XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. február / 2. szám

1999. február S XIII. KÉRI I XT'* 'V mim KERÜLETI • • Radó Gyula-Vadas Zsuzsa: értelmiségi házaspár a környékünkről Rozsdatemetők helyén épült a házuk * Az öreg szakik még tudtak mesélni * Álomszínház tűnt el a Tutaj utcából Gyakorta tapad a la­kos szóhoz a mi lapunk­ban a jelző: kerületi, kö­zelebbről angyalföldi vagy újlipótvárosi. Radó Gyula, a közis­mert film-, tévé- és színházi rendező mind a három minősítést a ma­gáénak vallja. Gyerek­korában, mivel szeretett nagynénje, akit szívesen látogatott, ott lakott, Újlipótváros, s vele a polgárosult lét levegőjét szívta magába, majd jó­val később, 1964-től, feleségével, Vadas Zsu­zsa újságíróval, a Nők Lapja főmunkatársával együtt jobbára Angyal­földre jellemző viszo­nyok vették körül a Váci út­hoz közel, a Bessenyei utcá­ban.- Mi a házunk első lakói közt voltunk, alighogy fel­épült sivár vastelepek, az úgy­nevezett rozsdatemetők he­lyén - meséli Radó Gyula. - Kellemes otthonnak bizonyult a vasbetonvázra épült tégla-, tehát nem panelépület, itt volt a mi első önálló budapesti la­kásunk. Beköltözésünk évé­ben lettem a Magyar Televízió dolgozója. Gyakornokévei­met a Magyar Filmhíradónál töltöttem, ahol olyan kiváló szakemberek és művészek mellett sajátíthattam el a fil­mes mesterséget, mint Fellegi Tamás, Bokor László, Knoll István, Gaál István, s nem utolsósorban Jancsó Miklós. A híradó a Budapest Filmstú­dióhoz tartozott, amelynek vezetője Nemeskürty István volt. Ugye, nem mondható rossz iskolának?- De hát, valljuk be, nem ez volt az első iskolája.- Akkor kezdjük az elején. 14 éves koromban közvetle­nül Budapest ostroma után egy Margit körúti romos la­kásban alapítottam egy kis gyerekmozit. Volt egy 35 mil­liméteres, kézzel hajtható ve­títőgépem, bizonyos kapcso­latok és ügyesség révén sze­reztem a Gyarmat utcai film­gyárban vágás után kihajított felvételrészleteket, s azokból remek saját alkotásokat ra- gasztgattam össze. A hangbe­mondásokról magam gondos­kodtam, a reklámdiákat - mert ilyen is volt -, az apám rajzolta. Ekkor jegyeztem el magam a mozgóképpel. Áruljuk el azonban, hogy ezt a beszélgetést egy szín­házban, a Komédiumban foly­tatjuk, amelynek Radó Gyula a művészeti igazgatója dr. Burger András és Tóth Sándor gazdasági igazgatók mellett. Okkal kérdezhetem tehát, hogy mikor kanyaradott el az útja a színház felé.- Ez ifjúkoromban a kecs­keméti Katona József Szín­házban történt, ahová drama­turg-gyakornoknak vettek fel. Jó korszakba léptem be, a színházban pezsgő művészi munka folyt, amely értő és há­lás közönséget nevelt ki ma­gának. Nemcsak az operette­ket látogatták szívesen, a klasszikus drámákhoz is eljöt­tek, s nemcsak a diákság - amelynek iskoláiban szintén működtek kis drámai műhe­lyek -, hanem a város polgár­sága is. Kiváló volt a színtár­sulat, amelyet gyakran erősí­tett fővárosi művészek ven­dégszereplése. Számomra kü­lönösen emlékezetes Németh Antal Kecskemétre érkezése rendezőnek.- Róla éppen most játsza­nak egy igen érdekes doku­Darvas Iván és Mácsai Pál megérkeztek a Végjáték főpróbájára mentum-színdarabot az an­gyalföldi József Attila Színház Aluljárójában.- Nem véletlenül. Érdemte­len mellőztetése után Kecske­méten is bebizonyította, hogy rendkívüli színházalkotó egyéniség. Egyszóval ott is jó iskolát jártam ki. Persze át kellett esnem egy kis vidám tűzkeresztségen is. Radó Vili bácsi - csak névrokonom! -, a legendás színidirektor nagy komolyan megbízott az újbóli műsorra tűzés előtt ál­ló Leányvásár szövegkönyvé­nek leporolá- sával. Boldo­gan fogad­tam a fel­adatot, gon­doltam, ez­zel kezdődik dramaturgi pályafutásom. Kiderült aztán, hogy szó szerinti le- porolásról volt szó, mivel vas­tag porréteg lepte be a szöveg­könyvet a pincében lévő kot­tatárban.- Most már csak azzal kel­lene tisztába jönnünk, miként kapcsolódott egybe az életé­ben elválaszthatatlanul a színház - és mondjuk így -, a mozi, meg a kettő elegye, a te­levízió?- Úgy, hogy Kecskeméten létrejött az ország első félig- meddig magánfilmstúdiója 1959-ben. Rendszeres havi filmhíradókat forgattunk - mivel természetesen nekem is ott volt a helyem - a város életéről. Itt sok későbbi ismert tévéfilmrendező és operatőr nőtt fel. Innen vezetett az én utam is a Magyar Televízió kulturális rovatához - ha hi­szi, ha nem - gyártásvezető­nek.- Megkísértette tehát egy újabb szakma.- Az igazsághoz tartozik, hogy gyártásvezetői státus ide, gyártásvezetői státus oda, talán soha nem rendeztem annyi műsort, mint akkor. El­ső rendezésem egy Cocteau- emlékműsor volt halála alkal­mából. De készítettem filmet Pablo Casalsról, Sosztako- vicsról, Graham Greene-ről, és együtt dolgoztam Vitray Tamással is a Hólabda című játéksorozatban. Az eltelt há­rom és fél évtized alatt nehe­zen összeszámlálható tévéfil­met, tévéjátékot rendeztem. Legutóbbi munkáim egy do­kumentum drámapályázat megnyerésével az évszázad­nál idősebb balatoni flotta, az­az a régi gőzhajók, Helka, Ke­lén stb. megmentéséről szóló film, és a szerb szerkesztőség felkérésére Vitkovics Mihály egykori írót, költőt bemutató műsor volt. Ott voltam az MTV sze­gedi és pé­csi stúdiói­nak a megalaku­lásánál, részt vettem a munkájukban, forgattam külföldön; örülök, hogy szá­mítanak a munkámra.- S tegyük hozzá, a főváros egyik legkisebb, de igen válto­zatos tevékenységű újabb ne­vén: színház-szalonja itt a Tüköry utca 5-ben szintén gyö­keresen beleépült az életébe.- Bizonyára sokan tudják, hogy ezt a pinceszínházat a szintén sokoldalú Verebes Ist­ván alapította, hogy itt a Bel­város szívében egy új kabaré nyíljék, ahol egyébként ká­vézni, eszmét cserélni is lehet. De az ő igazi színházcsinálói vénája továbblendítette, s el­kezdett érdekes, különleges, mondhatni abszurd kamara­drámákat bemutatni. Amikor elment innen vidékre színigazgatni, ezt örököltük tőle. Határozott arculatú mű­vészi munkát végzünk, amelyre hála isten van igény. Mrozek Striptease című da­rabját hét év óta játsszuk Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral. Ma mutatjuk be Becket Végjáték című szín­művét Darvas Iván, Mácsai Pál, Gönczöl János és Tanai Bella szereplésével. Időnként helyet adunk vitafórumoknak is. Február 14-én lesz például Antalóczy Attilának, Angyalföld országgyű­lési képviselőjének Küzdőtér című műsora, amely rendszeresen szerepel a Komédium programjában. Egy riportjáról meg­érkezve mellénk telepe­dik Vadas Zsuzsa, aki jó ideje már szintén nagy népszerűségre tett szert.- Kollégák vagyunk, Zsuzsa - fordulok hoz­zá -, de ne haragudjék, nem emlékszem pályája kezdetére.- Vidékről jöttem - mondja -, Gyulával Kecskeméten házasod­tunk össze, s együtt köl­töztünk a fővárosba. A Szigetszentmiklósi Autógyár Fényszóró nevű üzemi lapjá­nak munkatársa lettem, és eb­ben a minőségemben gyakran fordultam meg Angyalföldön. Itt, a Béke tér környékén mű­ködött ugyanis az autógyár öntödéje. Ősrégi üzem volt, még kézzel öntötték a vasat a kokillákba. Ugyanilyen ősré­giek voltak azok az öreg szaki bácsik, akiket nagyon meg­szerettem, mert igen érdeke­sen tudtak mesélni. Ha keres­tek a szerkesztőség­ben, rendszerint tudták, hová tűn­tem. Őket hall­gatom, s abból jó témákat merítek.- Csak­ugyan olyan romantikus volt arrafelé a múlt? - Én úgy talál­tam, hogy a vasba öl­tözött munkásosztálynak me­leg és közvetlen volt a szíve. Akkoriban ugyan kötelező volt termelési és munkástár­gyú cikkeket írnunk, de én megtaláltam benne az élmé­nyemet, az örömömet is, kü­lönösen Angyalföldön, mert sok nagyszerű embert ismer­tem meg az akkori lakosai kö­zött. Szerettem az ódon lakó­házakban a gang rácsaira kö­nyöklő asszonyokat is, sok színes írásom született a törté­neteikből. Szívesen engedtek be a lakásaikba is. Hol van ma már az a szívélyesség? Bezár­kóznak az emberek, félnek az idegenektől.- Angyalföld régi arculatá­ból többet lehetett volna meg­őrizni - fűzi hozzá Radó Gyu­la. - Szép a fejlődés, de nem kellett volna például a laká­sunk közelében lévő villany­gyárat, vagy ahogyan mi ne­veztük, a centrálét lerombol­ni. Minden okos fizikatanár csapatostól vitte el ide a diák­jait, hogy lássák, miként lesz a szénből villanyáram. Ma egy hatalmas gödör emlékez­tet rá, meg egy omladozó ka­pumaradvány, pedig ma is be- tölthetné értékes ipari műem­lékmúzeum szerepét. A másik fájdalmam, hogy már régeb­ben meggondolatlanul felrob­bantották a valamivel odébb álló nagy és szerintem igen szép, vörös klinkertéglákból épített gáztartályt. Mindig el­képzeltem, hogy ezen a kitűnő helyen milyen remek színházat tudtam volna belőle csinálni. Egy ideális arénát. Ma úgy­szólván semmi sincs a helyén. Hanem az élő színház most elszólítani készül Radó Gyu­lát. Mozgásba lendül egy utol­só próbára a gárda. Megérke­zik Darvas Iván és Mácsai Pál. Már csak egy gyors búcsú kézfogásra marad időnk. S. Gy. Cégek, vállalkozók figyelmébe! A Budapesti Kereskedelmi Kamara (BKIK) XIII. kerületi tagcsoportja a kamarai tagok számára 1999-ben rendszeres adó- tanácsadást szervez. A következő rendezvény 1999. február 22-én 17 órakor lesz a Pannónia Klubban (Budapest XIII., Pannónia u. 18.) Témakörök: aktuális adózási feladatok; az 1999. évi foglal­koztatás-politikai aktív eszközök. Előadók: dr. Bognár Péter igazgató, APEH Észak-budapesti Igazgatóság; Somodi Jánosné, a BKIK foglalkoztatás-politikai tanácsadója. A rendezvényen a részvétel ingyenes. Farsangi koncert Január és február hónap a mulatságok ideje. A keresztény karácsony örömhírét követő időt a bálok és a vigasságok töltik ki évszázadok óta. Farsang ideje hamvazószerdáig tart, azaz a húsvét előtti negyvenedik napig. Ezután a böjt ideje következik, amikor már nem illik zenés-táncos rendezvényekre járni. A farsang utolsó hétvégéje idén február 13-14-ére esik. Ekkor lesznek az utolsó nagy rendezvények, hiszen ezután már csak a hagyományokat figyelmen kívül hagyok mulatoznak. Ezért rendezi jótékonysági hangversenyét a XIII. Kerületi Keresztény Iskola Egyesület is ezen a hétvégén a Tamás Apostol Katolikus Általános Iskola javára. Fellépnek az iskola diákjainak művész szülei, azok barátai, és több egyházi iskola öregdiákja. Lant-, hegedű- és csel­lóművészek mellett énekkar és duett is színesíti a programot. A koncert az Angyalföldi Ifjúsági és Gyermekházban lesz (1138 Budapest, Dagály u. 15.), 1999. február 12-én, pénteken 18 órától. A belépés díjtalan, helyfoglalás érkezési sorrendben. Adományokat az iskola javára köszönettel fogadnak. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Molnár Béla Örömmel tájékoztatjuk a kerület lakosságát - jelenlegi és leendő olvasóinkat -, hogy a Dagály utcai Szabó Ervin Könyvtár felújítása döntő ál­lomásához érkezett. Februárban visszaköltö­zünk ideiglenes helyünkről - a Láng Művelődési Központ­ból - a belülről újjávarázsolt épületbe, és február 8-tól már kölcsönözzük CD-, hangka­zetta-, video- és CD-ROM- állományunkat. A munka java azonban még hátra van: a nyár végéig számí­tógépre visszük és leltározzuk teljes könyvállományunkat. Sajnos ez nagyon idő- és ener­giaigényes feladat, ezért is kér­jük olvasóink további türelmét. Szeptember elsején szándé­kozunk megnyitni felújított könyvtárunkat, ahol régi, tel­jes körű szolgáltatásainkkal várjuk önöket: friss könyvek­kel, nagyobb folyóirat-válasz­tékkal, új videókkal, CD-kel, CD-ROM-okkal, több számí­tógéppel, kellemesebb, kultu­ráltabb környezetben. A Dagály utcai könyvtár dolgozói E-mail-en érkezett Dunai meglepetések A XIII. Kerületi Hírnök V. évfolyam 1. számához szeret­nék egy apróságot hozzáfűzni, mégpedig a 13. oldalon meg­jelent érdekes dunai cikkhez. Több minőségemben is „kompetensként” tolom elő­térbe magam, egyrészt mert munkahelyem, a néhai PKM Hajózási Főosztály, alias Mahart (ki tudja, azóta hány neve is volt) színeiben több­ször végighajóztam a nevezet­ten, másrészt turistaként vé­gig is csibukoltam mellette. Nos, valóban szolgál né­hány meglepetéssel, még a cikkhez képest is. Ugyanis a forrása nemcsak hogy nem Donaueschingen- ben van, de nem is ott, ahol a cikk említi. Hanem Furtwan- gentől északra, egy Kolmen- hof nevű pici falu fölött áll egy kis kápolna, a St. Moritz, ami mellett egy határkő jelzi a Rajna és a Duna vízgyűjtő te­rületeinek határát, s ettől 173 méterre van egy forrás, még­pedig a Breg (e nélkül, csak Breg!) forrása. Ugyanis ez a leghosszabb mellékvíz a tor­kolattól kezdve, úgyhogy a hi­vatalos felfogás szerint itt van a Duna forrása. Ezt egyébként az odalátogatóknak hivatalos oklevél átnyújtásával is pre­zentálják. Itt vannak eltemet­ve a Duna kutatói közül töb­ben is. A folyók elnevezése egyéb­ként eléggé furcsa. A Duna nevének eszerint Bregnek kel­lene lennie, mert általában az eredő forrásról kap nevet a fo­lyó, persze ez történelmileg össze-vissza alakulhat. Hidro- geológiailag azonban az Er­zsébet híd alatt a Breg fo­lyik. .. Ezen az alapon persze a Tiszát is Borcaszentpétemek kellene nevezni, mert ez a leg­hosszabb forrásvize. Nos, mindegy, hol „eredez­tetjük”, attól az még ugyanaz a folyó. A táj pedig, ahol az általam említett forrás találha­tó, mindenképpen megérde­mel egy kirándulást, mert gyönyörű. Ha lehetőség van rá, örül­nék, ha kiegészítésemet a lap­ban megjelentetnék. Tisztelettel: Egyed Zoltán volt hajózómérnök, ma már inkább turistaként dunázgató egyén ál Jjugúly ni mil huny vili? ÚÍJÚJXfíl'liíJs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents