lettem. - emlékezik Nagy Lajos-Az édesapja hol született?-Édesapám, Nagy Lajos 1908- ban Kiskőrösön született, de ezer- kilencszázhuszonhét óta Buda­pesten élt és itt volt mindig műhe­lye. A kovácsmesterséget Kiskő­rösön sajátította el az édesapja mellett, aki szintén kovács volt. Már négyévesen is szívesen téb- lábolt a műhelyben, hatéves korá­ban pedig az iskolakezdés előtt minden nap egy-két órát dolgo­zott a fújtatónál. Apámék tizen­egyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Meg is tanulta becsül­ni a munkát és a szakmát is. A nagyapámat Nagy Jánosnak hív­ták, ő volt tehát a kiskőrösi ko­vács.-Akkor ez egy igazi régi csalá­di vállalkozás.- így igaz. Egyébként a nagy­bátyám, aki Újpesten pap, a csa­ládfánkat kutatván felfedezte, hogy az ezerhatszázas évekig visszavezethetően kovács- és bor­bélymesterséget folytatott a csa­ládunk. Bátyám, aki édesanyám első házasságából származik, ki­települt az Egyesült Államokba, s ott nagyon híres díszműko- vácsként dolgozik.- Önök is foglalkoznak dísz- műkovácsolással ?- Mi nagyon régóta gépi ková­csolással foglalkozunk. Édesapám még a Horthy-rendszerben rájött, hogy a kézi kovácsolás nagyon munkaigényes és ezt soha nem fi­zették meg. Bár lehet, hogy most majd változik a helyzet. A lényeg, hogy mi hamar a sorozatgyártásra specializálódtunk. Ez a fajta mun­ka 1991 -ig folyamatosan ment, ek­kor azonban megszűntek a meg­rendelések. Legutoljára gépkocsi- alkatrészeket gyártottunk a volt szocialista országok autóihoz. 1991 óta néha-néha előfordul még ilyen jellegű megrendelés, de min­dig más termékre; hatszor váltot­tam már azóta profilt. Eleinte pa­rabolaantennákhoz gyártottunk al­katrészeket, nyugati autógyárnak is voltunk beszállítói, majd a ki­lencvenes évek végén megint a ke­leti autókhoz gyártottunk alkatré­szeket. 2000-ben kerítések, ková­csoltvas kapuk, lámpák gyártására álltunk rá.- Az édesapja az első a csalá­don belül, aki elhagyta Kiskő­röst?- Igen. Mielőtt Budapestre ér­kezett volna segédként dolgozott Siklóson, Győrben. Nem csak jó szakember, hanem jó üzletember is volt. Korán észrevette a soro­zatgyártásban rejlő előnyöket. 1935-től nekünk mindig komoly műhelyünk volt, amíg nem álla­mosítottak. Tulajdonképpen a ké­sőbbi MEDICOR vállalat alapjait is az én apám rakta le. Újpesten orvosi műszergyárat alapított. Amikor államosították 1951-ben, akkor már negyven embere volt. 1953-ig ő maradt a műszaki veze­tő. Ekkor a Nagy Imre-program hatására profilt váltott és gyakor­latilag ekkortól dolgozunk itt An­gyalföldön. Először a Tutaj utcá­ban, aztán 1962-től a Fáy utcában nyílt műhelyünk.- Tagjai voltak-e valamilyen ipartestületnek?- Soha nem volt túl jó vélemé­nyünk az ipartestületekről. A KIOSZ-t a Rákosi- és Kádár­rendszerben olyan szervezetnek tekintettük, ami nem a kisiparos­okért, hanem a kisiparosokból él. Most, hogy a kamarák megalakul­tak, talán lesz változás. Mi egyéb­ként kiestünk az ipartestületek, például a KIOSZ látóköréből, mert édesapám ötvenhatban a Va­sas-szakszervezetnek volt az el­nöke, amiért megkapta „méltó” büntetését. Börtönbüntetést nem kapott, de a vezetőségből leváltot­ták, mindenfajta komolyabb álla­mi munkától öt évre eltiltották és szegényt a haláláig zaklatták. Ne­künk, a családjának az is rosszul esett, hogy a halálára egyetlen hi­vatalos személy sem jött el, sőt még táviratot vagy telefont sem eresztett meg annak ellenére, hogy mindig köztiszteletnek ör­vendő iparos volt. Azt szoktuk mondani, hogy őt az Isten szeret­te, mert nem érte már meg azokat a nagy negatív hatásokat, amik a kisiparosságot érték az ezerki- lencszáznyolcvankilenc-kilenc- venes években. Annyit és olyan gyorsan változott a világ, hogy a mi addig nagyon szép műhelyünk pár hónap alatt egy kócerájjá vált. Nem mi züllöttünk le, hanem úgy kinőtték magukat a különböző magánvállalkozások, akiket ná­lunk fiatalabb, tőkeerősebb kül­földi egyének irányítanak, hogy velük én már nem tudok verse­nyezni.- Az édesapja nagy hatással volt önre?- Úgy mondanám, annak elle­nére, hogy mérnök ember voltam és az Ipari Minisztériumban dol­goztam, az ő manuális készsége, műhelybeni találékonysága sok­kal jobb volt, mint az enyém. E hátrányomnak most is iszom a le­vét, amikor egy-egy kényesebb műveletet kell végeznem vagy irányítanom. De hát aki harminc- nyolc éves korában kerül ebbe be­le, annak számolnia kell azzal, hogy nem versenyezhet tizennégy éves korától ezt a mesterséget gyakorló emberrel. Nekem mű­helyfőnökként szinte magyaráz­kodnom kell, hogy miért végez­tem el két egyetemet ötössel és miért nem vertem inkább a vasat. A tekintélyem igazából ugyanis akkor lenne meg, ha ötször olyan jól lekovácsolnék bármit, mint amit a legügyesebb emberem a legügyesebb korszakában. Ne­kem ebben nincs rutinom.- Milyen emlékezetes megren­delései voltak?- Ami az egész kisiparos léte­men átvonult, az az édesapámtól örökölt autóalkatrész-gyártás. Ami komoly kihívást jelentett, az két alkalommal jelentkezett. A keleti felvevőpiac hanyatlásával egyszerre jelent meg egy belga cég, akiknél végül már tizenhat fajta nyugati autóhoz gyártottam alkatrészt. Ehhez tizenhat fajta szerszám is kellett. Hihetetlenül oda kellett figyelni a minőségre. Amikor ez befejeződött, akkor tértünk át a kézi kovácsolásra. Ek­kor megnyertem egy amerikai ex­portmunkát, egy bizonyos „Rebe­ka” nevű korlátelemből havi két- háromszázat rendelt egy amerikai kuncsaft. Ennek a gyártását is na­gyon gondosan kellett végez­nünk, de sok sikerélményben is részünk volt. Három éven keresz­tül gyártottam ezeket a korlátele­meket. Ennek a kettőezeregyes terrortámadás és főleg a dollár ér­tékének a csökkenése vetett vé­get.- Kik a megrendelői?- A mostani megrendelőim a felső-középosztály, akik például Budaörsön, Budakeszin építenek családi házat és annak a kerítését vagy a rácsait készíttetik velem.-Angyalföldnek ez a része tipi­kusan kisipari környezet, ugye?- Az volt, régebben százszorta iparibb volt. Nekem gyakran szokták mondani, a bátyám is, hogy vigyázzak, egyik reggel ne­hogy előbb éljenek be a buldóze­rek, mint én, de azért ennyire pesszimista nem vagyok. A pol­gármesteri hivatal is nagyon hu­mánusan viszonyul hozzánk mos­tanában.- Milyennek látja a kovács kis­iparosok jelenét, jövőjét itt, Ma­gyarországon?- Aki érti a szakmáját, van üz­leti érzéke és tőkére is szert tud tenni, az előtt most kinyílnak a le­hetőségek, de csak hosszú távon. Rövid távon a nagy vállalatépíté­sek és a környezetvédelmi intéz­kedések miátt a kovácsüzemek Budapesten halálra vannak ítélve. Aki viszont talpraesett, az vidé­ken vagy egy ipari parkban meg­teremtheti a jövőjét. Selyem András A képen Nagy Iván egy százéves, 160 tonna nyomóerejű excenter ne­vű gép mellett áll. A villanymotor­ral hajtott berendezést darabolás­ra, formák kivágására (stancolás- ra) használták. Bár sajnos nincs rá munka, Nagy Iván minden héten bekapcsolja, hogy a ma is kiválóan működű gép motorja ne menjen tönkre az állásban. Nézzen be hozzánk! x ■jipfe. Térjen be egy szóró! Szeretettel várjuk a Raiffeisen Bank legújabb budapesti fiókjában, a Váci út 81. szám alatt. Munkatársaink őrömmel fogadják kérdéseit, és mindenben segítenek, ami pénzügyeit illeti. Sőt, szolgáltatásainkat a nap 24 órájában banki termináljainkon keresztül is elérheti I Raiffeisen Értékszámla: A sokoldalú bankszámla Lakás* és személyi hitelek: Gyorsan és rugalmasan Lekötött betétek, befektetések: A gyarapodás útján Látogasson el legújabb bankfiókunkba, hogy mindent megbeszélhessünk! Bankfiók: Budapest, Váci út 81., Center Point ©0Ó-40-48-48-48 j www.raiffeisen.hu x Raiffeisen BANK | bankfiókunk bármelyik szolgáltatását igénybe veszi, a bemutatott kupon ellenében o következő ajándéktárgyak közül yálaszthotí íprí^ík^^» sárga esernyő • sárga baseboü-sopka • elegáns golyóstoll tokkal • különleges falióra Beváltható: 2004. április 30-ig, Raiffeisen Bank, Budapest, Váci üt 81. AZ ANYAKÖNYVVEZETŐNÉL- Drágám, reggel még igent mondtál!

Next

/
Thumbnails
Contents