XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-08-06 / 13. szám
-Hírnök 2003. AUGUSZTUS 6. 3 q harcosságáról ismert tévériporter otthonában jártunk kritikus szemét a környezetén tartja hoz, hogy a tolókocsi átférjen. Végül rábukkantam erre a tetőteres lakásra, és idejöttünk annak ellenére, hogy kicsit idegenkedtem ettől a környéktől, ahol még most is egymást érik a kocsmák. Itt, a tetőtérben van a ma már 22 éves Andris szobája, amit a kerekes székes fiatalember a belső lépcső egy részének feláldozásával kialakított lifttel tud megközelíteni. Aztán visszamegyünk a nappaliba, ki a másik erkélyre, amely éppen a szemközt épülő, 133 lakást tömörítő Palóckertre néz.-Én még kilátok felette - jegyzi meg Balogh Mária -, de aki az elsőn vagy a másodikon lakik, az csak a tőle szinte karnyújtásnyira levő házat kénytelen bámulni. A már majdnem elkészült monstrumra tekintve önkéntelenül adódik a kérdés:- Idejében jelezték az illetékeseknek, mi készül itt?- Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy egy ház épült velünk szemben, sőt az sem, hogy ötemeletes. Az a szemétlerakó helynek használt telek igazán nem volt valami épületes látvány. Amit nehezményezek, az az, ahogyan építették és amilyen lett. Számtalan példa van arra a kerületben, hogy előkertekkel, parkokkal, növényekkel széppé, élhetővé lehet tenni még tízemeletes épületeket is. Gondoljunk csak a Kerekes utcai szállóra, a Béke téri „panelparkra” vagy akár a polgármesteri hivatal környékére.-Az új építkezések közül azonban jó néhány nem más, mint egy hatalmas tömb a járda fölé kilógó erkélyekkel. Mindezt azért, hogy minél több lakást zsúfolhassanak össze még a kisebb telkeken is. A „városi környezet” oltárán gond nélkül feláldozzák az évtizedes fákat, a szebb, emberibb, élhetőbb környezetet. A kérdésére válahez képest most a valós „eredmény” egészen más lett. Aki azt gondolja, hogy valamilyen szabálytalanságot véltem a dologban, az félreértett. Nekem azzal a - vélhetően a kerület illetékesei által hozott - rendelettel van bajom, amely a mások magántulajdonát ellehetetleníti.- Megjegyzem, arra is van rendelet, hogy éjszaka, ünnepnapon és vasárnap nem lehet nagy zajjal járó építési munkát végezni. Érdekes módon ezt a rendeletet nem tartja be - mert nem is ellenőrzi - senki. Ebből arra következtetek, hogy a rendeletek betartatása attól függ, milyen érdekek vannak a háttérben. Ilyen körülmények között az állampolgár védtelennek érzi magát, és tényleg csak azt teheti, amit a Palóckert kivitelezője az egyik reklamáló lakótársamnak „jó” tanácsként javasolt: „El lehet költözni”. Ahogy hallgatom Balogh Máriát, arra gondolok, hogy ő, aki évtizedeken keresztül azon munkálkodott, hogy tolmácsolja a mindennapi emberek hangulatát, most sem tudja megtagadni magát. Az olyan műsorok, amilyeneket annak idején ő csinált, ma sajnálatos módon hiányoznak a képernyőről. És sokan hiányoljuk őt magát is.- Vajon miért lett hűtlen a nézőkhöz?- A televízió lett hűtlen hozzám. A kilencvenes évek elejétől engem úgy kezeltek ott, mint valamilyen, a múlt rendszerből visz- szamaradt őskövületet. És ezt nyíltan a szemembe is mondták. Akkor arra gondoltam, nem várom meg, amíg elküldenek, inkább emelt fővel távozom. 1995- ben kértem a nyugdíjazásomat. Egy évvel később volt a hatvanadik születésnapom. Negyven év után még arra sem futotta a tévé részéről, hogy egy üdvözlőlapot küldjenek. A ház, amelyben laknak szólva: még az építkezés elején siettem felhívni az illetékesek figyelmét, hogy vigyék kicsit hátrább az épületet, és hagyjanak előtte egy kis előkertet.- Tettem ezt azután, hogy olvastam főépítészünk nyilatkozatát a Hírnökben. Fegyverneki úr ebben azt mondta: az Országbíró utcában egy majdan felépülő ház a járdától öt méternyire beljebb kerül majd azért, hogy ne „ragadjon rá” a templomra. A felvetésemre azonban az volt a válasz, hogy az új épület nem lehet beljebb, mint a mellette álló ház. Eh- Ezek szerint nagyon fiatalon kezdte a pályát.- Tizenhét évesen. Tulajdonképpen gyerekorvos szerettem volna lenni, de aztán másként hozta a sors. Csepeli lány vagyok. Az apám vasöntő volt, gerinces, őszinte munkásember, akire büszke lehetek. A szüleim elváltak, így kerültem Pécsre. Szegényen éltünk, ezért a gimnáziumi tanulmányaim mellett munkát kerestem. A Pécsi Rádió éppen akkor hirdetett egy bemondói státust. Hosszú, szőke hajú, szép lány voltam, talán ennek is köszönhettem, Arcát a képernyőről százezrek ismerték A jövő és a múlt egymás mellett abban az időben én is dolgoztam, így nem volt könnyű dolgom. Ráadásul a férfi, akivel együtt éltem, választás elé állított: ha a gyerek marad, ő megy. Ez történt. Közben megérkezik Andris. Lassan búcsúznom kell. A kapun kilépve még egy pillantást vetek a gőzerővel készülő szemközti házra, meg a járdaszélen az építkezésnek áldozatul esett évtizedes lombos fa szomorúan meredező tönkjére. A többi fa - alaposan megcsonkítva bár - még a helyén van. Kicsit távolabb, a Kis Gömb utca 23. szám alatt földszintes ház áll. Azt mondják, hamarosan ezen a helyen is új épület magasodik majd. Állítólag a ház melletti gyönyörű fát azért vágták ki jó előre, hogy ne hozhassa senki összefüggésbe a majdani építkezéssel. Hogy tényleg így van-e, nem tudom, de az bizonyos, hogy a gondoskodás nem terjedt ki más, a közelben levő fákra. Azok leszáradt ágaihoz senki sem nyúlt. A következő keresztutca a Mór utca. A sarkon, a Szent László út 8. számú házon még alig száradt meg a festék, a mellette levő telken pedig javában folyik az építkezés. A sarki házból aktatáskás, középkorú férfi lép ki. Látva, hogy jegyzetfüzettel a kezemben nézelődöm, tétován kérdi: „Csak nem az építési ellenőr?” Beszédbe elegyedünk. Elmondja, hogy Dániel Tibornak hívják, eddig a családjával a Kassák Lajos utcában laktak, három hónapja vették meg ennek a vadonatúj háznak a tetőtéri lakását. Most pedig a nappaliból nyíló hatalmas, szép kilátást adó erkélyt - amelyet megfizettek - szinte teljesen befalazzák a most felhúzott szomszédos épülettel. Invitál, jöjjek, győződjek meg róla magam. Kilépünk a látható gonddal bútorozott lakás erkélyére. Nem akarok hinni a szememnek. A munkások már itt vannak fenn az ötödiken, és szorosan a mintegy kilenc méter hosszú erkély falának építik az új ház oldalát. Egyelőre csak a fémrácsok merednek az ég felé több mint két méter magasan, de a végkifejlet nem lehet kétséges.- A vásárlásnál átejtettek - mondja keserűen az új lakás „boldog” tulajdonosa. - Csak tévedés lehet, hogy az önkormányzat ilyenformán engedélyezte az építkezést. Már jeleztem nekik, mi történik, ezért reménykedtem, hogy ellenőrizni jöttek. Csop Veronika A megszeretett tetőterasz len férfivel, akinek elpanaszoltam a sorsomat. Később senki sem hitte el nekem, hogy nem tudtam, kivel beszélek. Végül az ő révén kerültem a tévéhez.-A negyven év alatt számtalan kedvelt műsora volt. Melyikre emlékszik a legszívesebben ?- Részt vettem a tévé első élő közvetítésében, a Lányok-asszo- nyok című műsorban és sok kulturális programban. Aztán az ipari rovatnál dolgoztam, ott nagyon jól éreztem magam. A volt férjem statikus építészmérnök, neki is köszönhettem, hogy azok a témák- Hogyan telnek most a napjai ?- Főleg az unokaöcsém körüli teendőkkel. Régebben hordtam a Pető Intézetbe, gyógytornára, iskolába. Most egyedül közlekedik a munkahelyére, a Gyöngyösi utcai foglalkoztatóba. Saját gyermekem sajnos nincs. A férjemtől békében váltunk el, sőt azóta is szinte napi kapcsolatban vagyunk. Andrist, az öcsém fiát azért vettem magamhoz, mert úgy gondoltam, hogy a kötetlenebb munkám mellett többet tudok vele foglalkozni, mint a pályájukat akkoriban kezdő szülei. Persze hogy Garami László - aki ma itt lakik a kerületben - felvett. Már ötödik évemet töltöttem ott, mikor egy nap a vidéki stúdiók irányításával megbízott pesti kolléga egy látogatás alkalmával odavetette, hogy ezzel a külsővel a tévében lenne a helyem.- Erre én - ma már azt mondom: naiv módon - azonnal pakoltam, és feljöttem Pestre. Különféle lapoknak külsőztem, miközben szó szerint nyomorogtam. A Vörösmarty utcában laktam egy fűtetlen albérletben, és az Újságíró Szövetség közeli székházába jártam melegedni. Ott egyszer beszédbe elegyedtem egy ismeretnem voltak számomra idegenek. Sok nézőnek ma is egyet jelentek az Ebédszünettel. Ez a műsor - amelyben gyári munkásokkal beszélgettem - annyira népszerű volt, hogy Hofi paródiát is készített róla. Énnek nyomán hívtak sokan „Ebédszünet Máriának”.- Ami igaz, igaz: leginkább a munkásokkal találtam meg a hangot. Nem végeztem egyetemet, és emiatt mindig volt bennem kisebbségérzés. Talán ezért is döntöttem úgy, hogy önként távozom a tévétől. Meg azért, mert - többekkel ellentétben - úgy gondoltam, hogy nekem egyetlen kabátom van, és azt nem fordítom ki. Andris birodalma
