XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-05-02 / 8. szám

Ez az interjúin 1981. január 10-én jelent meg a Film Színház Muzsikában. A cikk­ben jelzett nyaktörő mutatvány következ­tében egy későbbi előadáson Hofi, sajnos, valóban súlyos balesetet szenvedett. Délelőtti diskurzus Hofi Gézával Partnerek és poénok Mindnyájunk szókimondó A Mikroszkóp Színpad tit­kárságára invitál be Hofi. Nem hinném, hogy a hazai pálya előnye miatt. Inkább, mert e kora délelőtti órán a munkaidő megkezdése előtt itt teljes nyugalom honol.- Ha akarja, dumálhatunk - biztat és leültet.- Jó, dumáljunk. Én ugyan interjúra gondoltam... És te- geződve? Ha nem, hát nem. De akkor miért tegezi le este a közönséget?-Baj?- Nem szokás.- Hát ezért! Meg úgy sok­kal közvetlenebb is, nem? Cseng a telefon a titkárnő asztalán. Hofi szolgálatkészen felveszi.- Nem, akkorra már nincs semmi jegyünk, kérem. Csak még néhány darab februárra. Jó, négyet félre tetetek önnek a pénztárban. Hogy kivel tet­szett beszélni? Hofi Gézával. H, mint Hofi... Ezen a csodálatos délelőt- tön a Mikroszkóp jegyigény­lői nem akarnak hinni a fülük­nek, hogy Hofi személyesen biztosítja a helyüket a szín­házba. Van, aki arra gyanak­szik, hogy egy ügyes parodis- ta tréfálja meg, van, aki arra kéri Hofit, adjon neki elő va­lamit az új műsorából, ha már nála rendeli meg a jegyét. Többször szakítja meg ugyan a titkárnői telefon, de azért csak összejön valahogy a diskurzusunk, ami a dumá- lásnak, ugye, mégiscsak mű­veltebb meghatározása.- Az ön hosszú népszerű­ségét körülveszi az a baráti kíváncsiság - másoknál eset­leg kaján kétkedés -, hogy ké- pes-e a megújulásra. De hát egyáltalán: ön szükségesnek érzi a saját megújulását?- Logikus - feleli. - De nem amiatt, mert én szüksé­gesnek érzem. Abból csak lel­ki pánik következne. Hanem amiatt, mert az eddigi 8-9 éves munkám félreérthetetle­nül bizonyítja, hogy a mi mű­fajunkban a szüntelen meg­újulás - szabadjon ezt a fogal­mat használnom - történelmi szükségszerűség.- S ezt mivel bizonyítaná?- Amikor idejöttem a Mik­roszkópba, senkinek sem ju­tott volna az eszébe, megval­lom, nekem sem, hogy olyan eszközöket használjak, mint ma. Először is tíz évvel fiata­labb, tehát ugyanennyivel éretlenebb is voltam, és akko­riban még egészen más volt a számomra a lényeges és a lé­nyegtelen.- Mikor kezdődött az átala­kulása?- Amikor rájöttünk, hogy a képességeimben politikai le­hetőségek rejlenek. Attól kezdve ezen a mikroszkópon át látom a világot, eszerint gondolkodom, vagyis nézek kicsit jobban a dolgok mélyé­re. Hat évvel ezelőtt tettük meg ezen az úton az első na­gyobb lépést az Építem a csa­tornámat című műsorral. Sőt, ez volt a fordulópont. Először játszottam valaki mást, mint aki én voltam. Egy melóst. Aki azonban én voltam. Érti?- Két-három hónapja ezt a tévé megismételte.- Jöttek is gratulálni ne­kem, hogy minden szavam még ma is aktuális. Mondtam, gyerekek, ne nekem gratulál­jatok, hanem a közéleti körül­ményeknek.- Szóval, az előadó válto­zik, a valóság nem ?- Hű, de bonyolult... No, ennél a csatornás műsornál használtam először színpadi kellékeket. Korábban elegen­dőnek bizonyult a fehér ing és a nyakkendő, aztán, hogy mégis lezserebb legyen a do­log, pulóverben merészked­tem ki a színpadra. S így ju­tottam el fokról fokra a pizsa­máig, amiben itt a Mikro­szkópban két évig játszottam a Bolondot. És amiben szil­veszterkor a tévénézők is láthattak...- Most pedig a Hogyan? Tovább!! című új produkció­ban Alom címmel játssza há­romnegyedórás műsorát...- Pszt, erről egy szót sem többet.- Csak azt akartam megem­líteni, milyen öltözékben jele­nik meg most. Miért, ez titok?- Hozzátartozik a közönség frappírozásához. Nézze, ha már az imént a megújulásról beszéltünk, tegyük azt is hoz­zá, hogy a színházban náluk a közönség számára mindennek újnak kell lennie. Váratlan­nak. Meglepetésnek. A kö­zönséget, jó értelemben, ál­landóan nyugtalanítani kell. Hogy valami gyengéd hason­lattal éljek: ez egy boksz­meccs. És nekem nem elég a pontozásos győzelem. Én ki­ütésnél alább nem adhatom.- Jól jött ez a ring-hason- lat. Mert ha a ringben nem szabályosan vív a sportoló, megintik. És Hofiról azt is mondogatják, nem mindig tiszteli a szabályokat. Vagyis, hogy neki mindent szabad. Előjogai, vannak.- Akkor szemléljük meg ki­csit az én oldalamról, hogy ne­kem mit szabad, s milyen elő­jogaim vannak. Elhiszi nekem, hogy tizedannyi munka árán is elő tudnék állni olyan műso­rokkal, amelyekkel a nézők tetszését a maximális fokon el­nyerném? Van viszont egy olyan előjogom, hogy ne érjem be ennyivel, mivel hogy többre telik tőlem. Belátom, nincs mindenkinek ennyi előjoga.- Az odamondogatásairól azt állítják, hogy senki más­nak ezt nem engednék meg.- Tudja, mitől van ez? Mert én szinte kizárólag olyanokat mondogatok oda, ami az em­berek véleménye. Van, aki esetleg levélben írja meg ne­kem. Vagy azért, mert szeret és bízik bennem, vagy azért, mert gyűlölködik rám. Egy­szóval, én a saját vélemé­nyemként sok olyan ember véleményét képviselem, aki maga nem jöhet fel a színpad­ra, nemigen állhat a mikrofon vagy a kamera elé. Elmondom helyettük, az ő nevükben. Plá­ne, ha még fel is öltöm hozzá az ő ruhájukat, kezembe ve­szem az eszközeiket. Miért is teszem? Mert azért ma min­denkinek megvan itt nálunk a maga kis színpada, mikrofon­ja, kamerája. Valahogy szok­tatni kell az embereket, hogy oda is belebeszéljenek. A le­hetőség, a légkör megvan hozzá, csak még az emberi adottságok hiányoznak.- A saját véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy a Hofi- mítoszhoz valami feltétlenül hozzátartozik. Érezze csak a közönség, hogy Hofi állandó­an a bőrét viszi a vásárra, hogy bármikor a nyakát tör­heti. És erre még rá is játszik veszélyes akrobatikus mutat­ványaival, amelyekkel, meg­szegve a színészekre vonatko­zó munkavédelmi előírásokat, kockáztatja a testi épségét... Mintha önmagát is puszta esz­köznek tekintené a siker szol­gálatában.- Tegye hozzá: ezt is csak a Hofinak szabad. De én a ve­szélyvállalást nem egyszerűen a néző idegei elleni kihívás­nak szánom. Először is nem szabad megfeledkezni arról, hogy a színház látványosság is, feszültség is. Másodszor, ha a fizikumomat, a bátorsá­gomat szemmel láthatóan is próbára tevő feladatokra vál­lalkozom, akkor ez segít meg­teremteni a szellemi mondani­valóm, a szókimondásom őszinteségét. Hogy nem be­szélek bele csak úgy a vakvi­lágba.- S ha nem csalódom, ez növeli színpadi jelenlétének a presztízsét, tekintélyét, ami szükséges ahhoz, hogy a kö­zönség olyasmit is szívesen to­leráljon Hofitól, amit mástól nemigen fogadna el. Mond­juk, a tegeződést. De ezzel szemben állhat egy olyan vé­lekedés is, hogy mi van, Hofi tótágast áll, nem bízik már eléggé önmagában.- Úgy gondolom, nincs ön- bizalomedzőbb tréning a féle­lem és gyávaság legyűrésénél. Egy volt kőbányai vagány nem engedheti meg magának, hogy megijedjen. De egyéb­ként is, a továbbfejlődés kö­vetelménye, hogy mondaniva­lóm kifejezése érdekében egyre több eszköz birtokbavé­telére tegyem képessé, alkal­massá magam. Szerintem ez is a megújulás címszó alá tar­tozik.- Ön abban a tekintetben is egyedülálló jelensége színházi életünknek, hogy teljes há­romnegyed órát tud a színpa­don eltölteni anélkül, hogy a közönség egy másodpercre is megunná, sőt egyenesen áhít- ja, hogy bár szórakoztatná el még egy ideig. Ez nagy dolog. Sósán nevettem a szőke nős vicceken, pedig nem vagyok s/ijke. csak nő. Mégsem tudok ehjonatkoztatni tőlük, ha szénben ülök a megtestesült szőke nővel, de csakis azt vá­rom, hogy meghazudtolja a róla szóló vicceket. Mert any- nyian meghazudtolták már. Oroszlán SzOIMjA SZÍnIiÁZRÓL, FÍLmrŐL, ÖNMACjÁRÓl A bEuqitó kiuqitÁSA Varga Zsuzsával a „Vetkózés” közben Fimbeli partnerével, Szabó Győzővel O roszlán Szonja mellett hamar elfelejtem a hajszínéből adódó, ám észjárására vonatkozó vádakat. A Vígszínház színésznőjé­nek ugyanis valószínűleg átlagon felüli az agykapacitása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hihetetlen beugrásai.- Nem vagyok a Vígszínház tagja, tavaly kerültem ide, a Szín­ház- és Filmművészeti Egyetem musical szakának gyakornokaként. Azóta hat darabban játszom, ebből négybe beugró színészként. A legizgalmasabb beugrásom a Furcsa pár című darabban volt, ahol Kéry Kittit kellett helyettesítenem. A darab megtanulására két, az­az kettő órám volt, de sikerült, mégpedig nagyon jól, és erre azóta is nagyon büszke vagyok. De A dzsungel könyvel, a Sógornők és a Képzelt beteg című színdarabok elsajátítására sem volt túl sok időm, ezekbe is beugrottam. Jelenleg Gorkij, Nyaralók című darab­ját próbálom Valló Péterrel. A páratlan beugrások azonban meghozták Szonjának a nagy ki­ugrást, hiszen ő kapta a Valami Amerika című, nyugodtan mondhat­juk, hogy napjaink legsikeresebb magyar filmjének egyik főszere­pét. A filmben Szonja a szőke nős viccek élő példája.- Timi, akit a filmben alakítok, bár finoman szólva buta, mégis szeretnivaló, ezért személyisége közelebb áll hozzám, mintha az idegesítő fajtából való lenne. Természetesen van közös bennem és Timiben, mindketten maximalisták vagyunk a munkában, és ha Ti­mi buta is, azt el kell ismemi. hogy énekesnőnek igenis tehetséges. Viszont Timi állandóan késik, én sosem. Nem hiszem, hogy bárki beskatulyázna a szerep miatt, még senki nem azonosított azzal a fi­gurával, aki a filmben vagyok. A Valami Amerika című filmben Szonja sikeres popénekesnőt alakít, természetesen a saját hangjával. Két dalt hallhatunk tőle a filmben, az egyik a Vetkó'zés című Dés László-szerzemény ezúttal triófeldolgozása Varga Zsuzsával és Pély Barnabással, és egy új dal, Az a bizonyos kék ruha a Tépj szét című. Ez utóbbiból videoklip is készült, és a filmtől most már függetlenül a zenei listák élére került a Szonjától egyéb­ként távoli stílusú dal. A hozzá készült klip a filmforgatás egyik leg­nagyobb „tortúrája” volt.-A klipet az összes forgatási nap közül a legforróbbikon vettük fel. Csak nehezítette a helyzetemet, hogy egy fémréteggel bevont overallt kellett viselnem, és mivel a klipforgatás egy teljes napot vett igénybe, estére úgy éreztem, apró halacskák úszkálnak a nadrágom szárában. Ha már a kellemetlen megpróbáltatásoknál járunk, érdekelt, hogy mi volt a forgatókönyvben a legkínosabb, amelytől előre félt.- Egyértelműen attól a résztől tartottam a legjobban, amely a film talán első öt percében zajlik, ez pedig a reggeli szex filmbeli partne­remmel, Szabó Győzővel. De mivel Győzővel régóta ismerjük egy­mást, elviccelődtünk a jeleneten, ezért végül nem okozott problémát.- A sok nehézség után térjünk a jóra. Mi volt a legjobb a forga­tásban ?- Mivel én nagyon maximalista vagyok a munkámban, nagyon jó volt látni, hogy az egész stáb ilyen. Ez nagyon profi stáb, és az egész forgatás gördülékeny volt, mindenki tudta a dolgát. Előnyeim is származtak a filmből, hiszen amióta a közeli zöldséges látott a filmvásznon, ingyen adja a petrezselymet. Oroszlán Szonja - bár a Valami Amerika által vált ismertté - épp­úgy szereti a színházat is.-A film egyszeri dolog, ha a mozikba kerül, már ugyanaz marad, a színház viszont minden este más, és ezt nagyon szeretem. Szeren­csésnek tartom magam, hogy mindkettőben alkalmaznak. Végül azt szerettem volna megtudni, Szonja szerint melyik az ő legjobb és legrosszabb tulajdonsága.- Ha már dicsérnem kell magam, azt mondanám, hogy nagy ön­iróniám van és humorérzékem, és ezek nagyon kellenek, és kellet­tek például Timi megformálásánál is. Rossz tulajdonságom viszont, hogy lusta vagyok, de a munka rovására sohasem lustálkodom. Se nem rossz, se nem jó tulajdonságom, de mindennapjaimat mégis meghatározza, hogy nagyon babonás vagyok. Érdekes, de a szín­házban nincsenek rítusaim, nincs kabalám, mielőtt felmegyek a színpadra, de ha az utcán fekete macskát látok, visszafordulok, és minden egyéb hétköznapi babonához tartom magam. Szonja angolul és németül is felsőfokon beszél, munkájában si­keres, igazi énekes tehetség, ja és nagyon szép. Legalább ezen a szőke nőn ne nevessünk! T . » Lami Juli

Next

/
Thumbnails
Contents