Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1992. december / 6. szám

Navigare necesse est Nem ülnek ölhetett kezekkel Döntés után Az ókori latin mondás szerint „ha­józni szükséges.” Hangsúlyozva a gazdasági alap életfontosságát, te­hát a tengeri kereskedelemét, a szál­lításokét. „Navigare necesse est” - a mai magyar valóságban létjogosult-* sága van eme mondatnak. Se töb­bet, se kevesebbet nem jelent, mint a vállalkozások támogatását, fenn­tartását. Azokét, amelyek az angyal­földi környezetben képesek arra, hogy ne csak a családtagoknak biz­tosítsanak munkát, hanem megerő­södve a munkanélküliekké váltaknak is. Környezetüknek talpraállásukat, izmosodásukat nem indulatoktól fűt­ve kell figyelniük, hanem rájátszani felnőtté válásukra: minél előbb a ke­rületben minél több ezer megélheté­sét biztosítsák. Ma, amikor vitathatat­lan az élet, a gazdasági környezet - nem is szól a munkanélküliek szá­máról - már bizonyította: szocialista óriásokra a piacgazdaságnak nincs szüksége - de életterüket is elvesz­tették. Viszont a piac igényeihez gyorsan alkalmazkodó vállakózá­sokra, munkaadókra annál inkább. „Hajózni tehát kell”. Még akkor is, ha a“közember - a kerület életét irányító hivatallal ellentétben - még mindig nem ismerte fel az amerikai tanmese igazát. Hogy is szól az? „A szomszéd jól tejelő tehenét látva a farmer imigyen imádkozik: Istenem adj nekem egy ilyen tehenet." Mife­lénk még mindig más a fohász: „Iste­nem dögleszd meg a tehenét..." Pedig minél jobban „tejel” a szom­széd, vagy az önkormányzat tehene - pláne az utóbbi, hiszen a kerület javát szolgálja - annál biztosabb, hogy fogy a munkanélküliek tömegé­ben lévő rátermett, szakszerűen dol­gozók száma. Tehát létrejöhet egy egészséges szelekció, melynek so­rán a kisvállalkozások kapacitása felszippantja a legképzettebb mun­kaerőt. De ehhez „hajózni szüksé­ges", s a hajót vízrebocsátót támo­gatni... Lasz György Könnyű dolga lehet. az önkormányzatba delegált képviselőnek - gondolhatja bárki, aki nem kíséri figye­lemmel munkájukat. Hogy nem ülnek „ölbe tett kezek­kel”, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt hónapban is közel félszáz napirend megtárgyalására, vitájára készültek fel a „kerü­let házában". S döntöttek az önkormányzati tulajdonban álló házak elidegenítéséről, a csök­kent szellemi képességűek napközi otthonának létrehozásáról, a jövő évi lakásépítési felújítási programról. Az utóbbihoz kapcsolódva hét tagú ad- hoc bizottságot hívtak életre. Akik ja­vaslataik előkészítéséhez kikérik a szakértők véleményét. A testület 1992. december 31 -i ha­tállyal megszüntette a sokak által bí­rált „Társasház Kft-t”, s helyette a folyamatosság megtartása mellett a polgármesteri hivatal szervezetén belül 1993. január 1 fjével elidegení­tési iroda intézi majd a hatáskörébe utalt ügyeket. A testületi in­doklás szerint e döntésre azért került sor, mert az el­idegenítés mind a hivatal, mint a képviselőtestület ré­széről áttekinthetetlenné, ellenőrizhetetlenné vált, s emiatt a sokezer beérkezett lakossági panaszt sem le­hetett megfelelően orvosol­ni, még vezetői szinten sem. A határozattal lehetővé vált, hogy a hivatal a lakossági elvárásoknak eleget tegyen anélkül, hogy a lakosság érdekei és az elide­genítés folyamata csorbát szenved­ne. A képviselők döntöttek egyes vá­rosrendezési feladatokról is. Többek között a Lehel út - Róbert Károly körút - Mohács utca által ha­tárolt területnek beépítéséről, vala­mint a Röppentyű utca - Forgács utca - Fáy utca által határolt területek új arculatának kialakításáról. Elfo­gadták a lakásfelújítási címjegyzéket tartalmazó előterjesztést is. La. KUTYADOLOG Több mint bosszantó, ha az ember a járdán, vagy a járdáról lelépve va­lamibe „halkan” belelép. Ám mégsem haragszom a kutyákra, sokkal inkább nemtörődöm gazdáikra. Azokra, akik az utolsó pil­lanatban viszik le a sze­rencsétlen állatokat. Ké­nyelmük, hanyagságuk miatt üldözik azokat a ku­tyatulajdonosokat is, akik véletlenül sem vétenek a közterületek higiéniai elő­írásai ellen. Elvétve, de akad olyanis, aki nylon­zacskót, lapátot visz ma­gával - nemcsak a kutyá­ját rángatja pórázon, ha­nem takarít is utána. Igaz, az utóbbiak száma el­enyésző. Ennek ellenére felhábo­rított a legutóbb, rádióban hallott hír: kerületünkben mérgezett „falatkákat” szór ki egy kerékpáros, s a vizet is fertőzi, biztos pusztulásra ítél­ve a kutyákat, a madarakat, sőt az apróbb gyerekek életét is veszélyez­teti. Nem hiszem, hogy csak a rend­őrök léphetnek fel a kerékpározó rém ellen. Hiszen többször, többen is lát­ták működés közben -, s csak neru léptek közbe. De meddig garázdálkod­hat szabadon? Addig, amíg jóvátehe­tetlen nem történik, ne adj isten, egy gyerek egy életre megnyomorodik? L. Kés nélkül gyógyítanak A jó hír is gyors lábon jár. így jutott tudomásunkra, hogy a Lehel úti NyL ró Gyula kórház két orvosa, dr. Kar- deván Károly és dr. Schnäbel Róbert kés nélkül tartósan gyógyítja ambu- láns(!) kezelésén azt a napi fájda­lommal jelentkező megbetegedést, amit az aranyér okozr Amint a két orvos elmondotta, az aranyér ambuláns kezelését a kórház gasztroenterológiai laboratóriumában a járó és a gyógykezelés alatt álló fekvő betegeknek végzik. Nem tegnap láttak munkához, hanem több, mint egy éve a gyomor és a bélbetegségek speciális vizsgálatával együtt, a beuta­lások alapján gyógyítják kés nélkül az aranyeres megbetegedéseket. Ugyancsak a két orvostól sikerült megtudni, hogy Magyarországon mintegy tíz éve vezette be az OTE sebészeti tanszékén Ritter professzor az általuk alkalmazott módszert. A te­kintélyes számú beteganyagon nyert kedvező eredményt a professzor kö­zölte ugyan a szaksajtóban - a mód­szert tőle sajátította el dr. Schnábel Róbert és dr. Kardeván Károly -, de ezt a kezelést az ismeretek szerint az országban nem sok helyen alkalmaz­zák. Mint kiderült, a beavatkozás rop­pant egyszerű: egy speciális gumi­gyűrűt helyeznek fel az aranyérre, s egyúttal fagyasztják is azt. A beteg -számára előny, hogy miközben fáj­dalommal nem jár, egyúttal a járóbe­tegek kezelésére is alkalmas. Hi­szen az esetenkénti kezelés megter­helés nélkül mindössze öt percig tart. A módszer a kezdődő, s súlyát te­kintve közepes, de már panasszal járó vérzések, fájdalmak, kicsúszás­sal jelentkező aranyér kezelésére al­kalmas. Sajnos az ennél súlyosabb' esetekben a megoldást továbbra is a sebészeti beavatkozás jelenti. A betegek szempontjából nem el­hanyagolható, hogy a „kés nélküli” kezelés mennyi ideig biztosít tünet­mentességet? Mint a két orvos vála­szából kiderült, nagyok a különbsé­gek, amelyek az egyénhez kötőd­nek. Hiszen ha egy-egy kezelésso­rozat után a beteg tanácsaikat megfogadja, elérhető a cél, a gyó­gyulás. De olykor a szervezet sajá­tosságait jellemző hajlam is közbe szólhat, s a kezelés megismétlésére szükség lehet öt-tíz évenként. A tájékozódást segítő kérdések sorából az sem maradhat ki: meny­nyibe is kerül ez a terápia a betegek­nek? Mint kiderült mindössze a házi orvosok beutalása kell a kezeléshez. Tehát egy fillérébe sem kerül a be­tegnek. Fo. Gu. 4 ÖNKORMÁNYZATI HÍRLAP

Next

/
Thumbnails
Contents