XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000-11-27 / 17. szám

fi két Zoltán, meg az ügyvéd Rendőrségi esetek Lakásmaffiát számolt fel a rendőrség Az újságok hírrovatában egyszer lakással kap­csolatos bűncselekményről, máskor meg lakás­maffiáról olvasunk. Van-e különbség a kettő között, s ha van, mi az? - kérdeztük a XIII. ke­rületi rendőrkapitányságon Tóth Sándor alezre­dest.- A bűncselekményt általában egy vagy két ember követi el. Maffiáról akkor beszélünk, ha szervezett, csoportos a bűnelkövetés.- Szervezett? Mit kell ez alatt értenünk?- A maffiának van egy központi magja és egy perifériája. A mag a szervezési, a periféria a járulékos feladatokat látja el. A több maffia­ügy között, amelyen dolgozunk, egy a Tahi ut­cai ügy. Ez esetben adott egy Szerémi Zoltán nevű 31 éves férfi, aki 1993-ig rendőrnyomozó volt. Amióta kilépett a testületből, egyre lej­jebb süllyedt, végül ebben az évben májusban befektetésekkel kapcsolatban elkövetett tettei­ért 3 és fél évre ítélte a bíróság, de betegségére való hivatkozással engedélyezte, hogy néhány hónappal később vonuljon be a börtönbe. (Ma már ismét ott van!) Védőügyvédje volt dr. Pap Ferenc. A haladék ideje alatt egy harmadik ko­májukkal, a jelenleg még szökésben lévő Previz Zoltánnak képezték az úgynevezett ma­got. Az értelmi szerző Szerémi volt, az ügyvéd csak közreműködött, ő készítette és nála írták alá a hamis szerződéseket. Csak amikor má­sodszor vagy harmadszor adtak el egy lakást, akkor kerültek képbe tartalékként a periférián lévő ügyvédek.- Kik voltak a periférián?- Lakásügynökök, felhajtok és a már emlí­tett tartalék, második sorban foglalkoztatott ügyvédek.- A nyomozás jelenlegi szakaszában mit tudhatunk az ügyről?- Csaknem mindent. Adott egy lakás a Tahi utcában. Tulajdonosa nem lakik benne, beteg édesanyját ápolja vidéken. Megismerkedik egy rossz körülmények között lakó fiatalemberrel. Megállapodik vele, hogy bizonyos összegért beköltözhet a lakásba, amíg ő vidéken tartóz­kodik. Hogy ennek a fiatalembernek volt-e kö­ze a maffiához, még nem tudjuk, mert ő tagad­ja. A lényeg az, hogy rövid idő múltán Szerémi megkéri a fiatalembert, hogy egy hétre adja át a lakást a számára szerelmi légyottjainak a le­bonyolítására. Ezután beindul a gépezet. Be­költözik a lakásba egy eddig még számunkra ismeretlen fiatalember. Az eredeti lakó, nevez­zük X-nek, nevére kiállítanak egy hamis sze­mélyi igazolványt, amelybe a fiatalember fény­képe kerül. Ezután X lesz a lakástulajdonos. A felhajtok lehetőleg befektetőt hoznak vásárló­nak, aki nem akar beköltözni, csak a pénzét kí­vánja befektetni. Megérkezik az első vásárló, akivel az ál-X megállapodik és az ügyvédnél azonnal meg is kötik a szerződést. Az ügyvéd vállalja, hogy a telekkönyvi hivatallal kapcso­latos teendőket is ellátja. Mielőtt azonban az ügyvéd átíratná a lakást, szerez két olyan tulaj­donlapot, amelyeken még X neve szerepel mint tulajdonos. Ezzel a két tulajdonlappal két nap alat még kétszer eladják ugyanazt a lakást, de ezekben az esetekben óvatosságból már a tarta­lék ügyvédnél kötik a szerződést.- Mennyiért adták el háromszor azt az egy lakást?- Esetenként 10-15 millió forintért.- Van ezenkívül másfajta maffiaügyük is?- Sajnos van. Az is tanulságos. Áldozatul es­tek már munkatársak, barátok, sőt még roko­nok is. Az adott esetben először következik a bekerítés. A tettes elpanaszolja kiszemelt áldo­zatának, tegyük fel, az egyik kollégájának, esetleg a szomszédban lakó nyugdíjasnak, hogy nagyobb üzletre van kilátása, de nem kap a banktól kölcsönt. Kénytelen magánkézből kölcsönt felvenni. A kölcsönre garancia kell és úgy gondolta, hogy a kollégája lakását kellene garanciaként felajánlani. Az üzlet, amire a köl­csönt felveszi, olyan jó, hogy ezért a „segítsé­gért” 250 ezer forintot tud adni. A dolog úgy működik, hogy a nagy kölcsönt adónak eladja a lakását, de csak „falból”. A szerződés nem kerül el a telekkönyvi hivatalhoz, bent marad az ügyvéd úr fiókjában. Majd a kölcsön vissza­fizetése után közösen megsemmisítik a szerző­dést. A negyedmillió forint nagy pénz, a kiske­resetű vagy már nyugdíjas ember gyanútlanul elfogadja az ajánlatot. Ekkor lép be a képbe a befektető, hiszen a lakás jó befektetés, különö­sen akkor, ha áron alul, esetleg fél áron meg is tudja venni. Azonnal fizet, még akkor is, ha a szerződésben az szerepel, hogy két hónap múl­va kell a lakást átadnia. A fizetést követő órá­ban átírják nevére a lakást, a csaló a kapott 4-5 millióból kifizeti a 250 ezer forintot.- A szerencsétlen áldozat ott marad lakás nélkül?- Természetesen. De gyakran még folytatás is következik. Miután lebonyolódott „tisztessé­ges” körülmények között az üzlet, néhány hét múlva újra megjelennek az áldozatnál. Az ügy­véd hozza magával az előző szerződést - ter­mészetesen a másolatot - és azt látványosan széttépi az áldozat előtt. Majd felajánlják, hogy ezt még egyszer meg lehet ismételni. így aztán ezt a lakást ismét eladják, ismét felveszik a 4-5 millió forintot és kifizetik az áldozatnak a ne­gyedmilliót. De azért ez pünkösdi királyság. Előbb-utóbb felgöngyölítünk minden maffiát. Megelőzni sajnos nem tudjuk, arra csak a körültekintő polgárok képesek. Koós Tamás Az előző számunkban be­számoltunk arról, hogy a Pár­kány utcában, lakossági beje­lentés alapján lelepleztek egy illegális találkahelyet. Az tör­tént, hogy egy huzamosan vi­déken tartózkodó személy la­kását, H. Zs. kivette és ott négy lány az újsághirdetésre jelentkező férfiakat fogadta. A lányoknak „jövedelmük” je­lentős részét le kellett adni H. Zs.-nek. Amikor legutóbb hírt adtunk az esetről, H. Zs.-t még nem találta a rendőrség. Azóta már le is tartóztatták, mert a törvény szerint bünte­tendő, aki a prostitúciót előse­gíti és a prostituáltakat ki­használja. A négy lány ez ügyben tanúként szerepel. G. Erzsébet Fiat gépkocsi­jával a Margit hídon Budáról Pest felé közlekedett. A Szent István körútra érve a Pannónia utca kereszteződésénél, be akart fordulni balra, és ezért összeütközött a vele párhuza­mosan közlekedő hatos villa­mossal. A gépkocsit vezető hölgy „csak” azt hagyta fi­gyelmen kívül, hogy a Szent István körút teljes hosszában tilos balra fordulni, a Pannó­nia utca pedig a körút felé egyirányú, tehát oda a kőrút­ról semmiképpen sem lehet behajtani. A gépkocsi vezetőjének szerencséje volt, mert csak könnyebb sérülést szenvedett, az anyagikár is csak közel 1 millió forint. A villamosforga­lom több mint egy óráig szü­netelt. A Kerekes utcai Góliát szállóban K. I. belépett a mos­dóba. Néhány másodperc múlva két ismeretlen férfi fel­rántotta az ajtót, ütlegelni kezdték K. I.-t elrabolták 15 ezer forintját. Az áldozat el­mondása szerint támadóit nem ismerte. A rendőrség megkezdte a nyomozást az ügyben. A Róbert Károly körúton déli 12 órakor egy 14 éves gyereket, egy nála nagyobb gyerek bántalmazott és elvette 30 ezer forint értékű sétáló magnóját. A személyleírás alapján az akciócsoport rend­őrei rövid időn belül elfogták a tettest, a 15 éves L.CS.-t, akinek ez alatt a rövid idő alatt siekrült a lopott holmit egy ismerelen vásárlónak 7500 forintért eladni. Fegyveres rablótámadás a Kárpát utcában A címet olvasva csaknem mindenki gondolatban azt ke­resi, hol is van az a nagy bank a Kárpát utcában, amely előtt megállt egy fekete Mercedes autó és kiugrottak belőle a géppisztolyos, álarcos rablók. A pénztárteremben az egyi­kük földre fekteti az embere­ket, a másik kettő fegyverét a pénztárosra fogva, szatyorba sepri a milliókat, majd rohan­va távoznak. Hát a Kárpát ut­cában nincs és a fegyveres rablás nem így történt. Az utca 44-es számú ház­ban van talán a világ legki­sebb patikája, eladótere nem nagyobb 4x4 méternél. Az történt, hogy november 10-én zárás előtt, kevéssel 19 óra után, csak egy vásárló volt a patikában, az is már megkapta gyógyszerét. A patikusnővel traccsoltak. Kinyílt az ajtó, belépett egy elegánsnak nem mondható nő, fején sísapkával. Gondosan becsukta az ajtót, két lassú lé­pést tett a pult felé, majd hir­telen előrántotta fegyverét (de lehet, hogy csak annak látszó tárgyat).- Ide a pénzt! - mondta, majd - feltehetően túszként - karon ragadta a vásárlót.- Tessék itt a pénztár, ha ez magának elég - mondta nyu­godtan a G. E. patikus.- Ez az életem! - a rablónő e három szó kísérletében be­nyúlt a pénztárba és az utolsó fillérig mindent elvitt. Ezután ahogy jött, zsákmányával 8 ezer forinttal távozott. A patikus kis törékeny te­remtés, akkor sem kelt volna bírókra a váratlan vendéggel, ha annak nincs a kezében fegyver.- A jelenség olyan furcsa volt, - mondta G. É. - hogy tulajdonképpen nem is ijed­tem meg. Azonnal mondtam, vigye, amit tud.- A fegyvert látta a kezében?- Csak a csövét láttam. Nem lehetett nagy a fegyver, mert a cső átmérője, amennyi­■ re észlelhettem, nagyon kicsi volt. Aligha tévedek, mert bántam már fegyverrel. Egye­temi éveim óta tartalékos al­hadnagy vagyok, voltam ma­dárőr is, akkor fegyverrel és kutyával jártuk az erdőt.- Nem lehet, hogy a rabló eredetileg drogot akart szerez­ni?- Erre semmi jel nem muta­tott, mert amint felmarkolta a pénzt, azonnal távozott..- Mit érzett, mire gondolt abban a pillanatban amikor kiderült, hogy nem hashajtót kér a jövevény?- Mindenkinek azt aján­lom, ha ilyen helyzetbe kerül, vegye komolyan és kerüljön el minden veszélyt. De be kell vallanom, nem vol­tam nagyon megré­mülve. Mire megijed­hettem volna, már a sötét utcán volt a rab­ló. Bár, ha meggon­dolom, az is előfor­dulhatott volna, hogy mindekettőnket megöl... Az biztos, hogy a nő nem volt profi bűnöző. Kombi- natív készsége sem lehet valami fejlett, ekkora kis üzletben nemigen találhat sok pénzt, amiért érdemes a rablótámadás veszé­lyét vállalni. Mindenesetre a rendőrség keres egy 50 év körüli, mint­egy 160 centiméter magas, normál testalkatú, sötét sze­mű, fehér bőrű, kissé napbar­nított arcú ápolt nőt. Az elkö­vetés idején fekete színű bor­dás sísapkát, olajzöld színű pufi kabátot, sötét színű szö­vetnadrágot és fekete színű válltáskát viselt. Akcentus nélkül, jól beszélt magyarul. K.T. A keresett rabló fantomképe fikciójelent élesben a Váci úton Közterület-felügyelők fogták el a rablót November 8. minden bi­zonnyal emlékezetes dátum marad annak a hölgynek az életében, aki közel hatmil­lió forinttal maradt gazda­gabb ezen a délelőttön, és alighanem az marad az ösz- szeget megkaparintani pró­báló rabló, illetve az őt bát­ran elfogó két közterület­felügyelő számára is. Az eset a kereskedelmi csatornák éjszakai prog­ramjába illő módon, ám a kora reggeli órákban zajlott le a Postabank Váci úti fi­ókja előtt: a pénzintézetből két középkorú hölgy lépett az utcára, amikor az őket feltehetően már odabent ki­szemelő két román férfi rájuk támadt és megpróbálták letép­ni a táskát az egyik hölgy vál­láról. A retikül leszakadt, a benne lévő megközelítőleg hat és félmillió forint pedig szétszóródott az aszfalton. Az egyik elkövető lehajolt, bele­markolt a pénzbe és elrohant a közeli aluljáró irányába, mási­kuk azonban a szolgálatot ép­pen arra teljesítő közterület­felügyelő páros éberségének és lélekjelenlétének köszön­hetően nem oldhatott kereket. Az egyik egyenruhás épp egy tilosban parkoló autót bír­ságolt, amikor a hölgy siko­lyát meghallotta, s egy szem- pillantás alatt már cselekedett is: odarohant, ráugrott és a falhoz passzírozta a menekül­ni próbáló férfit. A páros má­sik tagja az épület túlsó olda­láról azonnal társa segítségére sietett, s így közös erővel si­került visszatartaniuk a szaba­dulásáért hadakozó 190 centis rablót a rendőrség megérkezté­ig. Határozott fellépésüknek köszönhetően a két hölgy - egyébként vállalati - pénzének legnagyobb része, hatmillió forint sértetlenül megmaradt. A hirtelenjében ismertté vált két felügyelő: Váradi Miklós és Támcsu Ferenc ruti­nos, tapasztalt rókák a szak­mában. Évek óta róják a kerü­let utcáit, természetes, hogy mindig nyitott szemmel jár­nak, de hol vannak a szabály­talanul parkolók vagy illegáli­san árusítók egy ekkora jelen­tőségű eseményhez képest. A nevezetes délelőtt óta nem múlik el nap, hogy mun­kájuk közben ne fogadnának gratulációkat, újságírók, is­merősök, kollégák ne faggat­nák őket az eset felől. Ki tud­ja, hányadik vagyok már, aki­nek előadják a történteket, s aki elismerően bólogat talpra­esettségük felett. Ám ők csak szabadkoznak.- Ne csináljon belőlünk hőst - kér nyomatékosan Fe­renc -, csak a kötelességünket teljesítettük! Csak annyi az egész, hogy jókor voltunk jó helyen. Bármelyik kollégánk megtette volna ugyanezt.- Ilyen esetben az ember nem gondolkodik, nem mérle­gel - teszi hozzá Miklós -, meg sem fordult a fejemben, hogy a férfinél esetleg fegyver is lehet, mint ahogy az sem, hogy az aszfaltra ömlött ren­geteg pénzzel törődjek. Egy­ből cselekedni kellett. Hogy megváltozott-e azóta valami? Semmi - felelik - az élet megy tovább. Ha csak az nem, aminek egyébként na­gyon örülnek, hogy az eset óta az emberek nagyobb bizalom­mal fordulnak a szürke egyen­ruhások felé. Tudják, ha kell, számíthatnak rájuk, s ez min­denképp jót tesz ennek az egyébként nem túl nagy nép­szerűségnek örvendő szakma hírének. Varsányi Péter, a Fővárosi Közterület-felügyelet igazga­tója azóta dicséretben és pénzjutalomban részesítette a közterület bátor rablófogó őreit, akik hálásan megkö­szönték ezt a figyelmességet, de úgy gondolják, inkább ne­kik van mit köszönniük. Elő­ször is a főnöküknek, a XIII. kerületi alközpont vezetőjé­nek, Brecska Zoltánnak, aki rendszeres foglalkozásokkal, jó hangulatú és hasznos sport­napokkal gondoskodik beosz­tottjai kiváló erőnlétéről, talán éppen ennek köszönhették a sikert. Másodszor pedig a ke­rületi rendőrségnek, akik szinte azonnal a helyszínen teremtek és kisegítették őket. A hálálkodások sora persze vice-versa érvényes: a rend­őrök is megköszönték, hogy Miklós és Ferenc alkalmilag helyettesítette őket, csak egy­valaki nem köszönt senkinek semmit: a hölgy, illetve az őt alkalmazó vállalat, akinek a hatmillió forintja nyomtalanul eltűnhetett volna..., de ez esetben szerencsésen megma­radt. (joó) Ki az áldozat? A Duna Túróc utcához közeli öblében a horgászok, október 14-én a déli órákban, arra lettek figyelemmel, hogy, egy férfi holttestét sodorja a viz, a part felé. A Budapesti Rendőrfőkapitányság életvédelmi osztály mun­katársai szerint alapos a gyanú, hogy gyilkosság történt. Az áldozat 55-60 és körüli, 180 centiméter magas, közepes testalkatú, körülbelül 70-75 kilogramm súlyú, kék szemű, barna hajú, nagy fülű, hiányos fogazatú férfi. A gyilkosság elkövetésekor arca frissen borotvált volt. Elkép­zelhető, hogy rendszeresen viselte barna, műanyagkeretes szem­üvegét. A férfi jobb alkarjának belső részén, a könyöktől mintegy 5 centiméterre 10x10 centiméter nagyságú, égéstől, esetleg forrá­zástól származó heg látható. Az áldozat ruházata: fekete színű, 42-43-as nagyságú műbőr, FANS márkájú, edzőcipő, fekete Thomas Jeans márkájú farmer, kék színű hosszú ujjú vászon ing, kék zokni és kék dzseki. Akik a személyleírásról felismerni vélik az áldozatot, jelent­kezzenek a 443-5000/31-897 telefonszámon, vagy az ingyen hív­ható 107, illetve a 112 segélyhívón. A bejelentő nevét a rendőrség bizalmasan kezeli! r

Next

/
Thumbnails
Contents