XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-11 / 1. szám

— itf* %waíi s&4 nptim­támhfá&Kfáímcíi i mtvvucti Kctdcv ä^drfcstiürt o^'Mjttw^aw^s^iié *$ta® éléiitk wtoi feojeí- 5fttSj«tf«$it'í&re 1 fi. aí^Smp iw mfaégS £>ytöoäi $&sJ*>iw SfifeassaSgMW jK sí ^^öííi«noiauSsS^bs^t­sj o%láwtós<9fií' ti pi&MriäS ttétn miattifeürf. BaStfet Stcenée;», ííqitíáawwíoi A Déryné-díj Varga Tamás domborművű bronz­plakettje, amelyhez a fenti díszoklevél, Szalai Ka­talin kódexíró-oklevélgrafikusművész alkotása társul. A grafikusművésznek 2001. február 15-től Bécsben, a Collegium Hungaricumban nyílik kiállítása Déryné 1793. december 24-én, karácsony szentestéjén született, a mostani, 207. születés­napjával is szinte egybeesett a nevével fémjel­zett díj átadása, amelyben ezúttal is két kiemel­kedő képességű színpadi művésznő részesült. Az idén is megtartotta a XIII. kerületi ön- kormányzat hagyományos karácsonyi színhá­zát a József Attila Színházban. Az ünnepi es­ten, 2000. december 22-én Shakespeare: A makrancos hölgy című vígjátéka került színre és az eló'adás befejezésekor, az eló'ző két kará­csonyi színházhoz hasonlóan, immár hagyo- mányszerűen harmadszor dr. Tóth József pol­gármester és Holopné Schramek Kornélia al­polgármester átadta a magyar színészet úttörő alakjának. Déryné Széppataki Róza 200. szü­letésnapja tiszteletére alapított Déryné-díjat. LÁSZLÓ MARGIT operajátszásunk nagy értéke 1953 és 1986 között a Magyar Állami Operaház magánénekese volt lírai szoprán szerepkörben. Legemlékezetesebb szerepei Mozart operáihoz fűződnek, de otthonos volt az operairodalom legváltozatosabb alakjainak megformálásában. Rendkívüli muzikalitás, fö­lényes technikai tudás, kiváló színészi készség jellemezte alakításait. Oratórium- és hangver- senyénekesként is az élvonalban állt. Énekes pedagógiai munkássága is jelentős. Déryné méltó utóda, hiszen a díj névadója az operai szopránszerepek első magyar megszólaltatója volt. László Margit Haydn: Aki hűtlen, pórul jár című vígjátékának Verlina szerepében (Magyar Állami Operaház, 1959) O Fülöp Attila operaénekes, a Magyar Állami Ope­raház főtitkára is méltatta László Margit művé­szetét a díjátadáskor © A makrancos hölgy előadásának szünetében Berek Kati meglátogatta a címszereplő Major Melindát. Ezt a szerepet Berek Kati is játszotta 1964-ben a Nemzeti Színházban. Itt tehátkét makrancos Kata ad puszit egymás­nak © Berek Kati Marivaux: Két nő között című vígjátékának Lovag szerepében (Nemzeti Színház, 1965) © ... és egy címlapfotó a szín­házi képes hetilapban Forró-meleg a geszte­nye! (No, meg Berek Kati szemepillantása is...) szöveggel (1957) © Tapsol a nézőtér, tapsol a színpad és tapsol a díjátadó polgármester is Berek Katinak © BEREK KATI közel három évtizeden át a Nemzeti Színház vezető színésznője volt. sokoldalú jellemábrázoló képessége hős­női és karakterszerepek egész sorának el­játszására tette hivatottá. Eközben alapító­ja volt a színházi élet érdekes színfoltjává vált 25. Színháznak. Egyik életeleme a versek tolmácsolása volt igen magas fo­kon. Déryné nyomdokain is haladt, amikor követte Petőfi útját a hazában. #“ A kiállítás és látogatói Verbanek Ernő: Király Ha egy képzőművészeti társulat fővárosunk egyik legkiemel­tebb kiállítótermében, a Vigadó Galériában mutathatja be alko­tásait, az önmagában sem kis dolog. Ha mindez ráadásul egy év- ezredzáró-kiállításként valósulhat meg, akkor különösen büszke lehet rá az illető művészcsoport. Erre a dicsőségre legközelebb 999 év múlva pályázhatnak a különböző alkotótestületetek, a második évezred lezártakor azonban kerületünk művészközössége, a KIPE 13 élhetett ezzel a megtisztelő lehetőséggel; évad/évezredzáró kiállításuk „Alta­mira falaitól a graffitiig” címmel január 14-ig tekinthető meg. A tárlat témáját, gondolatvilágát magától értetődően a jeles forduló határozza meg; a kiállított alkotások összessége méltó szintéziséül, összefoglalásául szolgál az elmúlt évezredek mű­vészetek fejlődésének. Kerületünk képző- és iparművészei ezúttal azon új alkotásai­kat gyűjtötték egybe, amelyeken kultúránk szellemi lenyomata­inak, vagyis a jeleknek a legkülönbözőbb megjelenési formáit követhetjük nyomon az őskori barlangrajzoktól a napjainkban népszerű, mindent ellepő és mindent beborító falfirkákig. Hogy miért voltak fontosak a jelek már évezredekkel ezelőtt és miért fontosak ma? Mert - ahogy azt az egyesület elnöke, Szathmáry József megfogalmazta - voltaképpen a gondolatok sajátos, többnyire a lényegre szorítkozó képi megjelenései ezek: olyan titkos, rejtett szellemi kódok, amelyek - többek között - egymás gondolatainak megismerésére kiváló lehetőséget nyúj­tanak. A jeleket létrehozó szándék az évezredek elteltével per­sze alapvetően ugyanaz maradt; indulat vezérelte romboló, ron­dító akarat, avagy teremtő, esztétikai cél. Az évezred utolsó Vigadó Galéria-beli kiállítását a különböző műfajok, technikák és az alkotógenerációk sokfélesége teszi még inkább színessé és szintetizáló érvényűvé; a grafikától a festményen, mozaikon, textilen át a szoborig hagyományos és formabontó kompozíciók, realista és szürreális, konkrét és absztrakt alkotások tanúskodnak a hasonló gondolat mentén születő, ám különböző alkotói szándékok és szemléletmódok fe­lől. Az alkotások némelyike, mint a földgolyó töredéknyi darab­káján álló Utolsó emberpár, a Bekövetkezett jóslat vagy a Bar­lang mélye bennünk van nem túl derülátó jövőképet vetítenek elénk; a kiállítás anyagán végigtekintve azonban egyvalamit il­letően optimisták lehetünk: a művészetben, művészeinkben van, lesz erő, tartalék a következő évezredben is. (joó) Marosits István: Az utolsó emberpár Gink Judit: SI. beauty < 4 I 4 W—1IfWlliPWWfWMIMyM fii WBbSB&MBBKBKBb ív ív í»1í> h/ { nt hm < m S L* 111* m1 r m.' f * IL* L* SbwBBBBSMv. ■HhaiÉvMn fi 207. születésnap tiszteletére LÁszló Margit és Derek K&ti lopott Déruné-bíiM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents