XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-01-25 / 2. szám
Lecsillapodtak a kedélyek a Berzsenyiben Nem elég a jogszabályokat ismerni, az embert, a gyermeket kell nézni Új vezető a gyámhivatal élén: Ládonyi János Somogyi László igazgató (*3“ Folytatás az 1. oldalról)- Miért kellett volna bármit is megváltoztatni? - kérdezi meglepve Somogyi László. - Ezek a gyerekek itt abszolút normálisan és éretten reagáltak az eseményekre; elítélték a cselekedetet. Senki, aki ismeri az iskolánk szellemiségét, nevelési elveit és gyakorlatát, nem gondolja azt, hogy a történtek a mi hibánkból következtek be. Ha így lett volna, természetes, hogy megpróbálunk valamit másképp csinálni, de egy ilyen üggyel kapcsolatban nem lehet magát az iskolát és az iskolában folyó munkát minősíteni. Mi történt volna akkor, ha ez az öt diák mondjuk a főváros öt legjobb, de öt különböző gimnáziumából került volna ki? Akkor mind az öt iskola nevét lejáratják? Mind az ötöt bolsevista fészeknek nevezik? A közvélemény sajnos nem értette meg, hogy a cselekedetnek az ég világon semmi köze nem volt ahhoz, hogy berzse- nyis vagy nem berzsenyis diákok követték el. Ez nem az iskola, hanem az öt diák életének sajnálatos fejezete. Hogy a sajtó és a közvélemény mennyire tévesen ítélte meg a helyzetet, az a Gimnáziumok Országos Szövetségét sem hagyta érintetlenül, amelynek elnöksége - noha a tettet mélyen elítélte - nyilatkozatban kelt a gimnázium védelmére; „... egyik iskola sem lehet teljesen biztos abban, hogy egy-két diákja alkalom adtán nem sérti meg azokat az értékeket és elveket, amelyeket az iskola megfogalmaz és megpróbál átadni. Az érintett gimnáziumban évek óta eredményes és magas színvonalú képzés folyik, ezért igazságtalannak tartjuk azt a médiában megjelenő' vélekedést, amely az egyes tanulók elítélendő, iskolán kívüli cselekedete alapján ítéli meg magát az intézményt, annak tanárait és többi diákját" - így a nyilatkozat. Az öt diák ellen - éppen a fenti okból eredően - maga az iskola nem is indíthatott semmiféle fegyelmi eljárást, ezt csak a tájékozatlan és bosszúra szomjas közvélemény várta volna el tőle. Az, hogy a fiúk magántanulók lettek és nem látogatják az iskolát, a szülők kérésére történt, hiszen mindenki belátta: a cselekedet eléggé megviselte a tantestületet, jelenlétük megnehezítené, hogy helyreálljon a régi hangulat. Az igazgatónak az eseményt követően természetesen kötelessége volt, hogy az öt felelőst személyesen is meghallgassa. Mikor a beszélgetés tapasztalatairól, benyomásairól beszél, nincs felindulva, nem dühös, nem csóválja a fejét.- Ez az öt gyerek - akik között tanulmányi versenyeken kiválóan szereplő is van - igazából diákcsínynek szánta az egészet. Persze nagyon rossz vicc, de semmi hátsó, ideológiai szándékuk nem volt; nem akartak hitében, önérzetében megbántani senkit, talán megbotránkoztatni akartak. Úgy látom, voltaképpen egymást hajszolták bele ebbe az őrültségbe, ha bármilyen apró okot találtak volna aznap éjjel, hogy a kitervelt tett elkövetése helyett inkább otthon maradjanak, valószínűleg otthon is maradnak, de egymás előtt nem mertek gyávának mutatkozni.- A szülők? Természetesen őket is sokkolta az esemény, de a legtöbbet tették, amit ilyen esetben egy szülő tehet: kiálltak gyerekeik mellett. Higgye el, a felelősségre vonás igen, de a büntetés ilyen esetben nem a szülő, nem is az iskola dolga: a fiúknak a bíróság előtt kell tettükért felelniük. Ez az öt gyerek véleményem szerint már így is komoly, sokkoló büntetést kapott azzal, hogy három napig köztörvényes bűnözőként tartották fogva őket, és tudjuk, hogy akár több évet is kiszabhatnak rájuk. Az ellenük folytatott sajtóhadjárat is megtörte már őket, s az, hogy bocsánatkérésüket nem fogadták el. Maga az igazi „sértett”: az egyház, illetve az illető egyházközösség reagálása is sokkal enyhébb volt, mint a közvéleményé. Somogyi László arcán, aki igazgatóként voltaképpen a diákok tettéért vállalt felelősséget ország-világ előtt, először látszik keserűség.- Nem szívesen látjuk magunkat a híradóban és az újságok címlapjain. Egy olyan, összevágott interjú ment le például az egyik sokak által nézett tévéműsorban rólunk, amelyekben messze eltörpült az igazság. Sajnos a legtöbben politikai célra használták ezeket az anyagikat, vérlázító ténymegállapításaikkal egész más jelentést próbáltak adni az ügynek, mint ami valójában volt. Már a tett délutánján itt nyüzsögtek a tévések, mint a héják, hogy adjam ki a neveket, pedig őszi szünet volt, üres volt az iskola. Mikor pedig visszajöttünk a szünetről, nem múlt el nap, hogy valamilyen újságíró ne ólálkodott volna az épület körül, hogy szóra búja a gyerekeket, a tanárokat. Egymás után kaptam a gyalázkodó és alaptalanul vádló, rágalmazó leveleket, telefonokat, sokan a fiúk sürgős felelősségre vonását követelték.- Szerencsére azonban - enyhül meg az arca - akadtak tisztességes sajtó- és médiaközlések is, és olyan leveleket is kaptam, amelyekben mellénk álltak és kérték, védjük meg a gyerekeinket. Az ügygyei kapcsolatban összehívott szülői tájékoztatón egyébként a szülők 95%-a is amellett érvelt, hogy bár a cselekedetet mélyen elítéli, de az iskolának a fiúk mellé kell állnia; nem szabad még jobban megnehezíteni a helyzetüket és eltávolítani őket az iskolából. A szülők mellett a diákság hozzáállása is meglepően egységes és érett volt: 350 tanuló aláírásával benyújtottak hozzám egy petíciót, amelyben szolidaritást vállaltak öt társukkal - persze nem a tettel! - és kérték, hadd maradjanak ők öten az iskolában, ne küldjük el őket érettségi előtt. Ilyen szempontból tehát azért kellemes tapasztalatokat is szereztem, a tanulók, a szülők minden vártnál szerencsésebben reagáltak a közvélemény nyomására. Az önkormányzat pedig szintén mindvégig mellettünk állt és támogatott. A hallottak és persze a kicsöngetés után magam is szerettem volna a meglepően érett és összetartó diákság véleményét is meghallgatni, ám legnagyobb megütközésemre nem találtam együttműködő gyerekeket. Végül kiderült, az igazgató - az ő érdekükben - még az eseményt követően megkért mindenkit, senkinek ne nyilatkozzon. Ennek ugyan több mint két hónapja, ám ők olyan összetartóak, hogy a mai napig nem állnak kötélnek senkinek. Az igazgató úr személyes felkérése kellett tehát most ahhoz, hogy a diákönkormányzat képviselői egyáltalán szóba álljanak velem, beszámoljanak tapasztalataikról;- Elég nehéz időszak volt - emlékszik vissza Kati -, mindannyian ki voltunk borulva. Először is persze a tett miatt, de leginkább azért, amiért az iskola, vagyis hatszázunk neve lett meghurcolva igazságtalanul.- Meg ugyan nem értjük őket, ötüket, ezt nem is lehet megérteni - teszi hozzá Ági de arról nem szabad elfeledkeznünk, hogy bármelyikünkkel előfordulhat, hogy meggondolatlanul elkövet valami hülyeséget. És akkor mi is örülnénk, ha van, aki pártunkat fogja.- Egy percig sem gondolkodtunk, hogy melléjük áll- junk-e vagy sem, hiszen milyen segítségre, kire másra számíthat egy diák az életben a családján kívül, mint az iskolájára?! - helyesel Dani. - Ha valakinek van joga felelősségre vonni őket, akkor az maximum a törvény; az iskolának és a többi kívülálló embernek azonban semmiképpen sem. Joó Hajnalka 2000 szeptember elsejétől új vezetője van a XHI. Kerületi Gyámhivatalnak, a 47 éves Ládonyi János.- Nem csak „belecsöppentem” ebbe a munkakörbe - mondja Ládonyi János. - Annak idején közreműködtem a XII. kerületi gyámhivatal létrehozásában. Aljegyzőként ismertem a gyámhivatal tevékenységét. Innentől kezdve volt lehetőségem, kedvem és bátorságom ezt a nagyon szép és emberközeli feladatot elvállalni. Mostani kinevezésem előtt 3 hónapig dolgoztam a XIII. kerület polgármesteri hivatalában jegyző referensként. Ezt követően egy rövid nyári pihenő után nevezett ki a jegyző a gyámhivatal vezetőjévé.- Ehhez a munkához nem csupán empátia szükséges - folytatja. - Hatósági feladatokat látunk el, a jogot úgy kell alkalmazni, hogy az állampolgárok érdekét szolgálja és hogy megfeleljen a felettes szerveknek. Ez benne a legszebb és a legnehezebb is. Minden egyes ügy mögött az embert kell nézni - a kisgyermeket, a gyámokat, a gondnokoltat akiknek az életét mi befolyásoljuk. Nagy felelősséggel jár emberi sorsok felett dönteni. Folyton mérlegelni kell. A gyermekvédelemnél például azt, hogy mi szolgálja jobban a gyermek érdekét? Ha esetleg egy bonyolultabb családi helyzetből kiemeljük és berakjuk az intézetbe, vagy ha a családban hagyjuk? Ä jogszabály azt mondja - és személy szerint nekem is az a véleményem -, hogy a gyermeknek az elsődleges érdekét az szolgálja, ha a családban nő fel. Sokan azt mondják, hogy a legrosszabb család is jobb, mint a legjobb intézet, de ez egyébként nem így van. Sajnos nagyon sok megrendítő gyerek- és felnőttsorssal találkoztam a munkám során - tette hozzá.- A gyermekek védelmének érdekében a XIII. kerületben fokozatosan épült ki a gyámsági és gyermekjóléti rendszer. 1998 óta működik egy úgynevezett jelzőrendszer. A védőnőtől kezdve a bölcsődés-, óvodás-, iskoláskorú gyerekek környezetén át érkeznek jelzések a Híd Családsegítő Szolgálathoz, hogy esetleg kire és mire kell figyelni. Figyelmeztető jelzés lehet, ha a gyermek koszosán, elrongyolódott ruhában jár vagy éhes. így már a legkisebb probléma felmerülésekor beszélni lehet a szülőkkel. Ha nagyobb gond van, akkor a gyermekjóléti szolgálat próbál tenni valamit és csak a végső esetben kerül sor arra, hogy kiemelik a gyereket a családból és tartós nevelésbe kerül, akár 18 éves koráig.- A legelső cél azonban a családba való visszagondozás - hangsúlyozza Ládonyi János. - Például nem olyan régen két kisgyerek ideiglenes hatályú elhelyezése után (ez 30 nap), átmeneti nevelésbe vettük őket (ez egy év lehet). Pár hónap elteltével úgy döntöttünk, hogy nincs szükség tartós nevelésbe kerülésre (ami 18 éves korig tarthat), mert a család körülményei pozitív irányba megváltoztak. A papa talált munkát, ezenkívül az előző 12 m2-es lakásukból - a vagyonkezelő rt. segítségével - egy 35 m2-es lakásba költöztek. Kimentünk hozzájuk környezettanulmányra. Érkezésünkkor éppen takarítottak, nem borosüveggel fet- rengtek az ágyon. Első dolgom mégis az volt, hogy körülnézzek, mennyi italos üveg van a lakásban. Egy darabot sem találtam. Benéztem a hűtőbe is, hogy van-e benne pálinka, bor, esetleg sör. Nem volt. Ennivaló volt benne. Csirkepörkölt. Ezek már pozitív jelek. Innentől kezdve a gyerekeket vissza lehetett vinni a szülőkhöz. Elég sokszor látom őket, amikor jönnek segélyért vagy csak erre járnak. Éppen olyanok, mint a többi „normális” gyerek - kispufó- kok, jókedvűek.- Volt olyan is, mikor a gyermekét egyedül nevelő anyuka 17 éves lányának 30 napos intézeti elhelyezéséről kellett gondoskodni. Miután a körülmények lehetővé tették, a kislány visszakerült a mamához. Ma voltak itt nagy boldogan, most már minden rendben van. De előfordult már az is, hogy az anyuka saját maga hozta be a két kisgyermekét 4 hónapra, mert volt egy „kis” problémája. Gyerekei szeptemberben kerültek be hozzánk, de januárban már boldog örömmel vitte őket haza - meséli Ládonyi János. 1997 óta csak felsőfokú végzettséggel lehet itt dolgozni. Az ilyen és ehhez hasonló esetek intézéséhez azonban olyan emberek kellenek, akiknek szívük és lelkűk van. Nem elég a jogszabályokat ismerni, bár ezek ismerete alapvető követelmény a beleérzőképesség, az ügyféllel való bánásmód.- Nagy problémát jelent az úgynevezett családi jogállás rendezése is, főleg a kapcsolattartási része. Amikor szétesik egy család, ha válásra kerül a sor és nem tudnak „normálisan” megegyezni a gyermek elhelyezésében és láthatásában, akkor azt a gyámhatóság, illetve a bíróság ítéletében vagy végzésében szabályozza és ennek érdekében kell a gyámhatóságnak közreműködni. Nagyon nehéz. Sokszor a szülők egymás ellen nevelik a gyereket, esetenként eldugják, nem biztosítják a láthatást. Szörnyű, amikor egy elkeseredett apuka vagy egy síró anyuka jön segítséget kérni. És hogy kinek van igaza? Mindkettőt meg kell hallgatni, környezettanulmányt kell készíteni és dönteni a legfontosabbról, hogy mi szolgálja a gyermek érdekét? A többszörös milliomos apuka, aki hihetetlen gazdagságban nevelné vagy a pedagógus anyuka, aki hihetetlen tisztességgel szolgálná a gyerek érdekeit?- Egy másik terület a felnőtt korú gondnokoltak köre, akik cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alatt állnak. Melléjük- ügyeik vitelére - hivatalos, hivatásos gondnokok vannak kirendelve. A gondnokoltak között van 90 éves, de van 19 éves is. Sokszor szörnyű látni, hogy valaki, aki 10-20 évvel ezelőtt még egy élet- és tetterős vezető beosztású ember volt, az ma a saját ügyeinek vitelére képtelen, berendezett lakása tönkremegy, koszolódik, ő maga lerongyolódik, fokozatosan leépül szellemileg és végül intézeti gondozásra szorul. Erre a sokszor megrázó emberi sorsokkal foglalkozó munkára nem alkalmas mindenki. Nagyon sokan nem bírják, mert lelkileg felkavarja őket.- A kiskorúak vagyoni ügyeinek rendezése sem egyszerű feladat. Például, ha a nagymama az 500 000 forintos vagyonát az unokára hagyja, az összeget be kell tenni gyámügyi fenntartásos takarékbetétbe. A gyámhivatal engedélyezheti, ha a szülő ebből a pénzből szeretne valamire költeni, hogy mire, az írásban kell közölni. Hozzájárulunk például, amikor bútor kell - az természetes -, ruha kell - rendben, egy 16 éves gyereknek kell számítógép, mert számítástechnikai szakközépbe jár, de mikor az apuka még egy mobiltelefont is feltüntet a listán, ahhoz már nem járulunk hozzá. Nemrég volt ilyen eset és én úgy döntöttem, hogy egy 16 éves gyereknek a mobiltelefon nem létszükséglet. Erre a papa közölte, hogy örömet akarnak szerezni a gyereknek. Apuka drága, semmi probléma - mondtam- vegyen a saját pénzéből és szerezzen örömet azzal. Az nem öröm, ha a gyerek pénzéből veszi meg. A gyámi fenntartásos betétkönyvvel rendelkező kiskorúak nagykorúságukat elérve személyi igazolványukkal pénzüket felvehetik, ehhez külön nem szükséges a gyámhivatal jóváhagyása. Ládonyi János nős, két felnőtt korú gyermeke van.- A lányom 23 éves, a XII. kerületi polgári védelemnél dolgozik. Befejezte az Állam- igazgatási Főiskolát, most készíti a vizsgamunkáját. A fiam 21 éves, a Fővárosi Illetékhivatalnál dolgozik. Most másodéves az Államigazgatási Főiskolán, januárban fogja befejezni a második félévet - mondja befejezésül Ládonyi János. (szoboszlai) Tisztelt közös képviselők, ingatlantulajdonosok, társasházkezelők! Mint arról már a médiából, azon belül a Hírnökből is értesültek, ez év februáijában népszámlálás lesz, amelynek keretén belül minden lakást felkeresnek az összeírok az adatlapokkal. Ennek előkészítése kapcsán előzetes épületállomány-felmérés történt és az ebben közreműködők jelezték, hogy a kerület épületein sok esetben rossz házszám van kitéve, olvashatatlan a házszámtábla, esetlen nincs is kitéve. Ezek mind megnehezítik az összeírok munkáját. A házszámtáblák elhelyezését Budapesten a 9/1989. számú, a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott rendelet szabályozza, amely a házszámtábla elhelyezését és annak folyamatos karbantartását az ingatlan tulajdonosának (kezelőjének, használójának) kötelességévé teszi. Ez a rendelet írja elő azt is, hogy a házszámtáblát lehetőleg a bejárati kaputól jobbra, házfalra vagy kerítésre kell elhelyezni. A házszámtáblának az ingatlan- házszámon kívül az utcanevet is tartalmaznia kell, amelyet a házszám felett kell feltüntetni. Egy utcában több ingatlan azonos házszámmal nem rendelkezhet, de egy azonos helyrajzi számú ingatlanon álló több lakóépület is csak azonos házszámot használhat. A fentiek alapján kéijük a kerület ingatlantulajdonosait, kezelőit, hogy az ingatlanok, továbbá az ott lakók lakcímének beazonosíthatósága érdekében a leírtaknak megfelelően lássák el házszámtáblákkal az épületeiket, illetve azok bejáratát, és így a fenti törvényi kötelezettségük teljesítésén túl segítsék elő a nép- számlálásban részt vevő összeírok munkáját. Építési és Kerületüzemeltetési Osztály Házszámtábla kötelező
