XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-08-06 / 13. szám
2003. AUGUSZTUS 6. Hírnök „Születésemtől tősgyökeres ittlakó vagyok" Müller Kati ma is a tornának él lökkel színesítettük a műsort. Volt családi torna, melyben lányom, Annamária ovisként és felnőttként is szerepelt. Aztán jöttek a Fejes ikrek, akik tanítványaim voltak a Honvédban. A műsor egész stábja és mi ketten Pistával megkaptuk a televízió nívódíját.- Mi lett a tévétoma után ?- Ugyanaz, mint előtte és alatta, folyamatosan tanítottam és edzősködtem.-Mikor döntötted el, hogy testneveléssel akarsz foglalkozni?- Már a Gömb (ma Csata utcai) általános iskola 5. osztályában eldöntöttem, hogy testnevelő tanár szeretnék lenni. Ez az álmom meg is valósult, tanárként visszatértem egykori iskolámba. Iskola- igazgatóm, Szülék Sándor, aki birkózóedző volt és nagyon szereti a sportot, minden lehetőséget megadott számunkra a sikeres munkához. Varga Istvánnal úttörőként tevékenykedtünk a testnevelés tagozatos iskolarendszer kialakításában. Nagy szerepünk ban. Mondhatni tősgyökeres ittlakó vagyok, édesanyám, lányom és a nővérem is kerületi lakos. Sőt a féljem is, aki budai születésű, itt érzi igazán otthon magát. A Margitszigeten dolgozik, sokáig öttusa-világbajnokok és olimpiai bajnokok edzője volt.- Hogyan indult a sportolói pályafutásod?- Ez is a Gömb utcából indult, felfigyeltek rám az iskolai versenyeken, így kerültünk a Vasasba több iskolatársammal együtt. Később a távolság miatt átmentem a Honvédba, ahol három évig, kemény edzések után, 15 évesen válogatott lettem. Második osztályos növendéke voltam a Berzsenyi Dániel Gimnáziumnak, amikor első olimpiámon Rómában versenyezhettem. Ezt még két olimpia követte, a mexikói és a tokiói, utóbbi a legemlékezetesebb számomra, hiszen ott ismerkedtem meg férjemmel. Részt vettem két világbajnokságon és a Porte Allegre-i főiskolai világbajnokságon is, ahol aranyat nyertem. Ezenkívül többszörös magyar bajnok voltam, gerendán, felemás korláton és lovon.- Mivel foglalkozol most?- Ezek a sporteredmények nem múltak el nyomtalanul. 1997-ben gerincműtéten estem át, ekkor döbbentem rá, hogy az egészség mindenekfölött áll, és eddig megszerzett tudásomat, tapasztalatomat tovább kell adnom azoknak, akik igénylik a segítséget. Tíz éve dolgozom az Újpesti rakparton, speciális gerinctomát tartok kö- zépkorúaknak. Olyan edzésmódszert fejlesztettem ki, melyben fő hangsúlyt helyezek a keringés javítására értornával és légzőgyakorlatokkal A külső csínre is koncentrálunk, kímélő alakformálással.-Jövőbeli terveid?- Szeretnék még sokáig tornát tanítani és újból gyerekekkel is tornázni. (czeglédi) „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell..- ki ne emlékezne az esténként felcsendülő szlogenre, mely után együtt tornázhattunk a tévével. A tévétoma éveken keresztül nevelte egészséges életmódra az országot, nemzedékek figyelték a tornatanár Müller Kati mozdulatait. ban mozgásra, ösztönzi az embereket, igaz, már nem képernyőről. Beszélgetésünkből kiderül, ma mi tölti ki a hajdani tomászbajnok napjait.- 1974-ben kezdtük a tévétor- nát Bérezi Pistával, aki nem csak sporttársam, hanem jó szomszéTagsági igazolvány cAruJlfct m STOIT GCYSSVLE? 'Ssriií. út:. MM , ____rfizfíSxL.___ _ A 12 éves Honvéd-tornász igazolványa A Csata utcai testnevelő tanár 5/c osztályos tanítványaival (Ki ismer magára? Mi lett a sorsa? írja meg a Hírnöknek!) Az esti tévézés azóta átalakult, nem a tornára várunk. Az ágyon elnyúlva nézzük a brazil sorozatokat, miközben bőszen tömjük magunkba a chipset és a kólát. Kati azért nem adja fel, egyfolytádom is - meséli Kati -, 15 évig folyamatosan képernyőn voltunk. Igyekeztünk jó példát mutatva ösztönözni az embereket, hogy mozogjanak minden nap. Változatos gyakorlatokkal, új szerepvolt a sporttagozat felfejlesztésében. Tanévzárón büszkén adtuk át diákjainknak a sportágakban elnyert érmeket, serlegeket, okleveleket. Párhuzamosan dolgoztam a női válogatottban és az ELTE Testnevelési Tanszékén, ahol 21 évet töltöttem el. Az ATTE- ben felkértek tomatanfo- lyam vezetésére is, éveken át foglalkoztam 250 gyerekkel a kerületben. A Honvédban és a Vasasban edzősödtem. Tanári és edzői feladataimat mindig a kerületben végeztem, ami nem véletlen, mivel itt születtem a Kartács utcáF elszimatolok a levegőbe. Nem, ez nem tévedés, a megszokott kipufogógáz, benzingőz helyett lószag van. Lószag, bizony. Szagot mondtam, mert bűznek nem nevezném, illatot mondani meg már túlzás lenne, noha kimondhatatlanul szeretem. Régmúlt gyermekkorom Budapestjét idézi, nem is csak elsatnyult emberi érzékszervemben, az orromban, de a szívemben, lelkemben, egész valómban, minden sejtemben, minden porcikámban. Az ám! Bizony, én még saját szemeimmel láttam a régi-régi Budapestet, a lovak városát - élőben. Nyaranta a Margitsziget déli bejáratánál álló kétfogatú - a lószag forrása - ezt idézi vissza. A szag, a lóvizelet, a lócitrom és magának a lónak a kipárolgása kétségen kívül valódi. A hajtólegény árvalányhajas kalapja a nemzetiszín pántlikával - az ma már csak jelmez. Kései Nézem az embereket, sokan csodálkozva ütik fel a fejüket, az öregebbek elmosolyodnak, a fiatalok inkább csak fintorognak. Szeretném kézen fogni ezeket a fintorgókat, leülni velük egy pádra, elmesélni szépen, érzékletesen, értelmesen azt a korszakot, amikor a lovas kocsi nem nosztalgia, romantika volt, hanem maga az élet. Sok ló volt ám a fővárosban, még hierarchia is volt a lovaknál. Akkoriban, a lakásunk környékén, a mai Gogol utcán végigvonulva még szekéren jöttek be a Pest környéki falvakból a Lehel térre piacozni a kofák. Jó, jó! Ezek még a „placcon” kínálták portékájukat, a tejet, vajat, tojást, túrót, de a gyümölcsöt, kiváltképpen a sárga- és a görögdinnyét már a Váci út Jól megfér több korosztály a tornaórákon. Az első sorban balról a negyedik Müller Kati
