XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-01-25 / 2. szám
Hírnök VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Egyszerre pusztított tűz és víz a Tisza utcában Hokálék köszönik a helyreállításhoz kapott segítséget S zomorú napként íródott be január 16. a Hokál család emlékezetébe, adta hírül a szerkesztőségbe érkezett levél. Egy éve annak, hogy a zord téli délelőttön a Tisza utcai épület egyik harmadik emeleti lakásában fellobbantak a lángok. Ketten estek áldozatául a tűzesetnek. A lángok továbbterjedését a szomszédos lakásokba a gyors tűzoltói segítséggel sikerült megfékezni. Miközben a tragédia színhelyén a forrósággal küszködtek, a második emeleten lakó Hokálék otthonába zuhatagként érkezett az oltóvíz. A nyugdíjas házaspár lakásának felújítása közel egy esztendőt vett igénybe. A Tisza utca 7. szám alatti lakóházba érkezőt a bejárat melletti falon egy iskolai táblára krétával felírt jókívánság fogadja, a körfolyosós épület lebetonozott udvarán még díszeleg a közös fenyőfa. Rend, tisztaság és csend, fogalmazódik meg bennem az első benyomás, ahogy a második emeletre igyekszem. Hokálné Rózsika kedvesen fogad, annak ellenére, hogy váratlanul érkezem hozzájuk a kora esti órában. A házigazda Hokál József nemrég kapta meg az inzulinos kezelést, állapota a sajnálatos eset óta rosszabbodott, magyarázza a feleség, miközben hellyel kínál a nagyszobában. Előkerül a házi készítésű meggylikőr, amelynek alapanyaga a pomázi kiskert termése. Mi, asszonyok koccintunk az új évre, majd kérésemre Rózsika felidézi az egy évvel ezelőtt történteket. A házaspár a hétfői délelőttön, amikor a Lukács fürdőből otthonukba érkezett, észrevette, hogy a szoba falai szinte izzanak a forróságtól. Pó'ce Imrénével, a ház közös képviselőjével együtt érkeztek a felettük lévő harmadik emeleti lakás bejáratához. Az ajtó kinyitása után az addig parázsló tűz lángra lobbant, szénné égett a teljes berendezés, a parketta és a több száz könyv. A lakás bérlői valószínűleg órákkal azelőtt életüket vesztették. A tűz oltásánál felhasznált nagy mennyiségű víz felforrósodva, kátrányosan utat talált magának a második emeleti lakás irányába. Hokálék eleinte edényekben gyűjtötték a bűzös folyadékot, később már bokáig jártak a vízben. A ruhák, a szőnyegek eláztak, a parketta tönkrement. A tél közepén nem volt sem gáz, sem villany. A házaspár kétség- beesett, hiszen a kevéske AZ ONKORMANYZAT LAPJA 2001. JANUAR 25. Megújul a Visegrádi utcai szakrendelő Három szint rekonstrukciója befejeződött Hokál József és felesége most már boldogan mutatja a pusztítások helyét J elentős szakaszához érkezett a Visegrádi utcai szakrendelő megújítása a XIII. kerületben. A szakaszos felújítás harmadik évében a második emelet készült el. Ezt megelőzően a földszintet és az első emeletet alakították ki újszerűén, a mai követelményeknek megfelelően. A második emeleten kapott újra helyet a fogászati rendelő, amely ezentúl magában foglalja a gyermekfogászatot is. A felújítás részeként fogsebészeti (szájsebészeti) egységet is létesítettek, így a kerületi lakosoknak ilyen jellegű problémáikkal nem kell más kerületbe átutazniuk. Ugyanebben az egységben indul újra a fogszabályozó rendelés is. A felújítás részét képezi, a szintén a második emeleten található nőgyógyászat, és a fül-orr-gége szakrendelés is. Az átépítés költsége közel 70 millió forint volt, a három év alatt összesen csaknem 250 millió forintot fordított az ön- kormányzat a Visegrádi utcai szakrendelőre. Az ünnepélyes átadás 2001. január 15-én volt. Képeinken: O A rendelő' dolgozói az átadási ünnepségen. Jobboldalt Mihala László, az Egészségügyi Szolgálat műszaki vezetője 0 Örömteli kézszorítás az átadáson. Szalay László, az Egészségügyi Szolgálat igazgatóhelyettese; dr. Balogh István, a fogászat főorvos-vezetője; dr. Kosa János, az Egészségügyi Szolgálat igazgató-főorvosa; dr. Tóth József polgármester; Dorogi Gabriella alpolgármester; dr. Grósz György képviselő 0 A megújult fogászati rendelő és vezetője O űr. Sas Gabriella szemész főorvos bemutatja szemvizsgáló műszerét a polgármesternek Lecsillapodtak a kedélyek a Berzsenyiben Valamennyien emlékeznek még talán a tavalyi év novemberének sajnálatos eseményére, amely a közvélemény és a sajtó heves felháborodását vonta maga után, s amely során támadások érték kerületünk (és egyben a főváros) egyik legsikeresebb, legnagyobb múltú gimnáziumát. Mindenszentek napjának hajnalán öt gimnazista fiú lefűrészelte talapzatáról a Felvonulási téren álló, egykor Rákosi Mátyás által leromboltatott Regnum Marianum- templom helyén álló emlékmű fakeresztjét, helyére ötágú vörös csillagot mázoltak. Elfogásukat követően a rongálás, csoportosan elkövetett garázdaság és tiltott önkényuralmi jelkép használata miatti eljárás mellett erős jobb- és szélsőjobboldali sajtókampány is indult ellenük, amelynek céltáblája azonban sokkal inkább iskolájuk, illetve az őket tanító tantestület volt. A középiskolák budapesti, illetve országos rangsorában is igen előkelő helyen álló, jó hírű Berzsenyi Gimnázium heteken keresztül csak „bolsevik fészekként”, értékrendet nem tisztelő „kereszténység- és magyarságellenes” intézményként szerepelt az üggyel foglalkozó médiumok többségében. Jogtalanul. Jóval az iskola meghurcoltatása után derült ki: az elkövetőket a csínytevésen (már amennyiben a tett belefér ebbe a szolid kategóriába) túlmenően semmiféle mögöttes cél vagy ideológia nem vezérelte a kereszt ledöntésekor. Most, két hónappal a történtek után, azzal a szándékkal indultam el a gimnáziumba, hogy az indulatok lecsil- lapodtával, számos jogtalan támadást követően, megpróFelkészülés az iskola könyvtárában háljam az objektivitás és az igazságosság irányába billenteni az iskoláról kialakult meglehetősen torz képet, illetve felmérjem, mi és mennyiben változott meg azóta az iskola életében. Látszólag semmi: rendben kicsöngetnek; a sorra kivágódó ajtókon gyerekek tódulnak ki, percek alatt lármás zsibongóvá változtatva a nemrég csöndes, kihalt folyosót, aulát. Becsöngetéskor csapzott diákok loholnak tornafelszereléssel, tanárok sietnek naplóval a hónuk alatt. A látottakat az igazgatóval, Somogyi Lászlóval folytatott beszélgetés egészíti ki: nemcsak látszólag nem változott semmi; tudatosan törekedtek arra, hogy az esemény ne befolyásolja az iskola megszokott életét. (Folytatás a 2. oldalon ) Felhívás kerületi díszpolgár-jelölésre Tisztelt állampolgárok! Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának Kép- viselő-testülete 29/1996. (XI. 8.) Ö. K. számú rendelete értelmében „Budapest Főváros XIII. kerülete díszpolgára” címre a képviselő-testület ismét várja az állampolgárok javaslatait. A díszpolgári címre javasolhatók azok a magyar, illetőleg külföldi állampolgárok - elhunyt személyek is az elhalálozást követő 3 naptári éven belül -, akik életútjuk során kimagasló munkásságukkal hozzájárultak a XIII. kerület fejlődéséhez, továbbá azon személyek, akik szakmai tevékenységükkel vagy a kerület nemzetközi kapcsolatainak, illetve az együttműködés más formájának fejlesztésében kiemelkedő tevékenységükkel öregbítették a kerület hírnevét, tekintélyét. A polgármesterhez címzett írásos javaslatokat a javasolt személy nevének, munkahelyének, beosztásának és a javaslat indoklásának feltüntetésével a polgármesteri hivatal szervezési osztályára (Budapest XIII., Béke tér 1. I. 16.) lehet eljuttatni 2001. február 26-ig. Az adományozásról a képviselő-testület dönt. Dr. Tóth József polgármester A gimi aulájába visszatért a megszokott élet A TARTALOMBÓL: Ú) vezető a gyámhivatal élén 2. oldal Szup Menyus folytatja a színészkedést 5. oldal Férfimezőnyben indul Nóra 4-5. oldal Lujzi néni: közlegény vagy tábornok? 5. oldal nyugdíjból lakásbiztosításra már nem futotta, a leégett házrész pedig az önkormányzat tulajdona volt. Ki segít rajtuk, mi lesz velük, hol hajtják álomra fejüket? - követték egymást a kínzó kérdések. Lányuk és annak családja éppen Hévízen töltötte az éves szabadságát. A leégett lakással szomszédos otthonba aznap hozták haza az újszülött babát. A nagy füst miatt a fiatal szülőknek is menniük kellett. János bácsi egészségi állapota rosz- szabbodott, őt az egyik kedves szomszéd befogadta. Király András, az Angyal- föld-Újlipótváros-Vizafogó Vagyonkezelő Rt. vagyonértékesítési igazgatója elsőként érkezett a helyszínre a történtek után. Nem csak az oltás gyors megszervezésében és a kár felmérésében segített, a helyreállítási munkálatok elvégzését intézte, hanem emberileg is mellettük állt, meséli Rózsika néni, miközben félje igenlően bólogat. Közel fél év kellett ahhoz, hogy a megrepedt mennyezeten lefolyt oltóvíz okozta nedvesség a lakásban megszűnjön. Ezután kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok, a parkettát felcsiszolták, lelakkozták, a bepiszkolódott falakat kijavították és újrafestették. A szőnyegeket maga Rózsika mosta át néhányszor, mert mégsem hagyhatta, hogy helyette még azt is megtegyék. Visz- szaállt a régi kerékvágásba az élet Hokáléknál, helyükre kerültek a bútorok, a szekrény tetején ugyanúgy sorakoznak a befőttek, mint egy évvel ezelőtt. Ismét tervezgetnek, beszélgetnek, örülnek az otthonuknak. Még egy teendőjük van, amit mindenképpen nyilvánosság előtt szeretnének elmondani: köszönik a tűzoltók, a rendőrök és személyesen Király Andrásnak és munkatársainak a segítségét. (gajdos)
