XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. március / 3. szám
Teljesen átitatja a táncos nőiessége XfosítÉM a ?ád TŰtoi A közel-keleti dallamok egzotikus ritmusára hastáncoló lányok és asszonyok, a közszemlére tett köldökök és lágyan ringó csípők férfiszemet gyönyörködtető látványnak bizonyulnak, ehhez kétség sem fér. Márpedig ez a kép tárul azok elé, akik csütörtök este a Vízöntő Pinceklubban járnak. Épp ott voltam, amikor felfigyeltem a suhogó szoknyákra és a csábító arab muzsikára. Feltámadt bennem a kíváncsiság, és benéztem a terembe, ahonnan a zene szólt... A hastánc eredete vitatható, Indiából, Egyiptomból vagy talán Törökországból ered, esetleg az ókori asszonyok termékenységi táncából alakulhatott ki. Mára divattá vált az arab világban, kinevelte a maga sztárjait is. Viki, a Pinceklubban működő csoport bájos vezetőnője tizenévesen kezdte el:-A „Ki mit tud?”-on láttam évekkel ezelőtt egy hastáncosnőt, Monát - mesél a kezdetekről gyönyörűen táncolt. Fantasztikusnak találtam, és arra gondoltam, hogy talán én is meg tudnám tanulni ezt az aerobictól teljesen különböző mozgáskultúrát, hiszen nőies, mégis sokat változtathat a nő az alakján. Kerestem egy tanárt, az ő tanfolyama három hónapig tartott, ez adott számomra egy csekély alapot. A kezembe került Serena Wilson könyve, ő később eljött Magyarországra, az IDMC nyári kurzusára, ahol órákat adott, ott személyesen is megismerkedhettem vele. Rajta kívül egy svájci hölgytől is tanultam - beszél egyre lelkesebben a kezdetekről.- Az első fellépésem 4 évvel ezelőtt egy olyan helyen volt, ahol sok arab látott, ők nagyon lelkesedtek, ez sikerélményt adott. Néhányan közülük videókat, zenéket hoztak nekem, új mozdulatokat mutattak, kijavították a hibáimat. Kezdetben egy barátnőmmel együtt koreografált hastáncokkal léptünk fel. Jelenleg különböző rendezvényeken, partikon táncolok, így sokkal nagyobb a szabadságom, tudok improvizálni. Ehhez nagyon jól kell ismernem a zenét, mert gyakoriak a hirtelen ritmusváltások. Másfél év múltán szétváltunk, de a jó kapcsolatunk megmaradt, esetenként vállalunk még közös fellépéseket. Van egy kis csapatom is, a Nílus Gyöngyei Hastánc Trió, amelyben az egyik tanítványom és az ő egyik tanítványa szerepel rajtam kívül. Nagyobb helyeken lépünk fel, mert ott három lány jobban mutat, mint csak én egyedül. A csípó'mozgás a hastánc alfája Viki, látom rajta, nagyon energikus, a hastáncos jelmez úgy fest rajta, mintha abban jött volna a világra. Műsorának híre szájhagyomány útján terjed, önmagát menedzseli. Ám tudását tiszta szívvel adja át másoknak is:- Körülbelül két éve tanítok. Egy kedves ismerősöm, aki szintén hastáncos, ismerte a Vízöntő Pinceklubot, és szólt nekem, hogy jöjjek ide órákat tartani. Már egy éve, hogy együtt vagyunk. Több korosztály is képviselteti magát, de nem számít sem a kor, sem a külső. Nagyon tetszik a helyszín, jó a hangulat, kulturált, tiszta, van megfelelő öltöző és zuhanyozó. A hastáncórákhoz nincs szükség másra, mint egy szoknyára, egy zoknira és egy testhez álló felsőrészre, hogy látszódjanak a mozdulatok. Fél füllel hallom, hogy milyen izgatottan beszélnek tanítványai a készülő ruháikról. A gyöngyöket és rojtokat saját kézzel varrják fel szoknyáikra. Lelkesedésük nem túlzó, talán nincs olyan ember, akit ne ragadhatna magával az ottani légkör. Március hetedikétől mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy közelebbről megismerkedhessen a hastánc rejtelmeivel. Keddenként fél tíztől tizenegyig fog tartani a kezdők kurzusa, utána az úgynevezett koreográfiás, azaz szuperhaladó csoport táncolhat tizenegytől délig, a középhaladók órája pedig csütörtök esténként fél héttől nyolc óráig fog tartani. Viki szerint ahhoz, hogy valaki elsajátítsa az alapokat, átlagosan 15-20 hétre van szükség, ám ez inkább az illető elszántságától és kitartásától függ. De ezt a táncot nem szokták egyik pillanatról a másikra abbahagyni. Még neki is van mit tanulni.- Ha megnézek egy új videót és látok rajta számomra addig ismeretlen mozdulatokat, természetesen idővel megtanítom a lányoknak is. Sajnos Magyarországon nincs olyan tanár, aki újat tudna mutatni nekem, de szívesen utaznék külföldre híres táncosoktól tanulni. Óráinak sikerére példa egyik tanítványa, Jusztina, akik lelkes résztvevője a Vízöntő Pinceklubban zajló tanfolyamnak. Viki kolléganője volt, így szerzett tudomást a lehetőségről.- Ez mindenképpen valami mást jelent számomra, mint egy tornaóra - mondja. - Jó érzés, hogy mozgok, és önbizalmat ad, hogy tudok valamit, amit ha megmutatnék az ismerőseimnek, megcsodálnának, mert ez nekik kuriózum. Sokan az erotikával kapcsolják össze a hastáncot, de ez tévedés. Jobban illik rá a „művészet” szó, amelyet teljes mértékben átitat a táncos nőiessége. Én tudom. Ott voltam és láttam táncolni őket. A látvány és a zene engem is magával ragadott, így legközelebb már köztük leszek... Csepregi Györgyi Nomen est omen Tavaszra nem vonatkozik Köszönet Február 21-én kora délután a MÓL 2000 töltőállomáson ; (Dózsa György út 144.) tankoltam. A számlám 5305 Ft-ot mutatott, 10 ezer forintossal fizettem, a visszajáró 5 ezer forintot ottfelejtettem, amit távozás után vettem észre. Visszamentem reklamálni, de erre nem volt szükség, mivel a visszajáró összeg már borítékban részemre félre volt téve. A kút alkalmazottai becsületességből jelesre vizsgáztak, amiért köszönet illeti őket. Köszönettel: Müller Károly Kis T alakú utca Angyalföld Fiastyúk utcai lakótelepén; nincs még egy utca szerte kis hazánkban, amelyre ennyire passzolna a neve. Lakói nem szerettek senkit. Annyira nem szerették egymást, sőt saját magukat sem, hogy elhatározták, hogy minden télen kitolnak mindenkivel, még saját magukkal is. Egyszerűen nem takarították fel a havat az utcájukból soha. Nyáron nem volt nagy gond a dologgal. Akkor csak a technozenét üvöltették ki a lakásukból, hogy mindenki megsü- ketüljön. Megmérgezték egymás kutyáját, a fiatalok pedig bandákba verődve kötöttek bele mindenkibe, aki kb. egyidős volt velük, de nem tartozott a bandába. Szóval, igazi idilli környezet volt. Kis mellékutca, panelházakkal, kis közös kerttel, parkoló autókkal szegélyezve. Aztán eljött a várva-várt tél. Leesett a hó. Erre mindenki gondosan elkezdte letaposni. Kocsival, lábbal, szánkóval. Az emberek felvidultak. Mindenki mosolygott. Az első havas éjszaka nevetéstől volt hangos. „Végre fagy!” - kiáltozták, és körtáncot jártak. És reggelre, találják ki, mi történt? Lefagyott a hó. Nem indult az autó. Csúszott a kereke a jégen. Az emberek minden második lépésnél fenékre ültek. Kajánul, élvezettel figyelték, hogy Juci néni sikoltva elesik és kificamítja a bokáját. Aztán néhány iskolás jött csúszkálva. Ók mó„Rácson át láthattam a kedvesemet” Szolgálnak és főznek a kerületben A minap idézést kaptam az Álketrec Etető és Itató Végrehajtási Intézettől. Az idézés ekképpen szólt. „Felszólítom, hogy evés, ivás céljából jelenjen meg a hét bármely napján, 14 és 02 óra közötti tetszőleges időpontban a The Álketrec P.U.B. Budapest város, XIII. kerületének Pozsonyi úti hivatalos etető és itató végrehajtási intézetében.” Ilyen kedves invitálásnak természetesen nem illik ellentmondani, hát jöjjön, aminek jönnie kell! Elég bizarr külső látvány fogad. Erőteljes kék neon lámpa és börtönajtó. Bent sem jobb a helyzet. Börtöncellák és beszélők sorakoznak, majd tömegzárka, megfigyelő állás, illetve koktél körlet színesíti a szürke belsőt. A falakon poénok ülnek - „12 évi elzárás csak egy skót whiskynek válik javára”-, egyébként pedig a vendégek ülnek, hiszen itt mindenkit leültetnek. A söröző berendezése mindent egybevetve ötletesnek mondható, bár egy idő után eléggé zavaró, hogy a szemközt ülő kedvesemet folyton csak egy rácson keresztül láthatom. Menjünk fel a cellákba - mondaná erre a felszolgáló -, ott biztosan kellemesebb lesz. Köszönöm. Akkor inkább már maradok a beszélőnél. Apropó bár. Tagadhatatlan, hogy itt is egyedi megoldást alkalmaztak. Annyi bizonyos, hogy a felszolgáló nem egy szokványos börtönőr, azonban legnagyobb sajnálatomra a vendéget egy szögesdróttal szegélyezett rács választja el a pultos hölgytől! Félreérthetetlen figyelmeztetés a rácson „Kutyával és fegyveres őrrel őrzött terület”. „Szolgálunk és főzünk”, hirdeti magát a söröző. Nincs mese, itt enni kell! Hogy mit, azt egy szorgos börtönlátogató turista nem igazán tudhatja meg, hiszen az étlapon csak egy-két ételnek van meg az angol megfelelője. Ebből is látszik, hogy nemzetközi bűnözésről beszélni kishazánkban badarság. Éljenek a honi börtön- töltelékek! Ami az ételeket illeti, van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Hűvösre és melegre tett előételek, disznók, marhák, víziek gazdagon megrakott „körletekkel”. „Nálunk nem számít az idő!” - írják. Ezt bizonyítandó, minket is alaposan megvárakoztatnak, pedig közel sincs teltház a cellákban. A börtönkoszt ellenben kifejezetten kárpótol az elszenvedett sérelmekért., Smasszer libamell, tocsnival, sztrapacskával és szabadulás előtti édes örömök gyanánt alma zubbonyban. Egy rossz hír az elítélteknek. Mint Kifut Gábor (a név kötelez) üzletvezető mondja, egyelőre nem tervezik az igazi börtönétkeztetést, így a Pozsonyi úti rablóhús nem vonul be a Markó utcába. A San Franciscó-i Alcatraz mintájára kialakított söröző nemsokára újabb helységgel bővül, ahol majd hajnalig járhatja a táncot a kedves elítélt. Remélhetőleg e téren nem a börtönök éjszakai élete lesz az irányadó. Figyelem! Rendőrök és büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók előnyben! Ajutalom itt 10%-os bérpótlék (kedvezmény) számukra, de természetesen más csoportokat is szívesen látnak, illetve rendezvények szervezését is vállalják „galerik kíméljenek” jelszóval. A háromórai elzárást követően eljött a szomorú kötelesség ideje. Fizetni is kéne. Jön is a felszólítás. „Senki nem tekinthető jóllakottnak a felszolgáló jogerős számlájáig. Jogában áll rendelni, de minden, amit eszik-iszik, felszámolható Ön ellen.” Most akkor fizetés nélkül távozzak? Szabados Tamás Kígyóval álmodtam Veszélyes hüllők másfél szobában A XIII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete hosszú egyeztetési folyamatot követően, nagy vita eredményeként az elmúlt év novemberében elfogadta az állattartást szabályozó rendeletét, amely összességében a toleranciára és az együttélési szabályok betartására épít. A polgármesteri hivatal szerény lehetőségei mellett igyekszik betartani a rendeletet, de áz állatok tartására vonatkozó magasabb szintű jogszabályokat is. Lakossági bejelentésre történt ellenőrzéskor egy XIII. kerületi lakótelepi tízemeletes ház egyik másfél szobás lakásában szabálytalan állattartást tapasztaltak. A különösen veszélyes állatokat, összesen 16 darab kígyót a lakásból eltávolították és kényszerű gondozásba helyezték. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a kígyótartó a tartás elemi szabályait sem tartotta be, veszélyeztetve ezzel családja és közvetlen környezete életét és biztonságát. Ellene a további tényállás tisztázása mellett szabálysértési eljárás indul. kásnak találták, ha valaki elesett, és nagyokat nevettek rajta. Fogadásokat kötöttek minden járókelőre: esik vagy nem esik? A mentősök meg már csak legyintettek, ha meghallották az utca nevét. Ha lábtörést, ficamot jelentettek, már meg sem kérdezte a központos kisasszony a címet hanem küldte a mentőt a Fiastyúk utcai lakótelep gyöngyszeméhez. Csodálatos minden tél ebben az utcában. Amúgy isteni a vidék panorámája is, csak az embernek télen nem nagyon van ideje odafigyelni. Erősen koncentrálnia kell a lába elé... Talán már kitalálták, mi az utca neve. Hát persze, hogy Jéggyár utca. Nincs még egy utca szerte kis hazánkban, amelyre ennyire passzolna a neve... (Csák) Annak a napnak az éjszakáján, amelyen betettem a hírt a Hírnökbe, hogy 16 kígyót lakoltattak ki egy másfél szobás angyalföldi panellakásból, álmot láttam. Ez mindjárt azzal kezdődött, hogy éles telefoncsengetés zavart fel a legjobb álmomból.- Hüllő! Azaz, bocsánat, halló! - sziszegett egy hang a vonal túlsó végén. - Azért csörögtem oda magához a mobilomon, mert csak arról írnak a lapjukban, hogy a kígyótartás egy lakásban törvénybe ütközik. Amikor ezt olvastam, esküszöm, elfutott a pulykaméreg. Naná, majd a kígyóméreg. Mit gondol, lopom én azt? Inkább tőlem lopják.- Hogy kihez van szerencséje? Boa Constrictor a becsületes nevem, de hogy a kobrák vagy a viperák családjából való vagyok-e, az ne érdekelje. A 15 társam és a magam nevében szeretnék, mint szóvivő, helyre- igazítást közzététetni magukkal. Várjon, felolvasom, csak felteszem a pápaszemem. Kár, hogy nem látja, milyen jól áll nekem, mindig is szerettem volna legalább tíz dioptriás pápaszemes kígyó lenni. Mit mond, hogy holnap reggel keressem fel a szerkesztőségben? Ott majd tárgyalhatunk. Hogy oda ne tekeredjek! Na, ugye, maga sem díjazza, ha megzavarják a komfort- érzetét. 16 kígyó egy parányi panellakásban? Hát nem sül ki a szeme annak, aki eltűri az ilyen zsúfolt elhelyezést? Még emberből is sok 16 ilyen kis helyen! Jó, nem minden kígyónak tudnak külön elhelyezést biztosítani, megértem, de egy nagyobb lakásra azért talán igényt tarthatunk, pláne, ha még egy-két emberrel is osztoznunk kell a helyiségen.- De az ellen aztán már élesen kell tiltakozunk, hogy minket dobtak ki a lakásból és nem az embereket. A kígyók lakhatási jogát egy régi felsőbb jogszabály garantálja. Emlékeztetnem kell az ismert esetre, amikor az Úr első teremtményei közül való kígyóősöm, mint Lucifer marketingmenedzsere, Éva ősanyjukat rádumálta a tudás fáján termett tiltott gyümölcs fogyasztására. Már akkor sem a kígyó űzetett ki a Paradicsomból, hanem az első emberpár volt kénytelen büntetésből elhúzni a csíkot a Paradicsomon kívülre. A kígyó maradt. Most egy angyalföldi garzonlakásban akarnak ezért revansot venni? Kész vagyok a saját farkamba harapni, pedig momentán eléggé távol van a fejemtől, ha ezt a mi óriáskígyó ombudsmanunk ne nyilvánítaná a kígyói jogok durva sárba tiprásának.- Minket ne tessenek a lakhelyünkről kiüldözni, vagy ha már igen, tessenek legalább a keblükön melengetni. Persze kebel és kebel közt nagy különbségek vannak. Mi történetileg a legszívesebben a tündöklőén szépséges Kleopátra keblére gondolunk. Az már más kérdés, hogy ebből a pozíciójából ez az áspis halálra marta nevezett egyiptomi királynőt. De ő akarta, nem?- Leközli a szövegemet szerkesztő úr, csak hagyjam már békén? O, egészen elbűvöl! Nem volt ön valamikor kígyóbűvölő? Jelenleg egy állatkerti terráriumbán húzom meg magam, boldog lennék, ha meglátogatna. És ha hozna magával két nyu- lat, még jól be is lakmároz- hatnánk. Ettől a kecsegtetéstől, mintha kígyó mart volna meg, felriadtam... Tejó ég, ezekből még van 15? Álmomban ne jöjjenek elő! Inkább - lásd fent! - le- közlöm a petíciójukat. (sas)
