XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. szeptember / 9. szám

1998. szeptember Ahány ház és ahány lakás - annyi rács A vasrácsok sem miképp sem a tár­sadalom egészsé­gének és nyíltsá­gának, az emberek egymáshoz való kö­zelségének jelzései. De nem is a lakosok természetes belső tulajdonságainak hatásá­ra, hanem kényszerűségből ke­rültek a lakásajtókra, folyosók, gangok, lépcsó'fel- és lejáratok eltorlaszolására némely hívat­lan látogatók elől. A vagyonféltés, a tulajdon megóvása mindenki által val- lottan helyes emberi törekvés a szegénység és a gazdagság bár­mely fokán. A rendőrség is arra figyelmeztet minket, hogy előz­zük meg a bajt, akadályozzuk, nehezítsük meg a betörők dol­gát, ne utólag siránkozzunk a sokszor nagy családi csapást je­lentő kirablásunk miatt, s szid­juk a hatóságot, mert nem képe­sek azonmód tetten érni és fü­lön csípni az elkövetőket (ké­sőbb is csak ritkán). Otthonaink, vagyontárgya­ink, értékeink biztonságos elzá­rására valóban csak ösztönözni lehet. Hanem az már nem jó, ha egyik-másik lakóház kezd bör­tönhöz hasonlítani. Senki sem szereti magát, pláne ártatlanul, kellemes komfortérzet helyett a Sing-Sing fegyházban érezni. Sok esetben a rácsok a lakókö­zösségek tagjainak egymás közti vitáinak is tárgyai, hiszen megeshet, hogy egyes közös használatú utakon való közle­kedést akadályoznak vagy ne­hezítenek meg velük. Azt is tudomásul kell venni, hogy a tűzoltóparancsnokság egyértelműen rácsellenes. Ezt a tűzvédelmi szabályzatában ugyan kereken nem mondja ki, de jól értelmezhetően körülírja a következőképp: „Tűz esetén a menekülési út­vonalakat kell használni. A me­nekülés útvonalai: a) a főlép­csőház és a melléklépcsőház; b) a ház főfolyosói és mellékfo­lyosói; c) a pincék utcai kijára­ta, a főkapu. A közös tulajdon­ban lévő folyosókat, fő- és mel- léklépcsőházakat, pincei folyo­sókat és kijáratokat teljes szé­lességükben szabadon kell hagyni, még átmenetileg sem szabad leszűkíteni, azokon a menekülést akadályozó tárgya­kat tárolni tilos.” Világos beszéd. Igaz, hogy ezek az előírások különböző tí­pusú lakóházakra különböző­képp illenek, sőt az egyes laká­sok is eltérően veszélyeztetet­tek mind vagyon-, mind tűzvé­delem szempontjából. Megtör­tént tűzesetek bizonyítják vi­szont, hogy a vasrácsok felfe­szítése mennyire nehezítette és késleltette a veszélyben lévő la­kásokba való bejutást, s onnan a veszélyeztetettek kimentését, az égés, a füstmérgezés megakadá­lyozását, a lángok megfékezését. A jogos vagyonvédelem és a tűz elleni védekezés - e két fon­tos személyes és társadalmi ér­dek - szembekerült egymással, legalábbis ami a rácsok elsza­porodását illeti. Arról, hogy melyik a fonto­sabb érdek, embertelenség vol­na beszélni. Ahol tűz van, ott emberéletek foroghatnak koc­kán, s ha a mentés útjában rács van, a vagyonvédelemre való hivatkozás sem igen áll meg, A vagyonvédelem nem kerülhet szembe a tűzvédelemmel Innen és túl a rácsokon hiszen a tűzben a vagyon is megsemmisülhet. Ezzel szemben a tények azt bizonyítják, hogy - ebben a vi­szonylatban talán még azt is le­het mondani: szerencsére - be­törés nagyságrendekkel több fordul elő, mint tűzeset. Az is bizonyítható, hogy a rácsok a betörések elhárításában jó ha­tásfokkal „működnek”. Aligha lehet komolyan gon­dolni, hogy az egyes lakástu­lajdonosok vagy bérlők a sok pénzbe került rácsaikat önként le fogják bontani lakásbejára­taik és folyosóik előtt. Igazán akkor lehetne ezt elvárni tőlük - akkor sem egy csapásra -, ha számottevően javulna a köz- biztonság, s erőteljesen visz- szaszorulnának a betörések. Egyelőre sok esély arra sem mutatkozik - talán egyes kirí­vó eseteket kivéve -, hogy ha­tóságilag lenne lehetséges a rácsok tömeges eltávolítása. Az ellent­mondásos hely­zet azonban arra int: mindenütt, ahol ez probléma, „házon belüli” közmegegyezés­sel találják meg a módját, hogy ahol kell, a rácsok is megma­radjanak, de tűz esetén se aka­dályozhassák egy másodpercre sem a tűzoltók oltó- és mentő­munkáját. Ha van rá készség, csak egy kis jóakarat kell hozzá és - együttgondolkodás. Mint annyi más probléma esetében. S. Gy. Az y O&HUSÓf fofz/mptoK is tőoüfa Dcyáfy utcai' íönpo-tár Már a felavatását sem várták meg Visszatér a helyére a Wallenberg-szobor Az a hír kelt szárnyra, hogy az 1949 áprilisában már felál­lított, de órákkal az ünnepé­lyes felavatása előtt, az éjszaka leple alatt ledöntött és ismeret­len helyre szállított első WalT lenberg-emlékszobor az újjáé­pített Szent István park meg­nyitásával egyidőben vissza­kerül az eredeti helyére. A hír csak félig-meddig igaz: ké­szülnek a szobor visszaállítá­sára, ám arra csak a megújult park megnyitását követő hóna­pokban kerülhet sor. Raoul Wallenberg svéd kö- vetségi titkár 1944 júliu­sában megkezdett embe­ri akciójával a szovjet hadsereg bejöveteléig az üldözött emberek tíz­ezreit mentette meg a pusztulástól. Közvetle­nül a háború után sokan érezték kötelességüknek, hogy kétféleképpen is le­róják hálájukat a bátor és nemes megmentőnek az­zal, hogy a volt úgyneve­zett svéd védett negyed területén utcát neveztes­senek el róla, és szobrot állítassanak neki. Zse- dényi Bélának, a nemzet- gyűlés elnökének és Szakosíts Árpádnak, a Budapesti Nemzeti Bi­zottság elnökének a véd­nöksége alatt Wallenberg Bizottságot alakítottak e célok elérésére. E bizottság 1945. no­vember 11 -én fordult ké­relemmel engedélyezé­sért Budapest székesfő­város vezetőségéhez, amelyre a hozzájárulást - egy hét sem telt bele - november 17-én meg­kapták. Az erről hozott határo­zat dátuma november 25. volt. Addigra Pátzay Pál, a nagyne­vű szobrászművész már el is készítette a szobormű modell­jét. Ezután azonban három és fél évnek kellett eltelnie, hogy a szobor elkészüljön és felava­tásának az idejét kitűzzék. A szobor 1949. április 8-án vagy 9-én már ott állt 3 méter magas talapzatán a Szent István park­ban. 10-én, vasárnap fél 12-re tűzték ki a felavatást. Az összegyűlt ünneplő kö­zönség akkorra azonban már a szobor hűlt helyét találta. Akikkel felállíttatták, azokkal le is bontanák. A Dunapark Kávéház reprezentatív épüle­tében lakó Hatvány Lajos báró az ablakából látta a műveletet, és hajnalban telefonon hívta fel Pátzay,t, aki maga is így ér­tesült alkotása eltüntetéséről. Hogy hová vitték, sűrű titkoló­zás fedte. Sejteni az okát per­sze lehetett, csak hangosan ki­mondani nem. Wallenberg, aki hősként szállt szembe a náci terrorral, a szovjet államvédel­mi terrorszervezet elhurcolt foglya és áldozata lett. A ma­gyar hatóságok pedig paran­11(11 ™m ¥ M mágia® csőt teljesítettek az emlékmű lerombolásával. Maga a szobor azonban, hogy, hogy nem, új életet kez­dett. Nem sokkal később Kí­gyós figura címmel Pátzay Pál a Műcsarnokban más művei­vel együtt kiállította az Első Magyar Képzőművészeti Kiál­lításon. Természetesen - mivel szimbolikus jellege ezt megen­gedte - Wallenbergtől teljesen elidegenítve. Az eredeti talap­zaton elhelyezett dombor­művű plakett, amely Wallen­berget profilból ábrázolta, az ugyanoda felvésett szöveggel együtt, már hiányzott róla, és többé soha nem került elő. Egy bizalmas iratban előfordult még Kígyós férfiakt címmel, s lett belőle Kígyóölő, amikor - ennek a sztoriját még nem de­rítették fel hitelt érdemlően - a debreceni Biogal Gyógyszer- gyár előtti téren 1953-ban fel­állították. Érdekes módon e szobor másolata az egyik Üllői úti klinika kertjében is megta­lálható, tehát a kompozíció egyidejűleg két hazai egész­ségügyi intézet környezetét is díszíti. A Raoul Wallenberg szemé­lye és tragikus sorsa kö­rüli hallgatás időközben megtört, s ez a körül­mény ismét előtérbe hoz­ta egy emlékmű-szobor felállítását. Az új Wallen­berg-szobor, Varga Imre alkotása, 1987. április 12. óta a Szilágyi Erzsé­bet fasorban őrzi a nagy svéd diplomata emlékét. Később a Raoul Wallen­berg utca és a Pozsonyi út sarkán lévő lakóház falán is elhelyeztek egy domborművű Wallen- berg-relief mementót. Deák Gábor, kerüle­tünk lakója, mint el­mondta, lapunkból érte­sült a Szent István park rekonstrukciójáról. Mint­hogy tudott az eredeti Wallenberg-szobor deb­receni hollétéről, a park terveit bemutató kiállítá­son javaslatot tett az ön- kormányzat vezetőinek az emlékmű egykor kije­lölt helyén történő reha­bilitációjára. Ennek elő­segítésére alakult meg a Wallenberg Szoborbi­zottság ’98. Jelentékeny ne­hézségeket kell ugyanis addig még leküzdeni, amíg az új parkban a szobor a helyére ál­lítható. Egyelőre a tulajdonjo­ga is tisztázatlan. Állapota is helyrehozatalra szorul, amely­nek a költségeit - a szállítás és újrafelállítás költségei mellett - elő kell teremteni. S ha majd ott áll eredeti he­lyén a régi szobor, a szép, új parkban megfordulókat emlé­keztetni fogja a vészterhes időkben helytálló hősre. De rá­pillantva, az eltelt fél évszázad viharait sem teszi sokak szá­mára jó ideig feledhetővé. Tizenhat évvel ezelőtt, 1982- ben nyílt meg Angyalföldön a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának egyik legnagyobb és - elfogultság nélkül állíthat­juk - legszebb könyvtára. Az ezer négyzetméteres, kétszintes könyvtárépület a főváros akkori kultúrpolitikusai szerint egy nagyszabású könyvtárfejleszté­si elképzelésbe illeszkedett. Kőbánya és Kelenföld után eb­ben a nagy múltú munkáskerü­letben álmodták meg a tervezők az 1975 és 1985 között létreho­zandó 8-10 korszerű, európai fővárosház méltó - oly régen nélkülözött - modem könyvtá­rak következő „darabját”. Saj­nos az elképzelés jórészt csak terv maradt. De a Dagály utcai könyvtár elkészült. És nagyon szép lett: a tágas kölcsönzőtermekben, negyven főt befogadó olvasó­termében, az akkori viszonyok­nak megfelelően korszerű, fel­szerelt zenei részlegében mint­egy 80 ezer dokumentum állt az olvasni vágyók rendelkezésére. A gyerekkönyvtár lehetőséget kínált színes gyerekprogramok szervezéséhez, az előadó-kiállí­tóterem számos kiállítás és könyvtári rendezvény leendő színtere lett. Persze voltak, akik tamás- kodtak: kell-e az angyalföldiek­nek egy ekkor könyvtár? Hi­szen van itt már éppen elég, pontosan hét. Igaz, hogy kicsik, rozogák, egyik-másik alig na­gyobb egy trafiknál, sőt alagso­ri is van. De ezeket megszokták a környék lakói, szeretik is, le­het, hogy ez elég. Meg aztán a Dagály utca nem is a kerület központja, a közlekedése sem igazán jó. A Váci úti metróépít­kezés pedig évekre szinte meg- közelíthetetlenné tette. A kétkedők számára a vá­laszt maguk az olvasók adták meg. 1983 végére (ez volt az el­ső teljes év) a Dagály utcai könyvtárnak 4400 beiratkozott olvasója lett. Felvetődhet a kér­dés, hogy a korszerűtlenebb kis könyvtárakból jöttek-e át, és azokat mintegy kiváltotta és fe­leslegessé tette-e a „nagy”? A válasz erre a kérdésre is nemle­ges. 1981-ben a régi XIII. kerüle­ti könyvtárakat 9000 olvasó lá­togatta. 1997-ben - miközben a Dagály utcában 5700 a beirat­kozok száma - a fiókokba összesen több mint 6500 olvasó járt. Azt kár lenne tagadni, hogy mindazok, akik bővebb könyv­választékot és a szolgáltatások szélesebb körét, úgymint na­ponta 10 órás és hétvégi nyitva tartást is, CD, CD-ROM köl­csönzést, Internet hozzáférést, hang- és fénymásolást stb. igé­nyelnek, a Dagály utcai könyv­tárat keresik fel. Az átlagosnál magasabb a közép- és főisko­lások száma, a tavalyi évben megközelítette a háromezret. 1997-ben pl. a XIII. kerületi könyvtárakból kölcsönzött 44 ezer hanglemezből és kazettá­ból 32 ezret a Dagály utcából kölcsönöztek ki. Az elmúlt 16 év alatt 900 ezer kölcsönző kö­zel 3 millió dokumentumot köl­csönzött és a forgalom folya­matosan nő. A több mint másfél évtized alatt a könyvtár soha nem tar­tott nyári szünetet és jelenleg Budapest egyetlen vasárnap is nyitva tartó kerületi közkönyv­tára. A téli hónapokban a napi forgalom nem ritkán 5-600 fő. Az utóbbi években - sajnos uta­zás, nyaralás helyett - nyáron is egyre több kerületi lakos keres szabadsága idejére a könyvtár­ban könyvet vagy egyéb szóra­kozási lehetőséget. A folyamatos és intenzív igénybevétel közben bizony a könyvtár helyiségei elhaszná­lódtak. Szeptember közepén, pontosan 11-én tatarozás miatt több hónapra be kell zárnunk. De nem csupán külső felújítást tervezünk. 16 év alatt nemcsak az derült ki, hogy az olvasók igénylik és szeretik a könyvtá­rat, de változtak az olvasói szo­kások is. Szeretnénk a felújítást felhasználni arra, hogy olyan funkcionális változtatásokat hajtsunk végre, amely az új ol­vasói igényekkel jobban össz­hangban van. Bővítjük például a „fogadó” övezetet, nagyobb teret biztosítva az újságot, ké­peslapot olvasók számra, vagy azoknak, akik csak melegedni, beszélgetni jönnek a könyvtár­ba. Változtatni kívánunk a je­lenleg több helyen szétszórt hangzó és vizuális dokumentu­mok, szolgáltatások rendsze­rén, egy hang-kép-tár részleg kialakításával. A zajosabb vagy éppen csendet igénylő gyerek­foglalkozások számára a gye­rekkönyvtáron belül harmoni­kaajtóval szeparálható foglal­koztatót alakítunk ki -, hogy csak néhány példát említsünk. l'Mtfk le/ietfoty afaUfótáá idcjm Az épületfelújítások Magya­rországon sajnos a kelleténél mindig tovább tartanak - és ez bizony a Dagály utcai könyvtár szolgáltatásainak szünetelteté­sével jár majd. Olvasóinkat azonban nem hagyjuk cserben, az átmeneti időre többféle lehe­tőséget ajánlunk:- azoknak, akik érvényes ol­vasójegyük van, ingyen iratkoz­hatnak be a kerület valamelyik fiókkönyvtárába - ezek címe a Dagály utcában ki lesz füg­gesztve,- azoknak az olvasóknak, akik szélesebb választékot, ol­vasótermi használatot igényel­nek, az újpesti Király utcai könyvtárat ajánljuk (metróval csak 3 megálló),- azok számára pedig, akik átmenetileg sem akarnak meg­válni a Dagály utcai könyvtár­tól (és a jól ismert könyvtáro­soktól), ideiglenes a Láng Mű­velődési Házban kínálunk szű­kített szolgáltatásokat: itt folya­matosan fogjuk kölcsönözni a saját video-, hangkazetta-, CD- és CD-ROM állományunkat, könyvkölcsönzésre pedig a Mű­velődési Ház bocsátja az an­gyalföldiek rendelkezésére a helyi könyvtár állományát. A nyitva tartási idő szintén a Da­gály utcában tudható meg. Á Dagály utcai könyvtár, meggyőződéssel állíthatjuk: a XIII. kerület minden lakosáé. Ezért tartjuk szükségesnek tájé­koztatni Önöket az átmeneti vál­tozásokról, ezért kérjük megérté­süket és türelmüket a felújítás idejére, és ezért hívjuk, várjuk vissza Önöket megújuló könyv­tárunkba. Szabó Jánosné az Észak-pesti könyvtárak igazgatója y Gimnáziumi előkészítő Az Ady Endre Gimnázium (XIII. kerület, Röppentyű utca 62.) idén is szervez az általános iskolák nyolcadikos tanulói­nak előkészítő tanfolyamot magyarból, matematikából és bio­lógiából, szeptember 30. és január 30. között. Részvételi díj: tantárgyanként 4000 Ft/félév. Jelentkezni az iskola portáján el­helyezett jelentkezési lapokkal lehet. Első foglalkozás és befi­zetés szeptember 30-án 15 órakor. További információt Szalai Bernadett igazgatóhelyettestől lehet kérni. Herczig Ferencné igazgató ^

Next

/
Thumbnails
Contents