Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. szeptember-október / 3. szám
Tervek a főépítész asztalán Védekezzünk a betörők ellen! Hogyan intézzük ügyeinket? Számunkra emberi kötelesség a gondoskodás Szociális gondoskodás. Sajnos, ez az a két szó, amelyet ma már azok is áhítattal rebesgetnek, akik pár éve még el sem tudták volna képzelni: lesz idő, amikor valahogyan kicsúszik lábuk alól a talaj, bármily szilárdan is álltak a földön - s nem találnak kapaszkodót. Válságövezetek alakulnak az országban - kivétel még Angyalföld? A kerület alpolgármesterével, Nemeskéri Jánossal tehát napjaink talán legégetőbb kérdéséről beszélünk. Arról, hogy tud-e egy kis segítséget adni a nehéz idők átvészeléséhez az önkormányzat?- Angyalföld önkormányzatára jellemző a szociális érzékenység - mondja Nemeskéri János. - Amennyire csak lehetséges, segítünk azokon, akik valóban, indokoltan rászorulnak. Azt, hogy milyen fontos számunkra ez a kérdés, azzal tudom jellemezni: egyike vagyunk azon kevés önkormányzatoknak, amelyek új, szociális célú beruházásokat valósítanak meg. Tavaly új gondozási központ létesült a Visegrádi utcában, e pillanatban is építünk két új iskolát - ez szintén kapcsolódik a szociális kötelezettségeink teljesítéséhez -, s hamarosan átadjuk a felnőtt korú értelmi fogyatékosok foglalkoztatójának szánt intézményünket is. Talán egyedülálló dolog, hogy úgynevezett gondozó házat tart fenn kerületünk: itt olyan idős emberek kapnak helyet - legfeljebb hat hónapig -, akinek hozzátartozói vidékre, külföldre utaztak, s arra az időre nem tudják megoldani az öregek gondozását. Igaz, itt térítési díjat is kell fizetni, de a húsz férőhely szinte mindig foglalt.- Milyen mértékben terheli a kerület költségvetését a szociális gondoskodás?- Számokkal érzékeltetném: 1987-ben az idősek klubja fenntartása 3 millió, 1991-ben 19 millió forintba került. A szociális étkeztetés hasonló összegről, ugyanezen idő alatt 21 millióra rúgott. Az idősek gondozási központjait - hasonló időtartamban - hat millió helyett 24 millió forintból tartjuk fenn, de van olyan területe a szociális kiadásoknak, ahol ez az arány a tízszeresére nőtt. Ez azonban ne hangozzék panaszként: a munkában megőszült angyalföldi kisnyugdíjason, az egészségkárosodott embereken, a megroppant tehetségű nagycsaládosokon emberi kötelesség a gondoskodás.- Mégis úgy hallani, az ország számos területén csökken a szolidaritás, az együttérzés: míg régen rányitottak a szomszédok magatehetetlen rokkantra, mára lehet, feléje sem néznek. így van ez Angyalföldön is?- Határozottan mondhatom: nem így van. Illetve, lépést tartunk az idők változásával: mert míg egyesek valóban kevesebb gondot fordítanak embertársaikra, másokban viszont növekszik ez az igény. Örömmel mondhatom, hogy kerületünkben egyre több a jótékony szervezetek száma, melyek köré gyűlnek a jó szándékú emberek. Kerületünk igyekszik segíteni munkájukat: már másodszor szervezzük meg tanácskozásukat, összejövetelüket. A résztvevők megérdemelnék, hogy egyenként szóljak róluk, de - sajnos? szerencsére? - ettől el kell tekintenem: negy- ven-ötven szervezetet, s vagy ugyanennyi embert kellene említenem.- Vannak, akik attól tartanak: a jótékonykodásból azoknak is jut, akik erre nem szorulnak rá...- Önkormányzatunk is igyekszik az igazságosságra. Ezért törekszünk a szociális gondoskodás egyik nagy, de láthatatlan részét: a hatósági munkát is erősíteni.- A szegény és gazdag fővárosi kerületek sorában a tizenharmadik hol foglal helyet a gondoskodás területén?- Azt hiszem, igen előkelő helyet tudhatunk. Szerencsére, kerületünk rendelkezik olyan lehetőségekkel, amelyek feltárása révén gondoskodhatunk rászorultjainkon. Nem lesz könnyű a helyzet viszont jövőre, ha az állam által kilátásba helyezett szigorítások lépnek életbe. Kérdezzük ezentúl itt azoktól, akik Angyalföld közösségi életében meghatározó szerepet játszanak. „Szebb jövőért - vallja Fodor Gusztáv, az MDF-KDNP-frakció vezetője. Interjúnk a második oldalon.