XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-03-26 / 6. szám
<1 MIIMfillJl II» I ■I.» I ......I I .!■■■■ ....... 8 2003. MÁRCIUS 26. Hírnök f\ Prizma iskola kigllításg Sokszínű gyerekalkotások Csendesen, fegyelmezetten vonulnak be a Prizma Általános Iskola tanulói a polgármesteri hivatal épületébe. Az első emeletre igyekeznek, ahol az iskola kézműves műhelyeinek munkáiból nyílik kiállítás. Izgalom és meg- illetődöttség látszik az arcukon, pedig túl vannak már jó néhány, különböző helyeken megrendezett és nagy tetszést aratott kiállításon. De ez mégiscsak más. Itt, a hazai „vizeken” még fontosabb a siker. Lassan hagyomány már, hogy évente egyszer eljönnek ide megmutatni, hová jutottak, mennyit fejlődtek az elmúlt hónapokban. Elkísérte őket az iskola igazgatója, a szakköröket vezető tanárok, és itt vannak a szülők, testvérek. Dr. Tóth József polgármester meg- ny itój ában hangsúlyozza: neves hazai és külföldi művészek is kiállítottak már ezeken a folyosókon, de a Prizma évenkénti bemutatója a kerület egy intézményének működéséről ad tükröt, ahol a nevelők és pedagógusok nagy empátiával és szaktudással foglalkoznak a gyerekekkel. A rövid ünnepség után már a kiállított munkáké a főszerep. Az üvegfestéssel készült színes mandalák, a festett selyemkendők, a Hundertwasser és Van Gogh művei alapján készült homokképek szemet gyönyörködtető alkotások, amelyek bármely otthonnak díszei lehetnek. Enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók munkái mind. Az ő számukra különösen sokat jelent ez a fajta tevékenység. Fejlődik általa a kézügyességük és az értelmük is. És nem utolsósorban: felszabadultan dolgoznak és örömüket lelik az alkotásban. A szépen festett üvegman- dalák a többi között egy nyolcadikos tanuló, Gáti József keze munkái.- Tanítás után szinte mindennap valamelyik szakkörben vagyok - mondja. - Üvegfestésre hetente egyszer járok. Tizennégyen vagyunk. A tanár néni ki- kontúrozza nekünk a man- dalákat, mi pedig cseppenként visszük fel a színeket fogpiszkáló val. Nem könnyű, mert vigyázni kell, hogy egyenletesek legyenek a színek. Szilágyi Ildikó fejlesztőpedagógus és gyógypedagógus, az üvegfestő szakkör vezetője szerint ez a fajta munka még a túlmozgásos gyerekeket is megnyugtatja. Egy-egy üvegfestmény sokszor több hétig készül. Sikerélményt jelent, amikor valamelyik alkotásukat megvásárolják, a pénzen pedig megvehetik a további munkákhoz szükséges alapanyagokat. Giflo Péter, a homokkép- készítő szakkör vezetője Ausztriában tanulta meg ezt az érdekes művészetet. Nagy festők alkotásairól készült képek kontúrjait fóliára körberajzolják, aztán írásvetítővel farostlemezre vetítik a képet, majd átrajzolják a farostlemezre. Ézután még számtalan munkafázis következik, amíg szinte sziszifuszi munkával végül is elkészül a homokkép. A falon a többi között egy Hundert- wasser-alkotás nyomán készült homokképben gyönyörködhetünk, amelynek egyik alkotója egy autista kisfiú, Gebri András.- Az ő kézügyessége sokat fejlődött, mióta hozzánk jár. Nagyon szereti ezt csinálni, pedig egy ilyen képhez 40-50 munkaóra kell, ami több hónap - mondja a szakkörvezető. Az iskola igazgatója, Locsmándi Alajos gyógypedagógusjoggal büszke arra, amit az elmúlt hét évben elértek. Merthogy 1996-ban kezdődött minden, amikor az első két műhelyt - a szövő- és a kerámiaműhelyt - megalakították. És mivel eltökélték, hogy a kézműves tevékenységre a nevelésben nagy súlyt helyeznek, az első fecskéket hamarosan követte a többi. Ma már tíz műhelyben készülnek a használati és dísztárgyak, játékok.- Mit ad ezeknek a gyerekeknek a kézműves munka ?- Nagyon sokat. Ők nem lesznek professzorok, de válhatnak belőlük kreatív, ügyes kétkezi munkások. A tanulás a számukra sokszor kudarc. Itt viszont megkapják a sikerélményt. A természetes alapanyagokkal végzett manuális munka még a mozgáskoordinációs zavarral küszkö- dőknél is fejlesztő hatású, és nem jelennek meg a viselkedési zavarok sem. A gyerekek belső világa harmonikusabbá válik. Nem csak az érzékszerveik, de a gondolkodásuk is sokat fejlődik.- Tizennégy éves korukban elhagyják az iskolát a fiatalok. Tudják-e folytatni, amit itt elkezdtek?- Eleinte magam is azt gondoltam, hogy jó, ha a kikerülő gyerekek továbbra is kötődnek az iskolához. Ma már másként látom. Nem csak az fontos, hogy a külvilág befogadja őket, hanem az is, hogy ők maguk helyt tudjanak állni. Mi erre tesszük képesVizaális művészeti kiállítás az flalartban Ellentétek vonzásában A vörös fényben robbanó atombomba tetején két angyal nézelődik flegmán a világító kék ég alatt. A karácsonyi képeslapokról is jól ismert raffaellói angyalpár, úgy tűnik, pontosan ismeri a jövőt, és tehetetlenül szemléli, ahogyan az emberiség saját sorsát halálba viszi, romokba dönti. A fény és az árnyék, az „isteni” és az „ördögi” mindenhol megjelenik a világban. Ahogyan a szépség és a rútság is: a távolból látszó, gyönyörű női balett-táncos alakja előtt hatalmas fekete foltok, kéz- és lábnyomok vezetnek az „úton” - fölfelé (?). A valóság aktuális ellentmondásait .tükrözi a Kontrasztok című országos vizuális művészeti pályázat és kiállítás két első helyezettjének, Könyv Katalinnak és Nagy Tamásnak, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulóinak fentebb említett munkája is. Az ellentétek az élet legapróbb szövevényét, legkeskenyebb útját is behálózzák - talán nem volt nehéz a középiskolások számára meghirdetett pályázatra témát, formát, anyagot találni. Ezt bizonyítja a rengeteg érdekes és értékes pályamunka is, amelyek között ékszerek, fotók, lámpák, plakátok, címlapok és olyan egyéb különleges tárgyak is szerepelnek, mint láncokkal összekapcsolt, tenyér alakú csipkealsó Az érzéki örömök rabsága címmel. A versenyt idén nyolcadik alkalommal hirdette meg a Magyar Iparművészeti Főiskola Tanárképző Tanszéke, amely a legsikeresebb alkotásokból ebben az évben a Hunyadi Mátyás Általános Iskola Aulait Galériájában rendezett kiállítást. Az április 13-i megnyitón Mihalovicsné Gerzsenyi Zsuzsanna, a Hunyadi Mátyás Iskola igazgatóhelyettese köszöntötte a jelenlevőket, majd Bálványos Huba főiskolai tanár, Munkácsy- díjas grafikus vette át a szót. A művésztanár kiemelte, hogy világismeretünk, világlátásunk, szemléletünk több mint kilencven százalékát látás útján szerezzük, alakítjuk ki, s az ember alapvető tulajdonsága, vágya az, hogy a világot, amelyet így fölfedezett, ne hagyja úgy itt, ahogyan rátalált. „Az adja emberi méltóságunkat, amit világra szülünk, s az emberi élet egyik legcsodálatosabb dolga fölfedezni a pillanatot, amikor az elképzelés, az anyag elkezd visszabeszélni, s az alkotóval együttműködni.” Az alkotás örömét valószínűleg jól ismerik a pályázó fiatalok SÍ Nagy Tamás II. helyezett műve is, persze a végeredmény nem mindig tölti el az alkotót elégedettséggel. „A saját munkánkat gyakran kritikus szemmel nézzük” - folytatta a bevezető gondolatokat a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa, egyben a verseny szervezője, Zom- bori Béla. „Ám volt nekem egyszer egy kövér képzőművész barátom, aki azt mondta, ő mindig azt nézi, mi a jó a munkájában, mert ami jó, azt kell felerősíteni.” Miután Zombori Béla is azt tanácsolta a fiataloknak, hogy a saját, bennük rejlő pluszt igyekezzenek kibontani, átadta a díjakat. A több mint kétszáz beérkezett pályamunkának csaknem egynegyedét választotta ki, díjazta a vegyes összetéKönyv Katalin I. helyezett műve telű zsűri. A fiatalok a Főiskolák Vizuális Nevelési Kollégium könyvutalványát, a Műcsarnok katalógusait, az Enciklopédia Kiadó könyveit kapták ajándékba egy-egy színes lap kíséretében. Amíg a kék színű a felvételin érvényesíthető elismerő bizonyítványul szolgál, addig a kék a tanároknak, a felkészítő mestereknek szóló köszönőlevél. A verseny szervezője szívesen szervezett volna tábort is a győzteseknek, de erre jelenleg nincs anyagi keret, így csak a fiatalokat kérte, ha esetleg oktatási miniszter lenne bármelyikükből, ne feledkezzenek majd meg erről a lehetőségről, persze, ha lehet, velencei helyszínnel. A fiatal alkotók mosolyogva, büszkén vették át a jutalomcsomagokat. Mindannyian vidékről érkeztek, idén ugyanis nem került be budapesti diák munkája a kiválasztottak közé. Zombori Béla szerint talán a budapesti iskolákat elviszi az élet. „Mintha vidéken jobban tudnák kifejezni azt, ami bennük van.” A pályamunkák közül sok gondolatgazdag plakát érkezett Pécsről, de a képi anyagok mellett a léleklátó lámpától kezdve a csilipaprikából és csipkebogyóból készült ékszerekig mindenféle tárgy helyet talált. Volt, aki vert csipkéből koronát készített, míg más a kör négyszögesítésével próbálkozott. Akadt olyan pályázó is, aki vonalkódokból teremtett képzőművészeti alkotást. A kiállítást április 26-ig lehet az Aulart Galériában megtekinteni, bárkinek, akit érdekel a mai fiatalok világlátása, sokszínű stílusa és persze az ellentétek feloldhatatlan összefonódása a tárgyakban, a színekben, az anyagokban, a formákban. Vincze Ágnes sé őket. Ezért nem baj, ha elszakadnak a kötelékek, és a gyerekek más kapcsolatok, más környezet felé nyitnak.- Ezt a kiállítást meddig láthatják az érdekló'dők?- Előreláthatólag április végéig. Ha valakinek megtetszik valamelyik alkotás és szeretné megvásárolni, a Váci út 57. szám alatti iskolában érdeklődhet. Van még sok szép munka, amit ide nem tudtunk elhozni. Reméljük, hogy szeptemberben az iskolában megnyithatjuk a Prizma Galériát, amely a kézműves műhelyek „termését” állandó kiállításon mutatja majd be. Csop Veronika Ékszerek csilipaprikából és csipkebogyóból Képeink válogatás a Prizma kiállítás anyagából
