XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-12-17 / 20. szám

2003. DECEMBER 17. Hírnök­Sok föladat várta Arató György főépítészt „Olyan izgalmas kihívásokkal találkoztam, amikért érdemes volt idejönnöm” Nemrég hivatalába lépett fő­építészünket, Arató Györgyöt nyilvánvalóan inspirálhatja mun­kájában az a látvány, ami irodájá­nak az erkélyéről elébe tárul, vagy ha akár csak kitekint az ablakán, hiszen ott terül el előtte széles szemhatárral az a táj, ami felada­tainak egyik nagy szelete, An­gyalföld.- Mennyire ismeró'se önnek ez a kép? - kérdem.- Korábban belaktam szinte egész Budapestet, sőt vidéki vá­rosok építészetét is szolgáltam, de sok szál kötött ide, a XIII. kerület­hez is. A Fővárosi Önkormányzat területfelhasználási osztályán is dolgoztam, ami azért fontos, mert ez az osztály intézte az úgyneve­zett övezetmódosítási ügyeket. Ugyanis a főváros valamennyi in­gatlana be van sorolva valamilyen övezetbe, s ha ezeket különböző szempontok alapján módosítani kell, az a kerületek hatáskörébe tartozik. Szükséges tehát, hogy a fővárosi tervekben is megfelelő­en szerepeljenek. Ennek kapcsán sikerült megismerkednem és jó munkakapcsolatba kerülnöm a XIII. kerület szakmai vezetőivel, Dorogi Gabriella alpolgármester asszonnyal és Fegyverneky Sán­dor főépítésszel.- Valamilyen speciális ok is in­dokolta ezt?- A XIII. kerület övezetmó­dosítási ügyei nagyon jellemzőek voltak egész Budapestre. Például, ha olyan ipari terület felszá­molásáról volt szó, amely a kör­nyezetet károsította, akkor azt nem károsító lakó- vagy intézmé­nyi területté kellett átsorolni, fej­lesztésük útja tehát az volt, hogy irodát, szállodát vagy lakóházat építsenek rá több zöldterülettel. Egy másik kiemelt területe a fő­városnak a Duna-part. A XIII. ke­rület Duna-parti része különösen szép, számomra a legszebb beépí­tett Duna-part. A mai építészek­nek is a figyelmébe ajánlom, hogy itt hogyan tervezték meg a tere­ket, a térfalakat, a házakat, a zöld­területet, a gépkocsik elhelyezé­sét, mert az minta lehet a mai épí­tészeknek is. Ennek a két témának kapcsán kerültünk közel gondol­kodásban már korábban a XIII. kerület építészetének felelősei és én.- Önt milyen személyes indítta­tások vezették az építészi pályá­ra?- Apám kultúrmérnök volt, én a nyomdokain haladva az építé­szet felé fordultam. Ez egy könyv­nek is köszönhető, Granasztói Pál Az építészet igézetében című művének; ma is szinte Bibliaként lapozgatom. Ahogyan Granasztói szemlélte a várost, a kultúrát, az emberek környezetét, az szá­momra mértékadó. Természete­sen az építészmérnöki diploma megszerzése után, mint minden ilyen frissen végzett ifjú, úgy éreztem, hogy máris terveznem, alkotnom kell. Ezért is választot­tam a Városépítési és Tudomá­nyos Intézetet, a VÁTI-t munka­helyemül, amely mint a bázis szakminisztérium intézete az egész ország számára dolgozott. Itt én is az egész országra vonat­kozó szemléletet tudtam elsajátí­tani azzal a komplexitással, hogy egy város nem csak épületekből áll, hanem útból, közműből, zöld­területből, környezetvédelemből, föld alatti terekből, talajmechani­kából is. Azóta nem tudok csak építészként nézni egy városra. Azt a tudományt, amit művelni szeret­nék néhány évtizeden át, úgy hív­ják, hogy urbanisztika. Amikor egy ház tervéről kell véleményt mondanom, nekem a legfonto­sabb, hogy miként is fog az mű­ködni, s utána következnek azok a klasszikus építészi szempontok, hogy milyen a homlokzatosztása, milyen a magassága, milyen a vá­rosképi’beilleszkedése. Mindezt együtt fontosabbnak tartom, mint hogy milyen anyagból és milyen színben készül el egy homlokzat. Azért is értékelem nagyra hivatali elődöm, Fegyverneky Sándor te­vékenységét, mert őutána köny- nyebb lesz továbbvinnem és meg­valósítanom azokat a terveket, amiket a képviselő-testület az elő­ző években jóváhagyott. A kerü­leti településfejlesztési koncepció olyan átfogó, s benne egyenként olyan izgalmas szakmai kihívá­sokkal találkoztam, amikért érde­mes volt idejönnöm.-Smi közülük mégis a legizgal­masabb?- Nem véletlenül említettem már az imént is a Duna-parti öve­zetek átsorolását, átépítését, mert itt az ipari területek nagymértékben átala­kulnak közterületi sé­tánnyá, s itt új lakóne­gyedek születnek. Ezekben a hónapokban folynak a tervezések, és hamarosan az enge­délyezések is megtör­ténnek. Engem az is iz­gat, hogy miként alakul ki itt árvízvédelmi töl­téssel együtt egy közte­rületi korzó. A környe­zetvédelmi feladataim összefüggenek az itteni élővizekkel is, hiszen velük kap­csolatban új mérnöki szerkezetet, műtárgyat, zöldterületet kell létre­hozni. Az ipari területeknél pedig rehabilitációs módszerekről van szó, a meglévő tömbben a bontás és az esetleges talajszennyezés megszüntetése után lakóházakat vagy irodaépületeket emelnek a fejlesztők. A környezetvédelem­nél az is fontos, hogy a meglévő értékeket hogyan tudjuk megőriz­ni. Közismert, hogy a legnagyobb szennyező a kerületünkben is a közlekedés, tehát nagyon lénye­ges városépítési és közlekedési feladat az alsó rakpart meghosz- szabbítása észak felé, hogy a Nép­fürdő utcai forgalom csökkentése az ottani lakók életét megkönnyít­se, ugyanakkor városszerkezeti feladat, hogy ne csak a Váci útról lehessen Budára áthajtani, hanem közvetlenül a rakpartról is. Ki­emelt környezetvédelmi feladatot jelentenek a közparkok, közülük is kiemelten a Margitsziget. Eb­ben az időszakban több fórum fog­lalkozik a Margitsziget jövőjével, s ez egybevág önkormányzatunk szándékaival. Rövid időn beül a sziget ügye a képviselő-testület elé kerül: készül területére is rész­letes szabályozási terv. Ez annál is időszerűbb, mert több nemzetközi rendezvénynek is a helyszíne lesz, itt tartják jövőre - például - az úszó- és vízilabda-Európa- bajnokságot. Távolabbi elképze­lés, hogy a leendő 5-ös metró egyik állomása a Margitsziget kö­zepére kerül. A vízi sportok ked­velőinek - magam is közéjük tar­tozom - a jó hír a Nép-szigettel kapcsolatos. Nagyon megtisztelő­nek tartom, hogy már most, a kez­detén részt vehetek a területének fejlesztési tervében. Olyan vállal­kozót kell e tervnek megfelelően találnunk, amelyik itt szabadidős, rekreációs létesítményeket teremt majd, azok bizonyosan a kerületi lakosságnak is kedveznek, a többi közt csónakházak telepítésével.- Lapunkban már hírt adtunk az úgynevezett FOKA-öböl, új ne­vén a Marina Part nagyszabású programjáról, ami, gondolom, grandiózus főépítészi feladatnak is ígérkezik.- Ott az izgalmas az, hogy va­lójában egy új városszerkezetet kell létrehozni, hiszen ott még nem alakult ki az utcák rendje. Te­lepülésszerkezeti újdonságok is lesznek a partra merőlegesen le­vezető gyalogosutcák, s végig a part mellett a minimum harminc méter szélességű közterületi sé­tány, amelynek érdekessége, hogy ez egyben árvízvédelmi mű is. Már megkaptuk rá a fővárosi szakhatósági engedélyt, ami a to­vábbi együttműködésre nézve jó előjelnek látszik. — Kerületünk, az elmondottak­ból is következően azt gondolom, sok inspirációval szolgál a főépí­tész gazdag szaktudásának, ta­pasztalatának, ám nem kevésbé a képzeletének, és ha szabad így ne­veznem, az álmainak is.- Itt sok olyan, az építészeti ha­gyományoknak megfelelő építé­szeti érték van, amit már gyerek­korom óta jól ismerek és szeretek, s mai szemmel is így nézek, sze­retném ezt a képét megőrizni, az új területeken pedig rendhagyó építészeti ötleteknek teret enged­ni. Nem kívánok olyan kánonokat rögzíteni, amelyek esetleg korlá­tozzák a szellemet, az arra hiva­tott alkotók fantáziavilágát. Meg­győződésem, hogy attól város egy város, ha egymásra rakódnak a különböző értékek, ezekből áll össze az emberek élettere, és ezt szövi át egy felismerhető kultúra.-A XIII. kerület alakuló város­képéből következően ez a hely al­kalmas befogadó terepe ennek a főépítészi hitvallásnak. Remélhe­tőleg e bemutatkozó interjú után sok alkalmunk lesz még a főépíté­szi feladatokba, tervekbe és di­lemmákba betekinteni. Addig is köszönjük ezt a beszélgetést. S.Gy. Két nemzetközi ingatlanfejlesztési díj Az 1951-ben alakult Nemzetközi Ingatlan­szakmai Szövetség (FIABCI) napjainkra a leg­nagyobb ingatlanszakmai szövetséggé vált. A szervezet 56 tagországban működik és a világ szá­mos neves ingatlanszakértőjét tömöríti magába - ezáltal egy teljes mértékben globális ingatlanszak­mai hálózatot alkot. A több mint száz nemzetközi szakmai egyesületet magában foglaló szervezet kapcsolatot képez a világ több ezer ingatlanszak­értője között. Magyarország 1992-ben, a volt szocialista országok közül elsőként csatlakozott hozzá. A párizsi székhelyű szervezet célja, hogy a szak­mát elméletben és gyakorlatban is fejlessze, nemzet­közi szinten mutassa be az ingatlanfejlesztési ered­ményeket, csereprogramokkal segítse a szakképzést, valamint kongresszusokon, tanulmányutakon meg­ismertesse egymással az ingatlanokkal foglalkozó szakembereket. A FIABCI minden évben megrendezi a Nemzet­közi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatot (Prix d’Excellence), amelynek célja a legsikeresebb ingat­lanfejlesztések kiválasztása és megjutalmazása. Az elbírálás fő szempontja a FIABCI alapelveinek meg­felelően az, hogy „az adott ingatlanfejlesztés meny­nyire szolgálja a társadalmi érdekek érvényesülé­sét”, vagyis nem az épület nagysága, a tervezés, illet­ve a kivitelezés minősége az elsőrendű szempont, hanem az, hogy a megvalósult létesítmény hogyan j avítj a az adott település lakosainak életkörülménye­it, ellátását, valamint mennyire elégíti ki a felhaszná­ló igényeit. Éppen ezért a díj elnyerése egy igen je­lentő^ eredmény, és a Prix d’Excellence logo viselé­se koMoly szakmai elismerés jelképe. A 2003-as VI. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat eredménye 1-díj : Gödöllő, Grassalkovich- kastély, Barokk Színház 2. díj: Zsolt-udvar épület- együttes A 3. díjat Budapest XIII. Kerületi Önkormányzat Pol­gármesteri Hivatalának új szárnnyal való bővítése nyer­te el. Az 1937-38-ban épült Pol­gármesteri Hivatal bővítése so­rán a tervező és kivitelező kivá­lóan oldotta meg a feladatát és a Bauhaus, valamint a téglaépíté­szet szimbiózisával a korábbi épület szellemében teremtett új minőséget. Az ötszintes új sáv- irodatömb legfelső emelete „pillangó-tető” szerkezet, ame­lyet faburkolatú, a homlokzati síktól visszahúzott felépítmény­ként kezeltek. így a két főtömeg négy-négy szintesként hat, egyensúlyban van. A téglabur­kolatok konzekvens alkalmazá­sa, az egységes fa nyílászárók és kézműves igényességgel alakí­tott műkő- és kőfelületek külön­leges harmóniát eredményeztek egyrészt a régi házzal, másrészt - szabadon álló épületként - a Béke tér parkjával, templomá­val. A zsűri külön értékelte azt a konzekvensen végrehajtott fej­lesztési tevékenységet, amelynek eredménye- a- *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents