XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-11-14 / 18. szám

A nagy falat A fiatal Markovits Lászlót választották a Vasas új ügyvezető elnökévé 1970. április 4-én született, több mint egy évtizedig a magyar teniszsport egyik kiemelkedő egyénisége volt, 1986-ban min­den idők legfiatalabb játékosaként nyert egyesben országos bajnokságot a Vasas színeiben. Négy évvel később is ő volt egyesben az aranyérmes, bajnoki dicsőséglistáját a Köves Gá­borral szerzett három páros elsőség és a négy különböző part­nerrel aratott öt vegyespáros diadal tette teljessé. A válogatott­ban 1987 és 1997 között 18 találkozón szerepelt, Köves Gábor oldalán az 1988-as szöuli olimpián egészen a nyolcaddöntólg jutott. Teniszezői pályafutását 1998-ban fejezte be. Október közepétől a Vasas új ügyvezető igazgatója: Markovits László.- Alig múltál harmincesz- tendó's és máris az egyik leg­patinásabb magyar sport- egyesület vezetőjévé válasz­tottak. Nagyfalat. Nem jött ez túl korán, egyáltalán mikép­pen állsz a kihívás elé?- Valójában az ügyvezető elnöki posztért szóló pályáza­tomat én egyfajta próbának tartottam. Természetesen, ha már elindultam, itt is a győze­lemre játszottam, de mint fia­tal pályázó elsősorban a ta­pasztalatgyűjtés volt a célom. Megpróbálni és megnézni, mit rejt magában egy ilyen meg­mérettetés. Megpróbáltam, bejött és ennek természetesen nagyon örülök. Szeretem a ki­hívásokat és állok elébük.- Pályázatod elkészítésénél mennyire voltál tisztában az angyalföldi klub jelenlegi helyzetével?- Mint ahogy azt a pályáza­ti anyagomban jeleztem, a pontos anyagi, gazdasági hát­teret nem ismertem, nem is­merhettem, hiszen nem vol­tam bennfentes a klubnál. Az első hetek éppen ezért a fel­méréssel telnek. Minden szakosztálytól kértem egy helyzetjelentést. Ezeket fo­gom most kielemezni és ez­után kerítek sort a személyes találkozókra a szakosztályve­zetőkkel.- Akkor lehet, hogy még túl korai a kérdés, de mégis mik lesznek az első teendőid?- A polgármester úrral tör­tént bemutatkozó beszélgeté­sen hangzott el Tóth úr szájá­ból, hogy a Vasasnál egyszer­re van szükség tűzoltásra és házépítésre. Ezt a nézetet val­lom én is, így teendő lesz bő­ven, de a konkrétumokról majd csak a helyzetfelmérés után beszélhetünk. Annyi biz­tos, hogy az új társadalmi el­nökkel, Pongrácz Antallal együtt új egyesületi modellt szeretnénk kidolgozni. Egy olyan modellt, ahol minden terület élén profi szakemberek állnak, és mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata. Egy olyan modellt, ahol a szabad­idő, az utánpótlás és a minő­ségi (profi) sport egyforma tö­rődést fog tapasztalni.- Pongrácz Antal az OTP Bank Rt. vezérigazgató-he­lyettese. Ez azt is jelenti, hogy pénz áll a házhoz?- Igen is, meg nem is. Hi­szen Pongrácz úr közvetlenül nem hoz pénzt a Vasashoz, de kapcsolatai révén természete­sen igyekszik minél több tá­mogatót megnyerni a klub­nak. Nagyon örülök, hogy mellettem áll egy ilyen kiváló, jelentős sportvezetői múlttal rendelkező szakember. Úgy vélem, hogy ez az egész Va­sasnak nagyon sokat jelent.- Hogyan képzeled el az együttműködést a kerületi ön- kormányzattal, tervezel vala­miféle változtatást a korábbi­akhoz képest?- Szeretném az együttmű­ködést folytatni, sőt szeret­ném még szorosabbra fűzni, olajozottabbá tenni a kapcso­latot az önkormányzattal. Úgy gondolom, hogy a polgármes­ter úr személye garancia lesz a jó viszonyra. A bemutatkozó beszélgetésünk során úgy ta­pasztaltam, hogy a polgár- mester úr tisztában van a Va­sas helyzetével, tudja, mit je­lent a kerület számára a Vasas. Én személy szerint olyan Va­sast szeretnék, amely az an­gyalföldi létesítménye centi­ről centire történő kihasználá­sával még több szolgáltatást tud nyújtani a kerületi lako­soknak, mint korábban.- Az önkormányzat támo­gatásán kívül kiknek a segítsé­gére számítasz még?- A célom, célunk az, hogy még több kerületi vállalkozó támogatását nyerjük el, na és persze a mindenkori kormány segítségére is számítunk. A mi feladatunk, hogy az önkor­mányzat, kerületi vállalkozók, kormányzat hármasból meg­találjuk azt az egészséges arányt, mely a leginkább ké­pes a kitűzött célt, az egyesü­let fejlődését elősegíteni.- Hét és fél évvel ezelőtt fe­jezted be tanulmányaidat a kaliforniai Santa Barbara egyetemen. Több idegen nyel­vet beszélő, fiatal, agilis me­nedzser típus vagy. Akár sike­res üzletember is lehetnél, mégis mi késztetett arra, hogy a Vasas ügyvezető elnöki közel sem bársonyszékét válaszd?- Egyértelműen a sport és a Vasas szeretete. Egyrészt én továbbra is inkább sport-, mint üzletembernek tartom magam, másrészt a Vasas csa­ládban nőttem fel. Sokáig a piros-kék színekben sportol­tam, édesapám, Markovits Kálmán szintén a Vasassal ért el sikereket, a Vasas-teniszpá­lya mellett laktam. Kell ennél több? Úgy gondolom, hogy ennél nagyobb lehetőség, minthogy szeretett klubomért dolgozhatom, nem adódhat. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a lehetőséget meg­szolgáljam. Szabados Tamás Az új ügyvezető és társadalmi elnök mellett, új elnökséget is választottak, a tagok: Deák Péter Ferenc ügyvédi jogtanácsos, Izsó Ignác ügyvéd, Kacsó Tibor üzletember, Károlyfi László, a Rica Hungária Kft. tulajdonosa, Kiss István, a Magyar Ipar- szövetség Oktatási Központ főigazgatója, Kocsis István, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatója, Pál László, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója, Rácz Gábor, a DACH Holding Kft. cégtulajdonosa, Szőke Károly, a Vasas szakszervezeti szövetség elnöke és Temesfői István, a Globus Konzervipari Rt. többségi tulajdonosa. T” Ma már nemcsak múltja, öq biztató jövője is van a magyar szürke marhának A Lőportár utca 16.-ból vigyáznak rájuk hát az - szé­gyen, hogy ezeket a törté­nelmi múlttal rendelkező ne­mes magyar háziállatokat állatkerti, va­dasparki bemu­tatón kívül a fővárosi nagy- közönség más­hol nem is lát­hatja, csak ná­la. Oroszlánt, fókát és tevét igen, magyar szürke marhát azonban nem. (Nem véletlen, hogy azok az általános isko­lák. ahol erről Amikor pár hete az Andrássy úton egy szép nagy ökrös sze­kér (mely lassacskán bal­lagott...) elé fogva láttam a két csodálatos nagy szarvú jószágot, a két jól megtermett magyar szürke marhát, nem gondoltam arra, hogy akár ide, a kerületünkbe, ponto­sabban a Lőportár utcába is ellátogathatnának a gazdá­jukkal, ha már erre járnak, elintézni néhány dolgot a „Központban”, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Te­nyésztőit Egyesületében... Persze Bogár Károly, aki a Budakeszi Vadaspark mellett lévő „kis tanyáján” az ősho­nos magyar állatfajták sorá­ban a magyar szürke marhát is szívesen megmutatja az arra járóknak, ez alkalommal nem „ügyet intézni” jött a városba, hanem az állatok világnapja alkalmából az állatvédólc által rendezett hagyományos felvo­nulásra. Pedig biztosan lett volna elmondani valója az egyesületben is. Ha más nem, tuanaK, egesz evoen szervezne a kirándulásokat, nemcsak a Budakeszi Vadasparkba, de ma már „célzottan” az ő kis tanyájára is. Ő pedig mindig szívesen látja, meg is szeke- rezteti az érdeklődő kisiskolá­sokat.) Tehát a Lőportár utca 16.- ban található a magyar szür- kemarhások egyesülete. Nin­csenek egyedül, hiszen ez a szépen felújított irodaház ad otthont a Magyar Állatte­nyésztők Szövetségének és számos fajtatenyésztő „alszö- vetségnek” is. A piramissze­rűen felépülő érdekvédő kép­viselőrendszerben a Magyar Szürke Szarvasmarhát Te­nyésztők Egyesülete a Szar­vasmarha-tenyésztők Szövet­ségéhez tartozóan egy a nyolc tagszervezetből. A magyar szürkemarha-ügyet felválla­lok szerint azonban az egye­sület jelentősége jóval megha­ladja a szervezeti hierarchiá­ban elfoglalt helyét. Hiszen a múlt század máso­dik felének felelőtlen tenyész­tési politikája következtében csaknem teljesen eltűnt ma­gyar szürkemarha-állomány újbóli gyarapítása nem csupán „nosztalgiából” fontos, ha­nem az egész szarvasmarha­tenyésztés érdekében, egy igen értékes génállomány megóvása, továbbörökíthető- sége miatt is. Ma, amikor a biogazdálko­dás egyre nagyobb szerepet kap a mezőgazdaságban, vé­tek lenne nem tudomásul ven­ni, hogy az úgynevezett ősho­nos állatfajták talán a legal­kalmasabbak a biohús, biotej, biotojás előállítására. (A ma­gyar szürke szarvasmarha mellett például a rackajuh, a sárga, fehér és kendermagos magyar tyúk, vagy az erdélyi kopasznyakú tyúk, a gyöngy­tyúk, a fodros szárnyú lúd, és a mangalica sertés.) Persze nemcsak ezek alkalmasak, de ezeknél a fajtáknál könnyebb megvalósítani, hogy a termé­szetes kömyezettükben, ter­mészetes takarmányokkal ete­téssel a „produktum”, a belő­lük nyert élelmiszer is termé­szetes, azaz „bio” maradjon. A magyar szürke szarvas- marháról sokáig úgy tudtuk, hogy honfoglaló őseinkkel együtt jöttek a Kárpát-meden­cébe (ahogy ezt Feszty Árpád is ábrázolta nevezetes körké­pén). A kutatások szerint ma azt tartják a legvalószínűbb­nek, hogy a tatárjárás után be­fogadott kunokkal együtt ke­rültek hazánkba. De az is el­képzelhető, hogy a keresz­ténység felvétele után - a ló- húsevést pogány szokásként elvetve - őseink már itt te­nyésztették ki (mégis csak a honfoglalók magukkal hozott, de kisebb termetű állataiból és az itt talált őstulokszármazé­kokból „összehozva”). A ma ismert nemes megje­lenésű, nagy szarvú szürke marha jobbára az Alföld, Hor­tobágy, Nagy- és Kiskunság jellegzetes állata volt, de le­geltették más, földműveléssel nem hasznosítható vízjárta te­rületeken is, a Rétközben, Bodrogközben, az Ecsedi- lápon, a Nagy- és Kis-Sárré- ten, Sárközben, Szigetközben, folyók szabályozatlan völgye­iben, de ritkásabb erdős terü­leteken is. Évszázadokon át a legkeresettebb árucikk volt Európa állat vásárain, a szilaj- gulyákat egészen Norin- bergáig (Nürnberg) hajtották el lábon a magyar pásztorok. Igénytelen, szívós fajta, ke­vés, de zsíros tejet ad, húsa természetesen ízletes (és ma éppen ezért nagyon drága, a normál marhahúsnak akár az ötszörösébe is belekerül...). A hetvenes években már csak pár száz darabot „jegyeztek” belőlük. Védett gulyákban, el­sősorban a Hortobágyon, szinte csak muzeális jelleggel. Dr. Bodó Imre professzor ér­deme, hogy erre az egyúttal hihetetlenül értékes géntarta­lékra alapozva szép lassan gyarapodhatott az állomány, és ma már nemcsak múltja, de biztató jövője is van a magyar szürke marhának. Gera István, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Te­nyésztők Egyesületének ügy­vezető igazgatójától megtud­tuk, százötven tenyésztő tag­juk van szerte az országban, s ami fontosabb és többet is mond: a 4400 tehén és azok­nak a számos ivadéka biztosít­ja, hogy a szilaj magyar szürke marhát ne veszélyez­tesse többé a kihalás réme. Azonban még nagyon az elején tartanak, ha azt vesz- szük, hogy például a Horto­bágy pusztáit a múlt század harmincas éveiben még leg­alább harmincezer marha le­gelte, „tartotta karban”. Ma is nélkülözhetetlenek, hiszen nélkülük a védett ősgyep sor­sa is meg lenne pecsételve. Azonban legalább tizenötezer állatra lenne szükség ahhoz, hogy az optimális ökológiai egyensúly biztonsággal fenn­maradjon. Végezetül köszöntsük e helyről mi is a napokban het­venedik születésnapját ünnep­lő Bodó Imre professzort, aki­nek tehát elévülhetetlen érde­mei vannak a magyar szürke marha fennmaradásában, s akiről még nem mondtuk el: ma ő a Magyar Szürke Szarvasmahát Tenyésztők Egyesületének az elnöke. 1956-ban szerzett diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1961-ig állatte­nyésztő agrármérnökként a herceghalmi és az iregszem- csei kísérleti gazdaságokban dolgozott, majd 1961—71 kö­zött a Hortobágyi Állami Gazdaság szarvasmarha-te­nyészetét irányította. Később ő lett a gazdaság főállatte­nyésztője. 1971-től 1974-ig a Herceghalmi Állattenyésztési Kutatóközpont tudományos munkatársa volt, 1974 és 1997 között az Állatorvostu­dományi Egyetemen kutatott és oktatott adjunktusként, do­censként, egyetemi tanárként, az Állattenyésztési Tanszék vezetőjeként. 1998-tól a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem tanára. (Most is ottani el­foglaltságai miatt nem sike­rült személyesen utolérnünk.) Fő kutatási területe: a géntar­talékok megőrzése az állatte­nyésztésben - mely témában számos könyve, tanulmánya jelent meg itthon és külföl­dön. Mint például a Húsmar- hatenyésztés (1985), a Horto­bágy állattenyésztése (1991), A magyar szürke szarvasmar­ha (1994), a Lótenyésztők ké­zikönyve (1997). És az Eleven örökség (2000) című munkája, amely­ben többek között arra a mér­hetetlen felelősségünkre hívja fel a figyelmet, hogy ha nem őrizzük meg azokat a ma még létező természeti értékeket, így a még élő őshonos állatfa­jainkat, megbocsáthatatlan bűnt követnénk el az uno­káink ellen. Török J. Tibor Szürkemarhák a képzőművészetben. Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a Nagy Hortobágyon t Markovits László, mögötte az „új bevetésre” váró Vasas focipálya A Lőportár utca 16.-ban található a szürke marhák felügyelete is

Next

/
Thumbnails
Contents