XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. július / 7. szám
XIII. KERÜLETI Vendégek Berlin-Spandau kerületből Magyarországi látogatása kapcsán kerületükbe látogatott Elmar Coenen, Berlin-Spandau kerület parlamentjének elnöke, aki egyben a nemzetközi kapcsolatok felelőse. A magyar kapcsolat előzménye az, hogy a kerületünkben működő Ád- rianus Utazási Iroda több éve fogad Berlin-Spandau kerületből művészeket és más vendégeket. Ugyancsak előzménynek tekinthető, hogy a német partnerek meghívására kerületünk képviselője részt vett Németországban a „Népek Barátsága Fa” ültetésének programján. Július 11-én Elmar Coenent fogadta dr. Tóth József polgár- mester (képünkön) és az együttműködés bővítésének lehetőségeiről folytattak megbeszélést. E tárgyalásba később bekapcsolódott Sigrid Boese Pirschel festőművész asszony, a Német-Magyar Baráti Társaság alelnöke is. A találkozó előtt a vendégek megtekintették a Pannónia Általános Iskolát, majd a Parlamentben fogadta őket Antalóqzy Attila, országgyűlési képviselő. A látogatás jó hangulatban zajlott le. j Baranyi Ferenc: KÖSZÖNŐLEVÉL KRAJTSOVITS MARGITNAK í Tk ~Temrég meghívót kézbesített címemre a postás, amely j > / \ / örvendetes eseményre invitált: a Polgármesteri Hi- ■ > 1 Y vatal első emeletén létesített Folyosó Galéria meg- ■ nyitására. Kerületünkben élő neves képzőművészek -festők, ! szobrászok, keramikusok — tették közszemlére ott legújabb \ | alkotásaikat. A kiállítók névsorában bukkantam rá Krajtsovits Margit iparművész nevére. Hatalmasat dobbant a szívem, akkorát, hogy szinte kiugrott a mellkasomból. Vissza akart hullani az Idő kútjába, hogy közel ötven gyűrűnyit zuhanjon lefelé, a múltba. Eszembe jutott, hogy két esztendeig egy iskolába jártam • Margittal. Tizenhárom-tizennégy éves korunkban. Mi, a fiúk, mindig a lányok osztálya körül sündörögtünk. S a bát- rabbja haza is kísért egyet-kettőt a szebbek közül. Krajtsovits - vagy ahogy akkor hívtuk: Karcsi - a legszebb volt a nyolcadik leányosztályban. A szépségnek ez a ] il foka már megbénított engem. Félszeg - avagy ne kerteljünk: mulya - falusi fiúcska voltam akkor még, vonattal jártam be \ \ naponta Pestre. Szinte rá se mertem nézni Karcsira. Úgy j ; éreztem, ilyen gyönyörű lánynál teljesen esélytelen lennék. • Irigyeltem Pethes Imrét, akinek nem voltak ilyen skrupulu- sai. Ő naponta hazakísérte őt a Királyi Pál utcába. Én meg ■ ! Somorjai Zsuzsit a Régiposta utcába. Helyes kislány volt ő! is, bár Krajtsovitsnak a nyomába sem léphetett. De ettől \ ítéltem őt elérhetőbbnek. Neki udvaroltam, s közben j Krajtsovitsról álmodoztam éjjel-nappal. Vonaton és fizikaórán egyaránt. A nyolcadik általános befejezése után „Karcsi” a Török \ Pál utcai képzőművészeti gimnáziumba került, a Lányai utca alsó végénél. Én meg a Református Gimnáziumba, ; Lányai utca felső végénél. Egy évig jártam oda. Ennek az ■ évnek minden egyes napján, az utolsó óra után kirobogtam ! az épületből, végigszáguldottam a Lányai utcán a Vámház ! ! körútig. Ott aztán behelyezkedtem a sarki áruház mögé és \ lestem, hogy mikor fordul ki a Török Pál utcából j Krajtsovits.. Amikor végre feltűnt, lazán visszaindultam a i I Lányai utcán, mintha véletlenül vetődtem volna arra. Hogy \ \ szembetalálkozhassak istennőmmel. Hogy köszönhessek ne- \ O mindig viszonozta, kedves mosoly kíséretében, aztán ; I ment tovább. Én is, az ellenkező irányba, a Ferenc körút felé. Ahonnan jöttem. S ahol már nem volt semmi dolgom. No. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, elvitte az én mulyasá- [ gomat is. „Hírhedett dalnoka" lettem a hazámnak, s a' I könyveimben sokmindent el tudtam mondani a szerelemről, i hála azoknak a lányoknak és asszonyoknak, akiket szeret- i hettem. Krajtsovits Margitnak is hála, pedig neki fogalma j sem volt arról, hogy szeretem. Teljesen plátói és egyoldalú volt a dolog. De tavaly, amikor Dante Az új élet című művét: l fordítottam, nagy segítségemre voltak a vele kapcsolatos • emlékek. A Vita nuova ugyanis annak a plátói szerelemnek • ! a története, amely a költő szívében 1274-ben - tehát kilenc- esztendős korában - lobbant fel a csaknem azonos életkorú \ [ Bice (Beatrice) Portinari iránt. Dante elbeszéli, hogy folyton Firenze utcáit rótta, mert szembe akart találkozni a l lánnyal, akinek puszta üdvözlése is földöntúli boldogsággal \ töltötte el őt. S közben - falból - udvarolni kezdett egy elérhetőbb hölgynek, a „donna di schermo”-nak.. Hát nem ugyanaz a szitu? „Karcsi” volt nekem Beatrice, '■ Somorjai Zsuzsi pedig a donna di schermo.. S a feltoluló ; . emlékeknek köszönhető, hogy végül is - a megjelent kritikák 1 ! szerint - ihletett lett a Dante-fordításom. Ezt akartam a kiállításon megköszönni Krajtsovits Margitnak, de nem volt ott. Csak a művei. így hát maradt ez az l újságcikk. Talán eljut hozzá, hiszen itt lakik a kerületben. 31 Hírét vettem, hogy a Csángó utca 26-28, számú házban Horváth István közösképviselő mintaszerűen viseli gondját a kezére bízott 128 lakásnak, és maximális gondossággal és takarékossággal bánik a benne lakók pénztárcájával is. Meglátogattam, hogy ellessek valamit a módszeréből, még ha tudom is, hogy a közös képviselet szempontjából szintén érvényes a közmondás, amely szerint - ahány ház, annyi szokás. Tehát a metódusok nem mind adaptálhatók. A Csángó-Gidófalvy lakótelep, amelyhez a meglátogatott ház is tartozik, lényegében nem különbözik az ország sok más panelépítésű lakótelepétől, mégis egyik jellegzetes létesítménye Angyalföldnek. 1973- ban katonatiszti kolóniának épült, s habár a lakói azóta jórészt kicserélődtek, azért a katonás rend tradíciói fennmaradtak. A többi közt Horváth István közösképviselő munkastílusában is. Az a tény, hogy a közösképviselő titulust már mind gyakrabban nem külön írjuk, ahogyan nyelvtanilag helyesebb lenne, hanem egybe, önkéntelenül is azt sugallja, hogy azért lett összetett szó belőle, mert a szót alkotó két tag, a közös és a képviselő - ha igazán jól művelik ezt a megbízatást - szétválaszthatatlanná kell, hogy váljon. Ez feltétlenül így áll Horváth István esetében. A szemrevételezést a pincében kezdjük, ahol megmutatja büszkeségét, a házi hőközpontot.. Ez az impozánsan bonyolult berendezés garantálja, hogy a távhő-szolgáltatásba bekapcsolt ház maga programozza be a 128 lakásba eljutó fűtés hőfokát a kinti időjárásnak megfelelően, ami így jelentősen olcsóbb, hőveszteség nélküli, s mindenkor kellemesen temperálja a lakók otthonát. Horváth István számokkal, százalékokSok múlik a jól választott közösképviseló'n A rend - és még annyi más - a lelke mindennek kai, forintösszegekkel támasztja alá a megtakarítást, ezeket hadd ne ismertessem, legyen elég, hogy számottevő a spórolás. Ugyanitt van a ház biztonsági riasztóberendezésének a központja is, amely automatikusan működésbe lép, ha bármelyik lakás ajtaját illetéktelen személy próbálná kinyitni, s ugyanakkor a ház kapuját bezárja, hogy a betörőgyanús egyén el ne illanhasson, nyakon lehessen csípni. A pince után a ház két liftjének egyikén felsuhanunk a legfelső, azaz a tizedik emeletre, ahol a közösképviselői iroda található. Közben megtudom a liftkarbantartás mikéntjét. Horváth úr ebben is a biztonság, a gyors hibakijavítás és a jutá- nyosság összekapcsolására törekszik a megfelelő felvonóügyelet révén. Egy ház ügyeinek a rendben tartásához elengedhetetlen a pontos és naprakész nyilvántartás. Itt az irodán ez megtapaszHorváth István büszkesége, a házi távfűtés-szabályozó előtt- De ilyen még egyszer sem fordult elő, amióta ezt felszereltük - tájékoztat Horváth István, ami arra enged következtetni, hogy elriasztó hatása lehet már egy hatékony riasztóberendezés puszta létének és hírének is. Megtudom, hogy a ház víz- fogyasztását is mellékórán mérik, s mérésének a megbízhatóságát állandóan ellenőrzik. A közösképviselő minden felszerelési tárgy beszerzésénél is a legkifizetődőbb forrást keresi meg. A cél természetesen a havonta fizetendő közös költség lefaragása a szolgáltatások színvonalának sérelme nélkül. talható. Horváth István két intézőbizottsági taggal dolgozik. Jó szakember látja el a könyvelést is. A házfelügyelői munkakör szintén betöltött, enélkül egy ekkora ház nem működhetne.- A mostani működésünk alapjait az úgynevezett elidegenítés idején, bérlakásaink megvételekor teremtettük meg - meséli Horváth István. - Nem hamarkodtuk el a dolgot. Egyáltalán nem volt mindegy a számunkra, hogy mennyiért vesszük meg a lakásokat, milyen terheket veszünk a nyakunkba. Ezért a ház statikai állapotát és minden tartozékát, berendezését alaposan átvizsgáltuk, meg- hánytuk-vetettük hozzáértő emberek véleményét, hogy mennyi lehet majd a ház rezsije, s mennyit kell majd áldoznunk rá, hogy tartósan működőképes legyen. Ezeknek a vizsgálódásoknak és számításoknak az elvégzésére egy teljes évet adtunk magunknak. Kiszámoltuk, hogy a megvétel akkor lehet rentábilis a számunkra, ha összeszedjük magunkat úgy, hogy készpénzzel fizetjük ki, és semmi esetre sem részletre vásároljuk meg a lakásokat. Az egyösszegű megvételnél kedvezményben is részesültünk, s nem lettünk kitéve inflációs veszteségnek. így ez nem volt rossz üzlet. Azóta látjuk azt is, hogy minden olyan ház lakói, akik nem végezték el ezeket a számításokat, s enélkül vették meg a lakásaikat, bizony pórul jártak. Van köztük olyan lakóközösség, amelyik súlyos adóssággal küszködik. A további beszélgetésből kiderül, hogy a mostani tulajdonosi helyzetükben is ugyanez a megalapozott gondolkodásmód érvényesül. Természetesen a közös költség összegét sem kíméli az infláció, de a ház okos és jó kalkulációkon alapuló kezelésével kedvezőbben jönnek ki, mint ha nem tömé állandóan a fejét újításokon és még jobb megoldásokon a közösképviselő. Rendelkeznek kellő felújítási alappal is, hogy ne jöjjenek zavarba, ha a ház romlását kell megelőzni. Nemsokára szige- teltetni kell a lapos tetőt, az is belekerül vagy kétmillióba. Horváth István, amikor magas rangú, magas beosztású katonatiszt lett, bizonyára megtehette volna, hogy a főváros valamelyik előkelőbb negyedébe és szebb lakásba költözik a Lehel út környékéről. De akkor is itt érezte jól magát. S ma nyugdíjasán azon fáradozik, hogy ez a lakótársainak is megadassák.. (s. gy.) „Megéred te még azt, dédpapa!” Imre bácsi színházjeggyel látja el az időseket Meddig maradhat aktív egy ember? Ha eddig csak találgattuk, most már bizton állíthatjuk, mivel Datner Imre a példa rá: akár még a kilencvenedik életévén is túl. Imre bácsit - mivel csak így hívják még a nyolcvanan túliak is - úgy ismerik kerületszerte, mint fáradhatatlan színházi embert. Béjáratos a színházakba, ahonnan jegyeket hoz az időseknek, akik nélküle már nem igen látnának színházat. Hogy mikor és hogyan lett Imre bácsi a színház szerelmese, annak története van. O így meséli el:- A vízvezeték-szerelés az én becsületes mesterségem. 1921-ben még csak tanulóinas voltam a szakmában és tanítómmal, a segéd úrral Győrben dolgoztunk. A moziban végeztünk szerelést. A pesti főnök egy szobát vett ki nekünk, de azt nem fűtötték. Azt mondhatom, hogy a hideg elől menekültem a színházba. Csak a kakasülőre tellett a kis pénzemből. A 40 éves asszony című darabot játszották Márkus Emília főszereplésével. Megragadó élményben volt részem. Oly annyira, hogy magam is beálltam egy színjátszó csoportba. Egyszer eljött hozzánk a csodálatos Dajka Margit, segített bennünket a színjátékban. Azóta a színház varázsa engem fogva tart.- Mégsem lett magából színész, Imre bácsi.- Az nem. De a vállalatomnál én voltam a kultúrfelelős. És sokkal később a Hazafias Népfrontban is igyekeztek társadalmi munkába befogni. Ajánlgattak ezt-azt, a végén az is elhangzott, hogy legyek színházi közönségszervező. Elvállaltam. Kaptam megbízólevelet. Még nem tudtam, hogyan induljak neki. Végül is nekibátorodtam, s az egyik körúti színháznál jelentkeztem. Azonnal adtak 72 jegyet. - És mibe kerülnek? - kérdeztem. Meglepő volt a válasz: - Semmibe. Ezek mind a színház ajándékai. Azok számára adták, akiknek nincs módjuk pénzt áldozni színházra, időseknek, kisnyugdíjasoknak.- De hát a színháznak hogyan volt módja az ilyen áldozatkészségre ?- Nem minden előadásra kelnek el ajegyek egy szálig. A színház vezetői, meg a színészek is jobban szeretik, ha teljesen megtelnek a széksorok. A megmaradt jegyeket kapom meg tőlük.- Csak kell lenni valami varázserejének, Imre bácsi, hogy kieszközölte: pont magának adják oda.- Amikor először ismertem fel ezt a lehetőséget, a régi idők nagy komikusának, Salamon Bélának a szavajárásával bíztattam magam: - Fog ez menni! Azóta a 17 színházzal és a Fővárosi Nagycirkusszal alakult ki olyan kapcsolatom, hogy már szinte várják a jöttömet. Úgy látom, tisztelik a koromat.- Azt tisztelhetik is. Meg bizonyára azt a munkabírást és szorgalmat, amivel ebben a korban teljesen önzetlenül a nyugdíjas társai szórakoztatásáért, művelődéséért, életkedvük fennmaradásáért dolgozik. Mióta csinálja?- Tíz éve. Számontartom, hogy azóta 22 500 jegyet helyeztem el 90%-ban ingyen, és csak ritka esetben igen olcsón pénzért, mindenekelőtt a XIII. kerületieknek. Az itteni Idősek Klubjai kedves vezetőinek a segítségével végzem a feladatomat. Sokat segít az Angyalföldért Egyesület vezetősége is, péntekenként az ő helyiségükből telefonálom körbe a színházakat. A legszorosabb kapcsolatom természetesen a kerületben lévő színházakkal, a József Attilával és a Víggel van, de tartom a többiekkel is, a Magyar Állami Operaházat is beleértve.- Meddig bírja még?- Nekem ez a szenvedélyem, mint másnak mondjuk a pecá- zás vagy a kártya. Nem tudom abbahagyni, mert engem is éltet az a szeretet, amellyel engem idős társaim és a gondozóim körülvesznek. Azt pontosan tudom, hogy hány színházjegyet helyeztem el eddig, de azt, hogy én hány barátot szereztem általuk magamnak, nem tudnám megmondani. Hogyan tudnék én erről lemondani?- Ha visszatekint az életére, mi az, amiről még ennyi szeretettel tud beszélni?- Megadatott nekem, hogy 65 évet ledolgozhattam a szakmámban. 70 éves voltam, amikor nyugdíjba mentem, de még 80 éves koromig tovább folytattam a munkát az IKV-nál. Körülbelül azóta tölti be az életemet az, hogy összeköthetem idősen is ifjúkori szerelmemmel, a színházzal. Végtelen szeretettel szólhatok feleségemről, akivel 50 évet éltem együtt, s mert mindketten természetszeretők voltunk, ugyanennyi évet túrázgattunk kettesben. Fájdalom, öt éve meghalt. Lányunk, Jutka az anyapótló, mindennap eljön ide, a Visegrádi utcai lakásomba, gondomat viseli. Egészségem jó, csak fáj az egyik karom, azt ő rendszeresen megmasszírozza, megmozgatja, mivel különben is gyógytornász. Van két nagy unokám és két kis dédunokám, és van egy még nagyobb családom, a barátaim, akik február 8-án, a 90. születésnapomon a Jász utca 130. alatti Idősek Klubjában csodálatos módon köszöntöttek fel. Ha így is folytatódik, megelégszem a sorsommal. És hogy meddig? A minap a 12 éves dédunokámmal beszélgetve az ő leendő gyereke, az én ükunokám került szóba. - Ót én már nem fogom megismerni - mondtam. - Ugyan, dédpapa - válaszolta -, megéred te még azt! Hát, ha ő mondja... S. Gy. k i Datner Imre gondosan vezeti a színházjegyek adminisztrációját
