Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. július / 1. szám
Lakat alatt a betörők királya Egy zárra bíztak kétmilliót! Mindenki által jól ismert, boldog em- lékeztű Arsene Lupin annak idején szmokingban, glasszékesztyűben járt betömi. többnyire persze kastélyokba, hófehér villákba, kőgazdag gyárosok márványfürdőszobás kis hajlékaiba. Természetesen hidegen hagyták az étkészletek vagy a szekrényben meghúzódó nagykabátok, általában különleges ékszerekkel vagy kompromittáló iratokkal távozott, az pedig úgyszólván sohasem jutott eszébe, hogy pajszerrel befeszítsen egy ajtót, vagy téglával betörjön egy ablakot. Hja’ kérem, azok a finom, levendulaillatú, századforduló körüli békeévek még a rovott múltúak lelkét is elandalították. Lupin mai, kétségkívül kevésbé művelt, sokkal ízlés- telenebbül öltözött és hangsúlyozottan plebejus beállítottságú kollégái füyülnek az úri modorra. Beérik kuporgó nyugdíjasok keservesen összerakott filléreivel. Bár nélkülözniük kell a dombornyomású névjegy rendőrfelügyelőkre gyakorolt üdvös hatását, olykor az ablakpárkányon hagyott ujjlenyomatok vagy viseltes Tisza cipőjüktől származó talpnyomok mégiscsak árulkodnak kilétükről. Az alábbi történet szereplői: T. Tibor és K. Géza alkalmi munkások. (Nem a serdületlen kor vagy az újságíró lányos szemérme indokolja a kezdőbetűket, hanem az a tény, hogy az ügyben a bíróság még nem mondta ki a végső szót.) Róluk elöljáróban annyit, hogy keresték az alkalmat a munkára, ám egyre ritkábban találták. Mivel folytonos pénzzavarukon előbb-utóbb segíteniük kellett, így elindultak az éjszakában. Az egyik háznál nem bíbelődtek sokat, beverték az ablakot. Néhány herendi porcelán és egy pár arany fülbevaló a zsákmány. A bezúzott ablakot persze nem találomra választották ki. A károsult 'részére korábban már végeztek munkát és eközben térképezték fel a lakást. A következő bulira Tibor már önállósította magát: Egy lakótelepi lakásba néhány nap múlva hatolt be újfent és itt is talált porcelánt, meg aranyat, de szerényebb használati tárgyakat is összepakolt. Az érték itt már háromszázezer forint. Ezt a lakást sem véletlenül nézte ki magának, szemtanúk több esetben látták a ház közelében, szabályos felderítést végzett. Ez a lakótelep úgy látszik egy kincsesbánya, gondolta Tibor. Elmélyülten kutatott a szobákban, majd hirtelen támadt kulturális érdeklődését kielégítve, harminc darab, népi motívumokkal díszített cserépköcsögöt és egy sorozat Tolnai Világlexikont tulajdonított el. A zsákmány újra szerény, csak negyvenötezer forint. Előkerült a kétszer méltatlanul otthon hagyott Géza, és újra kettesben portyáztak. És ha már volt náluk álkulcs, benéztek az egyik lakásba. Aki gondosan keres, az talál. Tibor és Géza módszeresen kutatva, ezüst étkészleteket, porcelánt és antik tárgyakat pakolhatott a zsákjába - százezer forintot ért a pakk. Most már kifejezetten egyre jobban vonzódtak a különböző kerámiákhoz. Visszatértek az előzőleg kirámolt lakáshoz, és tüzetesebben körülnéztek. Sajnos, bevált álkulcsukat nem használhatták, bár az TIPPELJEN VELÜNK! 1. Ön szerint melyek a leggyakoribb betörési módszerek? 1. hamis kulcs használata 2. erőszakos behatolás x. egyéb 2. A betörők 21 milliárd forint kárt okoztak, Ön szerint ebből mennyi kár térül meg? 1. 50 millió 2. 80 millió x. 1 milliárd 3. Múlt évben mennyi volt a betöréses lopások száma? 1. 60 ezer 2. 90 ezer x. 110 ezer 4. Ön szerint melyek a betöréstől legveszélyeztetettebb lakótelepi lakások? 1. I. emeleti 2. IV. emeleti x. X. emeleti Tippjeit küldje be szerkesztőségünkbe (Bp. XIII., Béke tér 1.) Nyerhet! időközben feltett lakatot - egy hirtelen ötlettől indíttatva - szép nyugodtan lefűrészelték, és már nemcsak a maradék porcelánt és régiségeket, hanem az antik bútorokat is elvitték. Az izzasztó éjszakai cipekedéssel sikerült a kár összegét megközelítően háromszázezerre feltornászni. Minden tevékeny ember életében egyszer elérkezik a csúcs. A mi fáradhatatlan Tiborunk meglelte a maga igazi kincseskamráját. Itt is ajtót feszített, és bizony egész éjjel verejtékben fürödve robotolt, amíg kihordta a különböző antik tárgyakat, porcelánokat, üvegedényeket, régiségeket, képeket. Az eredmény két millió forint! De hát minden nyerő széria véget ér egyszer: Tibor és Gézát, az éjszaki kirándulások miatt módfelett ingerült nyomozók megtalálták. S ha már megtalálták őket, hát iziben „korlátozták a személyi szabadságukat”. Betörőink ezt zokon vehették, mert törvénysértés címén feljelentették a rendőröket, és a büntető eljárás során tanúsított nyomozói kíváncsiság ellen is panasszal éltek. Ügyük vizsgálatát ennek ellenére a rendőrség befejezte. Most már a bíróság kérdései következnek minthogy alaposan gyanúsítják őket a betöréssorozat elkövetésével. A leírt történet szerény krónikásának pedig újra és újra eszébe jut: nem kelle- ne-e jobban védeni értékeinket? Normális dolog, hogy százezres vagy milliós értékű vagyontárgyainkat elhagyott tanyákon, szúette konyhaajtók vagy rozsdás TUTO-lakatok védelmére bízzuk? Nem hibás-e a tulajdonos, aki a rendőrségi és vagyonvédelmi szakemberek megannyi drámai figyelmeztetése ellenére továbbra is a csodákban, esetleg a tolvajok figyelmetlenségében bízik, ahelyett, hogy védekezne? Van aki még egy szerény háztartási biztosítás megkötésére is sajnálta a pénzt, vagy arra, hogy legalább megvegyen egy kiadványt, amelyben a vagyonvédelmi cégek kínálják szolgáltatásaikat! Ébresztő! Mert, hogy Tibor és Géza most egy ideig nem portyázik (néhány évig valamely barátságtalan f egyinté- zet lakóiként mindössze terveket kovácsolhatnak), de a többi hasonló ti- borok és gézák éber figyelemmel járják továbbra is az éjszakát. S a szinte tálcán kínált értékeket könyörtelen szorgalommal begyűjtik majd azoktól, akik nem változtatnak nemtörődömségükön. L. 7 Már késő.»
