XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-30 / 10. szám
XUI. KERÜLETI 2002. május ErÓEMES RÁ odAfÍGYElNÜNk / M ÉSZÁROS AcjNES kápkiÁLLÍTÁSA AZ IfjúsÁqi HÁzbAN E lmosódottság és határozott kontúrok, halvány színek és harsány vörös, légiesség és tömör súlyok kettőssége - ez fogadja a látogatót,^ amikor végignéz Mészáros Ágnes az Nyugati menyecske Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Házban az Indiai Napok keretében Angikam címmel kiállított képein. A festőnő 1994-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, az Óbudai Festőiskola és a Sivasakti Kalánanda Táncszínház alapítótagja. 1998-ban indiai tanulmányúton vett részt, amelynek élményeiről festményei és fotói egyaránt tanúskodnak. A kortárs képzőművészet annyira sokszínű és kísérletező kedvű, hogy nehéz új, mindenki mástól elütő, erős és határozott egyéni hangot felmutatni. Úgy gondolom. Mészáros Ágnesnek mégis sikerült. A festményekről valami archaikus, intenzív erő, a női lélek finomságának és összetettségének ősi szug- gesztivitással való megjelenítése sugárzik. Az érzelmek ezernyi, gomolygó árnyalata elevenedik meg a képeken - a hullámzó vonalakból, ködszerű színekből kiemelkedő egy-egy részlet vagy a rárajzolt kontúrok azonban a szelíd szétáramlás mellett szilárdságot és erőt sugallnak. A belső és külső világhoz való viszonyát a festőnő a megjelenítés tárgyával és módjával mondja el, a világ - számára valamiért jelentős - részletét tárja elénk, egy kávéházat (Kis kávéház, Nagy káTáncosok I. Kis kávéház Keleti menyecske Nagy kávéház Bevezető ár: 210 000 Ft/m2 tői véház), a természet szépségeit (Vízpart, Hegyek), a lélek rezdüléseinek szimbolikus képeit (.Naplórészlet, Kisbánatfa, Nagybánatfa), amelyeket körbeleng olykor a melankolikus, szelíd szomorúság, olykor a tehetetlenség fájdalma, vagy a szépség felett érzett csodálat, a világ szánalma és szeretete. Portréiról is mindig pontosan leolvasható a festőnőnek a megjelenített emberhez való viszonya, az őt megkapó részletben bujkáló sorsok szomorú vagy vidám meséje ( Nagymamám, Matyi, Anna, Erzsi néni, Tibor, Hallgatás, Egy pillanat, Zsuzsi). Személyesség és elyonat- koztatás jellemzik festményeit, önmagáról, másokról, környezetéről, az általa érzékelt dimenziókról egyfajta mitikus látásmóddal megjelenített képei az őszinteség erejével és tiszteletreméltóságával szólnak, láttatnak. Technikája összetett és vegyes, de sohasem öncélú. Montázst és kollázst egyaránt alkalmaz, pasztellt és olajat vegyesen használ, mindig Valamilyen részlet kiemelésére, a megjelenítettek erősítésére. Beavatás című képe a „képben kép” technikáját alkalmazza, Hallgatás című portréjára a „csendre ítélt” feliratot rajzolja, Mimóza Róza alakjának homlokára szárazvirágot erősít, a Nyugati menyecske című képét nyaklánc, medál, képeslap és korona rá- tűzdelésével, ragasztásával teszi különlegessé, míg a Keleti menyecske festményén a két kezet és a fátyolt munkálja meg eltérően. Bujkálok című alkotását dobozból formázta meg, melynek két behajtott oldalán egy-egy alak látható, akiket a kiállítást megtekintőTáncos pirosban I. nek valóban meg kell keresni... A festmények egymással való összefüggéseit, nagyobb és a művészi világot tükröző rendszerbe való illeszkedésüket a tematikus és technikai egységességen kívül a - csupán egyszer, akkor is fordított sorrendben egymás után elhelyezett - képpárok is erősítik. Ä Kis kávéház mellett megtalálható a Nagy kávéház képe, a Kisbánatfa mellett a Nagybánatfáé, Mimóza Róza fája mellett a Mimóza Róza, a Nyugati menyecske mellett a Keleti menyecske képe. A kiállított festményeken kívül megtekinthetők a művésznő fotói is, amelyeket indiai útja során készített. A fényképek a festő szemével készültek, egy-egy pillanat, különleges, egzotikus tárgy vagy épületrészlet, portrészerű alakábrázolás szimbolikus jelentőségének képeit láthatjuk, ahol minden csupán az, ami, és mégis jóval több. A három tenger találkozásánál című kép egy háttal álló indiai férfi önfeledt fürdését ábrázolja, és noha arca nem látható, mégis érezzük, hogy nem csupán a három tenger találkozását örökítette meg Mészáros Ágnes, hanem azt a kivételes pillanatot, amikor a vizeken kívül ember és természet is egyesül egy adott térbeli és időbeli pontban, az indiai férfi nem pusztán önmaga, hanem egy a tengerrel, az éggel, a mindenséggel. Ezt a világgal való egységesülést érezni a Táncosok /., a Táncosok II., a Táncos pirosban I. és a Táncos pirosban II. képpárjain is, ahol a mindenséggel való összhang a zene hangjaira és a mozdulatok szépségében valósul meg, vagy a Szá- rítkozó zarándok nyugodt és mindentudó tekintetében. Mészáros Ágnes a fotókban is azt mutatja föl, amit a festményeiben: a szépség és az Táncos pirosban II. Szárítkozó zarándok őszinteség jelentőségét, az eggyé válás lehetségességét, a világ csodálatos, összefüggésekkel teli rendszerének tudását és tudatását. Naplórészlet című képe egy ködbe burkolózó, de abból kiemelkedő ruhátlan nő esendő- ségét, szelídségét és szépségét ábrázolja, és én ilyennek láttam a festmények alkotóját is: rejtélyes, de nem rejtőzködő művésznek, kendőzetlen tisztasággal szólónak, akire érdemes odafigyelni, legalább olyan intenzitással, ahogyan ő szemléli a világ dolgait. Horváth Orsolya Naplórészlet
