XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-11-27 / 17. szám
2000. november ß 92 éves özvegy otthonéban Ezrek életét mentette, mártírhalált halt Arthur, a hétgyermekes Weiss család legidősebb gyermeke 1897-ben Bécsben született. Ugyanebben az évben a család Budapesten tábla- és tü- köriiveg nagykereskedést nyitott a belvárosi Vadász utcában, amely rövid időn belül virágzó vállalkozássá fejlődött. A szorgalmas, művelt, több nyelven beszélő Weiss Arthur később vezetője lett a cégnek. A harmincas évek elején Bauhauss - stílusban épült Vadász utca 29. szám alatti kétemeletes cégház, fehér márványüveg borítása után kapta az Üvegház nevet. 1944 márciusában a német megszállást követően Weiss Arthur az Üvegházat felajánlotta a zsidó kivándorlás szervezésének céljaira, amely a svájci követség védelme alá került. Karl Lutz svájci konzul közreműködésével 7800 magyar zsidó palesztinai kivándorlását engedélyezték, ennek ügyintézése a Vadász utcai épületben történt, ahol megnyílt a svájci követség Idegen Érdekeket Képviselő Osztálya. Sok ezer budapesti túlélő köszönhette életét az Üvegházban folyó mentőmunkának. A svájci úgynevezett kollektív útlevélhez listák készültek, amelyek többszörösen meghaladták az eredetileg engedélyezett létszámot. Egyéni igazolásokat, a családoknak és később munkaszolgálatos századoknak is védleveleket állítottak ki, az életveszélyben lévőknek nagy számban készítettek okmánymásolatokat, hamis papírokat. A Vadász utcában naponta ezrek álltak sorba az életet jelentő védlevelekért. Az Üvegházat két-háromszáz ember befogadására szánták, Szálasi idején, több mint háromezren húzódtak meg az épületben. Weiss Arthur a Vadász utcai ház lakói ellen irányuló nyilas támadások sorát védte ki. Utoljára 1944. december 31-én sikerült megakadályoznia az épület lakóinak tömegkivégzését. Másnap munkatársai lebeszélése ellenére tárgyalási meghívást fogadott el és elhagyta az Üvegházat. Mint később kiderült a Városház utcai Nidosi féle nyilasházba szállították, ahol megölték. Weiss Arthur özvegye 1938 óta él abban a Pozsonyi úti házban, ahová férjével és gyermekével, Gáborral költözött. Az újlipótvárosi egykori védett házban, amely a Weiss család rokonságának tulajdonát képezte sokan találtak menedékre. Manci néni kilenc- venkét éves kora ellenére is jól emlékszik a történtekre, hiszen férje társaként ő is részt vett a mentőmunkában. Az okmányok készítésével foglalkozott, ha kellett gyógyszert vitt a rászorulóknak és minden feladatot elvégzett, amellyel a mentési munkát elősegítette. Kézi szövődét üzemeltetett, volt időszak, amikor ebből tartották fenn magukat. Azon a december végi napon, amikor az Üvegház lakói megmenekültek a kilátástalan helyzetből, hálaadó istentiszteletet tartottak a pincében és levelet fogalmaztak Weiss Arthur részére, amelyet mindannyian aláírtak. Az idős hölgy kincsként őrzi a megsárgult papírt és mindazokat a dokumentumokat és fotókat, amelyek megmaradtak a barátságos arcú, lágy tekintetű, mindig udvarias szeretet férjéről. A segítségüknek köszönheti életét dr. Schweitzer József országos főrabbi, dr. Schreiber Sándor híres régész, egyetemi tanár, Sík Olga és Szenes Iván családja is. Manci néni Weiss Artúr fia az Egyesült Államokban él, de gyermekének barátai gyakran látogatják, csakúgy, mint barátnője, akivel ötven éve tart a kapcsolat. A többiek sajnos időközben elhaltak- mondja az idős hölgy, aki nap mint nap újságot olvas, televíziót néz és beszélgetőpartnernek is kiváló. Férjének emléke az eltelt több mint ötven év után is megmaradt, a fájó pillanatokat nem szívesen tárja a nyilvánosság elé. Most mégis megtette Hidvéginé Kati kérésére, aki négy éve a gondozója. Kati és apósa Hidvégi László,- aki az Angyalföldért Egyesület tagja- ötleteként fogalmazódott meg a kezdeményezés, hogy a Pozsonyi út 23. szám alatti ház bejáratánál emléktáblát helyezzenek el Weiss Artur tiszteletére. A Vadász utca 29. szám alatti volt Üvegház falán 1945-ben elhelyezett emléktáblát, amelyet a megmentettek állítottak, ez év májusában ismeretlenek leverték. Az emléktábla elkészítése folyamatban van, visszahelyezése a közeljövőben várható. Weiss Arthur özvegye, reménykedik, megéri, hogy a Pozsonyi utcai kapualjba emléktábla kerül, amelyet nem rongál meg senki. G.E A Vadász utcai ház falán 1945-ben emléktáblát helyeztek el a megmentettek Manci néni Az iskola - megújítva Nem kell sokat törniük a fejüket a Béke utca-Frangepán utca kereszteződésnél járóknak, hogy vajon milyen intézmény kapott helyet a kínai központ mellett álló, múlt évben felújított, vajszínű épületben, hiszen ősztől nyárig, reggeltől estig tizennyolc-hu- szonegynéhány éves fiatalok jövés-menésétől mozgalmas az utca, a sarok, a villamos- megálló. A Számaik Oktató és Konzultációs Központ helyezte át ide a korábban a XI. kerületben működő szakközépiskoláját, miután a tevékenységi köre és a hallgatói létszáma folyamatos bővülésével az ottani épület egyre szűkösebbnek bizonyult. 1999 szeptemberében vették birtokba Frangepán utcai új otthonukat, ahol már nem csupán a diákok szellemi, de fizikai frissességére is gondoltak; a huszonhét legmodernebb számítógépekkel és oktatási eszközökkel felszerelt tanterem és olvasószoba mellett edzőterem is helyet kapott benne. Noha az intézmény neve szakközépiskola, valójában jóval több annál: olyan korszerű szakképző iskola, amely nemcsak iskolarendszerű nappali, hanem esti, levelező és távoktatási módszerrel történő tanuláshoz is lehetőséget nyújt. A hallgatók ezek közül tanulási szokásaiknak, előképzettségüknek, életkoruknak és körülményeiknek megfelelően választhatják ki a számukra legalkalmasabb közép-, illetve felsőfokú végzettséget adó képzést. Olyan modern, népszerű szakirányok közül választhatnak, mint informatika, gazdaság vagy ügyvitel, s a gyakorlati tudást és piacképes szakképzettséget itt mindössze egy vagy maximum két év alatt megszerezhetik. Az iskola fiatal, lelkes igazgatónője, dr. Sediviné Balassa Ildikó szerint a helyválasztás szerencsésnek bizonyult, nagyon bíztak benne, hogy a voltaképpen iskolakerületnek számító Angyalföld oktatási életébe tudnak még újat hozni, s megállják a helyüket. Hogy menynyire így lett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi évhez képest idén pontosan kétszer annyi elsőst tudtak felvenni, miközben az amúgy is széles, huszonhárom féle képzésből álló palettát is tudták továbbiakkal bővíteni.- Ma, amikor olyan rengeteg cég, intézmény van az oktatási piacon - magyarázza Ildikó -, csak úgy lehet hosszú távon érvényesülni, ha a minőség mellett valamivel többet is tudunk nyújtani, mint a hasonló iskolák. S hogy mi ez a plusz? Például az, hogy a szakmai tantárgyak mellett olyan naprakész ismereteket is tanítanak, amelyek az európai munkaerőpiacra készítik fel a hallgatókat, vagy elengedhetetlenek ahhoz, hogy a tanulók a fejlődéssel és a változásokkal lépést tartsanak. A néhány évvel korábban végzett diákok például lehetőséget kapnak arra, hogy egy kiegészítő tanfolyam elvégzésével felfrissítsék, korszerűsítsék a technika irdatlan sebességű fejlődése folytán elavulóban lévő tudásukat. A középfokú képzésben megfelelő eredményt elért hallgatók számára természetesen lehetőséget nyújtanak a felsőfokú végzettség megszerzésére is, de a különböző szakirányokon belüli szakok közötti átjárásnak sincsen akadálya. Az iskola számos vonzó tulajdonsága közül a legfontosabb talán mégis az, hogy az elméleti képzés befejeztével a tanulók olyan munkahelyi szakmai gyakorlaton vehetnek részt, amelyet a legnagyobb hazai informatikai vagy gazdasági cégeknél tölthetnek el, s amely munkaerőként később rendszerint meg is tartja a náluk tapasztalatot szerzőket. Az iskolai rendszer egyébként az igazgatónő bevallása szerint is meglehetősen szigorú; de a jó néhány diák közül, akivel az utcán, büfében, aulában beszélgettem, egy sem volt, aki ne azt vallotta volna, hogy szívesen jár ide. Valamit valamiért - mondták sokan; ennyit mindenképpen megér, hogy rövid tanulás után később hosszú, sikeres pályán érvényesülhessenek. Joó Hajnalka Fotópályázat Az Angyalföld-Újlipótváros Polgári Együttműködés Egyesület pályázati felhívással fordul kerületünk lakóihoz. A témát és a módot a pályázat címe fogalmazza meg: A millenniummal összefüggő történelmi emlékek Budapesten. Pályázni lehet egy fotóval vagy egy téma több képben való feldolgozásával. A témákat, képeket címmel kell ellátni. Pályázni színes vagy fekete-fehér, minimum 13x18 cm-es képekkel lehet. A jeligés pályázatokat zsűri értékeli. Az első három művet 40, 30, 20 ezer forinttal díjazza és azok nyilvános megtekintését is lehetővé teszi. A pályázat határideje: 2000. december 20. A pályázatokat a következő címre kérjük eljuttatni: Angyalföld-Újlipótváros Polgári Együttműködés Egyesület, 1136 Budapest, Balzac utca 5. A pályázathoz kérjük lezárt borítékban mellékelni a pályázó nevét és címét. A borítékon a jeligét tüntessék fel. A pályázathoz kérünk mellékelni egy nyilatkozatot, miszerint a pályázó hozzájárul képének nevével történő kiállításához. Minden résztvevő megkapja a pályázat emléklapját. Részletesebb tájékoztatást a 349-7166 telefonszámon hétfői napon 18-20 óra között adunk. I 1 I I I I I I I I I L Dr. Szalay Péter, az egyesület elnöke Meszes túlélte Szomszédok közt a Szomszéd utcában Sétálva csak néhány percbe telik, amíg a kurta utca egyik végéből eljutok a másikba. Az első látásra is idilli lakóhelynek tűnő, Angyalföld kertvárosában található utca a bizalomkeltő Szomszéd nevet viseli. Egymásba ölelkező ikerházak, rendezett udvarok, egymással beszélgető emberek látványa fogad, miközben keresem a megadott házszámot, ahova igyekszem. Kis közösség él itt a város zajától elzárva, ahol madárfüttyön és egy-egy négylábú csaholásán kívül mást nem hallani. Mindez már a múlté lenne? - teszem föl magamnak a kérdést, hiszen szeptember 30-án, az állatok világnapja előtt egy nappal légpuska dördült a déli órában, hogy egy hathónapos kiscica életét kioltsa. Ugyanez már megesett az utcában egy évvel ezelőtt, amikor a golyó egy másik négylábút talált szemen. A történtek után három héttel Nagy Zsuzsanna az állat gazdája úgy döndött nem fojtja magába keserűségét és a szerkesztőségnek címzett levélben, megossza velünk bánatát. Négy évvel ezelőtt Budáról költöztek a kerületbe, mert Pálnak, a férjnek nagyon hiányzott az angyalföldi közösség, amelyhez éveken keresztül hozzászokott. Zsuzsa csakhamar rájött, jól választottak, ez az a hely, ahová szívesen Nagy Zsuzsa a kedvenccel vonulnak vissza egy fárasztó nap után. Ha már van kertjük, miért ne lenne háziállatuk? - ezen a kérdésen nem sokat töprengtek, mivel mindketten kedvelik az állatokat. A befogadott két cica olyan helyen nevelkedik, ahol nemcsak eledelt, hanem törődést és szere- tetet kapnak. Macskamintás Meszes függöny, cicás alátét az asztalon, macskaszobor-gyűjte- mény a vitrines szekrényben, és természetesen a háziasz- szony pólóját is a négylábúak díszítik.- Családtagnak számítanak, nagyon szeretjük őket - mondja a csinos, gyermektelen asszony, miközben beszélgetünk. A Meszes névre hallgató fekete-fehér foltos bundájú macska a történtek ellenére is barátságosan közeledik felém. Mellkasában golyót hordva sántikál a járólapon. Azon a szombati napon a háziasz- szony, ahogy a hazaérkező vérző állatot megpillantotta, fölkapta és rohant vele az orvoshoz. Az állatorvos nem vállalta műtétet, mert a golyó túl mélyre hatolt a mellkasba, roncsolva aZ izmokat. Zsuzsa odaadó ápolásának köszönhetően a fiú cica továbbra is kergeti a műegeret a konyha kövezetén. Meszes fölépült, mert kemény fából faragták, és akárcsak társai, ő is négy lábra esik. A láthatatlan seb Zsuzsa lelkében tátong, mert lehet, hogy az utcában naponta szembetalálkozik azzal az emberrel, aki meghúzta a ravaszt a légpuskán. Igaz, megjegyezte neki az orvos, hogy az ilyen eset gyakoribb, mint gondolná. Igen, de nem a Szomszéd utcában, ahol csupa rendes család lakik. Az eset után Zsuzsa sorra járta a szomszédokat, hogy érdeklődjön a történtek felől. Elkeseredését a legtöbben megértették, és néhány napon belül viszonozták a látogatást. Akárcsak egy beteg gyermek vizitjénél, a látogatók nem érkeztek üres kézzel. Volt, aki macskaeledelt szorongatott, mások gyümölcsöt és virágot vittek.- Szeretünk itt lakni - mondja a háziasszony, amikor távozom. Amit nem szeretne, azt a tekintetéből olvasom ki: szomszédháborút, a Szomszéd utcában. G. E. Az egyik tanterem
