XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-03-24 / 6. szám
S wu «mOum • • 2004. MÁRCIUS 24. S Két muv&zlélgk ggymósrq talált Mi színesíti meg a Szarvas-házaspár gondterhelt életét? Manapság ritka a jó házasság, amelyben 28 éve töretlen az alkotókedv és a megújulás. Szarvas Ferenc és felesége, Aranka elé az élet olykor igen kemény akadályokat állított, a történeteiken mások talán sírnának, ők azonban mosolyognak. Életkoruk mit sem számít, a lelkűk fiatal. Csaknem három évtizede itt laknak a Kresz Géza utcában. Zenélés - most - saját örömükre- Olyan boldog volt a gyerekkoruk, mint amilyen kiegyensúlyozottnak látom a mostani életüket?- Budapesten születtem- kezdi a mesélést Ferenc, miközben egy mozdulattal Tabana cigarettapapírba sodorja dohányát a szüleim német származásúak voltak, a nagyanyám csak németül volt hajlandó velem társalogni. Anyám énekesnő volt. A háború előtt volt egy házi zenekarunk, de a háborúval a jókedvnek és a zenélésnek vége szakadt. A Toldi-gimnáziumba jártam, de hamar elmentem dolgozni. El kellett tartani magamat és a családomat. Vagyis nem volt jó gyerekkorom. Ari - a férje így becézi- kávét szervíroz nekünk. Ő is letelepszik egy kazettákkal, lemezekkel megrakott szekrény mellé, amely előtt két gitár is bámészkodik.- Édesapám nyomdász, édesanyám ápolónő - meséli. - 16 éves koromban született egy lánytestvérem. Édesanyám negyvenévesen vállalt egy másik gyereket, akit a mai napig imádok, és boldog vagyok, hogy akkor megérkezett az életünkbe. Én ugyanis 13 évesen lebénultam, agytrombózisom lett. Ma már többet tudnak az ilyen fiatalkori agytrombózisról, de akkor kilencven év alatt három ilyen eset volt és egyik sem maradt életben. Balkezes voltam és a bal oldalam bénult meg. Nagy csapás volt. Éppen befejeztem a hetediket 4,75-ös átlaggal, amikor újra kellett járni, beszélni, ír- ni-olvasni tanulni. Korábban zongorázni jártam, balettra, művészi tornára, akrobatikára. Aztán egyszerre minden megváltozott, maradt a gyógytorna. Megtanultam újrajárni, beszélni, folytathattam az iskolát. A Madách-gimnázi- umba kerültem, ott érettségiztem, majd munka mellett elvégeztem a közgazdasági szakközépiskola kodalmakba zenélni, aztán amikor Tolcsvayék megalakultak, sokszor voltam náluk beugró zenész. Közben voltam autó-, hajó-, repülőgép-fényező és -mázoló Hamburgban és a Norvégöbölnél. Az előzőnél száraz-jeges volt a szél, az utóbbinál nedves-jeges, ami a derekamat igencsak kikészítette. Elvégeztem az autóvillamossági szerelői iskolát, művezetőként dolgoztam a Ganz Villamossági Műveknél 17 évig. Jártam többször az arab országokban, oda is szállítottuk termékeinket, de aztán elterjedtek a német háromkomponen- sű festékek, és az oldószertől tönkrement mind a két csípőm. Két protézisem van, az orvosok szerint a festékek a vétkesek. Mára 67%-ra le vagyok százalékolva, de egy ipari rt.-nél mozgáskorlátozottként dolgozom. Csomagoló vagyok meg mindenes. Várjon csak - mondja, majd hoz egy nejlonba csomagolt valamit. Aranka tűzzománc és Ferenc tus-ceruza alkotásai képesített könyvelő-vállalati tervező-statisztikus szakát. Következett a Külkereskedelmi Főiskola, bonyolító lettem. Tíz évig dolgoztam külkereskedelmi vonalon a Medimpexnél, majd pályamódosítás következett az életemben. A METESZ nemzetközi osztályán lettem utaztató hét évig. A rendszerváltás hozott váratlan fordulatot életemben, 40 évesen nyugdíjba küldtek. Vagyis 14 éve rokkantnyugdíjas vagyok, ami leginkább állapot és nem betegség.- Itt, első emeleti otthonukban még a csönd is tiktakol, nem beszélve arról, hogy ha a mosdóban felkapcsolja valaki a villanykapcsolót, megszólal a zene.- Hát észrevette? - kérdezi Ferenc, miközben mindketten elnevetik magukat. - Az egész életünk az örömzenélésről szól - gyújt rá a cigaretta után ismét a szóra a házigazda. - Sokat jártam vidéki la- Ez a gépből kifolyt ragasztó megkeményedve, ebből is fogok valami kisplasztikát elővarázsolni.-Hogyan történt a nagy találkozás? - nézek kérdően Arankára.- Nemcsak nagy találkozás, de nagy szerelem is, meglátni és megszeretni, aztán két nap múlva elvett feleségül - mondja csillogó szemekkel a ház finom kiejtéssel beszélő úrnője. - Idén január 15- én volt 28 éve. A körúton ültünk a Pálma Presszóban, megláttuk egymást, beszélgettünk, és egymásba szerettünk. Akkor a férjem 29 éves volt, én 25, mindketten túl egy házasságon. A lelki kontaktus egy pillanat alatt megvolt, és tudtuk, hogy ez a kapcsolat már csak jó le hét. Utána fél éven belül ide költöztünk.- Gyerekük született?- Sajnos nem lehetett. Elmentünk az Amerika úti agysebészetre, és ott az orvosok azt mondták, hogy inkább ne kockáztassunk. Ha egészséges gyereket szültem volna, akkor sem tudtam volna fizikálisán ellátni, hiszen amikor a húgom kicsi volt, egy kézzel őt sem tudtam tisztába tenni. De azóta született a húgomnak két lánya, akik nem messze laknak tőlünk, és azokon kiélhettük az ilyen irányú igényünket, eléggé el is kényeztettük őket.- Úgy látom, a lakásuk belső terének gondos berendezéséből, hogy van szabadidejük elég...- Ha nem történik velem ez a szerencsétlenség, akkor talán most lakberendezőként vagy belsőépítészként dolgoznék. Kellett valami elfoglaltságot találnom. Muszáj volt a hajdan abbahagyott művészi ambícióimat másban kiélni. Makraméztam, agyagoztam, tűzzománcot készítek, egy kézzel, varrógéppel varrók, és most elkezdtem selymet festeni. Emellett szintetizátoron játszom és a párom kísér gitárral.- Mint említettem - folytatja a férj -, én is tanultam zongorázni, de tízéves koromban ellőtték a jobb kezem mutatóujját. Ez ’56- ban volt. De azért ma is rajzolok grafikákat, tussal-ceruzával. A feleségemmel a József Attila Művelődési Központban több mozgás- sérült alkotóval együtt évente van kiállításunk.- Milyen dalokat szeretnek? Vannak kedvenceik?- Hozzám közel állnak a mol- los, érzelmes számok. Koncz Zsuzsa, Zorán, de szeretem a rock and rollt, Tommy Stillt, a régi Komár Laci-számokat még a Scampolo- korszakból, hiszen valamikor még Faragó Judyhoz is följártam zenélni. Egyébként Beatlesen és Rolling Stoneson nőttem fel, és ha nincs jó kedvem, csak előkapom a gitárt és zenélünk - mondja Ferenc.-A lírai zenét én is befogadom - veszi át a szót neje szeretem is a lágyabb rock and rollt, de mindent meghallgatok, ami nem mai diszkó. A playbacket sem szeretjük. A zene mellett van bordásfalunk, kondigépünk, szobakerékpárunk, és ha az időnk engedi, naponta tornázunk is. Gyógyszert nem vagyunk hajlandóak bevenni. Nekem nincs rá szükségem, a férjem meg megtanult a fájdalommal élni.- Az egész életüket át- meg átszövi a zene, úgy tudom, van is egy ilyen irányú álmuk...- Mozgáskorlátozottakból és mozgássérültekből szeretnénk létrehozni egy zenekart. Mind a ketten mozgáskorlátozottak vagyunk, elég sok helyen megfordulunk, és azt tapasztaljuk, hogy ezek az emberek olykor jobban akarnak bizonyítani, mint az egészségesek. Égész Európában nincs ilyen zenekar. Nekünk viszont már van profi dobosunk, basszusgitárosunk és kísérő gitárosunk, már csak egy billentyűst és egy szólógitárost keresünk, és persze a kerületben egy olyan helyet, ahol tudunk majd próbálni. Profi zenészeket várunk. Nem csak mozgáskorlátozottaknak játszanánk, hanem egészséges embereknek is, mindenkinek, aki szereti a jó zenét. Meginvitálnak, nézzek körül jobban a lakásukban... Az előszobában vannak a kondigépek, egy kisebb lakrészben hangszerek, lemezek, majd egy kis szobácska, aminek minden oldalát tükör bontja. Aki oda belép, nyomban mosolyra görbül a szája, hiszen fejjel lefelé látja magát és a mellette állókat. Sok-sok ember van belőlünk, és itt mindenki egyforma. A hálóba csigalépcső vezet. Aranka festőművész nagynénjé- nek munkája a falon, egy jint és jangot ábrázoló szélcsengő, és az erkély, ahova lentről még szerenádot is lehet adni. Vidám kis lakás, állapítom meg, és mindez 45 négyzetméteren.- Mi nem a betegséggel foglalkozunk, az van, el kell fogadni. Ha azon siránkoznánk, akkor sem lenne jobb. Inkább megpróbáljuk az élet minden percét kellemesen tölteni. Tábori Zsuzsa A billentyűknél is otthonosan mozognak