XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-02-26 / 4. szám
-Hírnök 2003. FEBRUÁR 26. firany Katedra Emlékplakett Kreativitása, fantáziája bizonyított Csodálatos Hajni néni flsztql qlqtt hqllgqttq q srqmlit Az iskola „tyúkanyója” A Magyar Kultúra Napja alkalmából 2003. január 22-én Arany Katedra Emlékplakett kitüntetésben részesült a XIII. kerületben dolgozó pedagógusok közül Thuránszky Hajnalka, az 1. Számú Napközi Otthonos Óvoda óvodapedagógusa. „Búr nem akartam óvó néni lenni, most úgy érzem, egyetlen hivatás sem állna hozzám olyan közel, mint a pedagóguspálya” - mondja beszélgetésünk bevezetéseként mintegy pályája mottójául. A gyerekeknek egyszerűen csak Hajni néni, aki kedvességével, nyugtató tekintetével minden óvodás ajkára kacagást csal. Az óvó néni, akinek sorsa megpecsételődött, amikor a Külkereskedelmi Főiskolára túljelentkezés miatt nem vették fel, jelentkezett egy Magyar Nemzetben megjelent álláshirdetésre. A XIII. Kerületi Tanács képesítés nélküli óvónőket keresett. 1969-ben kezdte el pedagógiai pályafutását. Szakmai képzésével az akkori óvodai felügyelő, Udvarhelyi Ubulné Ildikó néni, valamint a vezető óvónő, Szaksz Teri néni foglalkozott.- Ildikó és Teri néni kiváló szaktudása, igazságos gyermekszeretete segített megismerni a gyerekek lelkivilágát, mely az óvoda iránti ellenszenvemet, saját óvodáskori rossz tapasztalataim miatt, csakhamar pozitív szemléletté, hivatássá alakította. Mindenkori segítségükért hálás köszönettel tartozom nekik - emlékszik vissza mosolyogva. Egy év után természetes volt számára, hogy a továbbtanulási lapot az Óvónőképzőbe adja be. Sikeresen elvégzi a Kecskeméti Főiskola Budapestre kihelyezett karát. Minden tudásával arra összpontosít, hogy a gyerekeket minél több külső hatás élje, mely környezetük felfedezésére ösztönzi őket. Hiszen óvodás korban teremtjük meg az érzelmi vonzódást a természet iránt, ekkor alakítjuk ki azon szokások rendszerét, melyek szilárd alapot adhatnak későbbi éveinkre. Hajni néni igyekszik is kihasználni minden alkalmat. Mai napig nagy hangsúlyt fektet a közös sétákra, kirándulásokra, utazásokra, melyek alkalmával felejthetetlen élményekhez juttatja a fejlődésben lévő csöppségeket. 1986-ban már minisztériumi dicsérettel büszkélkedhet, mégsem bízta el magát: számára mindig a gyerekek, szülők kapcsolata volt a fontos. Munkáját soha nem érezte tehernek, mindig a szeretet, öröm vezérelte. 1993 óta kéthetente, szombat délelőttönként kézműves foglalkozásokat szervez. Szívesen járnak vissza volt tanítványai is. Igyekszik minél színesebbé varázsolni a gyerekek hétköznapjait, főzéssel, batikolással, gyöngyfűzéssel, nemezeléssel, varrással. Rengeteg versenyen vesz részt apró növendékeivel, akik sorra nyerik el az értékesebbnél értékesebb díjakat. Pályázataival az óvoda felszereltségének fejlődését is előmozdította. 1999-ben százéves lett az Angyalföldi úti óvoda. Thuránszky óvónőre nem kis feladat hárult, de kreativitása, páratlan fantáziája, ekkor is eredményesen bizonyított. Ünnepélyes, programokkal teli, emlékekben gazdag perceket teremtett minden régi és új óvodásnak. Immár hagyományosan, többnapos kirándulásokat, táborokat szervez.- Érdekesebbé teszi a kicsik számára, ha a tábor valamilyen cél érdekében születik, ilyen például a nyuszitábor, világjáró tábor. Nem csak a mi óvodásaink igénylik ezeket az örömteli játszadozásokat, sokszor velünk tartanak ismerősök, rokonok, barátok is. Számomra a legnagyobb élményt az nyújtja egy-egy táborozás alkalmával, amikor fürdetem a kicsiket. Olyankor bezárul körülöttem a világ, és nem létezik senki más, csak a gyerek, akit fürdetek. Meghitt, bensőséges kapcsolat ez, amit máskor nem érez egy pedagógus. Thuránszky Hajnalka igazi otthonos óvodát segített létre hozni a XIII. kerületben. Egyedülálló ötleteivel nem csak saját kis óvodásait, hanem gyerekek százait ba- bonázta meg, akik Hajni néni dicséretéért, mosolyáért kéthetente szombaton is az óvodát váiják. Bár gyermekszereteténél már csak szerénysége nagyobb, hiszen nem győzi dicsérni régi és új kollégáit, akik segítségére voltak álmai megvalósításában. Akármilyen furcsa, Hajni nénit meglepte a kitüntetés. Elérte, amit egy pedagógus elérhetett: gyerekeket nevel önzetlen szeretettel. Céljai kifogyhatatlanok, de most már szeretne minél több kisunokát, hogy tanár lányának és orvos fiának átadja a gyermeknevelésről szerzett tapasztalatait. Ahogyan ő tanulta egykor pedagógus édesanyjától.- Harminc éve dolgozom itt. Az 1969- es nevelőtestület családias, szeretetteljes légkörében tanultam meg a „jó, hogy vagy, örülök, hogy itt vagy” érzését - én ezt éreztem akkor -, s ezt próbálom azóta is éreztetni, - ha csupán percekre is, - minden gyermekkel. A Számítástechnikai Általános Iskola kapuján belépve vidám gyerekzsivaj fogad. Éppen szünet van. Á folyosón mosolygó papírfigurák lengedeznek. Ma van Valentin-nap, a szerelmesek ünnepe. A diákok zeneszámot küldenek egymásnak és tanáraiknak. Czinkóczki Józsefné magyar-ének szakos tanárnőhöz jöttem, akinek kimagasló munkáját a Magyar Kultúra Napján Arany Katedra Emlékplakettel díjazták. Kíváncsian ülök le a tanári szoba egyik asztalához. Velem szemben négy vízzel töltött borosüveg.- Ne ijedjen meg, csak órára készülünk: a Zweigelt Rose-s üveg a do, a Cardonnay üvege a szó - avat be Czinkóczki Józsefné, azaz „Cini”, ahogyan kollégái szólítják.- Mióta él a XIII. kerületben ?- 1945-ben, Angyalföldön születtem, a Róbert Károly körúti kórházban. Születésem óta a Menyasszony utcában élek, nem messze az iskolától.- Kitől örökölte a zene szere tétét?- Édesapám zenész volt, hegedült, énekelt, sramlizenét játszott. Volt egy négytagú zenekara, akikkel mindig nálunk gyakoroltak. Az asztal alatt ültem, és operettet, magyar nótát hallgattam. Persze már gyerekkoromban zongorázni tanultam. Karácsonykor, családi ünnepeken apu hegedült, édesanyám és a testvéreim énekeltek, én pedig zongoráztam. Volt egy nagyon kedves énektanámőm, aki már kilencéves koromban vezényelni tanított. Gyakran léptünk fel gyárakban, kulturális rendezvényeken, ahol a kórust már én irányítottam. Később, hetedik-nyolcadikos koromban konzervatóriumba készültem, szolfézs-karvezetés szakon tanultam tovább. A „konzi” után Tanítóképző Főiskolát végeztem, irodalom-ének szakon.- A gyermekei is folytatták a zenei vonalat?- Tizenkilenc évesen mentem férjhez. A konzervatóriumban magánéneket is tanultam, talán még az énekesi pálya is megfordult a fejemben, de választás előtt álltam: karrier vagy Család. Két gyermekünk született, egy fiú és egy lány. A lányom tanult zongorázni, de miután megtudta, hogy összhangzattanból is felvételizni kell, elment a kedve, lakberendező lett. A fiam nyomdász, de postaforgalmi iskolát is végzett. Talán majd az unokáim folytatják a zenei vonalat.- Hogyan kapott kedvet a pedagógusi pályához?- A nővérem is pedagógus. Gyerekkoromban segítettem neki jegyeket diktálni, sőt én is készítettem magamnak egy naplót. Feleltettem képzeletben a tanulóimat.- Emlékszik arra a napra, amikor először ment tanítani?- Igen, 1963. szeptember 1-jén. Képesítés nélkül tanítottam a Nap utcában. Kezdetben a fegyelmezés jelentette a legnagyobb kihívást.- Hogyan fér meg egymás mellett a zene és az irodalom?- Nagyon jól kiegészítik egymást, sőt történelmi ismeretre is nagy szükség van ahhoz, hogy egy zenei darabot el tudjanak helyezni a gyerekek.- Mi a kedvenc korszaka a zenében?- A romantika. A mai gyerekek már nem any- nyira szeretik ezt a korszakot, talán a húsz évvel ezelőttiek inkább.- A romantika csapon- gása jellemző az életére?- A magánéletemre egyáltalán nem. A tanári munka viszont eléggé szerteágazó, 40 éve állandóan jövök-megyek. Bár a lábam szétkopott, a hangom egy oktávval mélyebb, de azért 15 éve még mindig járok dalostáborba, erdei iskolába a gyerekkel.- Hogyan fogadta az Arany Katedra Emlékplakettet? Számított rá?- 1989-ig szinte minden kitüntetést megkaptam, amit egy pedagógus megkaphatott. Aztán szünet, majd tavaly nevelésből az év tanára lettem a kerületben, ebben az évben pedig miniszteri kitüntetést kaptam. Teljesen meghatódtam, bár úgy érzem, ez az egész tantestületé.- Mennyit változott az iskola, amióta itt tanít?- A szülők többsége más, mint régen, ez már egy jóval fiatalabb korosztály. Ma már a szülők kevésbé tanártisztelők, de én sohasem vesztem össze egy szülővel sem. Az otthoni telefonszámomat is megadom, hogy este is felhívhassanak, ha valami eszükbe jut. Gyerekvédelmis és iskolaszéki tag is vagyok, a Polgármesteri Hivatalban a Kerületi Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi tagja. Mindig örülök, ha segíthetek!- Úgy képzelem, hogy szünetben köré gyűlnek a gyerekek...- Tyúkanyónak szólítanak. Reggel az első útjuk az asztalomhoz vezet. Elém jönnek az utcán, és segítenek vinni a táskámat. Évzárókon sok-sok virágot hoznak. Nagyon hálásak, simogatnak, szeret- getnek, de nekem a mosolyuk is elég lenne, már attól is boldog vagyok.- Több tanítványa mára ismert emberré vált.- Jogász, mérnök, matematikus, labdarúgó, színész, énekes. Zámbó Jimmy, Kincses Veronika, Herczeg Csilla, Kovács Kriszta és sorolhatnám.- Az iskolán kívül van még másra is ideje?- Van egy kis kertünk a ház körül, ahol virágokat ültetek, paradicsomot, zöldséget termesztek. Kapálgatok, meglököm az unokáim hintáját, és közben énekelünk, dudolászunk, ez tesz boldoggá. Tábori Zsuzsa Czeglédi Ildikó Nyílt nap A Berzeviczy Gizella Általános Iskola megnyitja kapuit március 22-én és 29-én (szombati napokon) a leendő első osztályosok és kedves szüleik előtt. A nyílt napon vendégeink megtekinthetik az iskolát, találkozhatnak az elsősök tanítóival, játékos programokban vehetnek részt, s ha igénylik, gyermekeik rajzait okleveles grafológus elemzi a helyszínen, melyből a gyermekek képességeiről és személyiségjegyeiről kaphatunk képet. 1134 Tüzér utca 56. Telefon: 340-9375. Énekóra a számítástechnikai iskola tantermében Az óvoda minden szeglete az ő ötletességét és keze nyomát viseli
