XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-30 / 10. szám
In memóriám Horting Róbert (1931-1992) Kanada, 1967 - Hat Nemzet Indián Kanada, 1967 - Barátok Rezervátum Egg sokoldalú nagg fotóművész ggűjteménges kiállítása a Klub-Galériában «*<<<•*/ Horling Róbert fotóművész, Balázs Béla-díjas, érdemes művész 70. születésnapja tiszteletére és elhunyténak 10. évfordulóján gyűjteményes emlékkiállítást rendeztek az Újlipótvárosi Klub-Galériában. A kiállítást megnyitották: Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke és Jászai Csaba, a Magyar Távirati Iroda Fotóarchívumának vezetője. A kiállítást, amelyen közel 90 alkotás szerepelt, Ury Ibolya művészet- történész rendezte. Idézünk Jászai Csaba beszédéből: jubileumi fotókiállítást az emlékező szeretet varázsolta ide a tíz éve elhunyt érdemes és Balázs Béla-díjas művész, Horling Róbert hetvenedik születésnapján. Valójában Horlingné Hellyke a férje iránti soha nem halványuló, rajongó szeretete, kitűnő szervezőkészsége és minden akadályt elhárító elszántsága hozta létre, éppúgy, mint az elmúlt évtized nagy sikerű hasonló tárlatait. Köszönet illeti Horling Katit is, akinek közreműködése nélkülözhetetlen volt édesapja posztumusz kiállításainak megvalósulásához. Szerencsésnek érzem magam, hogy közelről ismerhettem Horling Róbertét, annak a nagy fotográfus generációnak tagját, amely arany betűkkel írta be nevét a magyar fotóművészet történetébe. Büszkeséggel tölt el, hogy néhány évig az MTI-ben a munkatársa lehettem, de arra még inkább büszke vagyok, hogy az együtt töltött évek során Robi a barátjává fogadott. így, közelről, módom nyílt megismerni nem csak a sikeres művészt, hanem az embert is. Robi nem volt az alkotói közegébe beletemetkező, a „látnoki” világában elmerülő (másokat abból kirekesztő), elvont személyiség. Sőt, ami igazán naggyá tette őt, az éppen a szerkesztőségéhez, a kollégákhoz s nem utolsósorban a pályakezdőkhöz fűződő szeretetteljes viszonya volt. Hajlandósága az ismeretátadásra nála egészen fiatalon megmutatkozott. A Kölcsey Gimnázium tanulójaként, tizennégy évesen már fotószakkört vezetett. Minden bizonynyal azért, hogy a hasonló korú társaival megszerettesse a fotográfiát, hogy megízleltes- se velük a képalkotás gyönyörűségét, ami őt addigra már egy életre lenyűgözte. A tehetségek, a tanulni vágyók felkarolása nála később sem a leereszkedés üres gesztusa maradt, hanem a jó pedagógus utánpótlást nevelő céltudatos missziója lett. Sok, mára már szép ívű pályát befutott fotográfus vallja őt joggal mesterének. Robi tudós oktatója volt a fotóesztétikának, a képalkotás mesterfogásainak. Műalkotás-elemző értékes tanóráira ma is jól emlékszünk... Hatalmas tudásanyagát önzetlenül adta át hallgatóságának, mindenekelőtt az általa titkosan kiszemelt, tehetséges fiataloknak. Amikor Horling Róbert emberi arcképét próbálom az emlékek mozaikjaiból összerakni, nem feledkezhetek meg az 1956 novemberében vele történekről: Az orosz csapatok betörését követően, Kanada budapesti nagykövetsége evakuálta a nehéz évek elé néző Magyarországról a kanadai állampolgárokat és azok hozzátartozóit. Robinak lehetősége lett volna elhagyni szülőföldjét, hiszen neje kettős állam- polgársága zöld utat adott a kitelepüléshez. Ám Robi maradt. A döntését akkor köny- nyed eleganciával így indokolta: „Ugyan, mi lenne ezzel a kis országgal, ha minden tehetséges ember elhagyná...” Az itthon maradt, hazájához hűséges Horling Robi magyar művészként is sok elismerést szerzett hazájának. Valamennyi földrész számtalan kiállítótermében kerültek falra díjazott felvételei. Sorra nyerte a nagy nemzetközi fotópályázatokat: termékeny élete során több mint 300 díjat nyert, köztük az Amerikai Könyvművészeti Intézet Az év embere kitüntető címét. A Fotó című szaklap szerkesztőbizottsága elnökeként, a Művészeti Alap tagjaként, a Magyar Reklámszövetség elnökségének tagjaként, később az MTI fotófőszerkesztője- ként minden igyekezetével „a tiszta, a szép fotográfiát” és - tágabb értelemben - a hazai kultúrát igyekezett szolgálni. Nagyon komolyan vette ebbéli feladatát, azt, hogy óvnia kell a talmitól, a giccstől, az üres formalizmustól a képeslap- és reklámpiacot éppúgy, mint a töfnegtájékoztatás médiumait. A valóban értékes művek elfogadtatásáért, a tehetséges alkotók érvényesüléséért gyakran vívott csatákat. Fényképei nem formai játékok, nem öncélú látványosságok, még a látszólag rögtönzöttek is tartalmasak, üzenetet hordoznak. Erről ő egyszer így beszélt: „Minden képemhez képzetek társulnak. Azok nem véletlenül keletkeznek, mint ahogy az álmaink sem véletlenül lesznek, hanem a tudat legmélyén születnek... Az álmaink is képek.” E kiállítás képeit nézve hozzátehetjük: Robi valóságelemekből építkező művészi álmai gyönyörű látomásokat eredményeztek. Az alkotómunkára komolyan készült. Sokat olvasott. Bár imponáló áttekintéssel bírt a világ prózairodalmáról, leikéhez mégis a vers állt közel. A lírában találta meg azt a lényegre törő, „sűrítő” műfajt, amelyet a látvány világában ő maga is alkalmazott. Neki a legapróbb hangulati elemet is sikerült megjelenítenie a képein. Növeli munkája értékét a briliáns technika. Gyönyörű fényképei az objektív valóság eszenciái, amelyekben koncentrálódik a gyümölcs minden íze-zamata, a természet fénylő szépsége, az éltető nap sugara, a születés és az eliúú- lás teljes misztériuma. Táncfantázia „Duett” - 1971 Üvegcsendélet - 1969 Pezsgő. Plakátterv -1972 Kanada, 1967 - Készülnek a Pow-wow-ra a Hat Nemzet Fiai Krúdy-trilógia, 1. kép - 1976 Krúdy-trilógia, 2. kép - 1976 Krúdy-trilógia, 3. kép - 1976 Erzsébet híd (trükkös, speciális labortechnikával) - 1965 Léghajóval Sydney felett. Ausztrália N. S. W. - 1988 Victoria, Ausztrália. Naplemente a Western Highway mellett - 1988
