XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-25 / 2. szám

Lecsillapodtak a kedélyek a Berzsenyiben Nem elég a jogszabályokat ismerni, az embert, a gyermeket kell nézni Új vezető a gyámhivatal élén: Ládonyi János Somogyi László igazgató (*3“ Folytatás az 1. oldalról)- Miért kellett volna bármit is megváltoztatni? - kérdezi meglepve Somogyi László. - Ezek a gyerekek itt abszolút normálisan és éretten reagál­tak az eseményekre; elítélték a cselekedetet. Senki, aki is­meri az iskolánk szellemisé­gét, nevelési elveit és gyakor­latát, nem gondolja azt, hogy a történtek a mi hibánkból kö­vetkeztek be. Ha így lett vol­na, természetes, hogy meg­próbálunk valamit másképp csinálni, de egy ilyen üggyel kapcsolatban nem lehet magát az iskolát és az iskolában fo­lyó munkát minősíteni. Mi történt volna akkor, ha ez az öt diák mondjuk a főváros öt legjobb, de öt különböző gim­náziumából került volna ki? Akkor mind az öt iskola nevét lejáratják? Mind az ötöt bol­sevista fészeknek nevezik? A közvélemény sajnos nem ér­tette meg, hogy a cselekedet­nek az ég világon semmi köze nem volt ahhoz, hogy berzse- nyis vagy nem berzsenyis diá­kok követték el. Ez nem az is­kola, hanem az öt diák életé­nek sajnálatos fejezete. Hogy a sajtó és a közvéle­mény mennyire tévesen ítélte meg a helyzetet, az a Gimná­ziumok Országos Szövetségét sem hagyta érintetlenül, amelynek elnöksége - noha a tettet mélyen elítélte - nyilat­kozatban kelt a gimnázium védelmére; „... egyik iskola sem lehet teljesen biztos ab­ban, hogy egy-két diákja alka­lom adtán nem sérti meg azo­kat az értékeket és elveket, amelyeket az iskola megfogal­maz és megpróbál átadni. Az érintett gimnáziumban évek óta eredményes és magas színvonalú képzés folyik, ezért igazságtalannak tartjuk azt a médiában megjelenő' véleke­dést, amely az egyes tanulók elítélendő, iskolán kívüli cse­lekedete alapján ítéli meg ma­gát az intézményt, annak ta­nárait és többi diákját" - így a nyilatkozat. Az öt diák ellen - éppen a fenti okból eredően - maga az iskola nem is indíthatott sem­miféle fegyelmi eljárást, ezt csak a tájékozatlan és bosszú­ra szomjas közvélemény várta volna el tőle. Az, hogy a fiúk magántanulók lettek és nem látogatják az iskolát, a szülők kérésére történt, hiszen min­denki belátta: a cselekedet eléggé megviselte a tantestü­letet, jelenlétük megnehezíte­né, hogy helyreálljon a régi hangulat. Az igazgatónak az ese­ményt követően természete­sen kötelessége volt, hogy az öt felelőst személyesen is meghallgassa. Mikor a beszél­getés tapasztalatairól, benyo­másairól beszél, nincs felin­dulva, nem dühös, nem csó­válja a fejét.- Ez az öt gyerek - akik kö­zött tanulmányi versenyeken kiválóan szereplő is van - iga­zából diákcsínynek szánta az egészet. Persze nagyon rossz vicc, de semmi hátsó, ideoló­giai szándékuk nem volt; nem akartak hitében, önérzetében megbántani senkit, talán meg­botránkoztatni akartak. Úgy látom, voltaképpen egymást hajszolták bele ebbe az őrült­ségbe, ha bármilyen apró okot találtak volna aznap éjjel, hogy a kitervelt tett elköveté­se helyett inkább otthon ma­radjanak, valószínűleg otthon is maradnak, de egymás előtt nem mertek gyávának mutat­kozni.- A szülők? Természetesen őket is sokkolta az esemény, de a legtöbbet tették, amit ilyen esetben egy szülő tehet: kiálltak gyerekeik mellett. Higgye el, a felelősségre vo­nás igen, de a büntetés ilyen esetben nem a szülő, nem is az iskola dolga: a fiúknak a bíróság előtt kell tettükért fe­lelniük. Ez az öt gyerek véle­ményem szerint már így is ko­moly, sokkoló büntetést ka­pott azzal, hogy három napig köztörvényes bűnözőként tar­tották fogva őket, és tudjuk, hogy akár több évet is kiszab­hatnak rájuk. Az ellenük foly­tatott sajtóhadjárat is megtörte már őket, s az, hogy bocsánat­kérésüket nem fogadták el. Maga az igazi „sértett”: az egyház, illetve az illető egy­házközösség reagálása is sok­kal enyhébb volt, mint a köz­véleményé. Somogyi László arcán, aki igazgatóként voltaképpen a diákok tettéért vállalt felelős­séget ország-világ előtt, elő­ször látszik keserűség.- Nem szívesen látjuk ma­gunkat a híradóban és az újsá­gok címlapjain. Egy olyan, összevágott interjú ment le például az egyik sokak által nézett tévéműsorban rólunk, amelyekben messze eltörpült az igazság. Sajnos a legtöbben politikai célra használták eze­ket az anyagikat, vérlázító ténymegállapításaikkal egész más jelentést próbáltak adni az ügynek, mint ami valójá­ban volt. Már a tett délutánján itt nyüzsögtek a tévések, mint a héják, hogy adjam ki a neve­ket, pedig őszi szünet volt, üres volt az iskola. Mikor pe­dig visszajöttünk a szünetről, nem múlt el nap, hogy vala­milyen újságíró ne ólálkodott volna az épület körül, hogy szóra búja a gyerekeket, a ta­nárokat. Egymás után kaptam a gyalázkodó és alaptalanul vádló, rágalmazó leveleket, telefonokat, sokan a fiúk sür­gős felelősségre vonását kö­vetelték.- Szerencsére azonban - enyhül meg az arca - akadtak tisztességes sajtó- és média­közlések is, és olyan leveleket is kaptam, amelyekben mel­lénk álltak és kérték, védjük meg a gyerekeinket. Az ügy­gyei kapcsolatban összehívott szülői tájékoztatón egyébként a szülők 95%-a is amellett ér­velt, hogy bár a cselekedetet mélyen elítéli, de az iskolának a fiúk mellé kell állnia; nem szabad még jobban megnehe­zíteni a helyzetüket és eltávo­lítani őket az iskolából. A szü­lők mellett a diákság hozzáál­lása is meglepően egységes és érett volt: 350 tanuló aláírásá­val benyújtottak hozzám egy petíciót, amelyben szolidari­tást vállaltak öt társukkal - persze nem a tettel! - és kér­ték, hadd maradjanak ők öten az iskolában, ne küldjük el őket érettségi előtt. Ilyen szempontból tehát azért kelle­mes tapasztalatokat is szerez­tem, a tanulók, a szülők min­den vártnál szerencsésebben reagáltak a közvélemény nyo­mására. Az önkormányzat pe­dig szintén mindvégig mellet­tünk állt és támogatott. A hallottak és persze a ki­csöngetés után magam is sze­rettem volna a meglepően érett és összetartó diákság vé­leményét is meghallgatni, ám legnagyobb megütközésemre nem találtam együttműködő gyerekeket. Végül kiderült, az igazgató - az ő érdekükben - még az eseményt követően megkért mindenkit, senkinek ne nyilatkozzon. Ennek ugyan több mint két hónapja, ám ők olyan összetartóak, hogy a mai napig nem állnak kötélnek senkinek. Az igazgató úr sze­mélyes felkérése kellett tehát most ahhoz, hogy a diákön­kormányzat képviselői egyál­talán szóba álljanak velem, be­számoljanak tapasztalataikról;- Elég nehéz időszak volt - emlékszik vissza Kati -, mind­annyian ki voltunk borulva. Először is persze a tett miatt, de leginkább azért, amiért az iskola, vagyis hatszázunk ne­ve lett meghurcolva igazság­talanul.- Meg ugyan nem értjük őket, ötüket, ezt nem is lehet megérteni - teszi hozzá Ági de arról nem szabad elfeled­keznünk, hogy bármelyikünk­kel előfordulhat, hogy meg­gondolatlanul elkövet valami hülyeséget. És akkor mi is örülnénk, ha van, aki pártun­kat fogja.- Egy percig sem gondol­kodtunk, hogy melléjük áll- junk-e vagy sem, hiszen mi­lyen segítségre, kire másra számíthat egy diák az életben a családján kívül, mint az is­kolájára?! - helyesel Dani. - Ha valakinek van joga felelős­ségre vonni őket, akkor az maximum a törvény; az isko­lának és a többi kívülálló em­bernek azonban semmiképpen sem. Joó Hajnalka 2000 szeptember elsejétől új vezetője van a XHI. Ke­rületi Gyámhivatalnak, a 47 éves Ládonyi János.- Nem csak „belecsöppen­tem” ebbe a munkakörbe - mondja Ládonyi János. - An­nak idején közreműködtem a XII. kerületi gyámhivatal lét­rehozásában. Aljegyzőként ismertem a gyámhivatal tevé­kenységét. Innentől kezdve volt lehetőségem, kedvem és bátorságom ezt a nagyon szép és emberközeli feladatot el­vállalni. Mostani kinevezé­sem előtt 3 hónapig dolgoz­tam a XIII. kerület polgármes­teri hivatalában jegyző refe­rensként. Ezt követően egy rövid nyári pihenő után neve­zett ki a jegyző a gyámhivatal vezetőjévé.- Ehhez a munkához nem csupán empátia szükséges - folytatja. - Hatósági feladato­kat látunk el, a jogot úgy kell alkalmazni, hogy az állampol­gárok érdekét szolgálja és hogy megfeleljen a felettes szerveknek. Ez benne a leg­szebb és a legnehezebb is. Minden egyes ügy mögött az embert kell nézni - a kisgyer­meket, a gyámokat, a gondno­koltat akiknek az életét mi befolyásoljuk. Nagy felelős­séggel jár emberi sorsok felett dönteni. Folyton mérlegelni kell. A gyermekvédelemnél például azt, hogy mi szolgálja jobban a gyermek érdekét? Ha esetleg egy bonyolultabb családi helyzetből kiemeljük és berakjuk az intézetbe, vagy ha a családban hagyjuk? Ä jogszabály azt mondja - és személy szerint nekem is az a véleményem -, hogy a gyer­meknek az elsődleges érdekét az szolgálja, ha a családban nő fel. Sokan azt mondják, hogy a legrosszabb család is jobb, mint a legjobb intézet, de ez egyébként nem így van. Sajnos nagyon sok megrendí­tő gyerek- és felnőttsorssal ta­lálkoztam a munkám során - tette hozzá.- A gyermekek védelmé­nek érdekében a XIII. kerület­ben fokozatosan épült ki a gyámsági és gyermekjóléti rendszer. 1998 óta működik egy úgynevezett jelzőrend­szer. A védőnőtől kezdve a bölcsődés-, óvodás-, iskolás­korú gyerekek környezetén át érkeznek jelzések a Híd Csa­ládsegítő Szolgálathoz, hogy esetleg kire és mire kell fi­gyelni. Figyelmeztető jelzés lehet, ha a gyermek koszosán, elrongyolódott ruhában jár vagy éhes. így már a legki­sebb probléma felmerülésekor beszélni lehet a szülőkkel. Ha nagyobb gond van, akkor a gyermekjóléti szolgálat pró­bál tenni valamit és csak a végső esetben kerül sor arra, hogy kiemelik a gyereket a családból és tartós nevelésbe kerül, akár 18 éves koráig.- A legelső cél azonban a családba való visszagondozás - hangsúlyozza Ládonyi Já­nos. - Például nem olyan ré­gen két kisgyerek ideiglenes hatályú elhelyezése után (ez 30 nap), átmeneti nevelésbe vettük őket (ez egy év lehet). Pár hónap elteltével úgy dön­töttünk, hogy nincs szükség tartós nevelésbe kerülésre (ami 18 éves korig tarthat), mert a család körülményei po­zitív irányba megváltoztak. A papa talált munkát, ezenkívül az előző 12 m2-es lakásukból - a vagyonkezelő rt. segítsé­gével - egy 35 m2-es lakásba költöztek. Kimentünk hozzá­juk környezettanulmányra. Érkezésünkkor éppen takarí­tottak, nem borosüveggel fet- rengtek az ágyon. Első dol­gom mégis az volt, hogy kö­rülnézzek, mennyi italos üveg van a lakásban. Egy darabot sem találtam. Benéztem a hű­tőbe is, hogy van-e benne pá­linka, bor, esetleg sör. Nem volt. Ennivaló volt benne. Csirkepörkölt. Ezek már pozi­tív jelek. Innentől kezdve a gyerekeket vissza lehetett vin­ni a szülőkhöz. Elég sokszor látom őket, amikor jönnek se­gélyért vagy csak erre járnak. Éppen olyanok, mint a többi „normális” gyerek - kispufó- kok, jókedvűek.- Volt olyan is, mikor a gyermekét egyedül nevelő anyuka 17 éves lányának 30 napos intézeti elhelyezéséről kellett gondoskodni. Miután a körülmények lehetővé tették, a kislány visszakerült a ma­mához. Ma voltak itt nagy boldogan, most már minden rendben van. De előfordult már az is, hogy az anyuka sa­ját maga hozta be a két kis­gyermekét 4 hónapra, mert volt egy „kis” problémája. Gyerekei szeptemberben ke­rültek be hozzánk, de január­ban már boldog örömmel vit­te őket haza - meséli Ládonyi János. 1997 óta csak felsőfokú végzettséggel lehet itt dolgoz­ni. Az ilyen és ehhez hasonló esetek intézéséhez azonban olyan emberek kellenek, akik­nek szívük és lelkűk van. Nem elég a jogszabályokat is­merni, bár ezek ismerete alap­vető követelmény a beleérző­képesség, az ügyféllel való bánásmód.- Nagy problémát jelent az úgynevezett családi jogállás rendezése is, főleg a kapcso­lattartási része. Amikor szét­esik egy család, ha válásra ke­rül a sor és nem tudnak „nor­málisan” megegyezni a gyer­mek elhelyezésében és látha­tásában, akkor azt a gyámha­tóság, illetve a bíróság ítéleté­ben vagy végzésében szabá­lyozza és ennek érdekében kell a gyámhatóságnak közre­működni. Nagyon nehéz. Sokszor a szülők egymás el­len nevelik a gyereket, eseten­ként eldugják, nem biztosítják a láthatást. Szörnyű, amikor egy elkeseredett apuka vagy egy síró anyuka jön segítséget kérni. És hogy kinek van igaza? Mindkettőt meg kell hallgatni, környezettanulmányt kell ké­szíteni és dönteni a legfonto­sabbról, hogy mi szolgálja a gyermek érdekét? A többszö­rös milliomos apuka, aki hihe­tetlen gazdagságban nevelné vagy a pedagógus anyuka, aki hihetetlen tisztességgel szol­gálná a gyerek érdekeit?- Egy másik terület a fel­nőtt korú gondnokoltak köre, akik cselekvőképességet kor­látozó, illetve kizáró gond­nokság alatt állnak. Melléjük- ügyeik vitelére - hivatalos, hivatásos gondnokok vannak kirendelve. A gondnokoltak között van 90 éves, de van 19 éves is. Sokszor szörnyű látni, hogy valaki, aki 10-20 évvel ezelőtt még egy élet- és tett­erős vezető beosztású ember volt, az ma a saját ügyeinek vitelére képtelen, berendezett lakása tönkremegy, koszoló­dik, ő maga lerongyolódik, fokozatosan leépül szellemi­leg és végül intézeti gondo­zásra szorul. Erre a sokszor megrázó emberi sorsokkal foglalkozó munkára nem al­kalmas mindenki. Nagyon so­kan nem bírják, mert lelkileg felkavarja őket.- A kiskorúak vagyoni ügyeinek rendezése sem egy­szerű feladat. Például, ha a nagymama az 500 000 forin­tos vagyonát az unokára hagy­ja, az összeget be kell tenni gyámügyi fenntartásos taka­rékbetétbe. A gyámhivatal en­gedélyezheti, ha a szülő ebből a pénzből szeretne valamire költeni, hogy mire, az írásban kell közölni. Hozzájárulunk például, amikor bútor kell - az természetes -, ruha kell - rendben, egy 16 éves gyerek­nek kell számítógép, mert szá­mítástechnikai szakközépbe jár, de mikor az apuka még egy mobiltelefont is feltüntet a listán, ahhoz már nem járu­lunk hozzá. Nemrég volt ilyen eset és én úgy döntöttem, hogy egy 16 éves gyereknek a mobiltelefon nem létszükség­let. Erre a papa közölte, hogy örömet akarnak szerezni a gyereknek. Apuka drága, semmi probléma - mondtam- vegyen a saját pénzéből és szerezzen örömet azzal. Az nem öröm, ha a gyerek pénzé­ből veszi meg. A gyámi fenntartásos betét­könyvvel rendelkező kiskorú­ak nagykorúságukat elérve személyi igazolványukkal pénzüket felvehetik, ehhez külön nem szükséges a gyám­hivatal jóváhagyása. Ládonyi János nős, két fel­nőtt korú gyermeke van.- A lányom 23 éves, a XII. kerületi polgári védelemnél dolgozik. Befejezte az Állam- igazgatási Főiskolát, most ké­szíti a vizsgamunkáját. A fiam 21 éves, a Fővárosi Illetékhi­vatalnál dolgozik. Most má­sodéves az Államigazgatási Főiskolán, januárban fogja befejezni a második félévet - mondja befejezésül Ládonyi János. (szoboszlai) Tisztelt közös képviselők, ingatlantulajdonosok, társasházkezelők! Mint arról már a médiából, azon belül a Hírnökből is értesültek, ez év februáijában népszámlálás lesz, amelynek keretén belül minden lakást felkeresnek az ös­szeírok az adatlapokkal. Ennek előkészítése kapcsán előzetes épület­állomány-felmérés történt és az ebben közre­működők jelezték, hogy a kerület épületein sok esetben rossz házszám van kitéve, olvashatatlan a házszámtábla, esetlen nincs is kitéve. Ezek mind megnehezítik az összeírok munkáját. A házszámtáblák elhelyezését Budapesten a 9/1989. számú, a Fővárosi Közgyűlés által el­fogadott rendelet szabályozza, amely a ház­számtábla elhelyezését és annak folyamatos karbantartását az ingatlan tulajdonosának (ke­zelőjének, használójának) kötelességévé teszi. Ez a rendelet írja elő azt is, hogy a házszámtáblát lehetőleg a be­járati kaputól jobbra, házfalra vagy kerítésre kell elhelyezni. A házszámtáblának az ingatlan- házszámon kívül az utcanevet is tartalmaznia kell, amelyet a házszám felett kell feltüntetni. Egy utcában több ingatlan azonos házszámmal nem rendelkezhet, de egy azonos helyrajzi szá­mú ingatlanon álló több lakóépület is csak azo­nos házszámot használhat. A fentiek alapján kéijük a kerület ingatlantu­lajdonosait, kezelőit, hogy az ingatlanok, to­vábbá az ott lakók lakcímének beazonosítható­sága érdekében a leírtaknak megfelelően lássák el házszámtáblákkal az épületeiket, illetve azok bejáratát, és így a fenti törvényi kötele­zettségük teljesítésén túl segítsék elő a nép- számlálásban részt vevő összeírok munkáját. Építési és Kerületüzemeltetési Osztály Házszámtábla kötelező

Next

/
Thumbnails
Contents