XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-02-26 / 4. szám

2003. FEBRUÁR 26. Hírnök­[MGsgű ® frcwT f^lT­f 9 -S'- ■ bizottsági munka alapvető része az önkormányzat működésének Az önkormányzati választá­sok után megalakult kerületi képviselő-testületben régi és új tagok egyaránt helyet kaptak. A bizottsági elnökök között is többen először vál­lalkoztak erre a feladatra, míg mások folytathatják a megkezdett munkát. Annyi bizonyos, hogy egyikük sincs könnyű helyzetben. Mi most hármójukkal - Nagy Lajos­sal, a Költségvetési, Magyar Jánossal, a Kerületüzemelte­tési és Közbiztonsági, vala­mint dr. Szalay Péterrel, az Egészségügyi Bizottság elnö­kével - beszélgettünk arról, mit szeretnének elérni a sa­ját területükön az elkövetke­ző években. Nagy Lajos: Szívügyem, hogy az intézményeink a lakók várakozásának megfeleljenek Nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti a Költ­ségvetési Bizottság 55 éves elnö­ke, Nagy Lajos. A vezetésben nagy gyakorlata van, a költség- vetéssel kapcsolatban azonban - mint mondja - még sok a tanul- nivalója. O azonban szereti a ki­hívásokat, így természetes volt számára, hogy vállalja a felada­tot. Bár gyerekkora óta a Margit körúton lakik, a XIII. kerület a második otthona. Évtizedeket töltött el az ELMŰ-nél, és mai munkája révén is szorosan kap­csolódik régi cégéhez. Munkás­családból származik, öten voltak testvérek. Érettségi után került az Elektromos Művekhez. Nehéz fi­zikai munkát kapott az állomás­szerelő csapatnál. Akkoriban még emelővasakkal, csődökkel kellett emelni. Aztán egy napon az öltöző aj­taján meglátott egy plakátot: műegyetemi előkészítő indul munkások számára. Jelentkezett, és azon kevesek egyike volt, akik aztán valóban el is végezték az egyetemet, mégpedig nappali ta­gozaton. Akkor még nem gon­dolt arra, hogy villamosmérnök­ként visszamegy az ELMŰ-höz, mégis így alakult. Ott egyre iz­galmasabb szakmai feladatokat kapott. Hamarosan azonban el­csábította a politika.- Mindig baloldali beállított­ságú voltam, és szerettem embe­rekkel foglalkozni. A KISZ-ben aktívan tevékenykedtem. Alap­szervezeti titkár lettem, bekerül­tem a kerületi bizottságba, végül pedig az Elektromos Művek KISZ-bizottságának titkárává választottak. Mi hoztuk létre azt a vállalati klubot, amely aztán a műsorairól fővárosszerte ismert­té vált. Mindig volt valakinek va­lami jó ötlete, amit én a magam higgadt módján megvalósítot­tam. Később megszerezte a munka- védelmi szakmérnöki végzettsé­get, volt párttitkár és osztályve­zető, majd amikor az erősáramú villamos hálózatokkal kapcsola­tos feladatokkal a cég már nem foglalkozott, kilépett, és önálló vállalkozásba kezdett. Az ELMŰ-vel most is szoros kap­csolatban van, hiszen a munkák jó része onnan érkezik.- Vannak, akik titkolják moz­galmi múltjukat, ön pedig nem csak nyíltan vállalja, hanem mintha egyfajta büszkeséget is éreznék a hangjában, amikor er­ről beszél.- Ezek tények, hozzátartoztak az életemhez. És őszintén mon­dom, soha nem vetették a sze­memre. Tudják rólam, hogy sen­kivel nem tettem rosszat, sőt in­kább segítettem, akinek tudtam. Nekem mindig fontos volt a poli­tika. Az MSZP alapító tagja va­gyok. Sokakkal tartom a kapcso­latot, akikkel a nyolcvanas évek­ben a mozgalomban jöttünk ösz- sze. Ez egy jó csapat, összejá­runk a magánéletben is, beülünk egy vendéglőbe, közös kirándu­lást szervezünk vagy meglátogat­juk egymást a hétvégeken.- Én nem félek attól, ha tele vagyok tennivalóval. Amikor a XIII. kerület polgármestere meg­keresett, hogy szükség lenne a munkámra, rögtön igent mond­tam. Egyéni körzetben választot­tak meg, aztán pedig a Költség- vetési Bizottság elnökének.- Bizonyára könnyebb dolga lenne, ha mondjuk a vagyonkeze­léssel foglalkozó Tulajdonosi Bi­zottság élére kerül, hiszen hason­ló kérdésekkel már foglalkozott.- Igaz, hogy ez a terület új ne­kem. De ez nem riaszt vissza. Beszereztem minden „irodal­mat”, amire szükségem van ah­hoz, hogy jobban megismeijem a pénzügy rejtelmeit. A 2003. évi költségvetés elfogadását nagy munka előzte meg. Minden bi­zottság, osztály és intézmény megtárgyalta. Abban egyetértet­tünk, hogy ne tűzzünk ki irreális célokat. Fontosnak tartom, hogy a Pénzügyi Osztállyal szorosabb­ra vegyük a kapcsolatot. Szív­ügyem, hogy az oktatási, a szoci­ális és az egészségügyi intézmé­nyek optimálisan, a lakók vára­kozásának megfelelően működ­jenek.- Ügyelnünk kell arra, hogy a játszóterek állapotát ne engedjük leromlani. A parkgondnokság bevezetése ehhez hozzásegíthet. A Lőportár utcában volt egy nagy zöldpark, ami teljesen tönk­rement altkor, amikor a Lehel piac ideiglenesen ott üzemelt. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Legalább 80 milli­óba fog kerülni a helyreállítás. A képviselői munka során is sok problémával találkozik. Jön­nek a választók lakásgondokkal, panaszkodnak környezeti ártal­makra, szóvá teszik, hogy zajos a Lehel Csarnok légkondicionáló­ja. Ezekre is próbál megoldást ta­lálni. Mindig „be van havazva”, de ez nem zavarja. Ha van egy kis szabadideje, fotó- és filmdi­gitalizálással foglalkozik. Másik hobbijának a levegőt mondja. Ez nála nem a repülést jelenti, ha­nem az úszást és a síelést. Most a feleségével együtt éppen a szo­kásos egyhetes ausztriai sítúrára készülődik. Magyar János: fi bűnmegelőzés eredményeit hosszabb távon lehet érezni Magyar János első pillantásra is olyan embernek tűnik, aki sze­reti, ha zajlik körülötte az élet. Sugárzik belőle az erő és a jó­kedv. Először alaposan meglep, amikor közli, hogy ő már nyug­díjban van. Aztán hamar kiderül, hogy mindezt a hadseregnek kö­szönheti, ahonnan 25 évi szolgá­lat után, 46 évesen mehetett nyugállományba. Most 53 éves, és persze esze ágában sincs pi­henni. Mint mondja, talán majd akkor, ha 62 lesz. ízig-vérig műszaki embernek tartja magát. Nem csak azért, mert erről van papírja, hanem mert otthonról is ezt hozta ma­gával.- Pékmester volt az édesapám egy békési faluban - meséli. - Volt egy kis sütőüzeme és hozzá egy boltja. Mindenki szerette ott. Reggelente jórészt az ő boltjában dőltek el a falu ügyei. Velem is rengeteget beszélgetett politiká­ról. Mindenről volt véleménye. Általa tudtam meg sok olyan dolgot is, amiről akkoriban nem illett nyilvánosan beszélni. Érettségi után Szegeden elvé­gezte a Közlekedési, Távközlési, Műszaki Főiskolát, majd 1971 - ben a fővárosba költözött, és je­lentkezett a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára. A hadsereg ösztöndíjasaként vé­gezte el az egyetemet.- Először a vasúttal kapcsola­tos feladataim voltak a seregnél, később pedig egészségügyi ha­ditechnikai fejlesztésekkel fog­lalkoztam. Hogy ez mit is je­lent? Sokrétű és speciális fel­adatokat. Például egy honvédsé­gi fogorvosi gép ránézésre ugyan hasonlít ahhoz, amit a ci­vil rendelőkből ismerünk, még­sem olyan.- Miután 1995 végén a Ma­gyar Honvédség egészségügyi fő­mérnökeként leszerelt, hogyan folytatta ?- Először is, újra belevetettem magam a politikába. Már 1990- ben jelentkeztem az SZDSZ-be, de mert katona nem lehetett poli­tikai pártban, szüneteltetnem kel­lett a tagságot. A honvédséggel sem szakadt meg a kapcsolatom: miután a NATO-tagság követ­keztében ismét előtérbe került a hadseregnél az egészségügy, most szerződésesként foglalko­zom ilyen típusú haditechnikai fejlesztésekkel.- Végül is hogyan vezetett az útja a XIII. kerületi képviselő- testületbe?- Édesapám, akinek az elvesz­tése életem legnagyobb fájdalma volt, sok mindenre megtanított. Például arra - amit ma is hittel vallók -, hogy csak az értékte­remtésnek van értelme. Szerin­tem pedig értéket teremteni csak liberális környezetben lehet. Ezért számomra nem volt kérdés, melyik pártot válasszam. Aztán szép lassan ment minden a maga útján. Először csak eljártam a rendezvényekre, aztán egyre ak­tívabb lettem. Végül a tizenhá­rom SZDSZ-es induló kampány- főnökének hívtak a kerületbe. Azért ide, mert már több mint harminc éve itt lakom a Lehel ut­cánál, a honvédségi lakótelepen. Sose hittem volna, hogy egy ilyen forgalmas, zajos helyen jól fogom érezni magam, de ez tör­tént: nem kívánkozom máshová.- A Kerületüzemeltetési és Közbiztonsági Bizottság elnöke­ként mit tart legfontosabb felada­tának?- A kerület üzemeltetése és a közbiztonság egyaránt olyan tényező, ami a választók hangu­latát, komfortérzetét igencsak befolyásolja. Az előbbi - úgy lá­tom - nagyjából sínen van, itt ke­vés a megoldatlan probléma. Sokkal nehezebb ügy a közbiz­tonság. A bűnmegelőzés nagyon fontos, de az ezzel kapcsolatos munka eredményeit csak hosz- szabb távon lehet érezni. Az or­szágos bűnmegelőzési program most van kidolgozás alatt. Van­nak, akik úgy vélik: egy kerület közbiztonságának megteremtése a polgármesteri hivatal feladata. Mások azt mondják, ez teljes egészében a Belügyminiszté­riumra tartozik.- A magam részéről fontosnak tartom a kerületben a térfigyelő rendszer bővítését. A fővárosban technikailag nagyon jó rendsze­rek működnek, ilyeneket kell ná­lunk is telepíteni. De ez csak a dolog egyik oldala. Legalább ilyen fontos, hogyan kezeljük az észlelt ügyeket. Azt kell elér­nünk, hogy a megfigyeléstől szá­mított 3-4 percen belül ott legye­nek az intézkedők a helyszínen. A különféle vizsgálatok alapján készülő, úgynevezett bűnözési térképek nagyon fontosak a meg­előzésben, de el kell érni, hogy ezek valóban naprakészek legye­nek. A mérési módszerek még kidolgozásra várnak. Lesznek majd ezzel - meg még több más feladattal - kapcsolatban pályá­zati lehetőségek. Szilárd elhatá­rozásom, hogy minden ilyet ki­használunk, mert ez az eredmé­nyes munka egyik biztosítéka. Fontosnak tartja, hogy a bi­zottságban - amely rajta kívül három szocialista és két fideszes tagból áll - eddig kizárólag szak­mai, és nem politikai viták foly­tak. A tetterős és sikerre éhes képviselőt csak az gondolkoztat- ja el, hogy már látja: amit vállalt, nem négy évre, hanem sokkal hosszabb távra szóló feladat. Dr. Szalay Péter: fiz egészségügyi munka elsősorban nem politikai, hanem szakmai tevékenység Dr. Szalay Pétert, a Visegrádi utcai rendelőintézet sebész főor­vosát, úgy gondoljuk, senkinek sem kell bemutatni. Nem véletle­nül népszerű a betegek körében: szakmai hozzáértése mellett ked­ves, mosolygós, ugyanakkor ha­tározott személyiség. Már a har­madik ciklust kezdte meg az Egészségügyi Bizottságban és a második négy évét mint elnök. Abban a szerencsés helyzetben van tehát, hogy saját megkezdett munkáját folytathatja.- 1993-ban kezdtem aktívan politizálni - mondja. - Ismerőse­im vetették fel, nem volna-e ked­vem a betegek érdekeit ilyen mó­don is képviselni. Tulajdonkép­pen már előtte is kacérkodtam a politikával. Az 1990-es választá­sok előtt azt terveztem, hogy független országgyűlési képvise­lőként indulok. A terv csak azért esett kútba, mert egy nappal a határidő után adtam le az össze­gyűlt kopogtatócédulákat. 1993- ban léptem be a Fideszbe. Őket választottam, mert szimpatiku­sak voltak. Ez persze nem jelent kritikátlan elfogadást: ha valami­vel nem értek egyet, azt a párton belül mindig megfogalmazom.- Az egészségügy egyike azok­nak a területeknek, amelyek a legérzékenyebben érintik a vá­lasztókat. Milyen munkát végzett az Egészségügyi Bizottság az el­múlt négy évben, és milyen fel­adatok várnak rá a mostani cik­lusban?- A bizottság feladata az, hogy a megfelelő betegellátás érdeké­ben az önkormányzat részéről felügyelje az egészségügyi szol­gálat működését. A bizottság munkájának megítéléséhez is­merni kell a hátteret is. Régeb­ben az alap- és a szakellátás a te­rületi kórházhoz volt integrálva. Ez a rendszer nem működött jól, mert a pénz jó része a kórházak­Folytatás az 5. oldalon >

Next

/
Thumbnails
Contents