Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám
Angyalföld három éve (Folytatás az 1. oldalról)- Látni hirdetéseket: jegyzőt keresett az önkormányzat. Van-e jegyzőválság kerületünkben?- A hivatalban most a második megbízotti státusban lévő jegyző dolgozik, úgy látom, közmegelégedésre. A kiírt jegyzői pályázaton azonban nem kívánt indulni, a külső jelentkezők viszont nem találtattak alkalmasnak. Válság nincs, hiszen a munka megy zökkenő nélkül, a pályázat kiírása sem volt felesleges, mert jelentkezett rá néhány olyan tehetséges fiatal, akiket máris sikerrel alkalmazunk a hivatal egyéb területein.- Sokat hallani arról, hogy nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, nemcsak adottságaik, hanem törvény adta - talán inkább: nem adta - lehetőségeik miatt is.- Nem szeretek panaszkodni, most mégis ezt kell tennem. Hiszen nemcsak a velem azonos pártállású, ellenzéki képviselők panaszkodnak az önkormányzati törvényre, s feltételeinkre, hanem kormánypárti polgár- mesterek is kénytelenek lemondani posztjukról a lehe- teden körülményeink miatt. Az egyeden, aminek most örülhetünk, az az, hogy az Alkotmánybíróság döntése nyomán hatályon kívül került az új lakástörvény néhány olyan passzusa, ami még tovább rontotta volna az önkormányzatok helyzetét. (Persze, most feszülten figyelem, milyen lesz a parlament által március 31-ig megalkotandó új lakástörvény.) Ma egyébként az önkormányzati törvény alapján nem lehet elkülöníteni a felelősségi és kötelezettségi szinteket, a jogosítványok nem egyértelműek. Ha ezeket a fogyatékosságokat nem változtatják meg a törvényben, én visszavonulok, és még önkormányzati képviselőjelöltként sem leszek hajlandó ringbe szállni a következő választásokon.- Ha már itt tartunk: ez az év a választások éve lesz. A Szabad Demokraták Szövetsége felől felröppentek pletykák, mely szerint ön a jövő évi politikai szereplést nem válalló, kerületi ország- gyűlési képviselő, Darvas Iván helyére kerülne...- Ezt cáfolnom kell, nem volt szó ilyesmiről, hogy Darvas Iván megüresedő posztjára pályáznék, nincs is ilyen ambícióm.- Milyen politikai ambíciói vannak?- Az én személyes ambícióm az, hogy erre a jó adottságú kerületetre viszonylag zökkenőmentesen működő polgármesteri hivatalt, és legalább annyi szabad rendelkezésű készpénzt hagyjak, mint amennyit én vettem át annak idején.Ugyanis foglalkoznom kell azzal a gondolattal is, hogy mandátumom néhány hónap múlva lejár, s át kell adnom helyemet utódomnak. A kerület lakóinak pedig tudom kívánni, hogy nagyon alapos megfontolás után válasszanak olyan képviselőket a jövőben, akiket ismernek, akikről biztosan tudják, hogy megválasztásuk után is a kerületi közérdeket fogják szolgálni. És fontos lenne, hogy a képviselők nevükkel, ha kell, eskü alatt feleljenek esetleg hibás vagy nem korrekt döntéseikért. Kívánom hát utódomnak, s Angyalföld polgárainak a választások eredményességét s egy olyan önkormányzati képviselő-testület megválasztását, amely a közéletben s - ha lehet - nagypolitikai érdekjátszmák mellőzésével egy kellemesen lakható kerületet teremt meg.- Mi is ezt szeretnénk, köszönjük a beszélgetést. Köz(?)hangulat A műbőr kabátos férfi abbahagyja a zsebében való kotorászást.- Miért nem hagy békén?! Az ellenőr, mint egy robot, válaszolja:- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni.- Hagyjon békén! Maga is engem szekál? Miért nem ezeket igazoltatja?! - s az álló villamos mellett elsuhanó autócsodák flegma vezetőire mutat.-Jegyeket, bérleteket...- vagy miért nem a Gugger-hegyen ellenőriz?! A fejesek gyerekeit nem meri, mi?! Pedig azok is lógnak ám, hajjaj!- A jegyét vagy a bérletét, uram. Vagy a személyi igazolványát.- Miért itt, Angyalföldön b...szekálja a népet? ,Ez melóskerület ám! Vagy az volt... Én is dolgoztam. Az ellenőr most először néz a műbőr kabátos szemébe.- Ne folytasd, pajtás. Én is melódiás voltam, nemzetközi vizsgás hegesztő! Nekem is megmondták, hogy mehetek, amerre látok. Hát itt találtam melót. Gyere te is.- Mi? Hogy én? Hogy én is másokat b...szekírozzak? Büntetgessem a másik melóst, hogy nincs jegye?!- Gondold meg, pajtás. Ez biztos kenyér. Aztán az ellenőr az ajtóhoz lép.- Azért pajtás, máskor legyen nálad jegy. Hamarosan csoportosan járunk, akkor aztán nem lesz kec-mec... 2 Szerkesztői szemmel Elmúltak az ünnepek Fekete volt Örökzöld ünnepünk, a karácsony, vagy fekete-fehér: az ellentétek karácsonya. Az éleződő vagyoni különbségeké ellentéteké, luxustobzódás és siralmas filléreskedés? A polcokon, a standokon: a legújabb, legjobb márkájú árutól a szuperhasznál hatatlan bóvliig. Volt, akt húszezer forintért vásárolt portékát, de volt, aki lesben állt a fenyőfaárus mellett, egy nagyobb, letört tűlevelű gallyra vadászva, s ez volt a szegények karácsonyfája, a régi vázába állítva. Igaz, ez a nap a szeretet ünnepe. A szeretetet pedig nem forintban számlálják. Mit számít a vagyoni helyzet, ha őszinte szeretettel bújhatunk össze a mégoly csupasz karácsonyfa előtt is. Mit számítanak a milliós ajándékok, ha hideg szívvel adják át azokat egymásnak. Csakhogy az olyan sok embert már oly régóta érő gürcölés, nélkülözés mostanában már mintha nem összébb, nyájmelegbe terelné oly sok család tagjait, hanem inkább szétválasztaná őket. A Gyöngyösi úton lakó asszony esete jut eszembe, aki tavaly előtt, már december 25-e óta spórolt erre a karácsonyra, ajándékokra, két leánygyermekének, egy szem fiú unokájának. Az idős asszony már régóta nemhogy gyógyszerre, fogorvosra nem költött, de szó szerint a falatot is megvonta szájától. így tudta nyugdijából és özvegyi járadékából megvenni nagylányának az új retikült, kisebbik, már szintén különálló leánygyermekének az étkészletet, a kisunokának valami játékot. De kiszenvedte a család többi tagjának is a kisebb-nagyobb ajándékokat. Ezeket mind a fenyő alá tette. Az ünnep estéjén a kis, gondosan díszített fácskán meggyújtotta a gyertyákat, s várt. Éjféltájt járt már az idő, de nem jött senki. Az idősebb leány otthon kellett hogy maradjon a csöpp gyerekkel, aki megbetegedett a bölcsődében. A kisebbik leány pedig váratlanul elutazott. „Az jó”, lelkendezett a mami. Szegény asszony azt hitte, valami kellemes, külföldi utazásra ment a lány. „Go-go girl lesz” - újságolta szomszédjainak, mikor megtudta a váratlan hirt. Fogalma sem volt, mit takar ez a szó. De nagy szerencse... Azután, január első napjaiban, az éppen kicsit jobb egészségű kisunokával betoppant a nagylány. Meglátta a táskát... s kicsúszott a száján: jaj, anyám, nem ez kellett volna, hanem cipő a gyereknek, mert már tipeg. „De hát - ijedezett a nagymami - azt sem tudom, mekkora kell neki.” „Akkor Inkább adta volna ide a pénzt”, mondta a lány. Idegesen. A nagymami nem haragudott érte. Tudta, zűrök vannak veje munkahelyén, hónapok óta lebeg felette az elbocsátás kardja. Hát az idegükre ment, istenem, meg aztán az éjjel-nappali géem- kázás is kimerítette. Azóta lelkiismeret-furdalása van a kisunoka cipője miatt. Eldöntötte, hogy jövőre pénzt fog adni, ha egyáltalán megéri. De az ünnep ajándék nélkül - a szeretet jelképe nélkül mit ér? Nincs mese. Tenni kell . valamit. Jövőre pénzt is kell adni a családnak, meg valami kedves ajándékot. Azóta a nagymami még jobban spórol. Már tudja, hogy van egy eldugott kukásedény a közelben, azt még egyetlen turkáló sem fedezte fel. Az lesz az övé. Abban nyúlkál s örül, ha használható holmit talál benne. „Milyen jó, hogy ilyen jó sorú emberek laknak a házban - sóhajtja... S könnyes szemmel néz fel az ablakokra, amelyekben még ma is világítanak az ünnep díszlámpái. LASZ GYÖRGY ÖNKORMÁNYZATI LAP—
