XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. augusztus / 8. szám

Más volt a látvány, mint a tévében Itt volt az otthona A békemisszió katonájaként Okucaniban szolgált Angyalföldön nemcsak a múltban volt számos katonai szervezet és intézmény, ma is sok ilyen működik itt. Tisztek, tiszthelyettesek és polgári dol­gozók végzik azokban minden­napi munkájukat. Sokat közü­lük a lakásuk is a kerülethez kö­ti, a családok egy része lokál- patriótának tekinti magát. A polgárokat a múltban is ér­dekelte és a jelenben is foglal­koztatja a honvédség működé­se. Az a titokzatosság és külön­legesség, amely a fegyveres szolgálattal együtt jár. Napja­inkban figyelemre méltó válto­zások mentek végbe a honvéd­ség egész struktúrájában, fel­adatkörében. A választópolgá­rok java része népszavazással az ország NATO-ba lépése mel­lett döntött. A vita azóta sem szűnt meg és a csatlakozás vár­ható következményeiről aggo­dalmak is megfogalmazódnak. Tény, hogy csak karnyújtásnyi­ra van a Magyar Honvédség in­tegrálódása a NATO katonai szervezetébe. Előzmé­nyeként esztendők óta a békepartnerség keretei és feladatai között a kato­nák egy része már ízlel­geti, mit jelent egy keleti katonai szövetségi rend­szer után, attól alapvető­en eltérő katonai szövet­ségben feladatot vállalni és ellátni. A délszláv háborút le­záró daytoni megállapo­dást követően az IFOR majd SFOR tevékenysé­gébe 1996 februárjától korlátozott létszámú ma­gyar műszaki alakulat is bekapcsolódott. Ponto­sabban a magyar alegy­ség a NATO által veze­tett feladat végrehajtójá­vá vált, hadműveleti alá- „ rendeltségébe került. Beszélgető partnerem dr. Vulevity Péter alezredes, aki Okucaniban szolgált. Arról kér­deztem, hogyan lett a műszaki alakulat tagja, milyen tapaszta­latokat szerzett a különleges ka­tonai szolgálat ideje alatt?- Önként jelentkeztem a fel­adatra. Nem volt egyszerű a döntés, hiszen átmenetileg bú­csút kellett venni a családomtól is. Tudtam, hogy az évekig el­húzódó háború olyan körülmé­nyeket hagyott hátra, amelyek veszélyekkel fenyegetnek. De érdekelt a kihívás. Állomáshe­lyünk horvátországi területen volt, közel Bosznia-Hercegovi­nához. Onnan terjesztettük ki tevékenységünket, ahogy a há­borús károk felszámolása azt szükségessé tette. Sokat dol­goztunk Bosznia területén is, például a szarajevói repülőté­ren. Én végzettségemnél fogva a parancsnok jogi segítője vol­tam. Mint hadijogásznak azt kellett biztosítanom, hogy mű­ködésünk a törvényes előírá­soknak megfelelően történjen. Létrejöjjön a jogharmonizácó a magyar, a nemzetközi és a NATO jogi előírások között. Persze a golyóálló mellény ne­kem is kötelező viselet volt, a géppisztoly sem hiányozhatott a nyakamból.- Milyenek voltak az első be­nyomásai idegen hadműveleti területen?- Legjobban a szörnyű lát­vány fogott meg, amely egé­szen más volt, mint amit a tévé hírműsoraiból itthon a közvéle­mény megismerhetett. Minde­nütt az értelmetlen háború pusztító nyomaiba botlottunk. Szétlőtt házakkal, lakásokkal, középületekkel, romos gyárak­kal, sírhalmok tömegével szem­besültünk. Nem volt víz, vil­lany, gáz. De az életnek is alig lehetett nyomát találni. Aki nem lett áldozat, az elmenekült, földönfutóvá vált. Vezetékne­vemből kitűnik, hogy őseim szerbek voltak. így etnikai érin­tettségem kapcsán érzelmileg még nagyobb hatást gyako­roltak rám a háború következ­ményei, mint katonatársaimra. Az azóta eltelt idő folyamán is' csak felszínesen tudtam feldol­gozni magamban, vajon milyen politikai sugallatok válthatták ki a korábban szinte egy nyelvet beszélő, testvérként viselkedő nemzetiségek végzetes gyűlöl­ködését. Remélem egyszer a történetírás választ ad ezekre a kérdésekre.- Az okucani hivatalos szer­vek és emberek hogyan fogad­Dr. Vulevity Péter szolgálatban ták a magyar katonák érkezé­sét?- Barátsággal és kétkedés nélkül. Néhány nap elteltével meggyőződtek, hogy küldeté­sünk megváltás számukra. Na­gyobb biztonságot éreztek je­lenlétünkkel. Felismerték, hogy célunk és feladatunk a lerom­bolt műtárgyak, hidak, utak, vasutak helyreállítása, a zavar­talan mindennapi élet segítése, nem szülőföldjük megszállásá­ra küldték alakulatunkat. Jó, egymást kölcsönösen tisztelő, egyenrangú emberi kapcsolatok alakultak ki közöttünk.- Milyen konkrét feladatokat hajtottak végre?- Sok-sok felrobbantott hidat hoztunk helyre. Utakat, vasuta­kat javítottunk, romeltakarítást végeztünk. Jelentős területeket tisztítottunk meg az aknáktól. Építettünk a Száva folyón és máshol is nagy teherbírású ide­iglenes pontonhidakat. Sok időt vett igénybe a kijelölt műtár­gyak felderítése, az elvégzendő feladatok pontos meghatározá­sa, a szükséges javító anyagok leszállítása. Búváraink számta­lan merülést végeztek a folyók­ban az úszóakna-veszély elhárí­tása érdekében. A szervezett­ség, az állomány szakmai hoz­záértése, tisztességes munkája, az együttműködő más nemze­tek katonáinak támogatása min­den nehézségén átsegítette egy­ségünket. Meg akartuk mutatni a Magyar Honvédség alkalmas­ságát a feladatokra. Sikerült? Igen. Az IFOR parancsnoksága, és egyéb nemzeti alakulatok ve­zetői számtalanszor kifejezték elismerésüket. A helyi lakosság is így értékelte munkánkat.- Kerültek-e veszélyhelyzet­be?- A legnagyobb veszélyt az elaknásított területek jelentet­ték. A több mint kétmillió akna hatástalanítása még esztendő­kig eltarthat. Fegyveres táma­dás egyszer érte táborunkat. Éppen piknikeltünk más nem­zetek katonáival, amikor egy gépkocsiból irányunkba lőttek. Egyébként küldetésünk ideje alatt aknától vagy löve­déktől senki sem sérült meg. Csak munkahelyi baleset történt. Annak is figyelmetlenség volt az oka.- A távollétet a hazá­tól, szeretteiktől hogyan élték meg?- Járt nálunk az állam- és a kormányfő, a honvé­delmi miniszter. Sőt, ami­kor konszolidáltabb lett a helyzet, családtagok is ki­látogattak hozzánk. A Duna TV adásait rendsze­resen néztük, küldték a napi sajtót, neves művé­szek, együttesen keresték fel egységünket, ajándék­műsorral kedveskedtek. Ha az elfoglaltság enged­te, találkoztunk más nem­zetek katonáival. Gyorsan hífe kelt szakácsaink jó főztjének, gyakran tértek be hozzánk egy tál magyaros étel elfogyasztására, azt követő ba­ráti beszélgetésre. így vált könnyebbé az otthon hiányának elviselése.- Emlékszik-e valamilyen okucani sztorira?- Elmondok egy számomra kedves történetet. A táborhely elfoglalása után egy sorsára maradt kutyus csatlakozott hoz­zánk. Popejnek neveztük el. Kezdetben bizalmatlan volt, de hiányzott számára a jóemberek közelsége, figyelmes gondos­kodása. Amikor felismerte, hogy befogadtuk, ösztönei remekül irányították, minden­hová követett minket. Ha a pa­rancsnok sorakozót rendelt el, ő is ott volt a sorban. Egyszer ar­ra figyeltünk fel, hogy „szerel­mi életet” is él. Két alkalommal ajándékozott meg bennünket 4- 4 kutyakölyökkel. Néhány ma- gyarországra került közülük, így lettek hűséges társai itthon is a gondoskodó gazdáiknak. Kardos Bálint Feladatuk az újjáépítés volt Gábor Miklós emlékezete S ok színész él a kerüle­tünkben. S ki tudja fel­sorolni, mennyi élt. Gá­bor Miklós a múlt hónapban lépett át az elsőből a második kategóriába. Élt 79 évet. S en­nek nagy részét itt a kerület­ben, a Phönix-házban. Az egész ország ismerte, aligha akad felnőtt magyar, aki leg­alább egy szerepében ne látta volna. A mozivásznon sztár volt, a színpadon egy korsza­kot meghatározó művész. Mágnás Miksának éppoly fe­ledhetetlen, mint Hamlet, dán királyfinak. Vívódó lélek és elme, pályája során változó karakter. Ezt könyvei, írásai is megerősítik. Két csodálatos színésznő volt a társa, előbb Ruttkai Éva, majd koporsója zártáig Vass Éva. Évái is itt laktak vele. A tehetséget, az alkotás erejét sugárzó hely volt a lakás, ahol éltek. Ezek a fények maradandók, őrzik az emlékek. Szeressük az elmen­teket, és szeressük az itt ma­radtat, a gyászolót, aki sok­szor volt a partnere is, min- denekfelett-állóan mint bol­dogtalan Ophelia. De vígjáté­ki szerepekben is felléptek együtt nem egyszer. A mo­soly, a derű, a nevetés fakasz- tása is a hivatásukhoz tarto­zott. Ha erre gondolunk, az éj feketesége mögül kicsit kisüt a nap. Képeinken egy ebédje­lenet a lakásban. Aki az almát kettéosztja: Ruttkai Éva, akik kapják: Gábor Miklós és Gá­bor Júlia (akkor még Juli), ma nemzetközi hírű színháztörté­nész. És - Hamlet és Ophelia. Elég volt a bogárinvázióból 1965 óta lakunk a Róbert Károly körút 14/a-ban. Nagyon örültünk, hogy végre sikerült, hisz’ ez a lakás egy élet becsü­letes munkája révén vált valóra. 76 éves vagyok, a feleségem az ősszel lesz 68 éves. 1996 ok­tóberében beleegyezésünk nél­kül felrakták a házra a reklám­táblákat. A Cégbíróság szerint is meg kellett volna egyezni: az érin­tettekkel az építőnek és az épít­tetőnek. Ez nem történt meg. Az eredeti tervrajzon 6 db lám­pa szerepel, de felraktak 9-et. Ez év márciusban pedig 12 da­rabot, 3-mal többet. Az erké­lyünk nyitott, a lámpák belóg­nak az erkély korlátjáig. Este 9 órakor rákapcsolják az áramot és az a rettenetes csúszó-mászó bogárinvázió, ami itt keletkezik a fényre, elviselhetetlen. Reg­gelenként terítve van velük az erkély. Szellőztetni nem tudunk, az ablakokon is bejönnek, mivel a Jupiter-lámpák az egész tetőt bevilágítják. A mi házunkon a Szakmai Telefonkönyv van reklámozva. Kérdésünk, hogy kinek? Talán az Árpád hídon éjszaka közle­kedőjárművezetőknek? Az erős lámpatartóról csak egy lendület és a hívatlan látogatók bent vannak az erkélyen, betörik az ablakot, s ha nem vagyunk itt­hon, kirabolhatják a lakást. Ez történt 2-3 évvel ezelőtt Újpes­ten. Először a lapos tetőt javí­tották, majd tájékozódás után két lakást kiraboltak. A XIII. kerületi polgármeste­ri hivatal illetékes osztálya nem adta meg az engedélyt, viszont a Fővárosi Közigazgatási Hiva­tal megadta, majd 1998. június 26-án a Fővárosi Bíróság visszautalta a XIII. kerülethez az ügyet, plusz 5000 Ft perkölt­ség megfizetésére is kötelezte az alperest. Most várjuk az ügy végét. Addig is legalább a lám­pákat ne kapcsolják be! Tömör József Béke tér 1. központi szám 452-4100 Frangepán utcai központi szám 452-4170 Polgármester 452-4177 Alpolgármesterek 452-4187, 452-4142 Jegyző 452-4174 Sajtóreferens 452-4161 Főépítész 452-4128 Szervezési Osztály 452-4138 Igazgatási Osztály 452-4171 Pénzügyi Osztály 452-4167 Mi nemépül? Tisztelt Szerkeszroség! Legyenek szívesek arról ír­ni, hogy mi nem épül a KÉV- METRO kivitelezésében a Hegedűs Gyula utca és Ipoly utca sarkán. Hatalmas elánnal és vehemenciával megtörtént az alapozás 1997 őszén. Azóta semmi, de azért a telket elke­rítették és őrzik... Legalább! Köszönettel: Kiss Zoltán, Gogol u. 22. Lézer-, hang- és fényjáték 1998. Vajdahunyad vára. Az előadások időpontjai: augusztus 7., 8., 9. Az előadások este 21.30- kor kezdődnek. A bemuta­tó megtekintése ingyenes! Rendezi a Komédium. . ________.. ===<­P énzügyi Osztály, Adócsoport 452-4186 Művelődési és Sport Osztály 452-4118 Jogi Osztály 452-4184 Építési Osztály 452-4115 Anyakönyvi Hivatal 340-3513 Szociális Osztály 452-4144 Gyámhivatal 452-4135 Tulajdonosi Osztály 452-4158 Beruházási Csoport 452-4159 Képviselői Iroda 452-4145 A XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal fontosabb telefonszámai &L eteCi OVlA lie.uL tíé Le LueLv Liéüiéuéu te uyttte. te.Lt

Next

/
Thumbnails
Contents