XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-02-14 / 3. szám

2002. február A JURTÁTÓL AZ ELEKTROMOS HEGEDŰIG „Az egész életünk benne van ezekben a hangszerekben” Napjainkban az ember fia, lánya egyre több, sikeres fiatal vállalkozóval találkozhat. Közéjük tartozik a 29 éves Bíró Adám hangszerkészítő is, aki - minden bizonnyal, csellóz­ni tudó nagyapjára ütött - gitározik, van némi billentyűs ismerete, és még a szaxofont is meg tudja szólaltatni. Gye­rekként mégis bohóc vagy állatorvos szeretett volna lenni. Adámnak már a gyermekkora is irigylésre méltó volt. Szülei éveken át egy magyar geológiai expedícióban dől­/ / goztak, mint geológus és geofizikus. így Adám hathóna­pos korától nyolcéves koráig élt Mongóliában. Bíró Adám saját gitárjával- Amikor 1980-ban haza­jöttünk, számomra minden furcsa és újdonság volt: a met­ró, az a sok ember mindenhol. Meg kellett szoknom, hiszen kint jurtában éltünk. Végül is sikerült, de sajnos mongolul már nem beszélek - mondja Adám a Szent István park és Balzac utca sarkánál található Vintage 52 hangszervíz nevű üzlete előtt parkoló autójában, ahová beszélgetésünk idejére kiszorultunk, mivel a boltban nagy a forgalom, a hangzavar.- Úgy tudom, vegyészként végeztél. Milyen út vezetett a hangszerkészítésig ?- Az iskolai években gitá­roztam egy zenekarban, de nem gyakoroltam rendszere­sen, viszont egyszer valami nem működött a gitáromon, ami nem hagyott nyugodni. Addig-addig próbálkoztam a javításával, míg sikerült. Később a barátaim gitárját is megbütyköltem. A Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyetem Hangszerkészítő szakán, az első évfolyamban végeztem 1994-ben. Még a sulis évek alatt a szüleimtől kaptam egy kis szerszámos ládát, azzal kezdtem végigjárni a nagy- kereskedőket, a hangszerbol­tokat. így kerültem a Pozso­nyi úti Oroszlánbarlangba is. Pofátlanul azt mondtam, hogy minden hangszert beállítok, olyan kevés fizetségért, amennyiért egy hangszerész akkoriban egy negyed gitárt sem állított volna be. Egész raktárkészletet behangoltam egy-két nap alatt. Gyorsan hí­re ment a nagykeresek között, hogy van valaki, aki kevés pénzért, jól dolgozik. A minő­ségre soha nem volt panasz, így sikerült „beférkőznöm” ebbe a szűk körbe.- Mióta és mivel foglalko­zol egész pontosan?- Hét évig a Tátra utcában volt egy kis boltom, ami egy­negyede volt a mostaninak, ugyanennyi áruval és ember­rel. Eléggé zsufi volt, ezért is költöztünk át ide egy éve. Ez egy komplex zenei központ­nak minősülő hely. Szépen, lassan fejlődtem javító- és készítőműhellyé, bár nem na­ponta készítünk hangszereket, csupán évi egy-kettőt. Az itt ké­szülő gitá­rok a RÉ márkane­vet viselik, ami az egyiptomi napisten kissé át- formált nevéből származik. B i z o - mányként is műkö­dünk, adunk-veszünk használt hangszereket, főleg penge- tőseket, de hegedűk, lantok javításával is foglalkozunk. Sok a különleges hangszer, például az 1976-os kiadású Bob Marley- vagy az Eric Clapton-modellek, amelyeket egy sima hangszerboltban nem lehet megvásárolni. És ami nagyon fontos, hogy itt mindent ki lehet próbálni, el­lentétben több bolttal, ahol az érdeklődő addig nem veheti kézbe a hangszert, amíg nem mutatja meg, hogy megvan rá a pénze. Nem is értem, ho­gyan várható el egy zenésztől, hogy úgy vásároljon hang­szert, hogy nem próbálhatja ki... Sajnos sok kolléga tárgy­ként kezeli a hangszereket, pedig lelkűk van. Én nagyon szerencsés vagyok, mert olyan kollégákkal dolgozom együtt, mint Csambalik Tiva­dar, aki az ország egyik leg­jobb hangszerésze. Nélküle ez a bolt nem ezen a színvonalon működne, valamint Hurguly László, aki végzett he­gedűkészítő, és az elektromos jellegű munkák szakértője, és van egy tanulóm, Kálló Peti, akit szintén kollégának hívok, hamarosan, többek közt én is vizsgáztatom majd. Ezen kívül, Szőke Tasi Zoltán Budapesten, Mihá­lyi Balázs pedig Nyergesújfaluban, az asztalosműhely­ben segíti a mun­kámat. Ok mind a készítésben, mind a javításban na­gyon sokat dolgoz­nak. Ennyien va­gyunk a gitárok megalkotói. Az egész életünk ben­ne van ezekben a hangszerekben. Szeretjük, tisztel­jük. szinte élőlényszámba vesszük a hangszereket.- Milyen hírességeknek ké­szítettél már hangszereket?- Például Tátrai Tibornak, ő talán a leghíresebb. O már három éve használ általunk készített gitárokat. Babos Gyulának egy különleges hangszert készítettünk, ami­ből csak két-három darab van a világon, nagyon szereti, és sokat használja. Vannak, akik nem kizárólag hozzánk jár­nak, de sok munkát ránk bíz­nak, ilyen Szekeres Tamás, Gerendás Péter, Alapi István, az Edda gitárosa, vagy László Attila, Charlie zeneszerzője és gitárosa. Figyelmet fordí­tok arra is, hogy a gitárjaim nemzetközi szinten is megje­lenhessenek. A frankfurti vá­sáron, az Axon standján is volt belőlük. Nagy megtisztel­tetés, hogy Steve Lukather, a híres Toto együttes gitárosa egyik alkalommal, amikor Budapesten járt, a Jeff Porcaro emlékzenekar kon­certjén, Alapi Pisti kezében látta és hallotta az egyik RÉ gitárt, és azonnal ki is próbál­ta. Másfél óráig önfeledten játszott rajta. Nagyon elis­merően nyilatkozott a hangjá­ról, a minőségéről, és ami kü­lönösen nagy büszkeség szá­momra, hogy egy ilyen kali­berű ember az én gitáromon játszott.- Mikor készítetted az első négyhúros elektromos hege­dűt?- 1993-ban, ami akkor még nem volt túl szép kivitelezésű. Később Persőczy Lengyel Andrással - akit mindenképp mesteremnek tekintek - a Jó­zsef Attila Színház hegedűsé­nek, Simon Attilának készítet­tünk egy újabbat, amit Frank­furtban megmutattam a Zeta cég embereinek, akik elis­merően nyilatkoztak a mo­dern vonalú és kivitelezésű hangszerről.- Ilyen tempójú munka mel­lett van szabadidőd, marad időd a kikapcsolódásra ?- A szüleimnek sok min­dent köszönhetek, de amit el­értem: saját bolt, saját embe­rekkel, hírességek járnak be hozzám - mindez rengeteg munka, sok átdolgozott éjsza­ka eredrTfénye. A szabadsá­gom évente annyiból áll, hogy elmegyek négy napra bicikliz­ni. Hétvégeken is dolgozom, főleg nyaranta. Vidéki sport- rendezvényeken hangosítok. Régebben én is versenyeztem, sőt rendeztem, és voltam főbíró is kerékpárversenye­ken. Pár éve Laár András ba­rátommal két éven át kisebb klubokban együtt zenéltünk a Tűzforrás nevű zenekarban, de a Kozmix nevű zenekarban is gitározom. A közeljövőben jelenik meg egy CD a Draft nevű formációval, ahol szin­tén én gitároztam fel a dalo­kat. Mindezek mellet 1996 óta én is tanítok, vonós- és pengetős-hangszerészként és -javítóként végeznek a nálam tanulók.- Terveid?- Szeptemberben egy utca­bál keretében szeretném meg­ünnepelni a magánvállalkozá­som nyolcéves fennállását, a Balzac utca, Pozsonyi út- Szent István park közé eső ré­szén, természetesen, az ön- kormányzattal és a lakókkal való egyeztetés után. Ezen kí­vül, ismét egy olyan elektro­mos hangszert készítek, ami­lyen Magyarországon csak egy-két embernek van, és amit Németországban is be­mutatok majd. Ez egy külön­leges technikával kifejlesztett, akusztikusán is működő, fá­ból épített, öthúros elektro­mos hegedű, melynek a gerje- dését kiküszöböltem. Ez nagy előrelépés az első, a ’93-as négyhúros modellhez képest, ami Ferenczi Gyurinak ké­szült anyukám konyhaaszta­lán. Jól szól, bár egy kicsit csúnyácska. Gyuri talán ép­pen ezért szereti annyira - te­szi hozzá befejezésül Ádám. Szoboszlai Éva Csambalik Tivadar a lakkfelület polírozását végzi Hurguly László egy gitár elektronikáját forrasztja Kálló Péter fogólapjavítás közben A Dráva utcában a Kárpát utca és Pannónia utca között egy földszintes, kis házakból álló kereskedelmi központ ta­lálható. Ebből az együttesből egy ház tűnik ki, mert emeletet húztak rá, és sátortetősre épí­tették át. Ebben a házban van a Taverna Vendéglátó és Idegen- forgalmi Szakközépiskola. A földszinten a porta után presz- szó, étterem és a szakkonyhák fogadnak. Az emeletét a tanter­mek a számítógépterem és az irodák foglalják el. A tetőteret is kihasználják, ott működik az iskolát működtető alapítvány. Az iskola 15 éve működik si­keresen. Annak, aki érettségi nélkül vagy érettségi után je­lentkezik ide diáknak, nagy el­kötelezettséget kell éreznie a szakma iránt - tájékoztat Sza­bó Csaba, az iskola igazgatója.- Kik a fenntartói és támo­gatói az iskolának?- A Taverna Rt. 1988-ban nagyösszegű beruházással hoz­ta létre ezt az iskolát, amely a vendéglátás területén hazánk­ban az első magániskola lett. A TAVERNA OKTATÁSI ALAPÍTVÁNY VENDÉGLÁTÓ-ISKOLÁJA Már felneveltek_egy jó szakembergárdát Fenntartója, 1990 óta, a Taver­na Oktatási Alapítvány, amely velünk egy épületben található. Teljes támogatásuknak kö­szönhetően az iskola állandóan bővül, fejlődik, korszerűsödik. A segítségükkel történő átépí­tések következtében a hallga­tók itt egy helyen kapják az el­méleti és a szakmai gyakorlati képzést. Iskolánk a kétszakmás szakács-cukrász és szakács­pincér képzésével elismert nemcsak itthon, hanem már külföldön is. Ez utóbbit tanú­sítja külföldi partneriskoláink sora. így a németországi Frankfurt am Main-i Bergius- Schule, az osztrák semmeringi BLT-Tourismusschulen és a finn hämenlinnai Koulutus- keskus Tavastia, vendéglátó- és idegenforgalmi kultúrájával csereprogram keretében ismer­kedhetnek meg tanulóink. Ha­zai partnercégeink, amelyeknél diákjaink a szakmai gyakorla­tot végzik, hogy csak néhányat említsek közülük: Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Rt., a Hunguest Hotels Rt. vagy a Neckerman Kft. Növendékeink tanoncszerződések keretein be­lül a tanuláshoz jelentékeny tá­mogatást kapnak az őket küldő cégektől. A különböző orszá­gos szakmai versenyeken tanu­lóink a 15 év alatt számtalan első, második és harmadik he­lyet szereztek.- Milyen a képzési rendsze­rük?- A szakács-cukrász és sza­kács-pincér képzés mellett 1998 óta továbbképzésként a felsőfokú menedzserképzéssel foglalkozunk, hogy vezetőként a szakmai jártasság megszerzé­se után a hallgatók megfelelő gazdasági, jogi és marketingtu­dással is el tudjanak helyez­kedni. Az idegenforgalom terü­letén technikusi, szállodaportá­si, protokoll-ügyintézői és ide­genforgalmi ügyintézői szak­mákhoz juttatjuk a tanulókat. Ezzel az idegenforgalom több területén lehet elhelyezkedni. Később, az alapképzés után, továbbszakosodhatnak.- Elégedett az oktatói gár­dával?- A vendéglátásban majd­nem minden tanárunk mester­fokozottal rendelkezik. Szint­vizsgáinkra külső szakembere­ket hívtunk meg. A gyakorlatot pedig - hogy csak néhányat említsek - a Danubius Rt.-nél, az alapító Taverna Rt.-nél vagy a Hunguest Rt.-nél végzik a di­ákok. Az idegenforgalmi vagy a szállodaismereteket olyan ta­nárok tanítják, akik ténylege­sen ott dolgoznak, így hosszú évek, évtizedek tapasztalatai­val rendelkeznek, s a gyerekek számára kézzelfogható gyakor­lati ismereteket nyújtanak. Együttműködő partnereink például a Neckerman vagy az Eurotours West Travel, diák­jaink náluk töltik a gyakorlati idejüket. A képzésbeli fejlesz­tés nem ért véget, mert idén szeptembertől befogadott ben­nünket a Gazdasági Főiskola Kereskedelmi és Vendéglátó Szaka, így a nálunk tanuló diá­kok közvetlenül a főiskolán folytathatják tanulmányaikat. Büszkén mondhatjuk, hogy már kineveltünk egy jó szak­embergárdát. Három diákkal beszélgetek ezután.- Miért választották a sza­kácsszakmát? - kérdem Somo­gyi Zoltánt.- Kisko­romtól kezd­ve ehhez volt kedvem - ta­lán mert ma­gam is szere­tek enni. Érettségi után meglát­tam az iskola hirdetését, jelentkeztem, és nagy örömömre felvettek. Vál­tozatlanul nagyon tetszik, amit csinálunk és tanulunk. Ez a mesterség bizonyos fokú alko­tómunkát is megkíván.- Mit szeretnél csinálni, ha itt végzel?- Még nem nagyon gondol­kodtam ezen - feleli Zoli. - Otthon beszéltünk erról szüle­immel, több variáció is szóba került, külföldre kellene menni vagy itthon elhelyezkedni, esetleg megpróbálnék egy kis éttermet nyitni.- Milyen idegen nyelven be­szélsz?- Németül. Több éve tanu­lom ezt a nyelvet, és elég jól megy.- És ti hogy kerültetek erre a pályára? - kérdem a két másik diákot, Miklós Balázst és Sztrinyi Csabát.- Ötéves korom óta állandó­an a konyhában voltam - me­séli Miklós Balázs -, anyu­kámnak segítettem. Úgyhogy ha már kiskoromban megkér­dezték, mi akarok lenni, azt mondtam, hogy szakács. Ez a gimnáziumban sem változott, nem is gondoltam másra. Ha végzek, családi vállalkozásba megyek dolgozni, ez nálunk már tradíció.- Az én szüleim vendéglátó­sok voltak - mondja Sztrinyi Csaba -, ők a Tavernánál dol­goztak, így kézenfekvő volt, hogy ebbe az iskolába iratko­zom be. Nagyon szeretnék a külügyminisztérium által kö­vetségen szakácsként dolgozni. Én angolul és ^ Rácz Ida másodéves

Next

/
Thumbnails
Contents