XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-02 / 8. szám
Hírnök 2002. május iD partnere volt, de már nem szól többé Bizonyára ezt nevezik a személyiség varázsának. Ön mit tart a saját személyisége varázsáról? Miből fakad a hatás, amit az emberekre gyakorol?- Ez az egyetlen dolog, amit sohasem elemzek. Úgy fogom fel, hogy velem született. Már az első iskolai előadói próbálkozásaimban megvoltak a csírái. A debreceni Csokonai Színházban eltöltött évek tovább csiszolták, hiszen az olyan pályatársak barátsága, társasága, amilyen Szendrő Jóskáé vagy Latinovits Zoltáné volt, senkinek az életében nem múlhat el nyomtalanul. Lehet, hogy profán állítás, de rengeteget köszönhetek annak, amivel a pályámat kezdtem, a vendéglátóiparban folytatott előadói gyakorlatomnak. Ennek a - talán szabad így mondanom - korszakomnak stílusmeghatározó jelentősége volt.- Mikor érezte úgy, hogy megszületett mint Hofi?- Marton Frigyes bedobott egy szilveszteri rádiókabaréba. Attól egy csapásra Hofi lettem, de nagyon. Azonban itt nem lehetett megállni. Tovább kellett lépni, mint mindenkinek, aki persze tudott. Mert azt ne higgye, hogy az utóbbi tíz-tizenkét évben a Marton Frici vagy a Komlós János nem fejlődött sokat. És tudja, mi kell ehhez? Hogy azt érezzük, hogy vajúdásaink szülötteként már itt a csúcs, amit nem lehet túlhaladni. Akkor kezd az agy igazán fejlődni, a megfigyelés élesedni, az elszántság keményedni. Mert nálunk a csúcsot nem lehet elviselni.- Miért van ez, ha egyszer két évig megy egy műsor?- Két évig, az igaz. De amikor a két évig játszott és ötszáz előadást megért Tiszta őrültek háza című műsorom televíziós felvételét visszanéztem, hökkentem meg csak igazán. Az egész műsor mindenestől kicserélődött, aki a premieren látta, talán rá sem ismer. Mi idézte ezt elő? Azt hiszem, mindenekelőtt a közönség, azaz a legnagyobb rendező, aki vagy visszaigazol valamit, vagy sem, s ezzel már változtat is a műsoron. Aztán a politikai élet alakulása, amely szinte napról napra új reagálásokat, poénokat követel ki magának. És nem utolsósorban, amiről már beszéltem: az eszközök, a kellékek. Azok busásan megfizethetik, hogy partnereinkké fogadjuk őket. Zseniális alkotótársakká válhatnak, ragyogó ötletek virágozhatnak ki belőlük. Persze csak ha nagyon megszeretjük egymást.- Például?- A Tiszta őrültek házában a próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam alá került és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe ugrott. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. így lett belőle nyeles fésül- ködőtükör. Aztán meg fehér egér. És palacsintasütő. Mindegyiknek bevált. Egyszer kipróbáltam mint cintányért is. Nem vált be. Mint egy önmagára kényes színész, nem vállalt el minden szerepet.- Gondolom, mindnyájan boldogan leskelődünk be Hofi Géza műhelytitkaiba. De hogyan bírja el egyedül a színpadon a háromnegyed órát?- Mostanáig azt magyaráztam, hogy nem vagyok egyedül. A kellékek mind a barátaim. Az igaz, hogy színészpartnerrel nemigen tudok együtt játszani. Attól valahogy elbizonytalanodom. De helyettük vannak drága és csodálatos partnereim, akik vigyáznak rám, akik az előadásom közben keményen együtt dolgoznak velem. Három világosító, három színpadi munkás, a hangtechnikus, a kellékes. Apró kézmozdulatokkal, szemvillanásokkal figyelmeztetjük egymást, ha baj van, ha szám közben valamit korrigálni kell. De már az előkészületek, a próbák idején is sokat segítenek. Nem csak én vagy a Marton talál ki számomra aranyat érő ötleteket. Ok is. Barátilag, önzetlenül. Fogékonyak vagyunk egymásra. Együtt vagyunk. Nagyon jó érzés. Ezt a műfajt nem lehet íróasztalnál kitalálni.- Megfigyeltem, hogy a színpadon időnként egy cédulába pillant bele, meg kortyint egy pohárból.- Igen, a cédulán a sorrend van, a műsorom vázlatának pillérei. Nem puszta rögtönzés az én életem sem. Eleinte használom ezt a puskát, később elhagyom. A pohárban, hogy esetleges félreértéseket tisztázzak, tiszta víz van. Ha úgy érzem, a torkom kiszárad, megnedvesítem vele. Ha arra gondol, mi lenne, ha a Hamlet is bele-belenézne a szövegébe, s közben itallal frissítené fel magát, akkor csak annyit mondhatok, ez a különbség köztem és Hamlet között. Búcsúzás után még elgondolkodtam. Miről is dumáltunk mi? A változás állandóságáról? Vagy az állandóság változásairól? Ez a Hofi akár egy görög dialektikus is lehetne. Milyen szerencsénk, hogy nem az. Sas György Egy rendhagyó tanúsítvány a házastársi szeretetről tí Í1 MfoVKlÉ-DÍJ f'í'i M> Njjf\ ■jCánántttéi Gtiftni&ri/ tat <.y e-danuivmrii étf gotutofíyeíé Jj/izrateitt irt (imémjilf mii r £ . jy| j \ T 1 A \ , Vi * 11 L * fŰ i*. X W* I m q kálót éáflüZc fofyam-fini "^*1: üísl 1995-ben öt kiváló művésznő, Bodnár Erika, Börcsök Enikő Margitai Ági, Pitti Katalin, Udvaros Dorottya társaságában Hofi Déryné-díjat kapott. Ezt a díjat addig csak nőknek ítélték oda. Akkoriban a díj odaítélésében nagy szava volt Tolnay Klárinak, a Déryné-díjasok közt is a legelsőnek. Ő javasolta, hogy kapja meg egyedülálló művészi kvalitása jutalmaként abban az évben Hofi, s attól kezdve minden esztendőben egy kiváló férfiszínész is, akire a színésznődíjazottak szavaznak. Hofit akkoriban nagy fájdalom érte, a háttérbe húzódó felesége halálos betegen feküdt a kórházban. Tolnay Klári és a Madách Kamara - ahol Hofi fellépett - Löffler István művészeti titkára tanácsára kiállítottuk ezt a másik díszoklevelet is, amelyet Hofi felesége még elolvashatott, mielőtt végleg lehunyta a szemét. KLEOPÁTRA! HÁZ | len igényét kielégi
