Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. december / 6. szám
Gúzsbakötve táncolni? KÖZMEGHALLGATÁS A polgár rendet vágott maga körül, amikor a rendszerváltás pillanatában elvetette a régit, s bizalmát kerületünkben is egy teljesen más indítattású, összetételű képviselőtestületnek, s az általuk választott hivatali tisztségviselőknek adta. De amivel az első pillanatban, s talán még ma sem számolt a többség: az önkormányzati törvény joghézagai, s a tanácsi rendszerből visszamaradt törvények továbbéléseivel. Az utóbbiak pedig hatnak, s élnek. Súlyos az örökség, amit a figyelmes szemlélő számára ékesen bizonyít a kerületünkben a polgármesteri hivatal által szervezett közmeghallgatás kérdésköre. Hiszen például az IKV-k helyébe lépő kft-ket, vagy az azokat összefogó központi irányító szervezetet sem az önkormányzat, sem a polgár- mester, vagy helyettesei hívták életre. Örökölték, személyi állományával, összetételével együtt. De amikor a polgár munkájuk hiányosságait, hézagait, visszásságait.felfe- di - például a november 16-i és 23-i közmeghallgatáson -, akkor már munkájáért a felelősség a polgármesteré, s a területet felügyelő alpolgármesteré. A verdikt számukra nem kevesebb: gúzsbakötve tessék táncolni a saját kezüket, s az általuk irányított osztályokét is megkötő paragrafusok, az örökség jegyében... Az vitathatatlan, hogy az önkormányzati törvény szellemében évente egyszer a közmeghallgatásra sor kell, hogy kerüljön. A polgármesteri hivatal „túlteljesítette" kötelezettségét, két alkalommal, két helyen találkozott - az említett időpontokban - a választópolgárokkal. Mert nem mindegy, hogyan vélekednek, mit várnak, s mit akarnak. * Paragrafus, vagy ha úgy tetszik- rendelet van arra: az állampolgár észrevételére, bejelentésére harminc napon belül köteles válaszolni a hivatal, illetve osztálya. Ahogy a közmeghallgatáson a polgármester nyomatékkai kijelentette, tudatában vannak kötelezettségeiknek. Csakhogy a kötelesség teljesítése ott kap gellert, amikor a válasz megadásához, az álláspont kialakításához esetleg az ügy bonyolultsága miatt „ezernyi helyről” kell beszerezni az infomiációmorzsáFŐVÁROS XIII. KERÜLETI POLGÁRMESTERI HIVATAL kát. S ha még ráadásul a jogi 'probléma egy sor ellentmondást is rejt magában, akkor a határidő meghosszabodik. A lakások, s a házon belül lévő, közös helyiségek elidegenítése is sok problémát felvetett. Ezek között olyasfélét is: az elmúlt tizenöt évben a ház felújítására, s ezzel együtt a liftekére sem került sor. Vagy ha igen, ki állja a négymilliót? Vitatott téma,'" mikor jogszerű a ház közös tárolóit üzletként értékesíteni. Joggal kifogásolták a közmeghallgatáson a fiatal házasok 150 ezer forintos lakástámogatási összegét, amelyet a sorompóként felállított jövedelemhatárok hozzáférhetetlenné tesznek. Csakhogy a sorompót nem a kerületi önkormányzat, hanem a főváros állította fel. S a kerület eddigi észrevételei „fővárosi süket fülekre” találtak. Pedig a nyolc órára fizetendő minimális törvényes bér ma már magasabb, mint az átlagjövedelem, amellyel egy lakáshoz juttatási formában indulni lehet... Hogyan juthattak néhány évvel ezelőtt három-négy éves korban lévő gyerekek főbérleti lakáshoz? Kiélezett kérdés, sőt, aki évtizedek óta lakásra vár, annak a szempontjából nagyon is indokolt a megfogalmazása. Csakhogy ha’ gondolkodunk, akkor a tanácsi rendszer bűneit igazságtalanság a mindössze két éves önkormányzaton szá monkérni, leverni. Persze baj van a kutyásokkal is. Nem a négylábúakkal, hanem gazdáikkal, akiknek eszük ágában sincs takarítani az ebek után. Ebben változást‘azelőkészítés alatt álló ebtartásról szóló rendelet hozhat. A kellemetlenségek sorába tartozik az is, ha az autóbontó körülöleli a családiházas beépítésű területet. Ráadásul ha jó búvóhely az ÁBC-t kirablóknak, s más gyanús elemeknek, akkor a polgár nyugtalan. Azokkal együtt, akik tehetetlenül kénytelenek végignézni, hogy a ház pincerészébe „lakók költöznek", s a bérlők pénzén fogyasztják az áramot, a víz-csatornadíj megfizetése nélkül élősködnek. A törvény szigorát ígérte a hivatal, hiszen az IKV utódaként megjelenő kft- k létével a különböző helyiségek „tulajdonba kerülésével" mód volt a felelősség elkenésére. Környezetszennyező benzinkút lebontása a Vágány utcában, ahonnan jónéhány tízezer liter benzin szivárgott át a talajba. Zöldterületek karbantartása, új benzinkút építésének létjogosultsága, lakások további elidegenítése, garázsépítés éppúgy hangot kapott, mint a Népsziget sorsa. Az utóbbi miatt nem kell agódni. Hiszen a lakossággal egyetért az önkormányzat, a polgármesteri hivatal bár közigazgatásilag csak egy részetartozik a szigetnek a XIII. kerülethez-az a törvény erejénél fogva a főváros tulajdona - de arra való, hogy ott a vadevőzősök, a vízisportkedvelői otthonra találjanak, s hétvégi, elérhető pihenőhelye legyen a kispénzű embereknek is. Közmeghallgatás. Kérdésekből, válaszokból kiragadott példák, amelyek jogos igényeket, követelményeket jelölnek, s nem egy esetben azt is jelzik: a képviselőtestület, a hivatal a törvényi szabályozás meglévő hézagai miatt gúzsbakötve kénytelen előttünk táncolni. A terjesztő verve jó? Azt még megértem, hogy őseink szállóigévé vált mondását: „pénz számolva, az asszony verve jó" gyakran ismételgetjük, s van aki eléggé el nem ítélhető módon gyakorolja is. Erről már hallottunk, de hogy az újságot terjesztő is verve jó? Ez új módi. Az utóbbi a légritkább esetben képzelhető el, ám mégis megtörtént. Tények, tanúk bizonyítják, hogy a Hír 13 terjesztése helyenként veszélyes. Ha terjesztőink bejutnak a postaládákhoz, akkor nem árt behúzott nyakkal, a legkisebb zajt sem okozva szétosztani az önkormányzat hírmondóját. Mert ha nincs szerencséje, a gondnoknő és kedves lánya asztallábbal felfegyverkezve idomítja a kihordást, a szétosztást vállaló diákot, s még ő fenyegetőzik, hogy rendőrt hív. Ember legyen a talpán - nemhogy általános iskolás diák - aki az ilyen inzultusokat sokáig állja. Márpedig a szang- vinikusabbja ilyen fogadtatásokat készít elő... Míg az egyikük asztallábbal támad, a másik az újságok léte ellen hadakozik, erőteljesen fenyegetőzik, mondván a lakók szétszórják, s akkor neki takarítaniaj?) kell. Persze ahány ház, annyi szokás. Egy azonban bizonyos: sohasem akkor kiáltunk rendőrért, sohasem akkor hadakozunk a betörővel, amikor az tényleg a „kertek alatt" jár. Isteni szimatunk van, mindig azt inzultáljuk - talán szegényesebb, kopottabb ruhája miatt -, aki azért akar a bezárt kapun bévül jutni, mert a postaládánkba akarja tenni az önkormányzat „hírvivőjét”, meg aztán azért a pár fillérért, amiért becsü- letésen meg akar dolgozni. Nekik aztán nem könnyű... Az ötvenegyezer példányban megjelen Hír 13 nehezen jut el a postaládákba. Több helyen hiányolják a lapot. Merész feltételezés lenne abba az irányba tapogatózni: netán ott is zárt ajtókat, meg nem értő kapunyitogatókat talált?... De ne találgassunk, inkább a tényeket nézzük; az 51 ezer példány kevés, hiszen a vállalkozókhoz, az üzletekben dolgozókhoz nem jut el, csak a lakossághoz. Növelni kellene a példányszámot? Az eddigi tapasztalatok szerint nem ártana. De mint mindig, most is az anyagi lehetőségek egyelőre közbeszólnak. Egyik helyen hiánycikk a Hír 13, másik helyen meg nem talál nyitott kapukra. Ezt a lehetetlen helyzetet kéne együtt feloldanunk. Egy biztos, hogy a „terjesztő nem verve jó" - akinek még van fölös példánya, az ossza meg szomszédjával. Hiszen ha valamit tudnunk kell, az az: választott képviselőink hogyan döntenek, mit tesznek az érdekünkben. A Hír 13 pedig ezt akarja nyomon követni hónapról hónapra. Lasz in-kAi 7—X----HUNGARY O NKORMANYZATI HÍRLAP
