XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-02-26 / 4. szám

8 2003. FEBRUÁR 26. M. Tóth Évq müvei qz Iparművészeti Múzeumban Animációsfilm-kiállítás —-----------------------------Hírnök ­Ú j igazgató a Herman Ottó Általános Iskola „Szeretnénk elnyerni az ökoiskola Az igazgatónő szobáját a tanulók által készített természeti képeket ábrázoló textilfal díszíti Az Iparművészeti Múzeum szecessziós épületének koronája a kupola, amelynek tetején egy kecses lan téma világít éjszakán­ként. A kupola belseje hatalmas kiállítóterem, tizenkét és fél mé­teres magasságával monumentá­lis alkotások színtere. M. Tóth Éva az Iparművészeti Főiskolán végzett grafikus, ani- mációsfilm-rendező - egyébként Rokolya utcai lakos - lehetősé­get kapott arra, hogy itt, a kupo­lában bemutatkozzon. A Rokolya utca nem a monu­mentális terek utcája. A lakótele­pi méretű és magasságú lakásban mégis olyan grafikák születtek, amelyek láttán mélyebb lélegze­tet vesz az ember. Ráadásul a ké­pek a kiállításon látható animá­ciós film egyes motívumainak változatai, kiemelt figurái. A kiállítás - amelyhez támo­gatást adott a XIII. Kerület Köz- művelődéséért Közalapítvány - a Jelenések címet viselte, és cím­adó nyolc és fél perces filmjében az özönvíz történetét jelenítette meg, amely Henoch próféta sze­rint az angyalok bűnös kapcsola­tai miatt következett be. A démo­ni látomás figuráit hegyes villák és markáns női ajkak jelenítették meg.- Szívesen használom az egy­szerű, mindennapjainkban talál­ható eszközöket - mondja M. Tóth Éva sőt, a bútorok, az épületek formáit is. Ezek mindig az ember arányait, keze nyomát, lenyomatait, gesztusait őrzik. Sőt, túl is élik az embert, hosszú életűek, önálló személyiségük van. Csináltam már animációs filmet székekről, s most is készü­lőben van egy: A mi ágyunk. En­nek néhány előképét már láthat­ták is a kiállításon.- A Jelenések már készen volt - közben már díjakat is nyert, például a szolnoki Képzőművé­szeti Filmszemlén -, amikor a nagyobb méretű képek készültek. Otthon születtek a Rokolya utcá­ban?- A szobában két és fél méte­res magasságban egy lécet szö­geztünk fel. Erre került a földig érő ív papír, s így készült el a kép, tussal. A legnagyobb képek a film befejezése után születtek. A film készítésénél azonban mindig előbb születnek azok a kisebb méretű grafikák, amelyek a látvány karakterét meghatároz­zák. Fejben már a mozgást is le­játszom, ahogy eljutok az egyik képtől - fázistól - a másikig. A legfontosabb számomra, hogy minden kocka önálló grafikai életű legyen. Sőt, az animációs filmben egyetlen képen belül minden részletnek azonos szín­vonalúnak kell lennie. Nem lehet elnagyolni a figurákat, sem a hátte­ret, nem le­het a nézőt becsapni. Az Iparművé­szeti Múze­umban ez az első animá- c i ó sfi Im- kiállítás, most nőtt fel az a nemze­dék, amelyik már a kor kihívásai­nak is meg­felelni aka­ró Iparmű­vészeti Fő­iskolán — most már Egyetemen - tanulta a mesterséget.- Miköz­ben én tény­leg a legmo­dernebb törekvésekkel foglalkoz­tam, mélyen kötődtem ehhez a csodálatos épülethez, a múlt szá­zad, századelő iparművészetéhez. A Bauhaus művészeinek, Moholy-Nagy Lászlónak még megadatott az, hogy sokféle, kü­lönböző dolgot csinálhattak. A mi képzésünk egy kissé ehhez a gya­korlathoz tért vissza. A pályám során én is sokféle dolgot művel­hettem, dolgoztam tervező grafi­kusként - terveztem óriásplakátot és könyvborítót - készítettem több televíziós portréfilmet. Kár, hogy az egyedi animációs fdm számára egyelőre nemigen van hely sem a mozik, sem a te­levíziók műsorstruktúrájában. Egy néhány perces „művész­film” szünetkitöltőnek sok, önál­ló műsornak kevés. Itt a múze­umban egy egészen új közönsé­get ismerhettem meg, akik szíve­sen nézték a filmeket. Az idő ta­lán majd elrendezi, hogy film­jeim megtalálják helyüket a vi­lágban. Torday Aliz Fennállásának negyvene­dik évfordulóját ünnepelte nemrégiben a Herman Ot­tó Általános Iskola. A tanu­lók közül nem egynek a szülei is itt koptatták a pa­dokat, sőt lassan már az el­ső fecskék unokái is kopog­tatnak. A Radnóti Miklós utca és a Pozsonyi út sar­kán levő iskolának Bencze Erzsébet személyében a tanév eleje óta új igazgató­ja van. Nem máshonnan csöppent ide vezetőként: több mint tíz éve jött az iskolába. Magyar-orosz sza­kon végezte el a bölcsészkart, és a XIII. kerületi Bolyai-szakkö- zépiskolában, majd az újpesti Babits-gimnáziumban tanított. A gyes alatt nyelveket tanult, aztán angolból és németből is letette a nyelvvizsgát. Akkor már csábít­gatták a Hermanba, de ő habo­zott. Addig csak 14-18 éveseket tanított, vajon milyenek lesznek a kicsik? Ma már nevetve meséli:- Amikor 1992-ben belevág­tam, kaptam egy csodálatos ötö­dik osztályt. Folyton beteg vol­tam akkoriban, mert a gyerekek simogattak, ölelgettek, így fejez­ték ki a szeretetüket. Eleinte még az is furcsa volt, hogy Erzsi néni­nek szólítottak, nem tanárnőnek. Később a társadalomtudomá­nyi munkaközösség vezetője lett, majd pedig igazgatóhelyettes. Most négyen pályáztak az igaz­gatói helyre, végül ő kapta meg a kinevezést. Mint mondja, elődje munkáját nagyra becsüli, és az ő nyomdokain szeretne továbbha­ladni, de természetesen számos új terve is van.- Iskolánkban a környezeti nevelés mindig kiemelt szerepet kapott. Ez nem kis részben kö­szönhető dr. Treiber Pálnénak, aki 22 éven át volt igazgatónk. Ő indította útjára a környezeti nevelést a nyolcvanas évek vé­gén, amikor ez még teljesen új dolog volt. Ma már a törvény is javasolja ezt, de a mi iskolánk megelőzte a korát. A XIII. kerü­letben környezeti nevelési bázis­iskola vagyunk. Részt veszünk a kerületi, fővárosi és országos programokban. Például a Kör­nyezet Egészségéért Egyesület­tel közösen pályázati pénzből szelektív hulladékgyűjtést szer­veztünk a Pozsonyi úton. Szeret­nénk elnyerni az ökoiskola cí­met.- Mivel jár ez az iskola számá­ra?- Komoly megmérettetéssel. A címre pályázni kell az Oktatá­si és a Környezetvédelmi Mi­nisztériumnál. Egész kritérium- rendszert kell teljesítenünk. Hogy mindezt hogyan tudjuk el­érni, azt az Országos Környezet­védelmi Intézet tanfolyamán sa­játítjuk el. Környezeti nevelési programot kell végrehajtanunk, amelyben szerepel például erdei iskola, meg több programhét. Ezen túlmenően követelmény még, hogy az épületünkben való­sítsuk meg az energiatakarékos világítást és fűtést, továbbá a szelektív hulladékgyűjtést. Az utóbbival kapcsolatban komoly aggályunk, hogy vajon mi törté­nik majd a hulladékkal. Ahhoz, hogy az egésznek értelme le­gyen, az elszállításnak is szelek­tíven kell történnie. Még folyik a vita arról, kapjanak-e az ökoiskolák normatív támogatást. Nem mindegy, hiszen az erdei is­kola vagy akár egy előadó meg­hívása is pénzbe kerül. Minden­esetre azt szeretnénk, ha az indu­ló két első osztályban kiemelt szerepet kapna a környezeti ne­velés.- Ma az a divat, hogy a hato­dik vagy akár már a negyedik osztály után középiskolába írat­ják a gyerekeket. Befolyásolja-e ez az önök munkáját?- Mi megmaradunk nyolcosz­tályos általános iskolának. Azt valljuk: alapvető dolgunk, hogy felkészítsünk a középiskolára. Azt azonban kénytelenek va­gyunk elviselni, hogy a legjobb tanulóink közül sokan a negye­dik, illetve a hatodik után vala­melyik középiskolában folytat­ják. Tehetik, hiszen nálunk ma­gas színvonalú oktatás folyik, és sok jelentkezőt felvesznek. Azért azt is el kell mondanom, hogy a váltás nem mindenkinél válik be, és nem egy példa van rá, hogy visszahozzák hozzánk a gyere­ket. A felvételi mutatóink egyéb­ként is jók: gyerekeink többsége gimnáziumban tanul tovább, de sokan jelentkeznek szakközépis­kolába is. A magyart és a mate­matikát mint középiskolai felvé­teli tárgyakat kiemelten kezeljük. Szerettük volna ezeket a tantár­gyakat is, akárcsak a nyelveket, csoportbontásban tanítani. Egy­előre azonban nem tudtuk meg­győzni a szülőket ennek az elő­nyeiről. Ugyanakkor a nyelvok­tatásban elfogadják, sőt termé­szetesnek veszik. Az elsősök heti egy órában, já­tékos formában kezdik a nyel­vekkel való ismerkedést. Vá­laszthatnak az angol és a német között. Ezt folytatják a második osztályban is. Majd a szülő dönt­het: emelt szintű - heti 5 órás - vagy „sima” csoportba kerüljön- e a gyerek. A tapasztalataink sze­rint az angolt előnyben részesí­tik, aminek sajnos az a következ­ménye, hogy az ilyen csoportok zsúfoltabbak. Oroszt a tanrend­ben nem oktatunk, de egy kollé­ganőnk délutáni orosz szakköre sikert aratott. Az informatika oktatására is minden eszközünk megvan. Az önkormányzat rengeteget áldo­zott erre. A tanév elején építették ki az internetes hálózatot, és ad­tak tíz nagyszerű, modem számí­tógépet is. Jól felszerelt számí­tástechnika-szaktantermünk és a könyvtárban egy tizenkét gépből álló parkunk van. Egy-két kivé­teltől eltekintve minden tante­remben van gép, és márciusra ígérték, hogy mindenütt lesz Folytatás az 9. oldalon >-

Next

/
Thumbnails
Contents