XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. december / 13. szám
6 * M- / T" X1IL KERÜLE n\i n • • r rv ■ rr 1999. december Karácsony előtt a Bella családnál TÍZSZERES GOND ÉS BOLDOGSÁG A tízgyermekes Bella-családról először a Tüzér utcai óvodában hallottam. Később tudtam meg, hogy az Angyalföldi Nagycsaládosok Egyesületének tagjai közül ők nevelik a legtöbb gyermeket a kerületben. Izgalommal készültem arra a vasárnap délutánra, amikor Belláékhoz látogattam. Elképzeltem a tizenkét tányért, poharat és evőeszközt a megterített asztalon, a fürdőszobában a fogkeféket és a papucsokat a bejáratnál. A Petneházy utcai tömbház földszinti lakásához érkezem. Az első csengőszóra az ajtóban megjelenő Bella Ferencné Erika kedvesen üdvözöl, majd beinvitál az otthonukba. Elkerített, zsúfolásig telepakolt folyosórészen haladunk át. A bejárati ajtónál már hallani a folyamatosan működő mosógép moraj ló hangját. Száradó ruhák töltik meg az előszoba, a konyha és a fürdőszoba szűk terét. A konyhában elmosott csészék pihennek rendezett sorokban egy tálcán. A szobákban ruhászsákok, hangfal, varrógép és írógép, a fal mellett az óvodából kiselejtezett kisszékek egymásra pakolva. A 81 négyzetméteres lakásban olyan érzésem támad, hogy egy tűt sem lehetne leejteni. Követem a háziasszonyt az egyik szobába, ahol Bella Ferenc tartózkodik. Miután megismerkedem a csendes, nyugodt férfival, az ágyakra ülünk és beszélgetünk.- Négy gyermekkel és négyezer könyvvel léptük át az otthonunk küszöbét tizenhét évvel ezelőtt - mondja az édesanya, majd csodálkozásomat észrevéve folytatja: - Nem látni a könyveket, hiszen a polcok eltakarják. Abban a szobában - mutat kezével egy függönyözött ajtó irányába - van a ruharaktár, ahol a gyermekholmikat életkor szerint válogatva zsákokba csomagolva tárolom. Mindig csak a szükséges darabokat veszem elő. Semmit nem dobnak ki, amit lehet, felhasználnak. Hogy apa a gyermekkocsiból állólámpát készített, azt később a gyerekek árulják el. Egy szőke fejecske érdeklődve figyel minket az ajtóból, majd a nyolcéves Misi merészkedik be közénk és leül mellém. Őt követi a legkisebb gyermek, a hároméves Cecília, majd a 10 éves Mónika és a 12 esztendős Bea. A többiek anyjuk hívó szavára jönnek. Az eleven, jókedvű Misi néhány perc múlva az egyik osztálytársától kapott új kesztyűjét mutatja, de megismerkedem Rudival, a plüss- kutyával is. A tizenkét tagú család reggelente fél ötkor ébred. A fürdőszobába és a mellékhelyiségbe való bejutási sorrend attól függ, ki mikor indul munkába vagy iskolába. Ferenc, az édesapa hat órakor megy el otthonról, hogy a MÁV Északi Járműjavító kőbányai egységébe időben eljusson. Mire az édesanya mindegyik gyermekét útnak indítja, fél nyolcat üt az óra. A kicsiket a hatodikos Bea kíséri a Csata utcai Általános Iskolába. Fél tizenkettőig az édesanya a legfontosabb otthoni munkákat végzi el, mert tizenegy óra negyven perckor biciklijének első ülésén Cecíliával elindul az iskolába Misiért.- A nyolcórás tanításában részt vevő Misikét délben hazaviszem ebédelni, majd 12.40-re Mónikáért megyek. Egy óra múlva Misit visszaviszem az iskolába, majd délután öt óra előtt néhány perccel indulok ismét utána. Áz iskolából hozott három adat ebédet tizenkét felé osztjuk el, ha nem elég a porció, levessel pótoljuk. Főzni hétvégeken szoktam. A nap ezzel még nem ért véget, mert minden gyermek a családban zenét tanul és játszik valamilyen hangszeren. Történt ugyanis jó néhány évvel ezelőtt, hogy Ferike egy előadáson megcsodálta Csóri Sándor népzenész háromszó- lamú kecskeduda-játékát és mivel ő akkor már trombitán játszott, kérte szüleit, engedélyezzék, hogy kipróbálja a furcsa hangszert. A nyolcéves legénykét beíratták az óbudai Mókus utcai Általános Zeneiskola egyik kihelyezett tagozatára. Feri lelkesedését és szorgalmát látva a többi gyermek is kedvet kapott a muzsikáláshoz. A heti kétszeri zeneóra és szolfézs állandó program a Bella gyerekeknél. A nagyobbak már elvállalják, hogy a kisebbeket elviszik órákra a különböző iskolákba. A beszélgetésbe a gyerekek szinte mind bekapcsolódnak, csak másodszori nekifutásra sikerül lejegyeznem, ki milyen hangszeren játszik: Mária népi furulyán és hegedűn, Feri trombitán, kecskedudán, tamburán és tenorkürtön, Orsi és Balázs harmóniumon, Péter tekerőlanton és vadászkürtön, Kati citerán és harsonán, Beáta vadászkürtön és tamburán, Móni citerán és tenorkürtön, Misi tenorkürtön és furulyán játszik. A hároméves Cecília pedig énekel, mondják szinte kórusban a gyerekek.- A vadászkürtön kívül, mind a saját hangszereink. A zene csodálatos dolog, mert kiegyensúlyozottá tesz. Ameddig a gyerekek zeneórán tartózkodnak, tudom, hogy jó helyen vannak, és nem csavarognak. Már korán megszoktattuk őket, hogy elszámoljanak az idejükkel - meséli Erika, az édesanya, aki kislányként zongorázni tanult. □ Hogyan képzeli el a gyerekek jövőjét? - kérdezem.- Azt szeretném, ha mindegyikük szakmát tanulna és dolgozna. A 22 éves Mária a legidősebb gyermekünk a gimnázium elvégzése után mérlegképes könyvelőnek tanult, egészségi okok miatt nem végezte el az iskolát. Jelenleg egy zuglói pékségben ügyintézőként dolgozik. A 21 éves Feri katonasági idejét polgári szolgálatban tölti, szakmája szerint díszműla- katos és restaurátor az Ipar- művészeti Múzeumban. A 20 esztendős Orsi üzleti eladó, a 18 éves Balázs asztalosipari, az egy évvel fiatalabb öccse Péter, cipészipari tanuló. Kati a Móra Ferenc Gimnázium elsőéves tanulója, egészségügyi pályára készül. □ Hogyan döntik el, milyen pályára kerüljenek a gyerekek?- Együtt megbeszéljük, kinek mihez van kedve. A szakmaválasztásokat úgy hangoljuk össze, hogy a testvérek később közösen tudjanak munkát vállalva összedolgozni, mert egy lakatos soha nem tud meglenni egy asztalos nélkül. Azt is figyelembe vettük, hogy így jobban segíthetik, majd egymást az életben - magyarázza az édesanya. A gyerekek fiatal koruk ellenére megtanulták, hogy segíteniük kell egymást, az életben való boldoguláshoz. Ameddig Ferike és Balázs a nagyszobában dolgozik, addig a többiek a helyszűke miatt fennt vannak az ágyban. A pincében tárolt szétcsavarozható vasasztalon körfűrész, amit a kiselejtezett mosógép motorja hajt. Az asztalt, amelyen Balázs dolgozik, Feri hegesztette, az elektromos részt az édesapa tette rendbe. Erika, a 47 éves édesanya próbálja elfogadni helyzetüket, tudja, hogy jövedelmükből mire telik, ennek megfelelően alakítja a kiadásokat. A család naponta öt liter tejet fogyaszt, pedig ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy csészével, legalább tizennégy literre lenne szükségük. Reggel általában egy kenyeret vesznek, mert Mária naponta kap egy veknit a pékségben, ahol dolgozik. A kenyérfogyasztás az idő függvénye, tudom meg Erikától, mert ha a gyerekek otthon vannak és van idejük, bizony egész nap esznek. A húst réges-rég elfelejtették. Volt idő, amikor minden vasárnap került egy csirke az asztalra, de ez már a múlté. Gyümölcsről és édességről a gyerekek előtt nem beszélünk. Hogy a tejbegríz a kedvenc ételük, ahogy az egyik kicsi állítja, nem mindegyik gyermek hagyja jóvá. Nemcsak a mindennapi élelem kerül sokba, hanem a borsos árú fogkrém is, amiért mindig közelharc van a fürdőszobában. Hiába is teszi az édesanya külön a lányok és fiúk tubusát, a gyerekek „eszik a fogkrémet”. A szombatokat a kisebbek a XI. kerületben lakó nagymamánál töltik, aki igyekszik valami finom étellel megvendégelni az unokáit. A nagyi megszokta a sok gyermeket, hiszen együtt nevelkedett nagynénje 13 testvérével. Lányának, Erikának a gyermekszeretete már akkor megnyilvánult, amikor elhatározta, hogy gyermekgondozónő lesz. A XI. kerületi Villamos Erőmű Tervező- és Szerelő Vállalat egyik bölcsődéjében dolgozott. Huszonkét éve saját gyermekeit neveli. Minden gondolata a családé, a gyerekeké, azóta életének minden percét tíz felé osztotta. Nem terveztek ekkora családot, de hogy így sikerült, annak örül. Fáradtságát igen jól leplezi, megtanult a villamoson kapaszkodva is pár percet pihenni. Amikor férje délután hat órakor hazaér, egy órácskát alszik, aztán segít a gyerekeknek a másnapi iskolai felkészülésben. Az évek során a legnehezebb feladat az apára hárult, neki kellett ugyanis végighallgatnia az elsős gyerekek bukdácsoló olvasását, meséli Erika. Tél van, kinn erősen havazik, az anya még mindig abból a kellemes élményből táplálkozik, ami hat évvel ezelőtt történt velük. Igaz, akkor minden rosszul kezdődött. Az egyetlen hely, ahová nyaralni mehettek, a nagymama bala- tonszemesi háza, leégett, ezzel egyidőben számolták fel Erika munkahelyét is. Azon a nyáron Belláék vettek egy pavilonsátrat, majd 29 bálás csomaggal a nyaraló irányába induló vonatra ültek, hogy a leégett épület maradványait elhordják. Az egyik szomszéd elibük jött az állomásra, így a három és fél kilométeres utat a nyaralóig nem kellett gyalog megtenniük. A romeltakarítási munkában Budapestről érkezett harminc fiatalból álló csapat segített. A fiatalok este egy szál gyertyával kezükben szerenádot adtak. Mivel a család a hangszereket magukkal vitte, mindnyájan csatlakoztak a fiatal társasághoz. Másnap a balatoni nézőközönség, köztük németek, franciák érdeklődtek, mikor lesz a következő koncert. Az egyik turista 150 palacsintát, a másik szalámit hozott a családnak, de volt, aki egy tízliteres fazékban gulyást.- Csodálatos nyarunk volt, érdekes volt megélni az emberek szeretetét - emlékezik Erika. A közelgő ünnepekről beszélgetünk. Ajándékot egymásnak készítenek, problémát ezeknek a lakásban való elrejtése okoz. Ferenc minden karácsonykor élő halat visz haza. A gyerekek egy teljes délutánon keresztül gyönyörködnek az ünnepi asztalra kerülő halban. Karácsonykor előkerül az elbariká- dozott asztal és a nagyszobában két székre, hosszú deszkát helyeznek, azt ülik körül. Nézem az ölemben tartott, fából készült táblát, amin jegyzetelek. A gyerekeknek naponta ez a tábla az asztaluk. Ezen írják a házi feladatot, és kanalazzák a levest. Misi nevet, ahogy Cecília a nyakát öleli. A mennyezeten valamelyik karácsonyról maradt üres szaloncukros papírok himbálóznak. Gajdos Erzsébet Együtt a család, a legidősebb fiú, Feri katonai szolgálatát tölti Egyesület az angyalföldi nagycsaládosokért Az Angyalföldi Nagycsaládosok Egyesületét a múlt évben alapították a kerületben élő három és többgyermekes családok. Zentai Györgyöt, az egyesület elnökét kérdeztük a szervezet célkitűzéseiről.- Milyen céllal jött létre az egyesület?- Az egyesületünk, amely közhasznú, nonprofit tevékenységet végez, összekötő kapocs kíván lenni az önkormányzat, a családok, iskolák és ifjúságvédő szervezetek között. Kölcsönös segítség- nyújtáson alapuló kapcsolatokat szeretnénk létrehozni a Vöröskereszttel, valamint a kerületben található érdekvédelmi szervezetekkel, ezzel is segítve a tagcsaládjainkat.- A gyermekvédelem is szerepel programjukban ?- Külön figyelemmel kísérjük a gyermekjogot, az ezzel kapcsolatos érdekvédelmi munkát. Fontos feladatunknak tekintjük a szociális és jogi tanácsadást is. Célunk, hogy egyetlen gyermek se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést csak azért, mert több testvére van.- Úgy érzi, hogy hátrányt szenvednek a nagycsaládosok gyermekei?- Szeretnénk eloszlatni a nagycsaládosokkal szembeni fenntartásokat, téves hiteket, ezért a külvilág felé egy pozitív értékrendet kívánunk közvetíteni. A nagycsaládosok nem a családi pótlék miatt nevelnek több gyermeket, hanem azért, mert szeretik őket. Azt el kell mondanom, hogy ezek a családok igen nehéz helyzetben vannak, és ez nemcsak az anyagiakra értendő. Színházba, hangversenyre eljutni szinte lehetetlennek tűnik.- Hogyan szeretnének javítani a helyzetükön?- A kerületi önkormányzatnak szeretnénk javaslatainkat elmondani, amely közvetve vagy közvetlenül a családokat, a gyermekeket érinti, akár szociálpolitikai, akár környezetvédelmi vagy segélyezési kérdésekben. A múlt hónapban jött létre a Közép Magyarországi Regionális Családszövetség, amely Budapest és Pest megye családokkal foglalkozó civil szervezeteit foglalja magába. Az Európa Tanács Irodájával való kapcsolattartás is szerepel célkitűzéseink között.- Mivel foglalkozik még az egyesület?- Kikapcsolódásként szeretnénk minél több kirándulást szervezni. Az egyesületet támogató alapítványok lehetővé teszik, hogy olykor részt vehessünk egy cirkuszi előadáson vagy egy nyilvános színházi főpróbán. Ahhoz, hogy gyermekeink egészségesen, kulturáltan tudjanak élni és fejlődni, rendezvényeinket kellő színvonalon tudjuk lebonyolítani, további szponzorok segítségét váijuk.- Kiket várnak az Angyalföldi Nagycsaládosok Egyesületébe?-A kerületben élő nagycsaládosokon kívül sorainkba várunk minden gyerekes családot. Pártoló tagjaink minden juttatásban ugyanúgy részesülnek, mint rendes tagjaink, csak vezetőségbe nem választhatók. Az egyesület havonta egyszer a Dagály utcai Ifjúsági Házban tartja klubnapját, ahová szeretettel meghívjuk mindazokat, akik az egyesület életével közelebbről kívánnak megismerkedni. gajTj^arácsony estéjén találtak rá a kukában. A nyivá- kóló hangban macskát sejtő kutya kíméletlenül húzta póráza végén gazdáját. Az emberek körülállták a rongyokba bugyolált csecsemőt. Minden esélye megvan egy jobb élethez - konstatálták egyszerre. Az árvaház az életesély első állomása volt. A meleg nem anya testéből áradt, a rácsos kiságyból óvó kar ritkán emelte magához. A gondozók reménykedtek, hátha megtetszik valakinek a hasfájós, éjszakákon át bömbölő szörnyeteg. Az érkező házaspár vitatkozott, a férfi kék szemű szőkét akart, a nő mindenből barnát. Végül megegyeztek a szeplős kis vörösben. Ötéves. Esélyt érez a kedves szóra, ajándékra. Amit kap, pofon a játék közben feldöntött zuhanó fenyőfáért. Már jól tudja, esélye van megjavulni, az iskolában első padban ülni, továbbtanulni, munkába állni, társat találni, családot alapítani, jól élni. Úgy érzi, minden sikerülhet, mert a szőke lány őt választja. Gyorsan telnek az évek: házasság, gyerekek, nyaralás a Balaton partján. Aztán azon töpreng, hogyan mondja el: munkanélküli lett. Az italhoz fordul, egyre gyakrabban, egyre többet iszik. Veszekedés, válás, vagyonelosztás. Egyik napról a másikra az utcára kerül. M ost ül az aluljáróban, rongyokban, mint negyvenkét évvel ezelőtt. Nem mondja senki, hogy ne csüggedjen, hiszen van esélye. Ismét karácsony jön, az önzetlen szeretet ünnepe. Néhány napig lesz meleg, fény, étel, majd a zuhanó fenyőfákkal ismét egy évig befellegzett. 8■ e.
