Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1992. július / 1. szám

HOGYAN INTÉZZÜK ÜGYEINKET A POLGÁRMESTERI HIVATALOKBAN? A LEGFONTOSABB TUDNIVALÓ, hogy az ügy­fél e kapcsolatban nem alá­rendeltje - s nem alattvalója a hatóságoknak! A hivatal a polgár kérelmére köteles el­járni: nem csak ügyintézni, hanem, ha a feltételek adot­tak, kötelesek az ügyet elin­tézni, mégpedig a törvényes határidőn belül. KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN Gyakorta megesik, hogy az ügyfél és a hatóság emlí­tett kapcsolata igencsak kri­tikussá válik, mégpedig a hi­vatal miatt. Ha ezért az ügy­fél panaszt tesz a felettesnél, bizony ritkán lel orvoslást. A gyakorlat az, hogy inkább más úton-módon próbál az ügyfél érvényt szerezni joga­inak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a polgárok jelentős hányada kevéssé is­meri a közigazgatási eljárás­ban érvényesíthető jogait. Az alapvető ismeretek hiá­nya őt kiszolgáltatott hely­zetbe taszítja, s nemegyszer értékben is kifejezhető hát­rány érheti. A helyzet alakulás késztet bennünket, hogy folyamato­san közigazgatási-jogi ma­gyarázatokkal, szerény taná­csokkal segítsük olvasóinkat eligazodását egyes gyakrab­ban előforduló közigazgatá­si-eljárási kérdésekben. Ter­mészetesen figyelemmel kell lennünk arra, hogy a lap ol­vasótábora igen sokféle kép­zettségű, gondolkodásmódú személyekből áll, ezért töre­kedünk a jogi nyelvezet egy- i szerűbb kifejezési módjára. Nemcsak arra mutatunk rá, hogy közigazgatási eljárás egyes fázisaiban az ügyfelet milyen jogok illetik meg, ille­tőleg a hivatalt milyen köte­lezettség terheli, hanem arra is kitérünk, hogy az ügyfél a jogait miként érvényesítheti. Ám nemcsak jogi- hanem érdeksérelem is érheti a pol­gárt. Szándékunk szerint a későbbi lapszámokban an­nak orvoslási lehetőségével is foglalkozunk. A KISLÁNYOM TUDJA, HOL ÉL TANMESE FELNŐTTEKNEK Angyalföldön sem ritkaság már: - az a tanulságos törté­net, melyet egy fiatal hölgy jóvoltából adunk közre: Kislányommal utaztunk a 6-os villamoson. A zsúfolt kocsi első peronján szorong­tunk, kapaszkodó nem is volt a közelünkben. Reménytele­nül tekintgettünk jobbra-bal- ra, mikor egy meleg hang szólalt meg a közelünkben:- Asszonyom, kapaszkod­jon csak nyugodtan belém! -, s a hang gazdája, egy jólszi- tuált fiatalember már nyúj­totta is izmos karját. Én boldogan belekapasz­kodtam, s hálásan biccentet­tem neki, meg a körülötte ál­ló két, hasonló korú fiatal­embernek is.- Látod kislányom, van­nak még ilyen kedves, rendes emberek. Bár minél többen lennének!... Aztán elköszöntünk, le­szálltunk, s jó érzésekkel el­telve sétálgattunk egészen az első édességboltig.- Anyu! Vegyél csokit! - kérlelt ott kislányom. Sokadi- kán voltunk, ilyenkor már él­ére állítom a garasokat, de nem tudtam ellenállni: pénz­tárcámhoz nyúltam, és kinyi­tottam. Meghűlt bennem a vér. Az erszény teljesen üres volt. Csak néztem -néztem, f orgott velem a világ. Csak kislá­nyom hangja térített magam­hoz.- Anyu! Csak nem el­lopták a pénzedet? Csak nem az a bácsi lopta el, akiről azt mondtad, hogy olyan ren­des?- Nem... Az nem lehet! - sápadoztam, de már tudtam, hogy az „intelligens fiatal­ember”, két társával egye­temben volt a tettes. Aztán vigasztaltam ma­gam: mindössze háromszáz forintom lehetett, amit el­loptak. A három tolvajnak ez nem nagy összeg. Aztán bosszankodtam, mert eszem­be jutott, az összes, hétvégi kosztra való pénzem volt. Azon a vasárnapon elmaradt a jó ebéd, de nem is azt sajnálom, s nem is azt a háromszáz forintot, hanem az emberekbe hajdan vetett, ám mára teljesen eltűnt bizalmamat. Jó lenne, ha leg­alább ezt valaki visszaszolgál­tatná... Cs. JOBB FÉLNI, MINT MEGIJEDNI Piti kis zsebtolvaj, csóró zsebes. Hányszor írták már le ezeket a szókapcsolatokat, s hányszor mondták - mondjuk - szinte megbocsátó hang­súllyal. A zsebtolvajlást nem tartjuk igazából súlyos bűn- cselekménynek amíg nem mi vagyunk az áldozatok. Akkor már más minden. Alkalom szüli-. Ezért nem árt hát felidéz­ni: • Utcán és közlekedés köz­ben a billenős táskáját csattal befelé, kissé maga előtt hord­ja. • Ha úgy érzi, hogy a tás­kához valaki hozzányúlt, rög­tön ellenőrizze. • Tömegközlekedési jár­művön táskáját mindig tartsa maga előtt. • Az autóbuszra, villa­mosra vagy mozgólépcsőre való felszálláskor figyelje a gyanúsnak tűnő lökést. • Fokozottan figyeljen fi­zetési vagy olyan napokon, amikor a lakosság többsége bevásárol. L. Gy. HIRDESSEN KERESKEDELMI MELLÉKLETÜNKBEN ' v Információ, Telefon/Fax: 121-1182,189-0348 ­6

Next

/
Thumbnails
Contents