XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. augusztus / 10. szám

Verseny idén is a virágdíszes kerületért Fogy a fagyi Tombol a nyár, fogy a fagyi, Nyalogatja Juli, Vali. Karamella, sztracsatella, Ezt imádja Ella, Bella. Kávé, kókusz, tiramisu, Ebből épült piramis, áh! Málna, eper, banán, csoki, Lassan fogyaszd! - óv a doki. De ha ez a vanília, Jobb, mint minden klapancia... A költemény nem tömény szesz, ha­nem egy fagyihalom fogyasztásának - és modelljeink szépségének - bódulatában keletkezett (a szerk.). Az ozondus levegőhöz szokott, Erdélyből jött tusnádfürdól gyerekek Velencén üdülnek T öbb mint egy hónapja annak, hogy a diákok örömére elnémultak az isko­lacsengők. A vakáció a szülőidnek nem csak a gondtalan nyarat jelenti, hanem a gyerekek felügyeletének a megszerve­zését a több mint kéthónapos időszakra. Ha az időjárás gonoszkodik, mint azt mostanában igen gyakran megteszi, a gyerekek a négy fal közé kényszerül­nek. A nagycsaládosoknak is gondter­heltek a hétköznapjaik, hiszen a legtöbb családban, a kritikus időszakban a gye­rekek felügyelnek egymásra. A nyár java még hátra van, mondta keserűséggel a hangjában Zentai György az Angyalföldi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, amikor két héttel ezelőtt összefutottunk az utcán. Akkor még nem tudta, hogy másnap levelet visz a postás, amelyből értesülnek arról a nyaralási lehetőségről, amelyet a kerü­leti önkormányzat ajánl fel számukra. Az önkormányzat Béke téri épületé­nek harmadik emeleti szobájában ismét találkozom Györggyel. Arcán a gondter­helt vonások helyett a készülődés izgal­mát vélem felfedezni, miközben ven­déglátónk Csoba Lászlóné Marika tanügyigazgatási és ifjúságpolitikai ügyintéző a nyári táborozási lehetősé­gekről informál minket. Baksa Gábor, a MISO osztályvezető­jének kezdeményezésére augusztus 5-től tíz-tíz kerületi nagycsalád tölthet öt na­pot a Velencei Gyermek- és Ifjúsági Tá­borban. Történt ugyanis, hogy az au­gusztus eleji turnusra bejelentkezett cso­port visszamondta a táborozást. A megle­petésszerűen kínálkozó lehetőséget a nagycsaládosok örömmel fogadták, hi­szen ebben az esetben a családok együtt maradhatnak a részünkre fenntartott 12 ágyas szálláshelyeken. Kiadásaikat csök­kenthetik a pénztárcakímélő lehetősé­gek, mint az utazásnál az őket megillető vasúti kedvezmény igénybevétele és az az engedmény, amit az önkormányzat ad.- A családoktól nem kérünk táboro­zási díjat, csak a patyolatköltséget és az étkezést fizetik. Egy személynek az öt­napi teljes ellátása 3940 forintba kerül - tájékoztat Csoba Lászlóné. A XIII. kerület üdülőinek egyike, a Velencei GyermeK- és líjusági Tá­bor Kápolnásnyék közvetlen határában található. A Velence táblát megpillantva letérünk a főútvonalról. Szerencsénkre előzetesen fölhívták a figyelmünket a helyes útvonalra, különben mi is to­vábbhaladunk, mint az üdülőbe igyek­vők általában. A kis utcáról, amely a tá­borhoz vezet már messziről látni a kerü­let címerét. A közelből madárfütty hal­latszik, fenyő- és virágillatot hordoz a szél, miközben az utolsó esőcseppek is eltűnnek a falevelekről. Folytatás a 12. oldalon I Budapest Főváros XIII. Kerületének Polgármesteri Hiva­tala versenyre hívja fel a kerület lakóit a legszebb virágos élőkért, kert és tetőkert kialakítására, valamint az erkélyek virággal való díszítésére. A legszebb előkertek közül: I. díj 7000 Ft, II. díj 6000 Ft, III. díj 5000 Ft, IV. díj 3000 Ft, V. díj 2000 Ft értékű; a családi házak legszebb kiskertjei közül: I. díj 5000 Ft, II. díj 4000 Ft, III. díj 3000 Ft, IV. díj 2000 Ft, V. díj 1000 Ft értékű; a legszebb virágos erkélyek és tételkertek közül: 1. díj 4000 Ft, II. díj 3000 Ft, III. díj 2000 Ft, IV. díj 1000 Ft értékű dísznövény, örökzöld. A versenyre nevezők jelentkezésüket 2000. szeptember 20-ig küldjék be a XIII. kerületi polgármesteri hivatal mű­velődési, ifjúsági és sport osztályára, 1139 Budapest, Béke tér 1. III. emelet 67. Telefon: 452-4163 vagy 452-4118. A verseny értékelésére 2000. szeptember 25-én és 26-án 10-18 óra között kerül sor. Az értékelő ünnepséget a nyertes versenyzők számára 2000. október 5-én 17 órakor tartjuk. Nyerőszámok: 75, 76, 79 2. oldal Nem „térítik el" a 133-ast 2. oldal Folytatódik a Lehel utca felújítása 2. oldal Mennyit fizetnek egy kilő Madách-ért? 3. oldal Gyermekkorú elkövetők és sértettek 3. oldal Vízipók csodát művel Kis magyar szex Esőcsinálás, kedvezményes áron Természetesen anyatejjel 5. oldal 6. oldal 7. oldal 7. oldal fl József Attila Színház elmúlt évadjáról 11. oldal Lapunk megszokott és hagyományos komolyságát a legnagyobb kánikulá­ban sem hagyjuk fellazulni, de ilyen­kor jobban számolunk olvasóink vi­dámságigényével. (Meg majd téli fagy­ban is.) Megcsapott a „Füsti” füstje Hívogató az emlékparkba mióta tudom, hogy az első magyar gőzmozdonyt, amely 1846-ban Pestről Vácra vitte az utasokat, Derű névre keresztelték, váltig vallom, hogy mi, magyarok rokon lelkek vagyunk a gőzmoz­donyok népes családjával. Mind­nyájan derűlátóak vagyunk. Derűs optimizmussal tekintünk a múlt­ba. Legalábbis ezzel az érzéssel léptem át az emlékezések kapuján - ami ez alkalommal egy szép székelykapu - a Tatai utca 95-ben a július 14-én megnyílt „Füsti”- be, azaz a Vasúti Emlékparkba, mert amit ott láthatunk, az a rég­múlt idők vonatozásának a feltá­madása. Nem hiába írta Petőfi lelkesül­ten a Derű első útnak indulása al­kalmából: „Tenger éj vészén kö­rül, /Közepében lelkem fürdik... ”, majd ugyanezen versének egy ké­sőbbi szakaszában meghirdette á vasúttörténeti „talpramagyart”: „Száz vasútat, ezeret! / Csinálja­tok, csináljatok!” Csináltak is! A Magyar Állam­vasutak lett a legnagyobb cég e honban. Van mire emlékeznie, hogy emlékeinek a nosztalgia parkjába is meghívjon. S ha ép­penséggel nem is tenger kéj vé­szén körül itt bennünket, aminek közepében lelkünk fürdik, de ten­ger újjáéledt mozdonymatuzsá­lem vészén körül, amelyeket ten­ger gonddal, szorgalommal és pénzen rekonstruáltak a tanítá­sunkra és gyönyörűségünkre. Méghozzá nem is akárhol: közel az ősvágányhoz, amelyen annak idején elindult a váci személy. Hány meg hány vonat robogott, száguldott, siklott, zihált, zaka­tolt, pöfögött, dübörgött, doho­gott, sípolt, tülkölt, dudált, cam­mogott, késett, vesztegelt és sztrájkolt azóta ezen a megszen­telt sínhálózaton, amelyre ráépült az államvasúti skanzen. Másfél évszázad mozdony- és szerelvény-mintapéldányai muto­gatják büszkén itt magukat, mit sem törődve azzal, hogy a szolgá­latból szépen sorban mind kifúj­tak, kimúltak, eljárt felettük az Bejárat az emlékezéshez idő, leléptek a közlekedés színpa­dáról, már csak füstjüktől könnye­ző szemmel integethetünk utánuk. Ezért aztán jó, hogy így együtt viszontláthatjuk őket. A gyerekek pedig megismerkedhetnek velük, hiszen ma már a vasúti pályákon hol láthatnak ők közlekedő gőz­mozdonyt? Legféljebb a kicsinyí­tett modelljükkel játszhatnak. Nem is igen akar ma gyerek vas­utas lenni, mint régen. Pláne moz­donyvezető. Sőt, hol találunk ma srácot, aki mozdonynak képzeli magát, mint jómagam gyerekként szülőházam, a Csáky utcai bérház gangján „sssss” hangot adva, időnként füttyöngetve, mert akkor még mint mozdony éreztem ma­gam az emberi társadalom leg­hasznosabb tagjának. Hát ezért kell ez a „Füsti”. Itt mindenki visszavonatkozhat a múltba, sőt mozdonyt is tanulhat vezetni, ha lefizet egy „rongyot”. Mai nyelven szólva: ez egy inte­raktív világ. Van itt azonkívül vas­úti resti, sör, bor, birkagulyás, ho­mokozó, meg minden. Magát a mozdonyok legkisebb kisöccsét, a Derűt már hiába ke­restem a garnitúrában. Attól tar­tottak talán, hogy kávédarálónak nézzük. Mindegy. Akkor is azt a szlogent tűzném e múzeum zász­lajára, ha úgy egy fél évszázaddal ezelőtt le nem járatják, hogy „Arccal a vasút felé”. Éppen ezen tűnődtem, amikor egy masiniszta szép fekete moz­donyával kifutott a fűtőházból a látogatók elé. Hallom ám ekkor, hogy egy férfiú azt mondja a mö­göttem álló barátjának:- Látod, komám, ezt csókol­tam én meg, amikor a felesé­gem két hétre leutazott vidékre az anyósomhoz. És hátrapislantva láttam, amint átsuhant tekintetén az olthatatlan nosztalgia. (s-s) TOVÁBBI MOZDONYPIRÁDÉ .4 2. OLDALON Kézi hajtányt is kell tudni vezetni * «

Next

/
Thumbnails
Contents