Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. szeptember-október / 3. szám
(Folytatás az 1. oldalról)- Önt az önkormányzat egyik meghatározó egyéniségének tartják. Minek köszönhetően?- Ha ez igaz, gondolom, a munkának. Mint Angyalföld polgármester-jelöltje - az MDF-KDNP részéről - már a választások előtt több hónapos képzésen vettem részt, ahol megismerhettem a tanács munkáját, illetve személyes kapcsolatot alakítottam ki az ott dolgozó emberekkel is. Ez elősegítette a munkába való beilleszkedésemet. Ezenkívül - mint az MDF programjában is megírtuk, s ahogyan azt gyakoroljuk -, a politikát a kerületben csak másodlagosnak tekintjük. Az első: az angyalföldiek szolgálata.- Megvalósult ez a képviselő-testület egészében is ?- Sajnos, nem. Véleményem szerint a demokrácia gyermekbetegségei a képviselő-testületi munkában is megmutatkoznak. Gondolok itt a hatalmi- és a presztízsharcokra, illetve az első választásból eredő negatívumokra: érdemtelenül is bekerültek képviselők a testületbe.- Mondana neveket?- Nem. Azért nem, mert aki figyeli az angyalföldi eseményeket, az tudja kire gondolok. S azért sem mondok neveket, mert úgy vélem, itt a választók felelősségén is nagy hangsúly van. Kívánom: a polgárok ismerjék meg a jelölteket, beszélgessenek el velük, és csak azután mérlegeljenek és szavazzanak, hogy az arra legméltóbbak kerüljenek fontos pozíciókba. Ezt, no és a pártok jelöltállító felelősségét kell tapasztalatként levonnunk az első szabad választás eredményéből.- Hogyan telik egy napja?- Nagyon korán kelek, mert reggel tudok felkészülni feladataimra. Háromnegyed nyolckor a munkahelyemen vagyok, ahol már 25 éve dolgozom. Ahogy végeztem, jön a pihenő, a húsz percnyi kutyasétáltatással - de utána késő estig a Polgármesteri Hivatalban vagyok, bizottsági üléseken, tárgyalásokon, megbeszéléseken.- Mennyit dolgozik egy nap?- Nem szívesen mondom - nehogy dicsekvésnek vegyék-, de ahhoz, hogy mindent elvégezzek, szükséges 14 óra. Hogy hogyan Kapaszkodók az örömhöz Olyan korszakban élünk, amikor az ember a legegyetemesebb nélkülözés közepette is arra van teremtve, hogy boldog legyen. Mindenbe bele kell kapaszkodni ami megtart, megtámaszt, felemel bennünket. Tökéletesen boldog persze senki sem lehet, mert, mint ahogyan egy francia mondja: vagy megvan a mártás, de hiányzik belőle a nyúl, vagy pedig nyúl van meg, de hiányzik a mártás. Boldogít-e a gazdagság? Erről megoszlanak a vélemények. De a szegény ember is lehet dúsgazdag, mint Hasting, aki szerint „A boldogsághoz három dolog kellett: a munkám... a kis vitorlásom... és a hegedűm...” Ő gazdag volt, mert csak magára számított. Epikur boldogságához sem kellett más, mint: „Egy kertecske, fügék, apró saj- tocskák... és hozzá 3-4 jó barát.” Ma viszont már annak is örülnünk kell, hogy dolgozhatunk. A munka nagy kincs, hányán imádkoznak érte, hogy csak annyi munkájuk legyen, hogy eltarthassák családjukat. Most örülni kell annak is, ha nem korog a gyomrunk, nem éhezik családunk. Elégedettek lehetünk, ha van lakásunk, s ha ki tudjuk fizetni a magas lakbért, s rezsiköltségeket, s még marad a legszükségesebbekre is. A munkából hazaérve jó érzés megfáradt tagjainknak egy meleg fürdő, egy jó vacsora, s talán egy jó pohár bor, amely fellazítja a lehangoltságunkat. Egy fárasztó hét után jólesik a szabad hétvége, amikor a családunkkal, vagy barátainkkal kirándulhatunk a szabadban. Esténként öröm egy új könyv. Igyekezzünk tehát szürke hétköznapjain kát vasárnapokká varázsolni. Próbáljunk meg kibékülni sorsunkkal, fogadjunk el minden kicsi örömöt. Novalis egyik regényében folyik le a párbeszéd két ember között, akiket 70 év már megtanított, hogy az életet derűs alázattal viseljék el: Balderich kérdi barátjától Hendriktől:- Mondd, nagyon boldog voltál? És Hendrik feleli: - Senki se volt soha nagyon boldog... De az én méreteimben én is szépségben éltem. Azt hiszed olyan kicsi dolog az, ha az ember megelégedett? Nem!... Nem voltam nagyon boldog soha!... mégis szeretnék örökre itt maradni a világon!... L. NAVRATIL ANNA bírom? Ilyet csak megfelelő családi háttérrel lehet végezni. A feleségem sokat vállal, hogy segítse munkámat. A fiam 24 éves, már önálló életű, házas ember, de ő is sokat segít, mint a párt egyik aktivistája.- Mi a véleménye lapunkról, s mit vár tőle?- Úgy gondolom, végre olyan lapja lesz Angyalföldnek, amilyenre szüksége van. Olyan, amelyik folyamatos információkkal, páratlan tájékoztatással segíti az itt lakókat: ez olyan feladat, amivel, ha megfelelünk a kihívásnak, elérjük célunkat.- Köszönöm a beszélae- tést. L. Gy. Szerkesztői szemmel Rajtunk csattan az ostor? N apjainkban egyre többet hallani arról, hogy jelentős értékeket lopnak lezáratlanul hagyott autókból. Lába kél a filmfelvevőknek, az értékes szőrmebundáknak, fényképezőgépeknek. A pénzt is meglovasítják a nyitva hagyott táskákból, lakásokból. Persze lopni csak onnan lehet, ahonnan van mit. Ám biztosítási szakemberek a megmondhatói annak, veszélyérzetünk mennyire nem az igazi. A könnyen megszerzett, örökölt értékekre éppúgy nem vigyázunk, mint a véres verítékkel összehordottakra. Ez az érem egyik oldala. S a másik? A másik kevésbé „fényes”. Amikor a semmit sem rejtegető autó, lakás ajtaját feltörik, felfeszítik, s mégis jelentkeznek a „kárvallottak” a biztosítónál. Sok-sok ezres értékek megfújásáról téve jegyzőkönyvbe rögzített, aláírt vallomást. Olyasmiről, amit, ha a betörő talált volna, talán élete legszebb álma vált volna valóra. S hogy nem talált? Ki tudja azt ellenőrizni, amikor a betörőnek nyoma veszett, s hogy portánkon járt, tulajdonunkra vetett szemet, mindazt csak a feltört zárak jelzik. De amit mi jelzünk, az lényegesen több ennél. A sokszor százezrekben mérhető kárt, amiért - persze tisztelet a kivételnek, s szerencsére a kivétel a több! - nyújtjuk markunkat. S hogy mekkora kárt okozunk önmagunknak, s tisztességes társainknak? ■ zt talán csak a biztosítások díjának állandó emelkedésében mérhetjük le. Ha lemérjük. Ha eszünkbe jut, hogy az eltűnt értékek nagyságáról szóló mesék - melyek hallatán olykor jót kuncogunk, mondván: fizessen csak a biztosító! - nyomán a mi zsebünkre megy a játék! Mert aki kockázatot vállal - márpedig a biztosító vállal - az a kockázat nagysága szerint fizet. S ha egyre nő a kockázat, úgy nő a biztosítási összeg is, amit nagyon sok becsületes angyalföldi ember ma már képtelen megfizetni. Rajtunk csattan hát az ostor. Az, amit az ügyeskedők, a harácsolok suhogtatnak LASZ GYÖRGY 2 ÖNKORMÁNYZATI HÍRLAP in-hM-------r—HUNGARY