XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-11-14 / 18. szám

„fi lányokat most már q fiamnak hagyom" Találkozás Josip Bartalovic táncművésszel A Teddy bear zenekar kerületszerte fellép A tangóban nemcsak a mozdulat, az élet A Teddy bear zenekar, felső sor: Bordács Attila basszusgitár, ének, Gaál István dob, Bartók Róbert szájharmonika, alsó sor: szász Ferenc gitár, ének, Bagdi Ferenc billentyű, ének Josip Bartulovic és Kulik Jo­hanna (Joselito és Juanita) is­mert tangó-táncospár, az An­gyalföldi Ifjúsági Házban tangótanfolyamot vezetnek. Ennek kapcsán megkerestük a páros férfi tagját, Josipot, azaz Joselitot, hogy mutassa be önmagukat és a bűvös tán­cot, amelynek mesterei.- Hogyan kerültél kapcso­latba a tánccal?- Tizenkilenc éves voltam, és a történetet akár romanti­kusnak is nevezhetnénk. A nővéremmel nyaraltam, és egy táncesten felkértem egy lányt, aki nagyon jól táncolt, és a tánc közben elmesélte, hogy a barátja táncos. Engem már nagyon régóta foglalkoz­tatott a tánc világa, és valószí­nűleg előbb-utóbb minden­képpen odavezetett volna az utam, de valahogy ez a lány és a vele való tánc volt az a pont, amikor a vonzódásból komoly inspiráció vált. Arra már nem emlékszem, hogy a lány kiko- sarazott-e vagy sem, de ez nem is lényeges, hiszen úgy tűnik, egészen más szerepet kellett játszania az életemben.- Tehát elkezdtél táncot ta­nulni. De hogyan vált ez szá­modra hivatássá?- Belgrádban kezdtem el táncot tanulni, versenytáncos­ként kezdtem a pályafutáso­mat, standard és amerikai tán­cokkal. Igazából azonban a sorsdöntő történés az volt, amikor 1997-ben kapcsolatba kerültem a tangóval. A Mű­szaki Egyetemen volt egy tan­folyam, ahol több más tánc mellett argentin tangót is taní­tottak. Később megismerked­tem jelenlegi táncpartnerem­mel, Kulik Johannával, és az­óta az utóbbi két évben a tan­gó tölti ki az életemet. Kulik Johanna táncpedagógus és- A lányokat most már a 22 éves fiamnak hagyom. Őt is Szász Ferinek hívják, szintén bluesgitáros, és nagyon nyü­zsög. Három zenekarban is játszik. Néha-néha még he­lyettem is beszáll, ha én nem érek rá. Pedig 16 éves koráig nem tudtam rávenni, hogy ze­néljen. Borzasztóan bántott, mivel az egyetlen fiam, de ak­koriban egyáltalán nem ér­deklődött a gitár iránt. Most azonban már keményen ze- nélget. Manapság örülnék, ha kicsit más szakmában is gon­dolkodna, de ma már nem lé­tezik számára más, csak a zene... Szoboszlai Éva táncművész, és ugyanolyan fanatikus a tánccal kapcsolat­ban, mint én. Hihetetlen har­mónia van közöttünk a tánc­ban, és azt hiszem, ez a kö­zönség számára is érzékelhe­tő. Különböző fesztiválokon léptünk fel, táncoltunk pél­dául a Moulin Rouge-ban is, illetve voltunk kétszer Argen­tínában, ahol olyan tanárok segítségével tökéletesíthettük tudásunkat, akiknek szinte a vérében van a tangó. lyen Tóth Márta dramaturgiá­ja szerint egy házasság törté­netét táncoltuk el, ahol egy ki­hűlőben lévő kapcsolatban a feleség angyallá alakul át, és a férj újra beleszeret. Ez a fellé­pésünk mindannyiunk számá­ra emlékezetes volt, és nagy sikernek örvendett. Legkedvesebb fellépésem: az összes. A fellépés teljesen más, mint a verseny, mert kö­zönségnek táncolok, és ha a közönségnek tetszik, akkor Juanita és Joselito tangója- Melyik volt a legsikere­sebb és a legkedvesebb fellé­pésed?- Szerencsére nem igazán tudok választani a sikeres fel­lépések között... ami talán mégis emlékezetes, az bala- tonföldvári fellépésem, ame­azt úgy tudja kifejezni, hogy az valódi ajándék és csoda számomra. Talán eddigi leg­kedvesebb fellépésem novem­ber 10-én a kőbányai Pataky Művelődési Központban volt Argentin Tango Show címmel. Ebben min­Ősz környékén több barátnőm is a szüli-, illetve névnapját ün­nepli. Ezért mostanában hétvégeken ismét gyakran „belecsap­tunk a lecsóba”, hogy pohárköszöntokkel múlassuk az időt. így több alkalommal kerületünk egyik-másik, majd harmadik szórakozóhelyén is a Teddy bear nevű zenekarra lettem figyel­mes. No meg arra, hogy a csapat érkezése után a vendégek szá­ma mindenhol varázsütésre megduplázódott. Hamar kiderült számomra is, mi a varázsütés oka. A legszebb férfikorban járó zenészek a Santana zenéjétől Eric Claptonon és Chuck Barryn át a Bikiniig minden dalt kitűnően eljátszanak a nagyérdemű­nek. És ami nagyon biztos, hogy a zenekar gitárosa és egyik énekese, Szász Ferenc virtuóz gitárszólói közben elaludni nem lehet.- Miért éppen Teddy bear, azaz játék mackó lett a zene­kar neve? - kérdezem Szász Ferit. ezért kénytelenek vagyunk duóként is fellépni Ferivel.- Hogyhogy ennyi helyen léptek fel a XIII. kerületben?- Ezt a találó nevet Bagdi Feri zenésztársam találta ki, mert a csapatban több nagy­darab, szakállas, mackós kül­sejű zenész is volt, innen jött az ötlet, hogy akkor legyünk mackók - mondja egyik roha­nó napjának délutánján, veze­tés közben Szász Feri, bár ő egyáltalán nem a leírtak alap­ján néz ki.- Milyen stílusú zenét ját­szotok leginkább, és hány éve alakult a zenekar?- Jó pár éve a kitűnő billen­tyűssel, Bagdi Feri barátom­mal ketten alapítottuk a csa­patot. Azóta a tagok cserélőd­tek, alapító tagként csak mi maradtunk, a két Feri, de már a jelenlegi felállásban is hete­dik éve zenélgetünk együtt. Bordács Attila basszusgitáros­sal, Gaál Pisti dobossal és Bartók Robi szájharmonikás- sal a rock-blues irányzatát vettük fel. Én személy szerint a rhytm and bluest részesítem előnyben. Eléggé jól bevált, repertoárunk van, amit sokan kedvelnek. Nyaranta különbö­ző fesztiválokon lépünk fel, mint például a paksi Gasztro­nómiai Fesztiválon, amit ta­valyelőtt mi nyitottunk meg. De amikor sörözőkben ját­szunk, ahogyan a vendégkö­zönség változik, úgy viszünk bele olyan stílusokat is, ami odaillik, vagy amit éppen kér­nek. De előfordul, hogy olyan pici helyiségbe hívnak játsza­ni, ahova sajnos nem fér be öt zenész plusz a felszerelés,- Ez a kedvenc körzetünk, a legjobb hangulatú bulikat itt „nyomjuk”. Egy tábor min­denhová követ bennünket, fő­leg az Árpád híd közelében lé­vő, a Váci úti és a Jászai Mari tér környéki fellépéseinkre. Persze új arcok is jönnek, ezért többnyire telt házas esté­ink vannak. Mindig minden­hol baráti a légkör, nem va­gyunk megközelíthetetlenek, és néha kívánságműsorként is működünk, talán ezt értékeli a közönség.- Milyen zenekarokban ját­szottál a pályafutásod alatt?- Mint minden magyar ze­nész, én is ezer helyen és ze­nekarban megfordultam. Töb­bek között az 1990-es évek elején a Metropol nevű együt­tesben, valamint három évig játszottam Deák Bili zeneka­rában, és különböző stúdió­munkákban is besegítettem. Közreműködöm a Gazerol- ban, és a Biciklon nevű öreg­fiúk zenekarában is zenélek. Azért találtuk ki ezt a nevet, mert a próbákra mindenki bi­ciklivel jár.- Úgy tudom, a magyar ze­nészberkekben eléggé ismert a neved.- Hál’ istennek ez valóban így van. Sokat köszönhetek Bilinek, Hobónak, Török Ádámnak és Závody János­nak. Velük többször is játszot­tam egy színpadon a Tabán­ban, meg itt-ott.- Mi a helyzet a rajongók­kal, a lányokkal? Janza Katát évek óta ismeri és szereti a közönség. Nemrég kerületünkbe is elláto­gatott és fellépett a József Attila Művelő­dési Központban rendezett Idősek Nap­ján. Közvetlen, barátságos, allűröktől mentes fellépése nemcsak a közönséget, minket is elkápráztatott. Katát egy vasár­nap délután az Operettszínházban keres­tük fel.- Élveztem ezt a XIII. kerületi fellé­pést, mert más volt, mint a többi. Mikor a Bergendy Szalonzenekarban énekeltem és sokat léptünk fel, egészen más közön­séggel találkoztam. Nagyobb volt a távol­ság a közönség és köztem, nem éreztem annyira magaménak, amit előadtam. Ezen a fellépésen éreztem a közönség szeretetét, láttam, hogy tetszik nekik amit előadok, főleg régi, nagy slágereket, úgy­hogy jól éreztem magam.- Ma este az Elisabeth című darabot játszod, melynek címszerepe hat éve té­ged illet. Ritkaságnak számít a színházi világban, ha valaki ugyanazt a szerepet hat évig játssza?- Magyarországon feltétlenül, mert sajnos a musicalek nem örvendenek ak­kora tiszteletnek, mint Bécsben vagy Né­metországban.~Egy magyarországi szín­háznak, így az Operettszínháznak is, na­gyon sokszínűnek kell lennie. Az Elisabeth előadás egyébként nem panasz­kodhat, mert olyan rajongótábora van, amely egészen egyedi. Pedig sokszor hit­tük, hogy nem játsszuk többé ezt a dara­bot, sokszor el is búcsúztattuk. Ez alatt a hat év alatt született a kislányom is, és természetesen a szülés miatt sem játsz­hattam egy ideig.- Mi a jobb a színésznek, hat évig ját­szani valamit, amit nagyon szeret, vagy rövidebb ideig játszani olyan szerepeket, melyek közül némelyiket jobban, némelyi­ket kevésbé szereti?- Több darabban játszani mindenkép­pen izgalmasabb. Kevésbé izgalmas vi­szont, hogy mi, magyar musicalszínészek Janza Kata A színésznő nálunk kicsit szét vagyunk forgácsolódva. Az már abnormális, amit mi művelünk. Itt ül mellettünk például Földes Tamás, aki egyik nap a Pókasszony csókjában, más­nap az Elisabethben, harmadnap a Nyo­morultakban, negyednap a Csárdáski­rálynőben, ötödnap a Marica grófnőben játszik. Ez azért túlzás. Valahol a kettő között lenne ideális. Például akkor, ha én két darabot vinnék, az Elisabeth-et és a Jekyl és Hyde-ot. Akkor mindkettőt be­csülettel tudnám csinálni, és nem úgy tel­nének a napjaim, hogy délelőtt egy kis sorozatforgatás, este egy kis szinkron, az­tán Magyarország legtávolabbi felében egy fellépés, mert ez így egyszerre sok. Ennek persze anyagi okai vannak, nyilván egy osztrák kolléga nem Janza Kata az Elisabeth című darabban t V.

Next

/
Thumbnails
Contents